NNCL532-36Fv2.0

IAN FLEMING

Goldfinger

FABULA KÖNYVKIADÓ

ISBN 963 02 5646 0

FABULA KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT

Felelõs kiadó: Surányi László igazgató

Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében fényszedéssel – 191661

Felelõs vezetõ: Miké Ferenc igazgató

Felelõs szerkesztõ: Halmos Ferenc

Mûszaki vezetõ: Fellegvári Tibor

Tipográfia és mûszaki szerkesztés: Beszédes Natasa

Terjedelem: 14,91 (A/5) ív

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Ian Fleming: Goldfinger

Triad Grafton Books London Glasgow Toronto

Sydney Auckland

© Glidrose Productions Ltd 1959

All Rights Reserved

Fordította: Gáspár András

Borító: Beverly Le Barrow

Hungarian translation

© Gáspár András, 1989

– Van egy aforizma

Chicagóban, Mr. Bond

– mosolygott Goldfinger –:

az elsõ találkozás alkalom.

A második a véletlen mûve,

a harmadik már ellenséges

mesterkedés...

Hûséges olvasómnak,

William Plomernek

Elsõ rész: Az alkalom

1. GONDOLATOK EGY DUPLA BOURBON FELETT

James Bond, gyomrában két dupla bourbonnal, a Miami Repülõtér beszállási zónájában üldögélt, s életrõl, halálról gondolkodott.

Foglalkozásával járt az emberölés. Sosem ölt szívesen, de ha mégis rákényszerült, elvégezte a dolgot, ahogy tudta, azután igyekezett kiverni a fejébõl. Mint titkosügynöknek, a felettébb ritka 00 kódjel birtokosának – mellyel a Titkosszolgálat emberölésre jogosította fel – kötelessége volt éppoly higgadtan mérlegelni a halál lehetõségét, mint valami sebésznek. Ha egyszer megtörtént, megtörtént. A megbánás méltatlan egy hivatásoshoz – mi több, mint a szú kezdi ki a lelket.

Mégis, a mexikói férfi halálában valami különösen megdöbbentette. A mexikói persze rászolgált a halálra. Gonosz ember volt – az ilyet Mexikóban capungónak nevezik. A capungo olyan bandita, aki már kevéske negyven pesóért is öl – ez hozzávetõleg huszonöt shilling^* – bár azért, hogy Bond életére törjön, alighanem többet fizettek neki. Látszott rajta, hogy fájdalmat, nyomorúságot okozott, amióta csak élt. Igen, természetesen ideje volt már, hogy meghaljon, de mikor Bond, nem egész huszonnégy órával korábban megölte, az élet oly hamar, olyan hirtelen szállt el testébõl, hogy az ügynök szinte látta kiröppenni a férfi száján át, madár formájában, mint Haiti primitív népeinek legendáiban.

Milyen óriási a különbség egy élõ s egy “kiürült" test között! Az egyik pillanatban valaki, a következõben senki. A mexikóinak neve, címe volt, munkakönyve, netán jogosítványa... Azután elszállt belõle valami, eltûnt a hús, az olcsó ruhák börtönébõl, szemétre vetendõ papírzacskónál is kevesebbet hagyva hátra. Ami a különbséget okozta, az a valami, ami elszállt a mosdatlan mexikói banditából, hatalmasabb volt egész Mexikónál.

Bond lepillantott a gyilkos fegyverre. Jobb kezének éle vörös és duzzadt volt – tudta, egykettõre megkékül majd. Összeszorította, baljával masszírozta. Idõrõl idõre ugyanezt tette a rövid repülõúton, Miami felé. Fájdalmas dolog volt, de szükséges: ha serkenti benne a vérkeringést, gyorsabban gyógyul a kéz. Ki tudja, mikor lesz ismét szükség a fegyverre? Bond szája sarkában cinikus mosoly derengett fel.

– A National Airlines, a “Csillagos Légitársaság" NA 106-os járata a New York-i La Guardia repülõtérre hamarosan indul! Kérjük utasainkat, fáradjanak a hetes kapuhoz. Szíveskedjenek elfoglalni helyüket!

A hangosbeszélõ visszhangzó kattanással némult el. Bond az órájára pillantott. Legalább tíz perc még, mire a Transamerica utasait szólítják... Magához intette a pincérlányt, még egy dupla bourbont rendelt, jéggel. Mihelyt a jókora, vaskos pohár megérkezett, rázott rajta egyet, hogy a szesz jól elegyedjék a jéggel, aztán félig ürítette. Elnyomta cigarettáját, azután csak ült, állát bal tenyerébe támasztva, tûnõdve bámult az alkonyi fényben úszó kifutópályákra, melyeken túl a nap korongja süllyedt az Öbölbe a maga lángoló dicsõségében... A mexikói halála záróakkordja volt csupán egy komisz megbízatásnak, egynek a legrosszabb fajtából. Ocsmány volt, veszedelmes, nem ígért semmi egyebet, csak arra volt jó, hogy miatta otthagyja végre a londoni központot.

Egy befolyásos embernek mákültetvényei voltak odalent Mexikóban. A virágokat persze nem dísznek szánta. Ópiumot nyert belõlük, melyet aztán hamar és viszonylag olcsón el is adtak egy mexico-city-beli kis kávéház, a Madre del Cacao pincérei. A kávéház védelmet élvezett. Ha valaki ópiumot akart, egyszerûen besétált, és a rendelést az italrendeléssel együtt adta le. Az italért a kasszánál kellett fizetni, ahol a pénztáros közölte, hány bankjegyet kell hozzácsapni a számlához. Szokványos üzletecske volt,- aligha érinthetett bárkit Mexikó határain túl. Azután a messzi Anglia kormánya, a kábítószer-csempészet elleni ENSZ-kampánytól sarkallva, betiltotta a heroin forgalmazását Nagy-Britanniában. Riadalom támadt, ám nemcsak a Sohóban, hanem azok közt a feddhetetlen orvosok közt is, akik igyekeznek megkímélni pácienseiket a szenvedéstõl. Tilalom szüli a bûnt. A kínai, törökországi és olaszországi források, a csempészet szokásos csatornái a nagymérvû angliai készletfelhalmozás miatt hamarosan kiapadtak. Egy Mexico Cityben dolgozó, jó modorú, Blackwell névre hallgató külkereskedõnek odahaza élõ húga kábítószer-élvezõ volt. Blackwell szerette, szánta a lányt, s mikor az megírta, hogy segítség nélkül elpusztul, hitt neki s nekiindult, hogy felkutassa az illegális kábítószer-kereskedelem csatornáit Mexikóban. Idõvel azután – barátok, és azok barátai segítségével, eljutott a Madre del Cacaoba, onnét a befolyásos mexikóihoz, a termelõhöz. Mindezenközben megismerkedett az üzletág sajátságaival és úgy okoskodott, hogy ha segíthet a szenvedõ emberiségen, miközben meggazdagszik, bizonyára meglelte a bölcsek kövét. Blackwell mûtrágyában utazott. Volt raktárháza, egy kis ültetvénye, hozzá háromfõnyi személyzete, amely talajvizsgálattal, növénykutatással foglalkozott. A mexikói termelõt könnyû volt meggyõzni arról, hogy e tisztes foglalkozás leple alatt Blackwell csoportja bátran állíthat elõ heroint ópiumból. Az anyag átjuttatását Angliába a mexikói már egykettõre megoldotta. Alkalmanként ezer fontnak megfelelõ összegért a Külügyminisztérium egyik diplomáciai futára hónapról hónapra egy plusz aktatáskát vitt Londonba. Az ár méltányos volt. A táska tartalmát – miután a mexikói elhelyezte azt a Victoria Pályaudvar csomagmegõrzõjében, s a kulcsot postázta bizonyos Schwab (c/o Booxan-Pix, Ltd. WCI) címére – húszezer fontért értékesítették.

Csakhogy Schwab sajnálatos módon elvetemült alak volt, hidegen hagyták az emberiség kínjai. Megfogant benne a gondolat, hogy ha az amerikai fiatalok képesek évente sok millió dollárt érõ heroint elfogyasztani, képesek lehetnek ugyanerre az angolok is. Pilmico-beli kétszobás lakásán emberei némi hashajtóval elegyítették a heroint, azután útjára bocsátották a táncos szórakozóhelyek és játéktermek felé.

Schwab már kisebb vagyont gyûjtött, mire a kábítószer-ellenes csoport különleges osztaga a nyomára bukkant. A Scotland Yard úgy döntött, engedi még egy ideig mûködni emberét, s közben utánajárt, honnét kapja a szállítmányokat. A detektívek Schwab nyomába szegõdtek, s hamarosan eljutottak a Victoria Pályaudvarig, a csomagmegõrzõ-trükkön keresztül pedig a mexikói diplomáciai futárig. Ezen a ponton – mivel az ügy már külföldi személyeket is érintett – vonták be a Titkosszolgálatot. Bond kapta az utasítást, hogy a futár összeköttetéseit felfedve a kiindulási ponton számolja fel a hálózat utánpótlását.

Bond tette a dolgát. Mexico Citybe repült, egykettõre eljutott a Madre del Cacaoba. Onnét, a londoni hálózat felvásárlójának adva ki magát, utat talált a befolyásos mexikóihoz. A mexikói tartózkodóan fogadta, s továbbküldte Blackwellhez. Bond nyomban átlátta a helyzetet. Semmit sem tudott Blackwell húgáról, ám biztosra vette, hogy a férfi amatõr – igazi keserûséggel ostorozta Anglia heroinellenes intézkedéseit. Egy éjjel azután Bond betört a raktárházba, és elhelyezett egy termitbombát. Azután beült egy alig egymérföldnyire lévõ kávéházba, onnan nézte a háztetõk rengetege fölé csapó lángokat, hallgatta a tûzoltószirénák vijjogását. Másnap reggel felhívta Blackwellt. Zsebkendõt göngyölt a kagylóra, azon keresztül beszélt:

– Sajnálom, hogy akkora kárt szenvedett tegnap éjszaka. Tartok tõle, hogy a biztosítása nem érvényes azokra a talajadalékokra, amikkel épp kísérletezett.

– Ki az? Ki beszél?

– Angliából küldtek. Egy csomó fiatal halt meg odaát a maga porától. Rengetegen belebetegedtek. Santos nem cipel több diplomatatáskát a Victoriára. Schwab börtönben tölti már a mai éjszakát. Az a pasas, Bond, akivel találkozott, szintén fennakad majd a hálóban. Nyomában a rendõrség! A vonal.túlsó végérõl felhangzott a rémült válasz:

– Jól van, jól van, csak ne robbantson többet! Ezentúl csak mûtrágyával foglalkozunk!

Bond letette a kagylót.

Blackwell nem volt elég dörzsölt, de a mexikói nyilván átlátott a szitán. Bond óvatosságból egy másik szállodába költözött, ám a következõ estén, miután utolsó italát felhajtva hazafelé indult a Copacabanából, elébe toppant egy alak. Fehér, koszos vászonöltönyt viselt, hozzá fehér sofõrsapkát, mely túlságosan nagy volt a fejére. Azték arccsontjai alatt mélykék árnyak sötétlettek. Hasítékforma szájának egyik sarkában fogpiszkáló mocorgott, a másikban cigaretta. Szemei tûhegynyire szûkülve ragyogtak a marihuánától.

– Akarsz nõt? – kérdezte. Akarsz dzsigelni egyet?

– Nem.

– Színes bõrû lányt, he? Dzsungel-módit?

– Nem.

– Hát képeket...?

A mód, ahogy a kezét zakója alá csúsztatta, olyannyira ismerõs volt Bondnak, olyannyira ismert veszedelmet idézõ, hogy mire a kéz elõkerült, s a hosszú, ezüstös penge a torka felé villant, õ réges-rég felkészült már. Szinte ösztönösen vette fel a kézikönyvben “Alulról jövõ döfés hárítása"-ként szereplõ pozíciót. Jobb karja keresztbe kaszált, teste vele mozdult. A két alsókar félúton csapott össze, a mexikói fegyvertartó keze elvétette a célt, képe védtelenül maradt Bond baljának kurta, megsemmisítõ erejû horga elõtt. Az ügynök összeszorított ökle közelrõl, tán kétlábnyiról indult, ám kezének csontosabb része – ujjait a nagyobb merevség érdekében szétfeszítette – iszonytató erõvel vágódott a férfi álla alá. A mexikói szinte a levegõbe emelkedett – talán már ez az ütés eltörte a nyakcsigolyáját és megölte, de ahogy elõrebukott, Bond hátrakapta jobbját, s tenyere élével oldalvást csapott le a védtelen torokra. Az ádámcsutkára kézéllel mért, halált hozó ütés rutingyakorlatnak számított a kommandósok körében. Ha a mexikói élt még az elsõ ütés után, meghalt, mielõtt teste a földre zuhant.

Bond zihálva állt egy pillanatig, lebámult az olcsó ruhák összehuppant, porban heverõ halmára. Végigpillantott az utcán, de senkit nem látott, néhány kocsi húzott csak el az úttesten. Nyilván elhaladt mellettük néhány az összecsapás közben is, de aligha láttak bármit: a küzdelem homályban zajlott. Bond a tetem mellé térdelt. Pulzust persze nem talált. Az imént még marihuánától csillogó szemek, máris elhomályosultak. A ház, melyet a mexikói lakott, kiürült. A bérlõ eltávozott.

Bond felemelte a testet és a falnak támasztotta, hátrébb, a sötétben. Megdörzsölte kezét, leporolta ruháját, ellenõrizte, egyenesen áll-e a nyakkendõje, és folytatta útját a szálloda felé.

Hajnalban kelt, megborotválkozott, azután a reptérre hajtatott, jegyet váltott a legelsõ gépre, hogy elhagyja Mexikót. A gép történetesen Caracasba készült, Bond Caracasba repült tehát, s a tranzitban megvárt egy, a Transamerica Konstellációhoz tartozó járatot, mely elvitte Miamiig, hogy még ugyanazon az estén továbbröpítse New Yorkba...

A hangosbeszélõ ismét felzümmögött, s ezt visszhangozta:

– A Transamerica Légitársaság sajnálattal jelenti, hogy TR618-as New York-i járata mûszaki hiba miatt késve indul. Az indulás kitûzött új idõpontja reggel nyolc óra. Kérjük, minden érintett utas jelentkezzék a Transamerica pultjánál, elszállásolásukról a helyszínen gondoskodnak. Köszönjük figyelmüket!

Még ez is! Bond eltöprengett, válasszon-e más járatot, vagy töltse az éjszakát Miamiban. Az italáról is megfeledkezett. Most felkapta, s fejét hátravetve az utolsó cseppig kiürítette poharát. A jég fogához koccant. Ez az! Ez már valami. Miamiban tölti az éjszakát, és berúg, olyan átkozottul berúg, hogy annak a ringyónak, aki felcsípi, úgy kell majd az ágyba cipelnie. Évek óta nem részegedett le, a pillanat nem is lehetett volna megfelelõbb. Ez az ajándékba kapott éjszaka, ez a váratlan alkalom legyen a kikapcsolódás, az elvesztegetett idõ éjszakája! Jó hasznát veszi majd ennek az éjszakának. Itt az ideje, hogy elengedje magát. Túlságosan feszült, túlságosan aggályos mostanában. Vajon mi ütött bele, hogy amiatt a mexikói capungo miatt kesereg, akit azért küldtek, hogy megölje õt? Ha nem végez vele, neki kellett volna meghalnia. Különben is, az emberek egymást ölik világszerte. Egyesek az autójukkal gyilkolnak. Mások fertõzõ betegségeket hurcolnak, mikrobákat tüsszentenek egymás képébe. Megint mások nyitva felejtik a konyhai gázcsapot, szénmonoxidot okádó motorokat járatnak csukott garázsajtók mögött... Hány ember vett részt vajon a hidrogénbomba létrehozásában, az urániumot felszínre hozó bányászoktól az osztalékot zsebre vágó részvényesekig? Létezik egyáltalán a világon olyasvalaki, aki, ha másként nem, szándéktalanul, nem tör embertársai életére?

A horizonton kihunyt az utolsó napsugár is. Az indigókék ég alatt zölden, sárgán pislákoltak az irányfények, apró tükrözõdésekkel szórva tele a kifutópályák irizáló felszínét. Fülsiketítõ robajjal egy DC 7-es száguldott végig a fõ zöld folyosón. A tranzitváró ablakai megremegtek keretükben. Az emberek felálltak, úgy nézték a gépet, Bond igyekezett valamit kiolvasni arckifejezésükbõl. Azt várják vajon, hogy a DC 7-es lezuhanjon? Csak hogy akadjon valami látnivaló, valami, amirõl beszélhetnek, valami, amivel kitölthetnék üres perceiket? Vagy épp ellenkezõleg, minden jót kívánnak az indulóknak? Mit kívánhatnak hatvan embertársuknak, az utasoknak? Életet, vagy halált?

Bond elkomorodott. Elég ebbõl! Ne légy ilyen átkozottul morbid! Mindez csak egy mocskos megbízatás következménye. Kimerültél, belefáradtál a kemény ember szerepébe. Változásra áhítozol. Túl sok halált láttál. Az életbõl kívánsz most egy szeletre valót: nyugalmas legyen, békés, nagyvonalú!

Bond közeledõ léptek neszére figyelt fel. A jövevény megállt az oldala mellett. Az ügynök felpillantott. Középkorú, választékosán öltözött, jómódúnak látszó férfi volt az ismeretlen, arcán zavart, bizonytalan kifejezés honolt.

– Bocsásson meg, de Ön ugyebár Mr. Bond...Mr.... hm... James Bond?

2. ÉLNI AZ ALKALOMMAL

Bond jobban szeretett névtelen maradni. “Igen, én vagyok"-ja nem hangzott túl biztatóan.

– Micsoda szerencsés véletlen! – A középkorú férfi kezét nyújtott. Bond lassan felállt, megrázta az ismeretlen kezét; azután elengedte. A kéz puha volt, tartás nélküli, olyan, mint egy kéz formájú, iszappal telt zacskó, vagy mint egy felfújt gumikesztyû.

– A nevem Du Pont – mondta a férfi. – Junius Du Pont. Látom, nem emlékszik rám, pedig találkoztunk már. Megengedi, hogy leüljek?

Az arc, vagy a név... Igen, a férfi kétségtelenül ismerõsnek tetszett. Rég találkozhattak. Nem Amerikában. Bond az emlékezetében kutatott, miközben szemügyre vette a jövevényt. Mr. Du Pont ötvenesztendõs lehetett – rózsás arca simára borotvált volt, s azt a megszokott öltözéket viselte, mellyel a Brooks testvérek takargatják az amerikai milliomosok szégyenét. Egysoros, sötét színû tropikálöltönyt hordott, hozzá alacsony gallérú fehér selyeminget. A gallér két csücskét arany nyakkendõtû kötötte össze, mely keskeny, sötétpirossal és kékkel csíkozott nyakkendõ csomója alatt ragyogott. Az ingujjak félinchnyire kandikáltak elõ a zakó ujjaiból, a borostyán kézelõgombokban egy-egy apró légy raboskodott. A zoknik porszürke selyembõl készültek, a cipõk a régi, csiszolt mahagóni árnyalatát idézték, Peal márkájúnak látszottak. A férfi sötét, kis karimájú, széles szalagú homburgkalapot tartott a kezében.

Mr. Du Pont helyet foglalt Bonddal szemben, cigarettát és egy dísztelen, arany Zippo öngyújtót kotort elõ. Bond észrevette, hogy enyhén izzad. Döntött: Mr. Du Pont csakugyan az, aminek látszik, egy felettébb gazdag amerikai, aki jelenleg kissé zavarban van. Tudta, hogy találkozott már vele, de hogy hol, mikor, arról fogalma sem volt.

– Rágyújt?

– Köszönöm. – Du Pont gyûlölt virginiai dohányból készült Parliamenttel kínálta. Bond úgy tett, mintha nem vette volna észre a feléje mozduló öngyújtót. Nem kedvelte az arca felé nyújtott öngyújtókat. Elõszedte a magáét, és meggyújtotta a cigarettát.

– Franciaország, '51, Royale les Eaux... – Mr. Du Pont várakozásteljesen tekintett Bondra. – Az a kaszinó, tudja. Ethel, vagyis Mrs. Du Pont meg én Ön mellett ültünk az asztalnál azon az éjszakán, mikor megkopasztotta azt a franciát...^*

Bond visszafelé pergette emlékképeit. Hat persze! Mr. és Mrs. Du Pont a négyes és az ötös széket foglalta el a Baccarat-asztal mellett. Bond a hatost. Du Ponték ártalmatlannak tetszettek, s az ügynök örült, hogy ilyen biztos fedezetet élvez a balja felõl azon az éjszakán. Azon az éjszakán, amikor Lechiffre-t tönkretette.

Most megelevenedett elõtte újra az egész jelenet: az asztal zöld posztója felett eláradó, kápráztató ragyogás, a rózsaszínes, rákra emlékeztetõ, a kártyalapok után tapogatózó kezek... Érezni vélte a cigarettafüstöt, s önnön verítékének szúrós szagát. Micsoda éjszaka volt! Bond Mr. Du Pontra nézett, és elmosolyodott.

– Igen, persze, emlékszem már! – mondta. – Sajnálom, kicsit eltöprengtem. Nem volt könnyû dolgom azon az éjszakán. A lapokon kívül nemigen figyeltem másra.

Mr. Du Pont boldog megkönnyebbüléssel viszonozta a mosolyt.

– Semmi vész, Mr. Bond! Megértem, és remélem megbocsátja, hogy így magára törtem. Tudja... – Aztán magához intett egy pincérnõt. – De igyunk elõbb egyet, a viszontlátás örömére! Mit kér?

– Bourbont, jéggel. Köszönöm.

– Nekem Haig-et hozzon, vízzel – lódította a jól táplált amerikai. A pincérnõ elsietett a rendeléssel.

Mr. Du Pont, egyre mosolyogva, elõrehajolt. Bond az asztalon át pipereszappan, vagy borotválkozás utáni arcvíz illatát érezte. Lentheric?

– Rögtön tudtam, hogy maga az! Amint megláttam itt üldögélni, mindjárt tudtam! Aztán azt mondtam magamnak: Te, Junius! Igaz, nemigen téveszted össze egymással az embereket, de azért bizonyosodj meg a dologról! A Transamerica járatával készültem elrepülni ma este, és most, hogy a késést bejelentették, a maga képét lestem, és már megbocsásson, Mr. Bond, az arckifejezése elárulta, hogy maga is a Transamerica-járatra várt... – Megvárta, míg Bond rábólint, azután sietve folytatta: – Úgyhogy elugrottam a jegykiadó pulthoz, és átfutottam az utaslistát. És meg is találtam a nevet: J. Bond.

Mr. Du Pont, saját találékonyságától elérzékenyülve dõlt hátra. Megérkeztek az italok. Az amerikai megemelte a poharát.

– Kedves egészségére, uram! Micsoda szerencsés nap ez a mai!

Bond szótlanul mosolygott, a bourbont ízlelgette.

Mr. Du Pont ismét elõrehajolt. Körülpillantott. A környezõ asztalok üresek voltak, mégis halkabbra fogta a hangját, úgy mondta:

– Gondolom, valami ilyesmi jár a fejében:,, Nos, csakugyan örülök, hogy újra látom Junius Du Pontot, de mi ez az egész: Miért olyan boldog a fickó, hogy épp ma este akadt össze velem?" Mr. Du Pont felvonta szemöldökét Bond szerepében. Az ügynök udvarias érdeklõdéssel nézte, mire az amerikai még közelebb hajolt. – Remélem, valóban megbocsát nekem, Mr. Bond. Nem szívesen ütöm bele az orromat mások titk..., szóval ügyeibe. De a Royale-ban, azután a kártyacsata után azt hallottam, hogy maga nemcsak kitûnõ hazárdjátékos, hanem... nos..., hogy is mondjam..., hanem afféle, hm... nyomozó is. Tudja, olyan titkosügynökféle...

Mr. Du Pont ugyancsak belevörösödött indiszkrét viselkedése feletti szégyenébe. Hátradõlt, zsebkendõt kotort elõ, és megtörölte a homlokát. Bocsánatkérõen hunyorgott Bondra.

Bond vállat vont. Mr. Du Pont merõn ráfüggesztett szürkéskék szeme, dacára a férfi zavarának, keménységrõl, elõvigyázatosságról árulkodott. Hányavetiség, irónia és öngúny vegyüléke tükrözõdött bennük.

– Belekontárkodtam az efféle munkába, valóban – mondta. – Természetesnek tûnt a háború után. Egy darabig még elszórakoztatott az indiánosdi, de rájöttem, hogy békeidõben nemigen lehet jövõje.

– Persze, persze! – Mr. Du Pont legyintett cigarettát tartó kezével. Kerülte Bond tekintetét, amint a soron következõ hazugságra várva feltette következõ kérdését. (Brooks Brothers-féle báránybõrbe bújt farkas, gondolta Bond. Dörzsölt fickó!)

– Tehát más munkát választott? – mosolygott Mr. Du Pont atyaian. – És miben utazik mostanság, ha szabad kérdeznem?

– Egy kereskedelmi cégnél vagyok. A Universal Exportnál. Talán hallott már rólunk.

Mr. Du Pont belement a játékba.

– Hm... Universal. Lássuk csak! Ó, persze, hogyne hallottam volna! Üzleti kapcsolatba sosem kerültünk, de úgy hiszem, sosem lehet még késõ. – Kuncogott. – Meglehetõsen sok az érdekeltségem mindenfelé. Az egyetlen, amivel, és ezt bizton állíthatom, sosem foglalkoztam, a vegyipar. Lehet, hogy sajnálnom kellene, Mr. Bond, de nem tartozom a vegyiparos Du Pontokhoz.

Bond úgy ítélte, hogy ez a férfi tökéletesen elégedett a maga származásával. Nem fûzött megjegyzést a dologhoz. Az órájára pillantott, hogy siettesse valamelyest Mr. Du Pont kirukkolását. Emlékezett, hogy ajánlatos saját kártyáival óvatosan bánni. Mr. Du Pontnak megnyerõ, pirospozsgás babaarca, telt, majdhogynem nõiesen lefelé biggyedõ szája volt. Épp olyan veszélytelennek tûnt, mint a Buckingham-palota elõtt ácsorgó, fényképezõgéppel felfegyverzett középkorú amerikaiak általában, ám az elpuhultság álcája mögött Bond számos határozott, veszedelmes tulajdonságot sejtett.

Mr. Du Pont figyelmét nem kerülte el, hogy Bond az órájára sandított. Maga is hasonlóképp járt el.

– Még ilyet! Hét felé jár, én meg csak fecsegek anélkül, hogy a tárgyra térnék! Nos, figyeljen ide, Mr. Bond! Van egy problémám, amelynek megoldásában nagyra értékelném a közremûködését. Ha akad ideje számomra, ha megengedheti magának, hogy az éjszakát Miamiben töltse, kész örömmel látnám vendégül. – Felemelte a kezét. – Bízvást ígérhetem, nem szenved majd hiányt semmiben. Történetesen egyik tulajdonosa vagyok a Floridiana Hotelnek. Talán hallotta, hogy karácsonykor nyitottunk. Örömmel állíthatom, az üzletmenet kitûnõ. Nehéz pillanatokat okozunk a vén Fountain Blue-nak. Mr. Du Pont elégedetten kacagott. – Mostanában úgy emlegetik, mint a helyi “Fontainebleau"-! ^*

Nos, mi a véleménye, Mr. Bond? A legkitûnõbb lakosztályt kapja – még ha jól fizetõ vendégeket kell is az utcára tennünk ennek érdekében. Fogadja el... Szívességet tenne vele! – Du Pont könyörgõ pillantást vetett az ügynökre.

Bond már döntött, hogy belemegy a dologba – vaktában is. Bármi legyen Mr. Du Pont problémája – zsarolás, gengszterek, nõk – a gazdag emberek jellemzõ gondjainak egyike lehet csupán, íme, gondolta Bond, egy kis kóstoló a nagyvilági életbõl, amire úgy vágytál.. Fogadd el! Azon volt, hogy udvarias köszönetet mondjon, de Mr. Du Pont nem engedte.

– Kérem, kérem, Mr. Bond! Higgye el, én vagyok hálás magának, roppant hálás... – Csettintett a pincérnõnek. Mikor a lány odaért, az amerikai elfordult, úgy egyenlítette ki mindkettõjük számláját. Számos gazdag emberhez hasonlóan nyilván úgy ítélte, hogy a pénzt mutogatni, a borravaló mennyiségét sejtetni engedni úriemberhez méltatlan cselekedet. Utóbb nadrágzsebébe süllyesztette bankókötegét (a gazdagoknál nem dívik az oldalzsebek használata) és karonfogta Bondot. Nyomban megérezte azonban, hogy az ügynök elhúzódik az érintésétõl, visszahúzta hát a kezét. A két férfi egymás mellett haladt a lépcsõn, le az elõcsarnokig.

– Most intézzük el a helyfoglalást! – Mr. Du Pont a Transamerica pultjához lépett. Néhány tiszteletteljes frázis érzékeltette hatalmát, befolyását itt, a maga amerikai birodalmában:

– Igen, Mr. Du Pont... Hogyne, Mr. Du Pont... Gondunk lesz rá, Mr. Du Pont!

Odakint egy csillogó-villogó Chrysler Imperial gördült a járda mellé. Ajtaját keménykötésû, homokszín egyenruhát viselõ sofõr sietett szélesre tárni elõttük. Bond beszállt, elhelyezkedett a süppedõs kárpitú ülésen. A kocsi belseje csodásán hûvösnek, majdhogynem hidegnek rémlett. A Transamerica embere is elõkerült Bond bõröndjével, átnyújtotta a sofõrnek, félig-meddig meghajolt, és visszatért az elõcsarnokba.

– Billhez, a Beach-en – mondta Mr. Du Pont sofõrjének, mire a jókora kocsi végighaladt a jármûvekkel zsúfolt parkoló hosszában, azután kifordult az útra.

Mr. Du Pont hátradõlt.

– Remélem, szereti a remeterákot, Mr. Bond. Próbálta már, ugye?

Bond igennel felelt, hozzáfûzve, hogy pompásnak találta.

Miközben a Chrysler Imperial végighaladt Miami városközpontján, a Biscayne Boulevardon, majd a Biscayne Bayt megkerülõ Douglas MacArthur körúton, Mr. Du Pont Bill parti vendéglõjérõl, meg az alaszkai és remeterák húsának viszonylagosan hasznos voltáról beszélt. Bond a tisztesség kedvéért közbe-közbeszólt, hagyta, hogy a sebesség, a kényelem és a gazdagokra jellemzõ csevely ellenállhatatlan sodra magával ragadja.

A kocsi egy, a Regency-stílust mímelõ, csupa fehér, deszka és stukkó homlokzatú épület elõtt fékezett. Rózsaszínben vibráló neonbetûk hirdették: BILL PARTI VENDÉGLÕJE. Miközben Bond kiszállt, Mr. Du Pont utasításokat adott sofõrjének.

– Az Aloha-lakosztály – hallotta az ügynök. Továbbá: – Ha bármi probléma adódna, Mr. Fairlie itt hívjon fel! Megértette?

Felmentek a lépcsõn. A benti nagyterem ablakait rózsaszínnel beszegett fehér muszlinfüggönyök takarták. Az asztalok felett rózsaszín fényû lámpások égtek. A vendéglõ tele volt napbarnított bõrû, drága tropikál szerelésû amerikaiakkal – pompás selyemingek, súlyos arany karperecek, drágakõvel kirakott keretû sötét szemüvegek, a bennszülött divatot mímelõ kalapok mindenütt. A levegõben egy sor illat kavargott, de majdnem mindet elnyomta az egész napon át izzadt testek kipárolgása. Bill, a termetes olasz, új vendégei elé sietett.

– Ó, Mr. Du Pont! Örvendek, uram! Egy kicsit sûrûn vagyunk ma este. Rögtön intézkedem. Kérem, erre tessék, kérem! – Feje felett jókora, bõrbe kötött menüt lóbálva tört utat magának a vacsorázok közt, a helyiség legjobb, hatszemélyes asztaláig. Két széket húzott ki, csettintett az ujj aval: a maître d'hotelt és az italpincért szólította, felütötte a menüket, megkérdezte Mr. Du Pont-t, rendben lesz-e így, s mikor igenlõ választ kapott, távozott.

Du Pont becsukta a menüt, és Bondhoz fordult:

– Bízza rám magát egész nyugodtan! Ha valami nem ízlik, szépen visszaküldi... – A fõpincérre pillantva így folytatta: – Remeterákot, de ne fagyasztottat! Frissen. Olvasztott vajjal. Vastag szelet pirítóst hozzá! Megértette?

– Természetesen, Mr. Du Pont... – az alkalmazott távozott, helyét tüstént a kezét törölgetõ italpincér vette át.

– Két pint rózsaszín pezsgõt – mondta Du Pont. – 50-es évjáratú Pommery megteszi. Ezüst vödörben. Megértette?

– Tökéletesen, Mr. Du Pont! Egy koktélt étvágygerjesztõnek?

Mr. Du Pont Bondhoz fordult. Felvonta a szemöldökét, és elmosolyodott.

– Vodka-martinit, citromkarikával – mondta az ügynök.

– Kettõt – szólt közbe Mr. Du Pont. – Duplán. – Az italpincér elsietett. Mr. Du Pont hátradõlt, elõkotorta cigarettatárcáját és öngyújtóját. Körültekintett a helyiségben, egy-egy mosolyt küldött a feléje intõk irányába, végigpillantott a szomszédos asztalokon, azután székét közelebb tolta Bond székéhez.

– Sajnos, a zaj ellen nem tehetünk – mondta bocsánatkérõn.

– Amúgy csak a rákok kedvéért járok ide. Fenségesek... Remélem, nem allergiás rájuk! Egyszer idecipeltem egy lányt, rákot diktáltam belé, mire akkorára duzzadt a szája, mint egy gumiabroncs...

Bondot mulattatta a jól táplált amerikai viselkedésében beállott változás. Ez a könnyed csevely, a határozott stílus azt bizonyította, hogy Du Pont úgy érzi, prédája a horgára akadt, mert megvásárolta. Nem ugyanaz a zavart alak volt, aki a reptéren ráerõszakolta társaságát Bondra. Vajon mit akarhat tõle? Most már bármelyik pillanatban megteheti az ajánlatát, gondolta, de mondani csak ennyit mondott:

– Nem vagyok rákallergiás.

– Nagyszerû.. Nagyszerû!

Szünet következett. Mr. Du Pont néhányszor felkattintotta öngyújtója kupakját. Idõvel ráébredt, hogy a kattogás õt magát is idegesíti, félretolta hát az öngyújtót. Elhatározta magát. Szavait az asztal lapján elõtte nyugvó kezeihez intézte.

– Kanasztázik ön, Mr. Bond?

– Igen. Jó játék, kedvelem.

– A kétkezest is?

– Próbálkoztam már vele, de nem szórakoztatott túlságosan. Ha az ember nem ostoba – ha egyik játékos sem az – az esélyek kiegyenlítettek. Óhatatlanul beáll egyfajta egyensúly. Az ügyesség nem sokat változtat a dolgon.

Mr. Du Pont helyeslõen bólintott.

– Így igaz. Ugyanezt hajtogatom magamban mindig. Száz-egynéhány játék után az azonos képességû játékosok eredményei többé-kevésbé megegyeznek. Nem olyan izgalmas, mint a Gin, vagy az Oklahoma, de épp ezt szeretem benne, azt hiszem. Telik az idõ, járnak a lapok, az ember nyer és veszít, senkinek sem esik baja, ugyebár?

Bond bólintott. A martinik megérkeztek.

– Hozzon még kettõt úgy tíz perc múlva! – mondta Mr. Du Pont az italpincérnek, mielõtt az ügynökhöz hasonlóan megízlelte volna pohara tartalmát. Utóbb Bond felé fordult, szembenézett vele. Arca feszült volt, komor. – Mit szólna, Mr. Bond, ha mindezek után azt mondanám, hogy egyetlen hét leforgása alatt huszonötezer dollárt vesztettem kétkezes kanasztán? – Bond már azon volt, hogy válaszoljon, de Mr. Du Pont felemelte a kezét. – Pedig állítom, jó játékos vagyok. A Regency Club tagja. Rengeteget játszottam Charlie Gorennel meg Johnny Crawforddal, igaz, többnyire bridzseltünk. Szeretném azonban, ha tudná: otthon vagyok a kártyaasztalnál... – Fürkészõn Bond szemébe mélyedt.

– Ha mindvégig egy partnerrel játszott – mondta az ügynök –, az az ember csal.

– Pon-to-san! – Mr. Du Pont az asztalra csapott, azután hátradõlt. – Pon-to-san errõl van szó. Ugyanez jutott eszembe, miután négy álló napon át veszítettem. Azt mondtam magamnak: ez a piszok alak csal, én pedig, istenemre, rájövök, hogy csinálja, és kiebrudaltatom Miamiból. Megdupláztam a tétet, kétszer is megdupláztam. Nem bánta, sõt! Mindvégig figyeltem játék közben, figyeltem minden lapját, minden mozdulatát. Semmi! Egyetlen árulkodó jelet, nyomot se találtam. A lapok jelöletlenek. Új csomagot hozatott, valahányszor kértem. A saját csomagjaimból! Oda se pillantott, mi van a kezemben – nem is láthatta volna, mert mindig épp szemben ülök. vele. Kibicek, akik segíthetnék, sehol. De azért nyert, folyton nyert! Ma reggel, ma délután szintén. Végül megelégeltem a dolgot. Persze – tette hozzá, nehogy Bond sportszerûtlennek higgye – nem árultam el magam. Udvariasan, szó nélkül fizettem, de aztán összecsomagoltam, nem köszöntem el, kimentem a reptérre, és jegyet váltottam az elsõ New York-i gépre. Ezt adja össze! – Mr. Du Pont széttárta két karját. – Megfutamodtam. Huszonöt rongy mégis huszonöt rongy, hiába... Lehetett volna ötven, vagy száz is. Egyszerûen nem bírtam végigcsinálni még egy átkozott játszmát, nem bírtam volna, hogy képtelen vagyok csaláson kapni. Úgyhogy eljöttem. Ehhez mit szól? Én, Junius Du Pont, bedobtam a törölközõt, mert nem gyõztem tovább a tehetetlenséget!

Bond együtt érzõen hümmögött. Megérkezett az újabb két martini, ezzel egy idõben kezdett feltámadni az érdeklõdése: a kártyával kapcsolatos ügyek mindig érdekelték. Szinte látta maga elõtt a jelenetet; két ember játszik, egyre játszik, s miközben az egyik üt, licitál, besöpri a nyereményt, a másik hasznavehetetlen lapjait hajigálja az asztal közepére jól palástolt haraggal. Mr. Du Pont nyilvánvalóan csalás áldozata. De miféle csalásé?

– Huszonötezer dollár nagyon nagy pénz – tûnõdött Bond. – Milyen tétekben játszottak?

Mr. Du Pont maga elé bámult.

– Pontonként negyed dollárral indultunk. Emeltünk, elõbb ötven centre, aztán egy dollárra. Elég magas tétek olyan játszmához, ahol az eredmények rendszerint kétezres nagyságrendûek. Játszmánként csak huszonöt centtel számolva ez ötezer dollárt jelent. Pontonként egydolláros téttel tovább veszíteni halálos csapás.

– Azért nyert olykor-olykor Ön is, nemde?

– Igen, persze... De hogy, hogy nem, valahányszor a kezemben volt minden, ami a kiütéshez kell, õ valamennyi lapjával lement, kisiklott a kelepcébõl. Némi aprót persze összeszedtem így is, de csak ha százhússzal volt lemaradva, és hozzám vándorolt az összes nyerõ lap... Tudja, milyen a kanaszta: az ember lódít olykor. Csapdát állít a másiknak, hogy megszabadítsa a jó lapjaitól. Nos az én emberem telepata, a fene enné meg! Valahányszor csapdát állítottam, elkerülte, én meg bedõltem az õ trükkjeinek. Ha húzásra került a sor, a legjobb lapjaimat ragadta el, szingliket, ászokat, csalhatatlanul. Isten tudja hogyan, mindig bejött neki. Mintha látta volna, mit tartok a kezemben!

– Vannak abban a szobában tükrök?

– A fenébe is, nem lehetnek! Mindig a szabadban játszottunk. Az az alak azt mondta, szeretne egy kis színt kapni. Hát kapott, annyi szent! Vörös, mint a rák. Csak reggelenként és délutánonként volt hajlandó partit kezdeni: azt állította, ha este ül le kártyázni, képtelen elaludni utána.

– Ki ez az ember? – érdeklõdött Bond. – Hogy hívják?

– Goldfinger.

– Hát a keresztneve?

– Auric. Ez aranyat jelent, nemde? Csak nagyjából illik rá. Lángvörös haja van.

– Milyen nemzetiségû?

– Ha hiszi, ha nem, brit alattvaló. Nassaui lakos. A neve alapján zsidónak gondolná az ember, de nem úgy fest, mintha az lenne. Ha az lenne, egyébként be se jutott volna: a Floridianában nagyon ügyelünk az ilyesmire... Az útlevelét Nassauban adták ki. A pasas negyvenkét éves, nõtlen, foglalkozására nézve üzletkötõ. Ennyi derül ki az útlevelébõl. A szállodai detektív segítségével pillantottam bele, mielõtt játszani kezdtünk.

– Mivel üzletel?

Du Pont halványan elmosolyodott.

– Kérdeztem én is. “Bármivel, ami adódik..." Ezt felelte. Nem túl közlékeny pasas. Kitérõ választ ad a konkrét kérdésekre. Semmiségekrõl meglehetõsen könnyû elcsevegni vele.

– Hogy áll anyagilag?

– Ah! – fakadt ki Mr. Du Pont. – Ez a legfurcsább az egészben. Gazdag. Dúsgazdag! A bankommal utánanézettem Nassauban. Az a pasas nagy kutya. Milliomosok tucatszám akadnak odaát, de ez a Goldfinger az elsõ, netán a második a rangsorban. A pénzét aranyrudakban halmozza fel. A rudakat aztán egyik országból a másikba küldi, hasznot húz az arany árfolyamának változásaiból. Akár valami nyavalyás bank! Nem bízik a nemzeti valutákban.

Nem mondanám, hogy nincs igaza, és abból ítélve, hogy egyike a világ leggazdagabb embereinek, lehet valami a rendszerében. Csakhogy, ha ilyen gazdag, minek neki az én rongyos huszonötezer dollárom?

Az asztal körül ekkor kezdtek sürgés-forgásba a pincérek – így Bondnak nem kellett a válaszon töprengenie –, ünnepi külsõségek közt nagy, megtört páncélú és ollójú, jókora rákokkal megrakott ezüsttálcát helyeztek az asztal közepére. A két férfi tányérja mellé egy-egy, olvasztott vajjal csordultig telt ezüsttégely és hosszú pirítóstartó került. A jegesvödörben rózsaszín pezsgõ hûlt. Végezetül a fõpincér széles mosollyal vendégei mögé került, és hosszú, ölig érõ selyem asztalkendõt kanyarított nyakuk köré.

Bondnak a VIII. Henriket alakító Charles Laughton, a híres lakomajelenet ötlött az eszébe, a fejlemények azonban sem Mr. Du Pont-t, sem a szomszédos asztaloknál vacsorázókat nem lepték meg. Az amerikai vidám “ki-ki szolgálja ki magát!" kíséretében jó néhány rákot emelt át a maga tányérjára, jócskán öntött rájuk az olvasztott vajból, és nekilátott az evésnek. Példáját követve Bond szintén kóstolgatni, utóbb falni kezdte addigi pályafutása legpazarabb fogását.

A remeterák a legomlósabb, legízletesebb hússal büszkélkedhetett mindama tengeri csemegék közt, melyekkel Bondnak azelõtt dolga akadt. A ropogós pirított kenyér, az olvasztott vaj enyhén füstös zamata egyaránt kitûnõ kiegészítõnek bizonyult. A jéghideg pezsgõben enyhe eperíz volt felfedezhetõ, minden rák után egy-egy pohárnyi egyengette az utat a következõ elõtt. A férfiak ráérõsen, odaadással falatoztak, a befejezésig alig-alig szóltak.

Mr. Du Pont utóbb aprót böffentve törölte le álláról a vaj maradékát, hátradõlt székében. Arca kivörösödött. Büszkén tekintett az ügynökre, és nagyon komolyan mondta:

– Kétlem, Mr. Bond, hogy ma este bárhol a világon hasonlóan kitûnõ vacsorát költött el bárki. Mi a véleménye?

Gondtalan, gazdag életre vágytam, gondolta magában Bond. És tessék. Hogy tetszik? Hogy tetszik, hogy disznómód zabálok, és utána ilyen megjegyzéseket hallgatok...?

Hirtelen elviselhetetlennek tetszett számára egy újabb ilyen vacsora, egy újabb, Mr. Du Pont társaságában elköltendõ bármilyen étkezés lehetõsége. Azután elszégyellte magát, amiért undort érzett. Azt kapta csupán, amire vágyott, de nem volt képes elnyomni magában puritán ösztöneit. Kívánt valamit, és ez a kívánság nemcsak hogy beteljesült, hanem mintegy a torkán is akadt.

– Igazában nem tudom – szólt végül. – A miénk mindenesetre kitûnõ volt.

Mr. Du Pont elégedettnek látszott. Elküldött kávéért. Bond sem szivart, sem likõrt nem óhajtott. Cigarettára gyújtott, úgy várta, hogy az amerikai megtegye ajánlatát. Tudta, hogy ez lesz a dolog csattanója. Nyilvánvalónak tûnt, hogy minden egyéb csak a kedvtelés része volt. Nos, legyen.

Mr. Du Pont megköszörülte a torkát.

– És most, Mr. Bond, egy ajánlatot szeretnék tenni Önnek... – Rámeredt, igyekezett elõre felmérni a véleményét.

– Éspedig? – érdeklõdött az ügynök.

– A vakszerencsének köszönhetem a találkozásunkat azon a repülõtéren. – Mr. Du Pont tónusa halálosan komoly volt. – Sosem felejtettem el, amit az elsõ alkalommal, ott a Royaleban véghezvitt. Emlékszem minden részletre: a nyugalmára, merészségére, a szakértelemre, ahogy a lapokkal bánt...

Bond a térítõt nézte, az amerikai azonban belefáradt már a köntörfalazásba. Kapkodva folytatta:

– Mr. Bond, tízezer dollárt fizetek önnek, ha hajlandó itt maradni, mint vendég, míg ki nem deríti, hogyan gyõz le engem ez a Goldfinger!

Bond Mr. Du Pont szemébe nézett.

– Nagyvonalú ajánlat – mondta. – De nekem vissza kell mennem Londonba. Negyvennyolc órán belül New Yorkban kell lennem, hogy elérjem az oda induló gépet. Ha holnap délelõtt és délután lejátsszák a szokásos partikat, elég idõm lesz, hogy megtaláljam a választ. De holnap este mennem kell, akár sikerül megoldanom a rejtélyt, akár nem. Rendben van így?

– Rendben – vágta rá Mr. Du Pont.

3. EGY AGORAFÓBIÁS FÉRFI

Bond a függöny suhogására ébredt. Nyomban lerúgta magáról a takaróként használt lepedõt, s a szemközti fal helyét elfoglaló panorámaablakig sétált a vastag, bolyhos szõnyegen. Elhúzta a függönyt, a napsütötte balkonra lépett.

A fekete és fehér kõkockák melegek, csaknem forróak voltak már, pedig talán még csak nyolc felé járt az idõ. Élénk szél fújt a tenger felõl, a privát yachtkikötõ mólójának hosszában számos nemzet lobogója lengedezett. A fuvallat nyirkos volt, a tenger illatával terhes. Az a fajta fuvallat, gondolta Bond, amely kedvelt a látogatók, ám gyûlölt a helybéliek körében. Gyûlölt, hisz hatására elrozsdál a vasalás házaikon, tönkremennek a könyvek lapjai, lefoszlanak a tapéták, megfakulnak a képek, s a ruhák közt megjelenik a penész.

Tizenkét emelettel lejjebb, pálmafákkal, színes tejfûvel tûzdelten, gondozott, kavicsos sétányoktól szabdalt virágágyakkal büszkélkedve nyújtózott a jómód unalmát hirdetõ park. Kertészek dolgoztak mindenütt: a sétányokat gereblyézték, leveleket szedegettek a színes bõrû munkaerõk letargikusan lassú mozdulataival. A gyepen két fûnyíró dunnyogott, azon a részen pedig, ahol megfordultak már, forgó locsolókból szállt a permet.

Bond lábai elõtt a Cabana Club elegáns íve nyújtózott egészen a partig – két emeletre való öltözõszoba; asztalokkal, székekkel megrakott néhány piros-fehér csíkos napernyõvel élénkített lapos tetõ. Az építmény karéjában az olimpiai méretû úszómedence ragyogó zöld oválisa látszott, körülötte mindenütt a párnázott nyugszékek garmadája – e nyugszékeken elheverve sütteti magát hamarosan számos vendég – naponta ötven dollárért. A sorok közt fehér kabátos alakok ügyködtek, a székeket igazgatták, a matracokat rendezgették, az elõzõ napi csikkeket sepregették. Túlnan a hosszú, aranyszínû homokpart, azon túl a tenger, a hullámok háttere elõtt pedig újabb csapatnyi alkalmazott: napernyõket, matracokat helyeztek el éppen. A ruhásszekrény belsejében elhelyezett, takaros cédula tanúsága szerint az Aloha-lakosztály birtoklásáért naponta kétszáz dollár fizetendõ... Bond úgy becsülte, hogy amennyiben a számlát neki kellene kiegyenlítenie, három hét alatt a végére járna egész évi jövedelmének. Elmosolyodott, s visszatért a hálószobába. Felemelte a telefont, pazarlásig bõséges reggelit kért, hozzá egy kartonra való hosszú Chesterfieldet, ráadásnak az újságokat.

Mire megborotválkozott, jéghideg vízzel lezuhanyozott és felöltözött, nyolc óra volt. Átgyalogolt az elegáns nappaliba, s már ott találta az aranysujtásos egyenruhába bújtatott pincért, aki a reggelit szervírozta az ablak melletti asztalon. Bond belepillantott a Miami Heraldba. A lap címoldalát az amerikai rakétakísérlet elõzõ napi kudarcának, meg annak a súlyos balesetnek szentelték, mely a hialeahi gyorsasági pályán történt.

Bond a padlóra dobta az újságot, leült, s ráérõsen nekilátott a reggelinek. Mr. Du Pont és Mr. Goldfinger ügyén töprengett közben. Igyekezett eldönteni, hányadán áll valójában. Elképzelhetõ, hogy Mr. Du Pont sokkal gyengébb játékos annál, amilyennek magát gondolja... Ám ebben az ügynök – az amerikai határozottságát, éles eszét ismerve – ugyancsak kételkedett. Vagyis Goldfinger csal. Márpedig ha csal a kártyában, bár a pénzre nincs szüksége, bizonyosnak látszik, hogy vagyonát hasonlóképpen, nagyszabású csalások, tisztességtelen húzások segítségével szerezte.

Bond érdeklõdését mindig felkeltették a nagyban dolgozó bûnözõk. Várta a találkozást Goldfingerrel, felvillanyozta a kilátás, hogy meglelheti Goldfinger igencsak sikeres, és igencsak titokzatos módszerének nyitját. Mozgalmas nap lesz, annyi szent... Bond türelmetlenül várta az indulás pillanatát.

A terv szerint tíz órakor kellett találkoznia a parkban Mr. Du Ponttal. Du Pont Bondot üzletemberként szándékozott bemutatni, aki azért repült ide New Yorkból, hogy egy kanadai földgázkitermelõ társaság eleddig angol kézben lévõ részvényeit ajánlja megvételre neki. A dolog nyilvánvalóan bizalmas volta kizárja a lehetõséget, hogy Goldfinger a részletek iránt érdeklõdjék. Részvények, földgáz, Kanada. Bondnak mindössze ennyit kellett észben tartania. Azután hármasban ülnek ki a Cabana Club tetõteraszára, ahol Du Ponték játszani szoktak. Bond újságot olvas és figyel. Az ebéd után melynek során Mr. Du Pont és az ügynök megvitathatja az “üzlet" részleteit – minden megy tovább ugyanígy. Mr. Du Pont érdeklõdött, akad-e egyéb elintéznivaló. Bond Mr. Goldfinger lakosztályának számát tudakolta, és egy kulcsot kért hozzá. Elmagyarázta, hogy amennyiben Goldfinger hivatásos hamiskártyás, vagy ha ügyes amatõr, bizonyára magával hordja szakmája kellékeit – megjelölt, cinkelt lapokat, a tükrözésként ismert eljáráshoz szükséges apróságokat és egyebeket. Mr. Du Pont azt ígérte, hogy már a parkban átadja a kulcsot – úgy ítélte, nem lesz túlságosan nehéz szereznie egyet az igazgatótól.

Reggeli után Bond kényelembe helyezkedett, s a közeli tengert nézte. A küszöbön álló feladat nem izgatta különösképpen, de érdekelte, mulattatta. Éppen ilyesféle munkára volt szüksége a mexikói eset feledtetésére.

Fél tízkor elhagyta lakosztályát, s csatangolt egyet saját emelete folyosóin, mintha a liftet keresné – igyekezett megismerni a hotel helyszínrajzát. Miután másodszor akadt össze ugyanazzal a szobalánnyal, megtudakolta a lifthez vezetõ utat, a földszintre ment, és elvegyülve a korán kelõk közt, végigsétált az Ananász Üzletárkád hosszában. Szemügyre vette a Bambusz Kávézót, a Randevú Bárt, a La Tropicala Éttermet, a gyermekmegõrzés céljait szolgáló Kittekat Klubot, meg az éjszakai szórakozóhelyet, melynek Bumm-Bumm volt a neve, végül kisétált a parkba. Az Abercrombie és Fitch-féle strandruhát viselõ Mr. Du Pont átadta neki Goldfinger lakosztályának pótkulcsát. Együtt baktattak a Cabana Club épületéhez, együtt lépkedtek felfelé a tetõteraszra vezetõ két rövid lépcsõsoron.

Bond, Mr. Goldfingert elsõ ízben megpillantva, megdöbbent. A tetõterasz sarkában, épp a hotel oldala mellett, egy férfi hevert elnyújtózva, lábát egy strandszéken nyugtatva. Sárga szaténból készült úszónadrágot, sötét napszemüveget viselt, hozzá két jókora fémszárnyat, méghozzá az álla alatt. A szárnyak, melyeket láthatólag a nyakára erõsített, kétoldalt a válláig értek úgy, hogy hegyes,végük még fel is kunkorodott kissé.

– Mi az ördög az ott a nyakán? – érdeklõdött Bond.

– Még sose látott ilyet? – kérdezett vissza Mr. Du Pont meglepetten. – Olyan játékszer, ami segít az egyenletes bámulásban. Csiszolt bádog. Feltükrözi a napfényt az ember álla alá, füle mögé – ezek a bõrfelületek egyébként nem kapnának napot.

– Úgy, úgy... – bólogatott Bond.

Már csak néhány lépés választotta el õket az elnyújtózó alaktól, mikor Du Pont vidáman – Bond megítélése szerint kissé túl harsányan – megszólalt:

– Üdv, Goldfinger!

A szaténnadrágos alak nem moccant.

– Süket, mint az ágyú – mondta Mr. Du Pont immár normális beszédhangon. Goldfingerhez érve elismételte az üdvözlést.

Goldfinger hirtelen felült. Levette sötét szemüvegét.

– Ó, jó reggelt... – Lecsatolta nyakáról a szárnyakat, óvatosan elhelyezte õket maga mellett a földön, azután nehézkesen talpra állt. Lassan moccanó pillantásával Bondot fürkészte.

– Bemutatom Mr. Bondot, James Bondot – mondta Du Pont.

– Barátom, New Yorkból. A maga honfitársa. Azért jött, hogy rávegyen, szálljak be valami üzletbe.

Goldfinger kezet nyújtott:

– Örvendek, Mr. Bomb.^*

Bond megszorította a felé nyújtott jobbot. Goldfinger tenyere száraz volt, kemény, szorítása egy pillanatig tartott csupán, utána visszahúzta a kezét. Fakókék szeme azonban ebben az egy pillanatban tágra nyílt, Bondra szegezõdött. Az ügynök úgy érezte, Goldfinger pillantása áthatol a koponyáján. Ám a vastag szemhéjak nyomban aláereszkedtek, elzárták a röntgensugár-tekintet útját. Mr. Goldfinger befogadta a felvételt, s bizonyára máris nekilátott, hogy helyet találjon neki nyilvántartási rendszerében.

– Szóval a mai játéknak lõttek... – Hangja visszafogott volt, színtelen. Szavait kijelentésnek, nem kérdésnek szánta.

– Hogyhogy lõttek? – kiáltotta Mr. Du Pont nekitüzesedve. – Csak nem képzeli, hogy engedem magát ülni a pénzemen? Vissza kell nyernem, e nélkül el se mehetek ebbõl a nyavalyás hotelból!... – Kuncogott. – Szólok Samnek, hogy készítse elõ az asztalt. James azt mondja, nemigen ért a kártyához, de szívesen megtanulná a játékot... Igaz-e, James? – fordult Bondhoz. – Nem árt elheverni a napon, újsággal a kézben, nemde?

– Örömmel teszem – mondta az ügynök. – Eleget utaztam érte, azt hiszem.

Goldfinger tekintete ismét Bondra emelkedett, azután elkalandozott.

– Felveszek valamit, rendben? Ma golfleckét akartam venni Mr. Armourtól a Boca Raton Clubban, de a kártya elsõbbséget élvez a hobbijaim közt. A közepes ütõ kezelését nehezítõ rossz csuklómozgás korrigálása várhat... – Érdektelenséget tükrözõ pillantása megint Bondra tévedt. – Golfozik ön, Mr. Bomb?

– Olykor-olykor – szólt emelt hangon Bond. – Ha épp Angliában vagyok.

– Hol játszik?

– A Huntercombe Klubban.

– Ó, igen... kellemes kis kurzus. Én mostanság a Royal St. Markshoz tartozom. Sandwich elég közel van az egyik üzletemhez. Ismeri a vidéket?

– Játszottam már ott is.

– Melyik fokozathoz tartozik?

– A kilenceshez.

– Furcsa véletlen... Én is... Játszanunk kellene egyszer! – Goldfinger lehajolt bádogszárnyaiért. – Öt percen belül itt leszek – mondta Mr. Du Pontnak, azzal lassan elbaktatott a lépcsõ felé.

Bond jól mulatott a dolgon. Goldfinger vizsgálódása során kifogástalanul alakította a mágnást, akit valójában nem izgat, kicsoda-micsoda Bond, ám, ha már összeakadtak, veszi a fáradságot, hogy valamiféle kategóriába sorolja.

Mr. Du Pont utasításokat adott egy fehér kabátos stewardnak. A steward két társa máris a kártyaasztal elõkészítésébe fogott. Bond a tetõteraszt körülvevõ korláthoz sétált, a parkot nézte, Mr. Goldfinger járt az eszében.

Elismeréssel gondolt erre az emberre. Goldfinger a leghiggadtabb volt mindazok közül, akikkel eddig összeakadt. Higgadtságot árult el mozdulatainak gazdaságos volta, stílusa, arckifejezése egyaránt. Goldfinger nem pazarolta erejét, rendíthetetlenségében azonban lendület, erõ sûrûsödött. Mikor felállt, úgy tûnt, valami nincs rendjén testének arányaival. Kurta termetû volt, alig magasabb egy méter ötvennél. Vaskos lábakon nyugvó roppant testén a vállak közé süppedõ hatalmas, s látszatra tökéletesen kerek fej ült. Goldfíngert mintha más emberek testrészeibõl rakták volna össze – igazában semmi nem látszott a sajátjának. Meglehet, gondolta Bond, hogy épp csúfsága miatt csinál fétist a napozásból. A vörösbarna álcázat híján haloványan, groteszk látványt nyújtana.

A kurtára nyírt, vörös haj koronázta arc meghökkentõ volt, nem annyira csúf, mint a test. Holdformájú, de nem felelt meg a holdvilágképrõl alkotott fogalomnak. A homlok tiszta volt, magas, a keskeny, homokszín szemöldök vonalat rajzolt a halovány pillákkal keretezett, nagy, világoskék szempár fölé. A magasan kiugró járomcsontok, inkább húsos, mint hájas orcák közrefogta orr törékenynek tetszett. A száj keskeny volt, egyenes, de szép ívû. A telt arc, a határozott áll egészségrõl árulkodott. Mindent egybevetve, tûnõdött Bond, ez az arc egy gondolkodó, netán tudós arca, egy könyörtelen, érzéki, sztoikus és kemény férfié. Különös kombináció!

Mi egyébre lehet még következtetni? Bond sosem bízott az alacsony emberekben. A kurta termetûeket gyermekkoruktól fogva kisebbrendûségi komplexus gyötri. Egész életükben arra vágynak, hogy nagyobbak lehessenek – nagyobbak a többieknél, azoknál, akik gyermekkorukban gúnyolták õket. Napóleon alacsony volt, Hitler nemkülönben. A világ minden bajt a kurta termetûeknek köszönhet. Mire lehet képes akkor egy vörös hajú, bizarr képû, alacsony ember? Egy ilyen szerencsétlen sorsa igazán sanyarú lehetett – ennek következményei pedig érezhetõk maradnak. Goldfingerben egy egész villany telep feszültsége vibrált, úgy tetszett, a szájához érintett izzó is fellobbant volna... Bond elmosolyodott a gondolatra. Vajon milyen csatornákon át vezeti le vitalitását Goldfinger? Tõkéjét gyarapítja? Szeretõit halmozza? Hatalmát növeli? Nyilván erre is, amarra is jut ideje, ereje. Hát a származása? Manapság angol. De mi volt azelõtt? Bizonyára nem zsidó, bár ereiben csörgedezhet zsidó vér. Nem latin, nem tartozik egyetlen déli rasszhoz sem. Nem szláv. Talán germán, azaz – hát persze, baltikumi! Biztosan keletrõl származik, a régi balti államok egyikének szülötte. Nyilván az oroszok elõl menekült el onnét. Valószínûleg figyelmeztették, esetleg szülei neszelték meg a bajt, s küldték nyugatra idejekorán... És vajon mi történt azután? Hogyan lett belõle a világ egyik leggazdagabb embere? Érdemes lenne egyszer utánanézni. Egyelõre azonban, gondolta Bond, éppen elég, ha a kártyanyereségek trükkjére rájövök.

– Felkészült? – kérdezte Mr. Du Pont Goldfingertõl, aki a kártyaasztal felé közeledett. Felöltözve – kényelmes, sötétkék zakót, nadrágot, nyitott gallérú fehér inget viselt – már nem tett a szemlélõre olyan megrázó hatást. Ám a hatalmas, barna és vörös futball-fejét nem feledtethette, s a bal füléhez csatlakozó, hússzínû hallókészülék sem vált elõnyére.

Mr. Du Pont háttal ült a hotelnek. Goldfinger vele szemben helyezkedett el, s emelt. Du Pont nem ismételt, a második csomagot középre csúsztatta, s kopogtatással jelezte: miután a keverés megtörtént, további pepecselést nem tart szükségesnek. Goldfinger osztani kezdett.

Bond megkerülte az asztalt, Du Pont oldalán foglalt helyet. Hátradõlt, lazított. Újságját a látszat kedvéért a sportrovatnál ütötte fel, valójában azonban a játszmát figyelte.

Korábbi feltevése egykettõre beigazolódott: Goldfinger nem jelölt lapokkal dolgozott. Gyorsan és hatékonyan osztott. Kéztartása nem is emlékeztetett a “mûvész-fogásra" – három ujj a lapok belsõ, hosszabbik élén, hüvelykujj a külsõ, rövidebbik élen –, mely elárulja, hogy a játékos letapogatásra kész. Ujján nem viselt karcolásra szolgáló pecsétgyûrût, vagy jelölésre alkalmas sebtapaszcsíkot.

Mr. Du Pont Bondhoz fordult.

– Tizenöt lapot osztunk. Az ember kettõt húz, egyet dob el. Egyébként a klasszikus szabályok érvényesek – nem szórakozunk olyasmivel, hogy a piros hármasok egyet, hármat, ötöt, nyolcat érnek. Az efféle gyerekségek az európaiaknak valók...^*

Felszedegette lapjait. Bond figyelmét nem kerülte el, milyen gyakorlottan bánik velük, nem rendezte el õket balról jobbra értékük szerint, nem tartotta legjobbjait – kettõ is jutott belõlük – a bal oldalon – nyilván tudta, hogy az efféle szokások segítenék a figyelmes ellenfelet. Jó lapjait középen csoportosította, jobb és balfelõl szinglikkel, csonka párokkal fogta közre õket.

Megkezdõdött a játszma. Elsõnek Mr. Du Pont húzott, s egy remek párra tett szert. Arcizma sem rándult. Közömbösen dobott. Már csak két jó húzása volt szüksége ahhoz, hogy kézbõl kirukkolhasson. Némi szerencsével persze. Két lap húzása megduplázza az ember esélyeit arra, hogy a kívánt kártyákhoz jusson, ám ugyanakkorára növeli annak lehetõségét is, hogy haszontalanokat kapjon kézbe.

Goldfinger megfontoltan, majdhogynem idegesítõ nyugalommal játszott. Húzás után újra meg újra átrendezte lapjait, míg döntött, mit dob el.

A harmadik húzás után Du Pont helyzete tovább javult: az ötféle lapból már csak egy hiányzott ahhoz, hogy kirukkolhasson, míg ellenfele kezében még ott a további hátrányt jelentõ számos lap – Goldfinger azonban, mintha megérezte volna a rá leselkedõ veszélyt, lement ötvennel, és kanasztát hozott össze három “vaddal" és négy ötössel. Megszabadult néhány csonkától is, mígnem csak négy lapja maradt. Más körülmények között mindez édeskevés, így viszont négyszáz pontra tett szert ahelyett, hogy száz fölött veszített volna, hisz Mr. Du Pont a következõ húzáskor csak saját lapjai számát növelte, s a meglepetésszerû kirukkolás lehetõségétõl megfosztva csendesen rakta ki két szükséges kanasztáját.

– Istenemre, most majdnem megcsíptem! – Mr. Du Pont hangjában felháborodás bujkált. – Honnét az ördögbõl tudta, mire készülök?

– Megszimatoltam a bajt – felelte Goldfinger közönyösen. Kiszámolta pontjait, bemondta és lejegyezte õket, s várta, hogy partnere kövesse példáját. Emelt, azután hátradõlt, és udvarias érdeklõdéssel tekintett Bondra.

– Velünk marad egy ideig, Mr. Bomb? – Bond mosolygott.

– Bond vagyok. B-O-N-D. Ami pedig a kérdését illeti: nem maradhatok. Ma este vissza kell mennem New Yorkba.

– Milyen kár... – Goldfinger, udvarias sajnálkozása jeleként, lebiggyesztette ajkát. Figyelme ismét a kártyák felé fordult, s a játék folytatódott. Bond felemelte az újságot, a baseball-eredményekre meredt, de nem is látta õket – a játszma halk hangjait kísérte figyelemmel. Goldfinger megnyerte a leosztást, azután a következõt, és a következõt. Megnyerte a játékot is – ezerötszáz pontos elõnye ezerötszáz dollárnyi nyereséget jelentett.

– Megkaptam megint... – Mr. Du Pont hangja panaszos volt.

Bond letette az újságot.

– Gyakran nyer Mr. Goldfinger?

– Hogy gyakran-e? – horkant fel az amerikai. – Mindig õ nyer!

Ismét emeltek, s Goldfinger osztani kezdett.

– Nem cserélnek helyet? – érdeklõdött most az ügynök. – Úgy tapasztaltam, a helycsere szerencsét hoz. Kedves Fortuna elõtt, hisz tudják...

Golfinger abbahagyta az osztást. Komolyan a közbeszólóra pillantott.

– Legnagyobb sajnálatomra nem cserélhetünk helyet, Mr. Bond. Játszani csak így tudok. Mr. Du Pontnak már az elsõ alkalommal elmagyaráztam az okát: ritka nyavalya gyötör. Az agorafóbia. Iszonyodom a nyílt térségektõl. Az égbolt látványa számomra elviselhetetlen. A hotellel szemben kell ülnöm... – Azzal folytatta az osztást.

– Ó, nagyon sajnálom... – Bond komoly hangjából kitetszett az érdeklõdés. – Felettébb ritka nyavalya lehet, csakugyan. A klausztrofóbiásokat mindig is megértettem, de ez... Hogy alakult ki?

Goldfinger felszedegette lapjait, rendezgetni kezdte õket.

– Fogalmam sincs – mondta révetegen. Bond felállt.

– Nos, azt hiszem, itt az ideje, hogy járjak egyet. Megnézem, mi újság a medencénél.

– Menj csak! – biztatta Mr. Du Pont joviálisan. – Lazíts, James! Lesz elég idõnk üzletrõl csevegni ebéd közben... Meglátjuk, netán érdemes lesz átpasszolnom a dolgot Goldfinger barátomnak... Késõbb találkozunk!

Goldfinger fel se pillantott lapjaiból. Bond a heverészõket kerülgetve – a tetõterasz túlsó felére, a medencére nézõ oldal korlátjához sétált. Egy darabig a strandszékekben idõzõ rózsaszín, barna és fehér testek sokaságát figyelte, érezte a napolaj átható illatát. A medencében gyerekek és fiatalok akadtak. Egy férfi – nyilván hivatásos ugró, netán az úszómester – az ugrótorony magasabbik deszkáján állt: lábujjhegyen egyensúlyozó, izmos, szõke görög isten. Egyszer vett csupán lendületet, azután, szárnyként széttárt karokkal, alázuhant. A karok ráérõsen feszültek elõre, hogy utat nyissanak a vízbe a testnek. A becsapódást mindössze kurta csobbanás jelezte, s az ugró a felszínre bukkant, fiús hévvel rázta a fejét. Szórványos taps csattant. A férfi tempózni kezdett a medence hosszában – feje a víz alatt, vállai egyenletes erõvel dolgoztak.

Sok szerencsét, gondolta Bond. Szükséged lesz rá, hisz öt-hat évnél nemigen bírhatod ezt tovább. A toronyugrók hamar kiöregszenek – a vízbe csapódáskor kapott ütés okozza a bajt. Nem véletlen, hogy a síugrás mellett – mely ugyanilyen pusztítóan hat az ízületekre – a toronyugrás a legrövidebb ideig ûzhetõ sport... Bond az ugró felé továbbította gondolatai üzenetét: – Váltsd pénzre a tudásodat hamar! Vállalj filmszerepeket, míg teheted, aranyhajú!

Hátrafordult, visszanézett a hotel árnyékában kanasztázó két férfira. Goldfinger tehát szemben akar ülni az épülettel. Vagy azt akarja elérni, hogy Mr. Du Pont üljön háttal neki? Vajon miért? Mi is Goldfinger lakosztályának száma? A 200-as, a Hawaii Lakosztály.

Bond lakrésze a legfelsõ emeleten az 1200-as számot viselte.

Vagyis, gondolta az ügynök, az alaprajzból következõen Goldfinger szobái épp az enyémek alatt vannak, csak a másodikon. Húsz-egynéhány méternyire a Cabana Club tetõteraszától, húsz-egynéhány méternyire a kártyaasztaltól...

Bond számolta az emeleteket. Gondosan szemügyre vette a Goldfinger lakosztályához tartozó homlokzatszakaszt. Semmi. A balkon is üres. A nyitott ajtón át a lakosztály homályába látni... Bond a távolságokat, a szögeket próbálta megbecsülni. Igen, így kell lennie! Ez a megoldás, biztosan! Az ügyes Mr. Goldfinger!

4. A LELEPLEZÉS

Az ebéd után – mely tradicionális, papírpohárkányi tartármártással felszolgált rákkoktélból, frissen sült, lében tálalt borjúbordából és ananász-meglepetésbõl állt – sziesztaidõ következett a Goldfingerrel megbeszélt három órai találkozóig.

Mr. Du Pont, aki újabb tízezer dollárt veszített, megerõsítette, hogy Goldfingernek titkárnõje van.

– Magam sose láttam – mondta. – Nem hagyja el a lakosztályt. Biztos valami afféle, akit a mulatság kedvéért hozott magával... – Rosszindulatúan mosolygott. – Mármint a napi mulatság kedvéért. De miért érdekes ez? Csak nem... nyomra bukkant?

Bond óvatos volt.

– Még nem tudom. De azt hiszem, délután nem jövök le. Mondja azt, hogy eluntam a nézelõdést és bementem a városba... – Várt. – De ha a gyanúm beigazolódik, ne lepõdjön meg a következményeken. Ha Goldfinger egyszerre különösen kezd viselkedni, maradjon a helyén és figyeljen. Semmit nem ígérhetek. Azt hiszem, sikerült elkapnom, de meglehet, hogy tévedek...

Mr. Du Pont-t felvillanyozta a hír.

– Remek, boyo! – mondta mohón. Bár látnám már azt a gazfickót megszorulva! A nyavalyás!

Bond felliftezett a maga lakosztályába. Bõröndjébõl M3-as Leica fényképezõgépet, MC fénymérõt, K2-es szûrõt és vakut szedett elõ. Összeállította, ellenõrizte a gépet. Kisétált a balkonra, a napra pillantott, igyekezett megbecsülni, hol áll majd fél négy körül, azután visszatért a nappaliba, de a balkonra nyíló ajtót nem csukta be. Az ajtóban állva próbát tett a fénymérõvel, egyszázad másodperces expozíciós idõt elegendõnek vélt. Beállította a Leicát, a zársebességet F-ll-en, a távolságot tizenkét méterben rögzítette, leemelte a lencsevédõt, készített egy felvételt, hogy megbizonyosodjék arról, minden rendben. Azután továbbcsévélte a filmet, helyére illesztette a vakut, és letette a gépet.

Ismét a bõröndjéhez lépett, vaskos könyvet – az olvasmánynak szánt Bibliát – emelte ki belõle. Felütötte, elõszedte a Berns-Martin-féle fegyvertáskában lapuló Walther PPK-t. A fegyvertáskát nadrágszíja bal oldalán rögzítette, s megpróbálkozott egy-két gyors húzással. Az eredménnyel meg volt elégedve. Abból a feltételezésbõl kiindulva, hogy a Hawaii belsõ elrendezése megegyezik sajátjáéval, tüzetesen megvizsgálta a lakosztályt. Elképzelte a jelenetet, mely ott, a második emeleti ajtó mögött várja. Kipróbálta a pótkulcsot különféle zárakban, gyakorolta, hogyan nyissa ki õket zajtalanul. Utóbb kényelmes karszéket húzott a balkonra nyíló ajtó elé, leült, cigarettára gyújtott, s miközben a tengert nézte, végiggondolta, mit mondjon Goldfingernek, ha az ideje elérkezik.

Negyed négykor felkelt, kilépett a balkonra, és óvatosan lepillantott a zöld pázsit túloldalán játszó, aprónak tetszõ alakokra. A lakosztályba visszatérve még egyszer ellenõrizte a Leicát. A fényviszonyok nem változtak.

Bond felöltötte sötétkék tropikálöltönyének zakóját, megigazította nyakkendõjét, nyakába vette a fényképezõgép szíját – a Leica most melle magasságában függött –, azután, utoljára körülpillantva, elhagyta a szobát, és a lifthez indult. Lement a földszintig, végignézte a kirakatokat az elõtérben. Mikor a liftet elhívták, a lépcsõ felé indult, gyalog ment felfelé két emeletet. A második szint elrendezése megegyezett a tizenkettedikével: Bond a vélt helyen meglelte a 200-as lakosztály ajtaját. A közelben senki nem járt. Az ügynök elõhúzta a kulcsot, csendben kinyitotta az ajtót, azután becsukta maga mögött. Az elõtér kis benyílójában egy esõkabát, egy világos teveszõr kabát és egy halványszürke homburgkalap lógott a fogason. Bond jobb kezébe kapta Leicáját, arcához emelte, s óvatosan megpróbálta kinyitni a nappaliba vezetõ ajtót. Nem volt bezárva, könnyen boldogult vele.

Még mielõtt elébe tárult volna az elõre látott kép, meghallotta a hangot. Halk, megnyerõ hang, nõi hang volt, egy angol nõ hangja.

– Négyest és ötöst húzott – mondta éppen. – Kanaszta ötösökbõl, két kettessel. A négyest készül eldobni. A maradék páratlanok: királyok, filkók, kilencesek és hetesek.

Bond belopózott a szobába.

A lány egy, a nyitott, balkonra vezetõ ajtóhoz húzott asztalon ült, két párnán. Szüksége volt a párnákra, hogy magasabban ülhessen. A délutáni hõség tetõpontján nem volt rajta más, csak egy bikinifelsõ, meg egy short, fekete selyembõl. Unottan harangozott a lábával. Épp most fejezte be körmei lakkozását a bal kezén, melyet, az eredményt vizsgálgatva, maga elé nyújtott. Utóbb szája elé húzta, és ráfújt. Jobbra oldalra nyúlt, az ecsetet az asztalon álló Revlon-tégelybe helyezte vissza. Szeme elõtt, alig néhány centiméterre, háromlábú állványon rögzített, jókora látcsõ lencséje látszott. Az állvány támasztékai a lány napbarnította két lába közt a padlóig nyúltak. A látcsõ lencséje alatt mikrofon sötétlett, végébõl huzalok vezettek az asztal alatt elhelyezett, hordozható lemezjátszónyi méretû dobozig. A fal melletti polcon álló, csillogó antennát szintén huzalok kapcsolták a készülékhez.

A bikinifelsõ pántjai megfeszültek, amint a lány elõrehajolt, hogy ismét a látcsõbe tekintsen.

– Királyt és dámát húzott – mondta. – Pár dámákból. Jokerrel pár királyokból. Hetest dob el... – kikapcsolta a mikrofont.

Míg feladatára koncentrált, Bond közelebb oldalazott, mígnem szinte a lány mögött állt már. Az asztal mellett ott árválkodott egy szék. Az ügynök fellépett rá, remélte, nem nyikordul meg. Elég magasan volt most ahhoz, hogy az egész jelenetet átfoghassa. Szeméhez illesztette a Leica keresõjét. Mindent látott, csakugyan: a lány fejét, a látcsõ lencséit a mikrofont, húszegynéhány méternyire pedig az asztalnál ülõ két játékost, Mr. Du Pont lapokkal teli kezét. A vöröseket és a feketéket Bond szabad szemmel is megkülönböztethette.

Elkattintotta a fényképezõgépet.

A vaku éles csattanása, a vakító villanás éles – sikolyt csalt elõ a lányból. Sebesen hátrafordult.

Bond lelépett a székrõl.

– Jó napot! – mondta.

– Kicsoda maga? Mit akar tõlem...?! – A lány szája elé kapta kezét. Szemébõl félelem sütött.

– Amit akartam, megszereztem már. Ne féljen, befejeztem. A nevem egyébként Bond. James Bond... – Fényképezõgépét óvatosan a székre tette, elõrelépett, egyenest az ismeretlen illatának felhõjébe. Nagyon szépnek találta a lányt, akinek haja világosszõke volt, s divatjamúlt-hosszan, súlyosan omlott vállaira. Mélykék szeme tisztaságát enyhén napbarnította bõre jól kiemelte, ajkai széprajzúak voltak, teltek, elbûvölõ mosoly ígéretét hordozták.

A lány felállt. Magas volt, közel a százhetvenhez, karja és lába erõs, mint az úszóké. Keblein feszült a fekete selyem. Tekintete elárulta, hogy félelme alábbhagyott kissé.

– Mit akar tenni? – kérdezte csendesen.

– Magával semmit, Goldfingert viszont megszorongatom egy kicsit. Legyen jó kislány, és menjen odébb, hadd leskelõdöm én is!

Bond elfoglalta a lány helyét, a látcsõbe pillantott. A játék zavartalanul folyt tovább odalent. Goldfinger nem adta jelét annak, hogy elvesztette a kapcsolatot segítõtársával.

– Nem aggasztja a csend? – kérdezte Bond a lányt. – Nem fogja megpróbálni befejezni a játékot?

– Azelõtt is elõfordult, hogy elnémultam – felette tétován a lány. – Mikor kicsúszott az érintkezõ, vagy mi... Mindig megvárja, míg újra jelentkezem..

Az ügynök rámosolygott.

– Nos, ha a dolog így áll, hagyjuk, hadd rágódjon egy ideig. Gyújtson rá, lazítson, jó? – Egy csomag Chesterfieldet húzott elõ, odakínálta a lánynak, aki kihúzott egy szálat. – Egyébként itt az alkalom, hogy a jobb kezén is belakkozza a körmöket.

A lány ajka mosolyra rándult.

– Mióta van idebent? Rettenetesen megijesztett...

– Csak nem rég jöttem. Sajnálom, hogy megrémítettem, de a fõnöke, Goldfinger, egy teljes hét óta rémisztgeti szegény jó Mr. Du Pont-t.

– Igen... – bólintott a lány kétkedõn. – Ez tényleg elég nagy piszokság volt tõle. De ez a Du Pont elég gazdag, nem?

– Gazdag, valóban. Miatta nem aggódom túlságosan. Csakhogy Goldfinger választhat egy nap más, kevésbé tehetõs parnert is. Pedig szintén milliárdos, ugye? Miért csinálja ezt? Hisz felveti a pénz...

A lány arcába visszaköltöztek az élet színei.

– Tudom... Én sem egészen értem. Afféle mánia ez nála: pénzt szerezni! Nem bírja abbahagyni a dolgot. Kérdeztem tõle, minek, azt felelte, bolond lenne kihasználatlanul hagyni a lehetõséget, mikor az alkalom ennyire kedvezõ. Mindig ezt csinálja: megteremti a kedvezõ alkalmat. Mikor rábeszélt, hogy segítsek – égõ cigarettájával a látcsõ felé intett –, mikor azt kérdeztem, minek ez az egész, minek vállal felesleges kockázatot, csak ennyit válaszolt: “Második lecke: ha az alkalom nem kedvezõ, tedd kedvezõvé!"

– Szerencséje – mormolta Bond –, hogy nem a Pinkerton ügynökségnek vagy a Miami Rendõrségnek dolgozom!

– Ó, az sem igen számítana... – vonta meg vállát a lány. – Megvásárolná magát. Bárkit megvásárol. Az aranynak senki nem képes ellenállni!

– Micsoda?

– Mindig legalább egymillió dollár értékû aranyat cipel magával – magyarázta a lány közömbösen. – Egyedül a vámvizsgálatokkor nem. Olyankor arany érmékkel teli övet visel a derekán. Máskor bõröndjei fenekén, oldalában rejti el a vékony aranylemezeket – valójában bõr borítású arany bõröndök ezek.

– Biztosan nagyon nehezek.

– Különleges rugókkal ellátott autón megy mindenhová. A sofõrje nagydarab pasas, a bõröndöket mindig õ viszi, más nem nyúlhat hozzájuk.

– Miért cipel magával ez az alak ennyi aranyat?

– Szükség esetére. Tudja, hogy az aranyért megkaphat bármit, amit akar. Huszonnégy karátos arany... Különben is imádja, tényleg imádja, ahogy mások az ékszereket, a bélyegeket, vagy... – mosolygott – ... a nõket.

– Bond visszamosolygott rá.

– Hát magát imádja-e?

A lány elpirult, és határozottan mondta:

– Dehogy! – Azután tárgyilagosabban folytatta: – Gondolhat persze amit csak akar. De tényleg nincs köztünk semmi. Szereti, ha az emberek azt hiszik, hogy mi..., hogy én..., szóval, hogy szerelem van a dologban, hisz tudja! Valójában az egész nemigen érdekli, nála mindez csak olyan... nos, hiúsági kérdés.

– Értem már. Ezek szerint a titkárnõje, semmi több?

– A kísérõje – javította ki a lány. – Gépelnem egyáltalán nem kell... – Hirtelen megint a szája elé kapta a kezét. – Ó, de hisz nem szabadna elfecsegnem mindezt! Nem árulja el neki, ugye? Kirúgna, ha megtudná, hogy elárultam! – Tekintetébe visszaköltözött a félelem. – Vagy ki tudja... Nem tudom, mit mûvelne velem. Az a fajta ember, aki bármire képes.

– Persze, hogy nem árulom el! – nyugtatta Bond. – De hát miféle élet ez egy nõnek? Miért csinálja?

– Heti száz fontért – felelte a lány kurtán. – Ez pedig – mutatott körbe a szobában – szintén nem csekélység. Spórolok. Ha eleget összegyûjtöttem, itthagyom az egészet.

Bond kételkedett abban, hogy Goldfinger valaha futni engedi. Hiszen túl sokat tud... Szemügyre vette a lány szép vonású arcát, tökéletes testét. Nem is gyanítja szegény, de pénz ide vagy oda, Goldfinger nem csekély veszedelmet jelent számára.

A lány nyugtalannak látszott. Ideges nevetéssel mondta:

– Nem hinném, hogy igazán megfelelõ az. öltözékem. Magamra kaphatnék valamit?

Bond nem bízott benne különösképpen. Hisz a lány számára heti száz font a tét!

– Az öltözéke megfelelõ – mondta könnyedén. – Ugyanolyan megfelelõ, mint azoké a százaké odalent, a medence körül. Egyébként – nyújtózott – itt az ideje, hogy befûtsek Mr. Goldfingernek.

Eddig is le-lepillantott a kártyaasztal mellett ülõkre. Úgy tûnt, a játék zavartalanul folyik. Az ügynök most ismét a látcsõhöz hajolt. Mr. Du Pont valósággal új embernek tûnt, széles mozdulatai, félprofilba forduló, rózsás arca lendületrõl árulkodott. Miközben Bond figyelt, egy csomó lapot terített szét az asztalon: kanasztát, csupa királyból.

Bond most egy centiméterrel feljebb állította a látcsövet. Goldfinger vörösbarna holdvilágképe mozdulatlan volt, nyugalmat tükrözött. Mr. Goldfinger türelmesen várta, hogy az események ismét számára kedvezõen alakuljanak. Míg az ügynök nézte, hallókészülékéhez nyúlt, megigazította fülében, felkészült az új információk vételére.

Bond hátralépett.

– Ügyes masina – jegyezte meg. – Milyen frekvencián ad?

– Mondta, de nem emlékszem... – A lány eltöprengett. – Százhetven micsodán. Van olyan, hogy mega-micsoda?

– Megaherz... Lehetséges, bár ebben a tartományban dolgoznak a taxisok meg a rendõrök is. Goldfingernek pokolian koncentrálnia kell, az áthallások miatt. – Bond elvigyorodott.

– Minden rendben? Itt az ideje, hogy megtörjük a rádiócsendet.

A lány hirtelen a karjára tette kezét. (Középsõ ujján Claddagh-gyûrû fénylett: aranyszív köré kulcsolódó két aranykéz.) Hangja sírós volt:

– Muszáj ezt? Nem hagyhatnánk inkább ezt az egészet? Fogalmam sincs, mit mûvel majd velem. Kérem...! – Tétovázott, belepirult az igyekezetbe. – Maga tetszik nekem. Rég nem találkoztam olyan férfival, mint maga. Nem maradhatna még egy kicsit velem? – A földet nézte. – Ha békén hagyja Goldfingert, megtennék... – sietõsen folytatta – ... megtennék bármit!

Bond mosolygott. Lefejtette karjáról a lány kezét, és vigasztalóan megszorította.

– Sajnálom. Megfizetnek ezért a munkáért, illik hát elvégeznem. Egyébként – hangja e ponton élesebbé vált – el is akarom végezni. Ideje, hogy valaki helyre tegye végre Mr. Goldfingert. Felkészült?

Választ sem várva újra a látcsõbe tekintett. A látómezõt még mindig Goldfinger töltötte be. Bond megköszörülte a torkát, pár pillanatig elmélyülten figyelte a nagy holdarcot, azután a mikrofon kapcsolója után nyúlt és felkattintotta.

A hallókészülék minden bizonnyal sercent egyet. Goldfinger arckifejezése nem változott ugyan, de elõbb felemelte, majd lehorgasztotta fejét, mintha beleegyezõen bólintana.

Bond halkan, fenyegetõen szólt a mikrofonba:

– Hát idehallgasson, Goldfinger! – Várt. Az arckifejezés változatlan maradt, de a vöröshajú férfi kissé félrebillentette fejét, mintha hallgatóznék. Elmélyülten tanulmányozta lapjait, kezei alig remegtek.

– James Bond beszél. Emlékszik rám. ugye? Nos, a játéknak vége, most fizetnie kell. Lefényképeztem az egészet: a kis szõkét, a látcsövet, a mikrofont, magát a hallókészülékével. Ez a fotó azonban sose jut el az FBI-hoz, vagy a Scotland Yardhoz, ha pontosan követi az utasításaimat. Bólintson, ha megértette!

Az arc még mindig kifejezéstelen volt. Azután lassan bólintott a nagy, kerek fej.

– Tegye a lapjait az asztalra, színükkel felfelé! – parancsolta Bond.

Goldfinger keze lefelé mozdult. Ujj ai közül a posztóra peregtek a lapok.

– Most vegye elõ a csekkfüzetét, és írjon egy beváltóra szóló csekket ötvenezer dollárról. Ebbõl harmincöt Mr. Du Pont-nak jár vissza, tíz az én járandóságom. A maradék ötöt azért fizeti, mert arra vetemedett, hogy Mr. Du Pont drága idejét vesztegette. – Az ügynök meggyõzõdött arról, hogy Goldfinger követi az utasítást. Egy pillantást vetett Du Pontra is. Az amerikai álmélkodva hajolt elõre.

Mr. Goldfinger tempósan tépte ki a csekket füzetébõl, hátoldalán ellenjegyezte.

– Remek! Most jegyezze föl a következõket, mégpedig pontosan! Helyet foglaltat nekem a ma este New Yorkba induló Ezüst Meteor Expresszen. Egy üveg jégbehûtött pezsgõt és rengeteg kaviáros szendvicset küldet a fülkémbe. A legjobb kaviárt rendeli. És távol tartja magát tõlem, világos? Semmi trükk! A fényképet egy beszámolóval együtt postázom, és a küldeményt nyomban felnyitják, ha holnap utánra nem érkezem a legjobb egészségben New Yorkba. Bólintson, ha megértette!

A nagy, kerek fej ismét biccentett. A magas, ránctalan homlokon mostanra néhány verítékcsepp ült.

– Nagyszerû! Most pedig nyújtsa oda a csekket Mr. Du Pontnak. Mondja fennhangon: "A legalázatosabban kérem bocsánatát, csaltam..." Azután mehet.

Bond figyelte, ahogy a csekk gazdát cserél. Goldfinger szája szóra nyílt. Szemei közömbösséget tükröztek: megnyugodott. Hisz csak pénzrõl volt szó. Megint megvásárolta a szabadulást...

– Csak egy pillanat, Goldfinger, még nem végeztünk! – Bond a lányra pillantott, aki furcsán bámult rá. Tekintetében ott lappangott a félelem, de az alázat, mi több, a vágyakozás szikrája is.

– Hogy hívják?

– Jill Masterton.

Goldfinger idõközben felállt, indulni készült.

– Állj! – sziszegte Bond.

Goldfinger mozdulatlanná dermedt. Felnézett a balkonra: szemei tágra nyíltak, ugyanúgy, mint az elsõ alkalommal. Kemény, állhatatos röntgentekintete a látcsõ lencséjén át mintha másodszor is Bond agyába hatolt volna. “Megjegyeztem ezt, Mr. Bond!" – Ilyesfélét sugallt a pillantása.

– Valamirõl megfeledkeztem – mondta halkan az ügynök. – Túszt viszek magammal New Yorkba, Miss Mastertont. Gondoskodjék róla, hogy eljusson az állomásra. Ja, és intézze úgy, hogy kétszemélyes fülke legyen. Ennyi az egész!

5. ÉJSZAKAI ÜGYELET

Egy héttel késõbb Bond irodája nyitott ablakánál állt, a Regent's Park sarkán álló magas épület, a Titkosszolgálat fõhadiszállása hetedik emeletén. A szunnyadó London felett, szálkásra szakadozott felhõgomolytól kísérve, telihold úszott sebesen. A Big Ben hármat ütött. A sötét szobában felberregett valamelyik telefon. Bond sarkon fordult, az olvasólámpa zöldes fényével bevilágított asztalhoz sietett. A négy készülék közül a fekete kagylóját emelte fel.

– Itt az ügyeletes tiszt – mondta.

– A H-állomás a vonalban, uram!

– Kapcsolja.

Visszhangos sercegés kezdõdött, a Hongkonggal létesített rádiókapcsolat megszokott kísérõjelensége. Kína felett vajon mindig ilyen élénk a napfolttevékenység?

– Universal Export? – érdeklõdött egy csengõ-bongó hang.

– Igen!

– Megvan a kapcsolat, Hongkong! – csattant a londoni központ közeli, erõs hangja. – Beszélhetnek!

– Szálljon ki a vonalból, kérem! – utasította Bond türelmetlenül.

– Megvan a kapcsolat – erõsítgette a csengõbongó hang. – Beszélhetnek...

– Halló! Halló! Universal Export?

– Igen!

– Dickson beszél. Hallanak?

– Igen.

– Megérkezett a távirat, amit arról a mangószállítmányról küldtem?

– Megkaptuk, hogyne... – Bond maga elé húzta a kérdéses dossziét. Tudta, mirõl van szó. A H-állomás tapadó aknákat kért, hogy elintézhessen végre három, kínai zsoldban álló dzsunkát, amelyek Macao térségében brit kereskedelmi hajókat kényszerítettek megállásra, kutattak át menekültek után.

– A küldeménynek tizedike elõtt kell érkeznie!

Ez vagy azt jelentette, hogy a dzsunkák tizedikén odébbállnak, vagy azt, hogy az õrséget e naptól fogva megkettõzik, esetleg valami más, kizáró körülményre hívta fel a figyelmet.

– Meglesz – mondta kurtán Bond.

– Köszönöm. Viszlát!

– Viszlát... – Bond letette a kagylót. Most a zöldet emelte fel, a Q-szekciót tárcsázta, és megbeszélte a dolgot az ottani ügyeletessel. Mindent tisztáztak. A Q-szekció vállalta, hogy a küldeményt tartalmazó ládát eljuttatja a reggel induló BOAC Britannia fedélzetére.

Bond hátradõlt székében. Cigarettát kotort elõ, rágyújtott. A honkongi kikötõben megbúvó, gyengén légkondicionált kis irodahelyiségre gondolt, szinte látta az izzadságfoltokat a 279-es ingén, a férfién, akit jól ismert, és aki az imént Dicksonnak nevezte magát. 279 most bizonyára épp helyettesét tájékoztatja a fejleményekrõl:

– Minden rendben! London azt mondja, nem lesz hiba. Fussuk át még egyszer az akciótervet...

Bond kesernyés mosolyra húzta a száját. Inkább ti, mint én, gondolta. Nem szívesen kezdett ki a kínaiakkal. Úgy találta, túl sokan vannak. Meglehet, a H-állomás emberei darázsfészekbe nyúlnak, M azonban úgy határozott, ideje értésére adni az ellenségnek, mûködik még Hongkongban a brit Titkosszolgálat.

Amikor – három nappal korábban – fõnöke közölte Bonddal, hogy éjszakai szolgálatra osztotta be, az ügynök nem értette a dolgot. Azzal érvelt, hogy nem tud eleget az állomásokkal kapcsolatos rutinmunkáról, hogy mindez túlságosan is nagy felelõsséget jelent egy olyan ember számára, aki a 00-szekciónál eltöltött hat esztendõ alatt mindent elfelejtett már, amit az állomások munkájáról valaha tudott.

– Egykettõre belejön újra – mondta M ellentmondást nem tûrõn. – Ha meg valamivel nem boldogul, ott vannak a szekciók ügyeletesei, a helyettesem, ráadásnak én! (Bond elmosolyodott a gondolatra, hogy egy Adenben vagy Tokióban bajba került alak miatt az éjszaka közepén verje fel M-et.) Döntöttem az ügyben, 007-es. Azt akarom, hogy minden tisztem kivegye a részét a rutinmunkából.

M fagyosan tekintett Bondra íróasztala mögül.

– Az igazság az, hogy épp a napokban nyaggatott megint a Pénzügyi Osztály. A vezetõjük úgy véli, a 00-szekció haszontalan, állítja, hogy az efféle csoportokra nincs szükség többé. Nem álltam oda vitázni vele – M hangja nyugodt maradt –, épp csak közöltem, hogy téved. (Bond szinte látta maga elõtt a jelenetet.) Nem árt azonban, ha némi különmunkával hasznossá teszi magát, míg Londonban idõzik, Bond! Ha dolgozik, aligha fásul el...

Az ügynök igazában nem bánta, hogy végül beleegyezett. Az elsõ ügyeletben töltött héten csak józan eszére volt szüksége, hogy megbirkózzék a problémákkal. (A bonyolultabbakat továbbadta a szekcióvezetõknek.) Megkedvelte csendes szobáját, nem bánta, hogy titkokba avatják be, s tetszett neki, hogy a kantinbeli csinos lányok egyike olykor kávét, szendvicset hoz fel.

Az elsõ éjszakán a lány teát hozott. Bond komoran pillantott rá.

– Teát nem iszom – mondta. – Utálom, olyan, mint az öblítõvíz. Ezenkívül a Brit Birodalom hanyatlásának egyik legfõbb oka. Legyen olyan jó, és készítsen nekem kávét!

A lány kuncogott, azután elsietett, hogy kantinszerte szétkürtölje Bond álláspontját. Az ügynök ettõl fogva kávét kapott, a teát pedig az épületben mindenütt “egy csésze öblítõvíz" gyanánt tisztelték.

Bondnak még egy oka volt arra, hogy örüljön az éjszakai szolgálat hosszas nyugalmának: ideje jutott saját munkája folytatására – e munka több mint egy éve foglalkoztatta. Kézikönyvet állított össze a fegyvertelen harc módozatairól, ÉLD TÚL címmel. A kötet alapjául a világ valamennyi hírszerzõ szervezetének e tárggyal foglalkozó dokumentumai szolgáltak. Bond senkinek nem említette a dolgot, ám remélte, hogy ha befejezi, könyve M engedélyével felkerül majd a Szolgálat trükkökkel, módszerekkel foglalkozó szakkiadványainak rövid listájára.

Kikölcsönzött minden forrásmûvet, ha szükségesnek találta, fordításokat kért a Nyilvántartóból. A kötetek legtöbbjét ellenséges ügynököktõl, szervezetektõl zsákmányolták. Némelyiket M ajándékba kapta a szövetséges hírszerzõhivataloktól, az OSS-tõl, a CIA-tõl, a Deuxieme-tõl. Bond most egy különleges kiadvány fordítását húzta maga elé. A füzet címe egyszerûen hangzott: VÉDEKEZÉS. A SMERSH (vagyis a “Halál a kémekre!" elnevezésû szovjet titkosszolgálat) ügynökei számára készült.

Bond ezen az éjszakán félig átrágta magát a szabadon LEFEGYVERZÕ ÉS LESZERELÕ FOGÁSOK címû fejezeten. Most újra belemerült a szövegbe, s jó fél órán át tanulmányozta a “csuklófogással", “karfeszítéssel", “alkarfogással", “fej-elõrefeszítéssel" és a “nyak érzékeny pontjaival" foglalkozó passzusokat. Harmincegynéhány perc múltán félretolta a gépelt lapokat. Felkelt, az ablakhoz ment, és kitekintett. Undort keltett benne Berija bandájának érzéketlen keménysége. A mondatok felidézték azokat az émelygésrohamokat, melyeken tíz nappal korábban, Miami repülõterén esett át. Mi a baj megint? Lehetséges volna, hogy nem gyõzi tovább? Végképp elpuhult vajon, vagy csak belefáradt az egészbe? Bond jó ideig bámulta a felhõk résein áttûzõ holdat, utóbb megvonta vállát, és visszatért asztalához. Torkig volt a fizikai erõszak különféle változataival, ahogyan a pszichoanalitikus is megelégeli idõvel betegeinek mentális aberrációit.

Ismét átfutotta a szakaszt, mely feldúlta: “Az ittas nõt úgy kényszeríthetjük engedelmességre, hogy alsó ajkát hüvelyk- és mutatóujjunk közé kapjuk. Csípéssel és csavarással kombinálhatjuk a húzást – további ellenállásra nem kell számítanunk. “Bond felszisszent. Micsoda obszcén perverzitás: “hüvelyk- és mutatóujjunk..."! Cigarettára gyújtott és az asztali lámpa fénykörére meredt, igyekezett másra gondolni, szinte kívánta, lépjen be valaki, berregjen fel a telefon... Még öt óra az M Elsõ Helyettesének megteendõ, kilenc órai jelentésig, amelyet persze M is meghallgathat, ha elég korán ér hivatalába... Bond érezte, tudata mélyén lappang valami, valami, aminek a maga idejében utána akart nézni. De micsoda? És mirõl jutott eszébe éppen most? Megvan: “...mutatóujj..." – ARANYUJJ, vagyis Goldfinger! Itt a pillanat ellenõrizni, tudnak-e róla valamit a Nyilvántartóban.

Bond felemelte a zöld telefon kagylóját, és a Nyilvántartó számát tárcsázta.

– Nem emlékszem a névre, uram – válaszolta érdeklõdésére az ügyeletes. – Utánanézek, aztán visszahívom!

Az ügynök letette és várt.

A vonatút New Yorkig csodálatos volt. A lánnyal szendvicset ettek, pezsgõt ittak, azután a kilométereket faló óriási dízelmotorok dohogásának ritmusára hosszan, ráérõsen szeretkeztek szûk fülkéjükben. Úgy tûnt, a lány igencsak kiéhezett már a testi szerelemre. Éjszaka kétszer is felébresztette az ügynököt követelõzõ, ám gyengéd simogatással, szótlanul kereste keményre edzett, izmos testét. Másnap még két ízben húzta le a redõnyt, kirekesztve az éles fényt, kézenfogta Bondot, úgy kérlelte: “Szeress, James...", mint az édesség után sóvárgó gyerek.

Bond még egy hét múltán is hallani vélte a váltójelzõk szapora, ezüstös csilingelését, az elöl robogó mozdony moraját, melyet elheverve hallgattak, s várták, hogy érzéki zakatolással ismét továbbgördüljenek.

A zöld telefon felberregett.

– Három Goldfingert találtam, uram – jelentette a Nyilvántartó ügyeletese –, de kettõ meghalt már. A harmadik az oroszok összekötõje Genfben. Fodrászüzlete van. Az üzeneteket vendégei jobboldali zakózsebébe csúsztatja, miközben öltözéküket tisztogatja. Sztálingrádnál elvesztette a fél lábát. Elég ennyi uram? Sokmindent tudunk még róla...

– Köszönöm, de ez nem lehet az én emberem.

– Reggel utánanézhetünk a CID-Archívumban is. Van fényképe arról az emberrõl, uram?

Bondnak eszébe ötlött a Leicával készített felvétel. Elõ se hívatta még. Az Identicast-készülékkel gyorsabb lenne rekonstruálni Goldfinger arcát...

– Szabad most az azonosítószoba? – kérdezte.

– Hogyne, uram. Kezelem a készüléket, ha kívánja.

– Nagyszerû, köszönöm. Rögtön megyek. Bond leszólt a központnak, kérte, közölje a szekcióvezetõkkel, hol találhatják meg, azután elhagyta az irodát és az elsõ emeleten szállt ki a liftbõl.

A hatalmas épület éjnek idején meglepõen csendesnek tûnt, ám e csenden átütött a gépek halk zümmögése, a lappangó élet számos apró nesze. – Bond egy ajtó mellett elhaladva írógépkattogásra figyelt fel, másutt tompa statikus sercegés jutott a füléig; mindenütt hallható volt a légkondicionáló-rendszer alapzaja. Az embernek olyan érzése támadt, hadikikötõben jár.

A Nyilvántartó ügyeletese ott várakozott már a vetítõben elhelyezett Identicast kapcsolótáblájánál.

– Le tudná írni az arc hozzávetõleges formáját, uram? – fordult Bondhoz. – így kizárhatnánk a nyilvánvalóan használhatatlan változatokat.

Az ügynök eleget tett a kérésnek, majd leült és a kivilágosodó vásznat nézte.

Az Identicast-készülék nagyjában-egészében pontos képpel szolgál a gyanúsítottról – esetleg olyan személyekrõl, akiket utcán, vonaton pillantottak meg, netán elsuhanó autóban láttak. Voltaképpen diavetítõként mûködik: a gép kezelõje különféle fejformákat és fejméreteket villant fel a vásznon. A tanú által felismert részlet a vásznon marad. Különféle frizurák következnek, azután sorra a többi jellegzetesség, míg meg nem lelik mindegyikbõl a valóságnak megfelelõt: más-más formájú szemek, orrok, állak, szájak, szemöldökök, fülek. Végül összeáll az arc, már ahogy a tanú emlékezetében él. Lefényképezik, majd továbbküldik a Nyilvántartóba...

Idõbe telt, míg a vásznon megjelent Goldfinger rendkívüli képe, ám a próbálkozók végül az eredetihez meglehetõsen hasonló portréra lettek szert. Bond lediktált néhány részletet: megemlítette a leégett bõrt, a hajszínt, a tekintetet – ezzel a munkát befejezték.

– Nem szeretnék sötét éjszaka összefutni ezzel a figurával – jegyezte meg a Nyilvántató ügyeletese. – Utánanézek a CID-nél, amint az ottaniak szolgálatba lépnek. Ebédidõ elõtt meglesz az eredmény is...

Bond visszatért a hetedikre. A világ túlsó felén éjfélre járt az idõ, s a keleti félgömb állomásai befejezték a munkát. Akadtak továbbítandó jelzések, s mire Bond az ügyeleti naplót lezárta, nyolc óra volt már. Letelefonált a kantinba a reggeliért, ám alig fejezte be, amikor élesen felzümmögött a vörös telefon. M! Vajon miért jött be fél órával korábban?

– Igen, uram...

– Jöjjön fel az irodámba, 007-es! Beszélni akarok magával, mielõtt átadja a szolgálatot.

– Igen, uram! – Bond letette a kagylót. Felvette zakóját, kezével elrendezte frizuráját, leszólt a központnak, hová készül, magához vette az ügyeleti naplót, azután felliftezett a nyolcadik, a legfelsõ emeletre. Sem a csinos Moneypenny, sem a személyzeti vezetõ nem volt még a helyén. Bond kopogott M ajtaján és belépett az irodába.

– Üljön le, 007-es! – M éppen szokásos tevékenységébe merült: azon volt, hogy pipára gyújtson. Arca rózsás volt, jól borotvált. A lazán kötött pettyes csokornyakkendõ, kikeményített fehér gallér feletti, barázdált tengerészarc átkozottul frissnek, kipihentnek látszott. Bond tudta, hogy saját arcán borosta sötétlik, s hogy arca, öltözéke egyaránt magán viseli az átvirrasztott éjszaka nyomát. Igyekezett éber maradni.

– Nyugodt volt az éjszaka? – M végre elkészült pipájával. Szúrós, egészséges fényû tekintete fürkészõn fordult Bond felé.

– Meglehetõsen, uram. Csak a H-állomás... M néhány centiméteres magasságba emelte balját. – Ugyan, hagyja... Majd elolvasom a naplót. Adja csak ide...!

Bond átnyújtotta a szigorúan titkos iratot. M az egyik élére állította, arcán felderengett ritkán látható, szardonikus-kesernyés mosolya.

– Változott a helyzet, 007-es. További intézkedésig felmentem az éjszakai szolgálat alól. Bond mereven mosolygott válaszképpen. Érezte, hogy a pulzusa – ahogy ebben a szobában már annyiszor-felgyorsul. M feladatot tartogat a számára!

– Épp kezdtem belejönni, uram – mondta.

– Remek. Késõbb lesz, még alkalma efféle foglalatosságra. Valami közbejött. Fura história. Igazában nem a mi asztalunk, egyetlen szempontot kivéve, amely – M oldalazó mozdulatot tett pipájával – talán egyáltalán nem is szempont.

Bond hátradõlt székében. Nem szólt. várt.

– Tegnap este – folytatta M – az Angol Bank fõigazgatójával vacsoráztam. Az ember ilyenkor mindig valami újat tanul. Számomra legalábbis újdonság volt, amit hallottam. Az arany sötét oldaláról esett szó, csempészetrõl, hamisításról, effélékrõl. Nem is sejtettem. Hogy a bank ennyi mindent tud a bûnözésrõl, de úgy vélem, kívánatos fellépnie a pénzünk stabilitásának védelmében... – M felvonta szemöldökét. – Maga mit tud az aranyról?

– Úgyszólván semmit, uram.

– Nos, ma délutánra többet tud majd. Négy órakor találkozik a bankban egy bizonyos Smithers ezredessel. Lesz elég ideje kialudni magát?

– Igen, uram.

– Remek. Ez a férfi, Smithers, a bank kutatórészlegének vezetõje. A fõigazgató szavai arra engednek következtetni, hogy ez voltaképpen afféle hírszerzõhálózat. Most hallom elõször, hogy létezik ilyesmi is. Ez bizonyítja, mennyire elszigetelt minden intézményünk. Smithers és társai figyelik, mi folyik a pénzügyek világában, különös tekintettel azokra az eseményekre, amelyek kihatással lehetnek az ország valutastabilitására, aranytartaléka mennyiségének alakulására. Nemrég pattant ki valami botrány "holmi olaszok miatt, akik egyfont sterlinges aranypénzeket hamisítottak. Valódi aranyból készítették õket, a karátszám is egyezett, csakhogy ezek az érmék, akár a franciák napóleonjai, jóval többet érnek, mint az alapanyagként használt olvasztott arany. Hogy miért, ne kérdezze, ha érdekli, Smithers elmagyarázza majd. Tény, hogy a bank egész falkányi ügyvédet uszított a társaságra – ügyvédeket, hisz bûntettrõl technikai értelemben nem lehet szó –, s noha az olasz bíróságon alulmaradtak, Svájcban végül megnyerték a pert. Biztosan olvasott a dologról a lapokban. Ott volt azután a biruti dollár-ügy. Meglehetõsen felkavarta a kedélyeket. Nemigen értem miért, de valami módon a pénzügyi stabilitásunkat fenyegette ez is. A City-beli fiúk persze rájöttek. Smithers feladata kiszagolni az ilyesfélét. A fõigazgató azért tájékoztatott minderrõl, mert ez a Smithers évek óta – a háború vége óta, hogy pontosak legyünk – hajtogatja, hogy Angliából kifelé szivárog az arany. Dedukció és megérzés az egész: Smithers kész elismerni, átkozottul kevés tény áll a rendelkezésére, de a fõigazgatót meggyõzte, õ pedig»ngedelyt kért a miniszterelnöktõl, hogy az ügybe bennünket is bevonhasson... – M elhallgatott. Kifürkészhetetlenül nézett Bondra. – Eltöprengett valaha, ki lehet Anglia leggazdagabb embere?

– Nem, uram, soha.

– Nos, egyet találgathat. Nézzük inkább így: vajon ki a leggazdagabb angol?

Bond eltöprengett. Elegen akadtak, akik gazdag emberek hírében álltak, vagy akikrõl a lapok írták, hogy gazdagok. De vajon kik azok, akik valóságos, bankban õrzött vagyonnal rendelkeznek? Valamit válaszolnia kell... Habozva vágott bele:

– Nos, uram, Sassonra gondolok. Ott van azután az a magának való hajózási vállalkozó, az a... hm, Ellerman. Beszélik, hogy igen gazdag Lord Cowdray is. Azután a bankárok: a Rothschildok, Baringok, Hambrók... Ott van Williamson, a gyémántkereskedõ. Dél-Afrikában Oppenheimer. Bizonyára rengeteg pénze maradt egynémely hercegnek... – Bond elhallgatott.

– Nem rossz – biccentett M. – Egyáltalán nem rossz! Csakhogy egyvalakirõl megfeledkezett, pedig ebben a pakliban épp õ a joker. Én sem ismertem, mielõtt a fõigazgató megemlítette a nevét, noha mind közül õ a leggazdagabb. Goldfingernek hívják. Auric Goldfingernek.

Bond nem tudta visszafogni magát: élesen felkacagott.

– Mi ütött magába? – M hangja számonkérõ volt. – Mi olyan mulatságos ebben?

– Elnézést uram... – az ügynök úrrá lett vonásain. – A dolog úgy áll, hogy épp az éjszaka rekonstruáltam a fickó képét az Identificast-készülékkel. – Az órájára pillantott, s tompán mondta: – A kép bizonyára átkerült már a CID-nyilvántartóhoz. Arra kértem õket, nézzenek utána, mit tudunk róla.

M kezdett dühbe gurulni.

– Mirõl van szó, a fenébe is?! Ne viselkedjék úgy, mint valami átkozott kölyök!

– Nos, uram – vágott bele Bond józanul –, úgy történt, hogy... – Azzal beszámolt a fõnökének a Miamiben történtekrõl, nem hallgatott el semmit.

M arca kisimult. Elõrehajolt ültében, minden figyelmét Bondnak szentelte. Mikor az ügynök végzett, hátradõlt megint.

– Lám, lám..., lám – mormolta egyre ereszkedõ hanghordozással. Tarkóján összefont kézzel percekig a mennyezetre bámult.

Bond érezte, hamarosan ismét kitör belõle a nevetés. Vajon hogyan önti szavakba a mai napra esedékes, lesújtó véleményét a CID...? Töprengését M éles hangja szakította félbe:

– És mi történt azzal a tízezer dollárral?

– A lánynak adtam, uram.

– Igazán? És miért nem a Fehér Keresztnek? A Fehér Kereszt segélyalapot a titkosszolgálatban elesett férfiak és nõk családtagjai számára létesítették.

– Elnézést, uram... – Bond nem szándékozott vitát kezdeni.

– Hmmm... – M-et mindig is bosszantották Bond nõügyei, ellenérzése viktoriánus lelkének legmélyébõl fakadt. Ezúttal mégis eltekintett a folytatástól. – Egyelõre ez minden, 007-es – mondta. A további részleteket ma délután tudhatja meg. Érdekes, hogy ez a Goldfinger... Fura alak. Egyszer-egyszer találkoztam vele a Blades Klubban – ott bridzsel, valahányszor Angliában van. Õ az, aki után a bank nyomoz... – szünetet tartott, asztala mögül szelíden tekintett Bondra. – Ugyanezt teszi e perctõl fogva maga.

6. BESZÉLGETÉS AZ ARANYRÓL

Bond felszaladt a lépcsõn, áthaladt a bronzveretû kapuszárnyak közt, s az Angol Bank enyhén visszhangos, tágas elõcsarnokába lépve körülnézett. Lábánál a Boris Anrep – mozaikpadló pompás aranymintázata csillogott; szemközt, húsz méter magasba nyúló, csúcsíves ablakokon túl, a park zöld pázsitja s gerániumai látszottak. Jobb és bal felõl csiszolt Hopton Wood-márványból készült oszlopok sorakoztak. A légkondicionált terekre jellemzõen semleges aromájú levegõben ott érzõdött a hihetetlen gazdagság.

Atlétatermetû, rózsaszín libériás ajtónálló lépett most Bondhoz.

– Segíthetek, uram?

– Hol találom Smithers ezredest?

– Ön Bond fregattkapitány^*, uram? Fáradjon utánam... – Az ajtónálló jobbra indult az oszlopok között. A diszkréten eldugott felvonó bronzajtaja nyitva állt, néhány métert haladt csak a fülke az elsõ emeletig. Hosszú, faburkolatú folyosó kezdõdött itt, túlsó végében magas ablakkal. A padlót bézsszín Wilton-kárpit födte. Bond kísérõje végül bekopogott a sorban legutolsó, szépen metszett tölgyfaajtón – az ajtók mindegyike jóval nagyobb, elõkelõbb volt holmi közönséges ajtónál. Odabent, egy íróasztal mögött õsz hajú asszony ült, abból a fajtából, aki felhajtja a maga dupláját, mielõtt bármibe belefogna. A helyiség falai mentén fémszürke iratállványok sorakoztak. Az asszony sárga színû, negyedes blokkon jegyzetelt éppen. Cinkosan a belépõkre mosolygott, felemelte a telefonkagylót és egyetlen számot tárcsázott.

– Bond fregattkapitány megérkezett... – Letette a kagylót és felállt. – Erre parancsoljon, kérem... – zöld posztóval borított belsõ ajtóhoz vezette az ügynököt, s ki is nyitotta elõtte.

Smithers ezredes felemelkedett saját asztala mögött.

– Örülök, hogy eljött – szólt komolyan. – Foglaljon helyet!

Bond leült.

– Rágyújt? – Az ezredes Senior Service cigarettával megrakott ezüstdobozt tolt elõre, õ maga pedig nekilátott, hogy megtömje pipáját. Bond kiemelt egy cigarettát, rágyújtott.

Smithers ezredes úgy festett, mint akit lehetetlen másként szólítani – történjék bármi, õ megmarad Smithers ezredesnek. Lerítt róla, hogy ezredes, netán a vezérkarnál szolgált: erre vallott nevéhez is illõ, ápolt, elõkelõ és alapjában komoly külseje. Szarukeretes szemüvegétõl eltekintve beillett volna kamarásnak a királyi udvarnál.

Bond érezni vélte, miként sûrûsödik a szoba sarkaiban az unott csend.

– Úgy tudom, az aranyról fog beszélni nekem – kezdte bátorítón.

– Én is így értesültem. Maga a fõigazgató világosított fel, hogy semmit nem kell elhallgatnom ön elõtt. Bizonyára tudja... – Smithers ezredes elnézett Bond jobb válla fellett – ,... hogy mondanivalóm túlnyomó része szigorúan bizalmas természetû. – Tekintete sebesen suhant át az ügynök arcán.

Bondnak arcizma sem rándult.

Smithers ezredest nyomasztani kezdte a csend – így kellett lennie. Felpillantott, majd felmérve, milyen tapintatlanságot követett el, igyekezett az jóvátenni:

– Persze ezt nyilván felesleges volt említenem. Egy önhöz hasonlóan gyakorlott férfi...

– Mindannyian hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy csak saját titkaink igazán fontosak – vetette közbe Bond. – Bizonyára okkal hívta fel a figyelmemet, hogy nem így van. Mások titkai sose tûnnek olyan fontosnak, mint a magunké. Ne aggódjék: a fõnökömmel megvitatom olykor az ügyeimet, de másokkal soha.

– Nagyszerû, nagyszerû... Örülök, hogy így áll a kérdéshez. Mi itt a banknál gyakorta esünk a túlzott diszkréció bûnébe. Nos hát... – Smithers ezredes igyekezett visszatérni a tárgyhoz.

–... ami az aranyat illeti, úgy vélem, ezidáig nem sokat foglalkozott vele.

– Felismerem, ha látom.

– Nos, igen... Nos, hát, az arannyal kapcsolatban a legfontosabb annyit tudni, hogy ez a fém a legértékesebb, a legszélesebb körben elfogadott fizetõeszköz a világon. Bárhová vetõdjék az ember, a világ bármely városában, s csaknem minden falujában javakat, netán szolgáltatásokat kaphat cserébe egy darabka aranyért. Világos? – Smithers ezredes hangja tisztábban csengett, tekintete kigyúlt. Elemében érezte magát. Bond hátradõlt, szívesen hallgatott bárkit, aki jól boldogult a szakterületén – igazában bármely szakterületen.

– A következõ, amit tudni illik – Smithers ezredes figyelmeztetõen, emelte fel pipáját –, hogy az aranyat szinte lehetetlen nyomon követni. Az aranypénzeknek nincs sorozatszámuk. Noha az aranyrudakat lebélyegzik, a bélyeg nyoma elegyengethetõ, maga a rúd beolvasztható, bárki bármikor új rudat készíthet belõle. Emiatt majdnem lehetetlen megtalálni az aranyat, felfedni eredetét, nyomon követni útját. Ami Angliát illeti: mi, itt a banknál csak a saját páncéltermeinkben õrzött arany mennyiségét tarthatjuk nyilván. Biztosat tudhatunk más hazai bankok és a Pénzverde készleteirõl, az ékszerpiacon és a magánforgalomban lévõ mennyiséget illetõen azonban hozzávetõleges becslésekre kell hagyatkoznunk.

– Miért olyan fontos tudni, hogy mennyi arany van Angliában?

– Mert nemzetközi árfolyamunk zálogát az arany, illetve az aranyalappal rendelkezõ értékpapírok jelentik. A font értékét csak úgy állapíthatjuk meg helyesen – s csak úgy mérhetik fel más országokban is –, ha tudjuk, milyen mennyiségû valuta biztosítja fizetõeszközünk stabilitását. Az én legfõbb feladatom, Mr. Bond... – Smithers ezredes tekintete váratlanul felszikrázott –, ... hogy elejét vegyem az arany Angliából, avagy a sterling-blokk bármely más államból történõ kiáramlásának. Ha kiáramlást fedezek fel, ha arany jut ki egy olyan országba, ahol az a nálunk érvényes, hivatalos beváltási árfolyamnál kedvezõbben értékesíthetõ, értesítem a CID megfelelõ csoportját. Õk a nyomába szegõdnek a “szökevény" aranynak. Megpróbáljuk kincstárunk számára visszaszerezni a hiányzó mennyiséget, igyekszünk “betömni" a rést, lecsapunk a bûnösökre. A baj csak az, Mr. Bond – Smithers ezredes fáradtan vonta meg vállát –, hogy az arany a leghatalmasabb, a legzseniálisabb bûnözõket csábítja cselekvésre. Nehéz, roppant nehéz feladat elkapni õket.

– De az efféle kiáramlás csak múló hátrányt jelenthet... Miért tartós mégis a hatása? Hisz az aranyat elég sebesen bányásszák odaát Afrikában... Miért nincs belõle soha elegendõ? Miért nem csökken az értéke a mennyiség növekedésével ugyanúgy, mint a penicillin esetében, mindjárt a háború után?

– Attól tartok, ez nem ilyen egyszerû, Mr. Bond. A világ népessége óránként ötezer-négyszáz fõvel gyarapszik. Az emberek egy adott százaléka aranyfelhalmozóvá válik – õk azok, akik nem bíznak az értékpapírokban, ezért inkább aranypénzeket ásnak el a kertben, dugnak el az ágy alatt. Más emberek fogára aranykorona kell. Mások aranykeretes szemüvegben, ékszerekkel, jegygyûrûvel pompáznak. Ezek az igények sok-sok tonna aranyat vonnak ki a forgalomból, évrõl évre. Az új iparágaknak aranyhuzalra, aranylemezre, arany-amalgámokra van szükségük. Az arany különleges tulajdonságait napról napra sokrétûbben igyekszünk kihasználni. Az arany csillogó, alakítható, ám ellenálló szerkezetét megváltoztatni majdhogynem lehetetlen, fajsúlya nagyobb minden más fémnél, a platináét kivéve. Alkalmazhatóságának nincsenek korlátai, bár akad két hibája is. Nem elég kemény. Hamar kopik, zsebünkben, verítékezõ bõrünkön egyaránt otthagyja nyomát. A világ aranykészlete minden esztendõben, szinte észrevétlenül csökken... – Smithers ezredes szomorúnak látszott. – De két hibát említettem. A második, és az elõbbinél sokkal nagyobb baj az, hogy az arany a félelem talizmánja. A félelem készteti az embereket arra, hogy kivonják a forgalomból, Mr. Bond... Arra, hogy felhalmozzák – nehezebb napokra. Olyan történelmi helyzetben, amikor a nehéz napok akár holnap beköszönthetnek, tekinthetjük úgy, hogy a Föld egyik zugában felszínre hozott arany jó része rövidesen ismét a föld alá kerül egy másik zugban.

Bondot mosolyra indította Smithers ezredes precizitása. Az ezredes együtt él az arannyal, az aranyon töpreng, arannyal álmodik... A munkája mindenesetre érdekes. Bond úgy döntött, magáévá teszi a problémát. Annak idején, mikor a gyémántcsempészek^* nyomát kutatta, elõzõleg tájékozódott a kövek keltette érzések, a köréjük fonódó mítoszok világában.

– Mi egyebet ajánlatos tudnom, mielõtt a tárgyra térünk? – kérdezte.

– Hát nem untatom? Nos, az imént arra utalt, hogy a kitermelt hatalmas aranymennyiségnek ki kellene elégítenie a különféle szükségleteket. Sajnos, errõl szó sincs. Még sajnálatosabb, hogy a világ aranyérctartaléka kimerülõben van. Meglehet, úgy véli, hogy világszerte hatalmas területeken kutathatnak még arany után. Ha így gondolja, téved. Egyszerûen szólva már csak a tengerfenéki kõzetekben, s magában a tengervízben reménykedhetünk – ez utóbbi aranytartalma közismerten magas. Az emberek sok ezer esztendõ óta túrják a földet arany után. Egyiptom, Mükéné, Montezuma s más inkák hatalmas aranykinccsel rendelkeztek. Krõzus és Midasz, e két uralkodó kimerítette a készleteket szerte a Közép-Keleten. Következett Európa: a Rajna és a Pó völgye, Malaga és Guanda vidéke. Ciprus szigetén, a Balkánon hamar kimerült a készlet; Indiára is átcsapott a kutatási láz... Az ottaniakat az aranymorzsákkal a felszínre bukkanó hangyák vezették nyomra. A rómaiak aranyat bányásztak Walesben, Devonben és Cornwallban. A középkor során Mexikóban, Peruban tártak fel új lelõhelyeket. Ezt követte az akkoriban Néger-földnek elkeresztelt Aranypart felfedezése, majd az amerikai kontinens átkutatása. Az Eldorado utáni hajsza, a Yukon-vidéki aranyláz, a gazdag eurekai leletek fémjelezték az elsõ igazi Aranykor beköszöntét. Idõközben új bányákat nyitottak az ausztráliai Bendigóban, Ballavatban, Oroszországot pedig a XIX. század derekának legjelentõsebb aranykitermelõjévé tették a Léna mentén, meg az Urál-hegységben feltárt mezõk. Azután elkövetkezett a Második Aranykor – az aranykészlet feltárása a kontinentális talapzatokon. Az ércet immár hevítés helyett modernebb eszközökkel nyerték ki a kõzetekbõl. Manapság a Harmadik Aranykorban élünk. Pontosan az Orange szabadállamban lévõ bányák megnyitása óta... – Smithers ezredes felemelte a kezét. – És az arany lassanként elfogy a földbõl. Klondike, a Homestake és Eldorado kincse, mely egykor világcsodának számított, Afrika két-három évi aranyhozamának felel meg!

Csak példaképp egy adat... 1500-tól 1900-ig (ebben az idõszakban már készültek hozzávetõleges becslések) az egész világon összesen tizennyolcezer tonna aranyat termeltek ki. 1900-tól napjainkig^* negyvenezer tonnát hoztunk a felszínre. Ilyen tempó mellett, Mr. Bond – hajolt élõre Smithers ezredes –, de arra kérem, sehol ne idézzen, nem lepõdhetünk meg, ha a világ teljes aranytartaléka kimerül, mégpedig ötven esztendõn belül!

Bond, szembekerülve az aranytörténeti fejtegetés zuhatagával, éppolyan komoly képet vágott, akár az ezredes.

– Lenyûgözõ történet, ahogy elõadja – mondta. – De meglehet, hogy az aggodalma alaptalan. A tengerfenékrõl már manapság bányászhatnak olajat. Talán megvan a mód az arany kitermelésére is. Most pedig beszéljünk a csempészügyletrõl...!

Felberregett a telefon. Az ezredes türelmetlen mozdulattal kapta fel a kagylót. – Smithers beszél... – Hallgatott, idegessége láthatóan fokozódott. – Biztosan tudom, hogy átküldtem magának a nyári forduló ütemtervét, Miss Philby! A következõ mérkõzést szombaton vívják, a Discount Houses csapata ellen. – Megint hallgatott. – Nos, tartok tõle, hogy amennyiben Mrs. Flake nem kíván hátvéd lenni, ki kell hagynunk. Azon az egy poszton vehetjük hasznát. Nem játszhat mindenki centert, kérem... Igen, tegyen szíves! Mondja meg neki, hogy hálára kötelezne; ha ez egyszer még... Biztosan remek lesz: az alkata épp megfelelõ, ésatöbbi, ésatöbbi... Köszönöm, Miss Philby!

Smithers ezredes zsebkendõt húzott elõ, és megtörölgette a homlokát.

– Elnézést – mondta. – A sport és az életmód afféle fétis itt a banknál. Nemrég bízták rám a nõi hokicsapat menedzselését. Mintha nem lenne épp elég gondom a rendes évi atlétikai versenyek szervezésével! És most – az ezredes egyetlen kézmozdulattal seperte félre a bosszantó apróságokat –, ahogy mondja, ideje rátérni a csempészet kérdésére. Nos, kezdetképpen kimondhatjuk: csupán Angliát és a sterling-blokkot tekintve is roppant nagy üzlet ez. Háromezer embert foglalkoztat a bank, Mr. Bond, s a háromezerbõl ezren a Beváltás-ellenõrzõ csoportnál dolgoznak. Közülük legalább ötszázan – az én kis egységem tagjait is ideértve – az illegális valutamozgást próbálják nyomon követni, igyekeznek elejét venni a csempésztevékenységnek, a Beváltási Törvények kijátszásának.

– Sokan vannak... – hagyta helyben Bond, összevetve e tömeget a Titkosszolgálat kétezer fõs létszámával. – Szolgálna egy példával, hogyan csempészik az aranyat? Nem egészen értem azt a dolláros ügyletet...

– Semmi akadálya... – Smithers ezredes most egy túlhajszolt kormányhivatalnok fáradt hangján szólalt meg. A törvénysértések e különös válfajában jártas specialista hangja volt ez – elárulta, majd' mindent tud az efféle ügyekrõl, s hogy nem nehéz hozzáképzelnie a többit. Bond jól ismerte ezt a tónust, az elsõosztályú polgári alkalmazott ismertetõjelének tartotta. Körülményessége dacára is mind rokonszenvesebbnek tûnt szemében Smithers ezredes. – Semmi akadálya. Tegyük fel, hogy ön aranyrudat hord a zsebében, akkorát, mint néhány John Player cigarettacsomag. Ez hozzávetõleg két és fél kilogrammot nyomna. Ne törõdjünk most olyan apróságokkal, honnét szerezte a rudat – lopta, örökölte, vagy valami hasonló. Legyen huszonnégy karátos: ez az, amit ezres tisztaságúnak nevezünk. Nos, a törvény arra kötelezi, hogy ezt az aranyrudat az Angol Banknak adja el, a megszabott tizenkét font tíz shillinges dekagrammonkénti áron. Így hozzávetõleg ezer fontra tehetne szert – ön azonban többet akar. Egy barátja épp Indiába készül, esetleg akad az ismerõsei közt olyan pilóta, vagy steward, aki a távol-keleti vonalon repül. Mindössze vékony lemezekre kell vágatnia az aranyrudat – biztosan egykettõre találna embert efféle munkára –, a lemezeket (kisebbek lennének a kártyalapoknál) bevarrná egy vászonövbe, fizetne bizonyos összeget a barátjának azért, hogy magára öltse. Száz fontja bizonyára akadna a célra. A barátja Bombaybe repül, azután betér az elsõ nemesfém-kereskedõhöz a bazárba. Ezerhétszáz fontot kap a másfél kilogrammos rúdért, s ön máris többet kap annál, amennyi az aranyrúdért megillette volna. Persze – Smithers ezredes széles mozdulatot tett pipájával –, haszna ilyen esetben mindössze hetven százalékos. Közvetlenül a háború után háromszáz százalékos lehetett volna. Ha évente csak féltucat ilyen akciót bonyolított volna le, mostanra bátran visszavonulhatna.

– Miért ilyen magasak az árak Indiában? – Bond nem volt igazán kíváncsi erre, de felötlött benne, hogy ezt a kérdést M is felteheti neki.

– Ez hosszú történet. A lényeg az, hogy Indiának – fõként ékszeripara számára – kevesebb az aranya, mint bármely más országnak.

– Mekkora a feketepiac forgalma?

– Óriási. Csak a méreteket érzékeltetendõ: az Indiai Elhárítás és a vámhivatal 1955-ben kilencven kilogrammnyit foglalt le. Kétlem, hogy ez több lenne a teljes forgalom egy százalékánál. Arany áramlik Indiába a világ minden tájáról. A legújabb módszer: Macao felõl repülõgépen hozzák, és tonnánként, ejtõernyõvel juttatják el a fogadóbizottságnak, ahogy mi az ellenállási mozgalomnak szánt készleteket, a háború alatt.

– Értem. Hol adhatok még túl haszonnal az aranyamon?

– A legtöbb országban számíthat némi haszonra – például Svájcban –, de az árkülönbség többnyire olyan kicsi, hogy nem éri meg másutt próbálkozni, csakis Indiában.

– Rendben – mondta Bond. – Világos, azt hiszem. Beszéljünk most a konkrét problémáról! – Hátradõlt, újabb cigarettára gyújtott. Alig várta, hogy megtudjon egyet-mást Mr. Auric Goldfingerrõl.

Smithers ezredes szeme összeszûkült, keményen f elcsillant.

– Van egy emberünk, aki 1937-ben vándorolt be Angliába. Rigai menekült, a neve Auric Goldfinger. Húszéves volt csak, amikor ideérkezett, de okos fiú lehetett, és jövõbe látó hazája sorsát illetõen. Ékszerésznek, aranymûvesnek készült; apja és nagyapja is az volt – az öreg a maga idejében Fabergé^* számára finomította az aranyat. A fiatal Goldfinger átmentett némi pénzt, és bizonyára olyan övet viselt, amilyenrõl az imént beszéltem. Az aranyat, felteszem, az apjától lopta. Nos, röviddel azután, hogy menedékjogot kapott – miután hasznos foglalkozást ûzõ, ártalmatlan fickót láttak benne, minden nehézség nélkül jutott a papírokhoz –, kis bolthálózat kiépítésébe fogott. Saját embereit állította az üzletek élére, tisztességesen megfizette õket, a boltok nevét pedig GOLDFINGER-re változtatta. Utóbb megváltoztatta az – üzletek profilját: a boltok ezután olcsó ékszereket árusítottak, és antik aranytárgyakat vásároltak fel. Biztosan látott már ilyesmit... ,,A legkedvezõbb árat mi adjuk aranyáért! Semmi sem túl kicsi, semmi sem túl nagy!" Megtoldottak ezt a maguk jelmondatával: “Jegygyûrûjét csakis tõlünk vegye!" Goldfinger remekül boldogult. Mindig megfelelõ helyet választott: az üzletek a jómódúak és az alsó-középosztálybéliek lakta utcákban nyíltak. Lopott holmival sosem foglalkoztak, mindenütt jó viszonyt tartottak fenn a rendõrséggel. Maga Goldfinger Londonban lakott, havonta egyszer járta végig üzleteit, gyûjtötte be az antik aranyat. Az ékszerészet nem érdekelte. Hagyta, hadd tegyenek az üzletvezetõk belátásuk szerint. – Smithers ezredes firtató pillantást vetett Bondra. – Vélhetné, ezek az aranyfoglalatok, aranykéresztek és egyebek nem sokat nyomnak a latba, így igaz, csakhogy mennyiségük megsokszorozódik, ha az ember húsz bolt tulajdonosa, húsz bolté, melyek mindegyike tán féltucat csecsebecsét vásárol fel hetente. Nos, azután jött a háború, és Goldfingernek, akár a többi ékszerésznek, számot kellett adnia a birtokában lévõ aranyról. Utánanéztem bevallásának a régi feljegyzések közt. Összesen négy kilogramm, négy kilogramm az egész hálózatból! Ez épp, hogy elegendõ az ilyen üzletek ellátásához, gyûrûnek valóval, effélével: a szakmában ezt ékszerészi minimumnak nevezik. Természetesen az egészet megtarthatta. A háború alatt visszahúzódott egy walesi szerszámgépgyárba, távol maradt a fronttól, de annyi boltot tartott fenn továbbra is, amennyit csak tudott. Bizonyára azokból az emberekbõl tartotta fenn magát, akik egy-egy arany érdemrendet, netán egy-egy ötvendolláros mexikói érmét (utolsó tartalékukat) igyekeztek áruba bocsátani. A béke helyreálltával azután ismét elérkezett Goldfinger ideje.

Jókora házat vásárolt Reculverben, a Temze torkolatánál. Remekül megépített Brixhamféle halászhajót vett, meg egy Silver Ghost Rolls Royce-ot. A kocsi páncélozott: egy délamerikai államelnök számára készült, akit még a leszállítás elõtt megöltek. Goldfinger kis kutatóüzemet létesített birtokán, ezt “Thanet Ötvözetek Gyára"-ként emlegetik. Német kohászati szakértõt tart – hadifogoly volt az illetõ, akinek nem akarózott visszatérni Németországba –, és fél tucat koreai testõrt: Liverpoolban szedte össze õket, gazemberek egytõl-egyig. Mivel egyetlen civilizált nép nyelvét sem értik, nem jelentenek biztonsági kockázatot. A következõ tíz esztendõrõl csak annyit tudunk, hogy Goldfinger évente egyszer Indiába hajózott, s több alkalommal autózott le Svájcba. Genf közelében leányvállalatot létesített fémtechnikai üzemének. Üzleteit fenntartotta, a régi aranyat azonban már nem személyesen gyûjtötte be – ezt a koreaiak egyikére bízta, arra, akit sikerült megtanítania vezetni. Nos, meglehet, hogy ez a Mr. Goldfinger nem tisztességes ember, de úgy viselkedik, mintha az volna, s jól kijön a rendõrséggel. Miután az országnak számos más gondja volt, nem ügyelt rá senki…

Smithers ezredes elhallgatott. Bocsánatkérõen tekintett Bondra.

– Remélem, nem untatom. De fontosnak tartom, hogy megértse, miféle alakkal állunk széniben. Goldfinger csöndes, elõvigyázatos, törvénytisztelõ; rendelkezik azzal a céltudatossággal és elszántsággal, melyet mindannyian nagy becsben tartunk. Hírét sem hallottuk addig, míg egy kis baj nem érte. 1954 nyarán Indiából hazafelé tartó hajója zátonyra futott a Goodwin-szigetek közelében. A roncsot olcsón adta el a Dover Hajómentõ Társaságnak. Mikor ez a Társaság nekiállt szétszerelni a hajót, a raktárban olyan gerendákat találtak, amelyeket valamiféle, számukra ismeretlen, barna por szennyezett. Mintát küldtek belõle a helyi vegyésznek, s meglepetten vették tudomásul, hogy az anyag nem más, mint arany... Megkímélem a képletektõl, de tudja az arany sósav és nitrátsav elegyében oldható; kén dioxidhoz, oxálsavhoz hasonló redukáló ágensek hatására pedig barna porként válik ki. A por ezer fok körüli hõmérsékleten megolvad, ismét arannyá alakul. A klórgázzal persze vigyázni kell, az eljárás azonban alapjában véve igen egyszerû... A Társaság egyik kotnyeles emberének aztán szokás szerint eljárt a szája a doveri vámnál. A jelentés, a rendõrségen a CID-n keresztül, idõvel eljutott hozzám, Goldfinger indiai útjainak rakományengedélyezési bizonylataival együtt. A rakomány minden esetben mûtrágyák elõállításához szükséges, porított fémsó volt – hihetõ lódítás, hisz a modern mûtrágyák valóban tartalmaznak ásványi sókat. Egyszerre kristálytisztán állt elõttünk a kép: Goldfinger barna porrá redukáltatta antik aranyát, és a szállítmányokat mûtrágya-összetevõként juttatta Indiába. S hogy képesek voltunk-e rábizonyítani? Nem. Óvatosan utánanéztünk bankbetétjének, adóügyi helyzetének. Húszezer fontot találtunk nevén a ramsgatei Barclay Bankban. A jövedelemadót és a többletadót évrõl évre pontosan fizette. A számok jólmenõ ékszerész-üzlethálózatra utalnak, semmi egyébre. Másodjára a CID Aranybrigádjának két emberét bújtattuk álruhába, küldtük le körülnézni Mr. Goldfinger reculveri üzemébe. (“Bocsásson meg, uram, a Munkaügyi Minisztérium Biztonságtechnikai Szekciójától jöttünk, rutinellenõrzést kell elvégeznünk. Meg szeretnénk bizonyosodni arról, betartják-e itt a munkavédelmi törvény biztonsági, egészségügyi követelményeit..." "Ó, jöjjenek, jöjjenek csak!") Mr. Goldfinger szívesen fogadta õket. Bár meglehet, bankjától, esetleg máshonnét figyelmeztették, üzeme kizárólag az ékszerekhez szükséges olcsó ötvözetek elõállításával foglalkozott. Különleges fémekkel, alumíniummal és bádoggal kísérleteztek a szokásos aranyötvözõk, a réz, nikkel és palládium helyett. Arany itt is, ott is elõfordult, persze, akadtak kétezer fokra felfûthetõ kemencék is, de végeredményben Goldfinger ékszerészeten kívül kohászattal bíbelõdött a maga módján, s a felszerelések szükséges voltához aligha férhetett kétség. Az Aranybrigád ügynökei dolguk végezetlen tértek vissza, a bank pedig úgy döntött, a halászhajó gerendázata közt talált barna por kiegészítõ bizonyítékok híján nem elegendõ a Goldfinger elleni eljárás megindításához. A dolog ennyiben maradt, eltekintve a ténytõl – Smithers ezredes lassan mozgatta pipája szárát –, hogy az aktát nem zártam le, s Körülszaglásztam a világ nagyobb bankjaiban.

Szünetet tartott. A széke mögötti magas, félig nyitott ablakon át beszûrõdött a város moraja. Bond lopva az órájára pillantott. Negyed hat. Smithers ezredes felállt. Két tenyerével támaszkodott asztalára, elõrehajolt.

– Öt évem ment rá, míg kiderítettem, Mr. Bond, hogy ha a készpénzt vesszük alapul, Goldfinger Anglia leggazdagabb embere. Zürich, Nassau, Panama és New York széfjeiben húszmillió font értékû aranyrudat halmozott fel. És ezek a rudak, Mr. Bond, nem a Pénzverdébõl valók. Hivatalos jelzést egyáltalán nem látni rajtuk. Mr. Goldfinger maga állította elõ õket. Személyesen repültem Nassauba, hogy szemügyre vegyek úgy ötmillió fontnak megfelelõ mennyiséget a Kanadai Királyi Bank pincéjében. Furcsa, de a legtöbb mûvészhez hasonlóan Goldfinger sem tud ellenállni a késztetésnek, és szignálja munkáit. Nagyító kell, hogy láthassa az ember, de valahol minden Goldfinger-féle rúdon megtalálható az apró, fémbe karcolt Z betû. Márpedig ez az arany, nagyobbrészt legalábbis, Anglia tulajdona. A bank semmit sem tehet, így önt kérjük, Mr. Bond, leplezze le Mr. Goldfingert és szerezze vissza az aranyat. Tud arról, hogy infláció fenyeget? Bizonyára. Nos, Angliának felettébb nagy szüksége van arra az aranyra. És minél elõbb kerül meg, annál jobb!

7. GONDOLATOK EGY DB III VOLÁNJÁNÁL

Bond követte Smithers ezredest a lifthez. Míg a fülkére vártak, az ügynök letekintett a folyosó végében nyíló ablakon. A bank hátsó udvarára látott. Alacsony építésû, csokoládébarna furgon gördült az udvarba, miután áthaladt három acélkapun – oldaláról hiányzott a tulajdonos neve. Lapos kartondobozokat rakodtak át belõle egy rövid futószalagra, mely a bank alagsorába vezetett.

– Ötfontosok – mondta Smithers ezredes. – Épp most készültek a loughtoni pénzjegynyomdában.

Megérkezett a lift, s a két férfi beszállt.

– Nem tetszenek az új bankjegyek – mondta Bond. – Túlságosan hasonlítanak más országok pénzeire. A régieknél a világon sehol nem találni gyönyörûbbet.

– Szívbõl egyetértek – bólintott Smithers ezredes, miközben keresztülvágtak a félhomályos, kihalt elõcsarnokon. – Az volt a baj, hogy a németek Reichbankja által a háború alatt készített hamisítványok olyan átkozottul jól sikerültek. Mikor az oroszok elfoglalták Berlint, többek közt a kezükre jutottak a nyomólemezek is. Kértük a Narodni Bankot, adja át a lemezeket, erre azonban nem volt hajlandó. A kincstárral egyetértésben úgy döntöttünk, nem vállalhatunk kockázatot. Ki kellett vonnunk a forgalomból a régi ötösöket. Az újak csakugyan nem túl szépek, de legalább nem egykönnyen hamisíthatók.

Az éjszakai ügyeletes kaput nyitott nekik, lementek a lépcsõn. A Threadneedle Street csaknem néptelen volt már – a Cityben kezdetét vette a hosszú éj. Bond elköszönt az ezredestõl, és a metrómegálló felé indult. Azelõtt nemigen becsülte az Angol Bankot, most azonban, hogy belülrõl látta, úgy ítélte, hogy noha a Threadneedle Street Öreg Hölgye csakugyan vén, korántsem fogatlan még.

M hatra várta jelentéstételre ügynökét. Bond pontosan megjelent. M arca már nem volt olyan friss és rózsás: a hosszú munkanap elnyûtte, barázdákkal rajzolta tele. Mikor Bond a szobába lépett és helyet foglalt az íróasztallal szemközt, észrevette, hogy fõnöke igyekszik összeszedni gondolatait, próbál helyet találni a problémáknak, melyekkel a nap folyamán kellett szembenéznie. Kiegyenesedett ültében, pipájáért nyúlt.

– Nos?

Bond tudta már, hogy az efféle mozdulat türelmetlenséget palástol. Öt percnél is rövidebb idõ alatt számot adott a történtekrõl.

Miután végzett, M elgondolkodva szólalt meg:

– Úgy fest, el kell vállalnunk a dolgot. Semmit nem értek abból, amit a fontról meg a kamatlábról mondott, de mindenki olyan átkozottul komolyan veszi... Személy szerint úgy gondolom, a font stabilitása nem azon múlik, hogy mennyi az aranyunk, hanem azon, milyen keményen dolgozunk. A németeknek például nemigen maradt aranyuk a háború után – és nézze, hová jutottak tíz év alatt! Ez azonban, úgy látszik, túl egyszerû válasz a politikusoknak – netán túl bonyolult. Van már elképzelése, mit kezd ezzel a Goldfingerrel? Hogyan férkõzik a közelébe? Felajánlja, hogy elvégez neki valami piszkos munkát, nemdebár?

– Ezzel nem jutnék semmire, uram – mondta Bond eltöprengve. – Utánjárással, felajánlkozással, ilyesfélével soha. Szerintem Goldfinger az a fajta ember, aki csak a nálánál erõsebbeket, ügyesebbeket tiszteli. Egyszer legyõztem, mire azt üzente, szívesen golfozna velem. Azt hiszem, ezt kellene tennem.

– Lám, így vesztegeti az idõt az egyik legjobb emberem...- M gúnyos hangjából fáradtság, közömbösség érzõdött. – No nem bánom, próbálja meg. De ha úgy áll a dolog, ahogy mondta, gondoskodjék arról, hogy maga gyõzzön! Milyen mesével áll majd elõ?

– Még nem töprengtem rajta, uram – vont vállat Bond. – Gondolom, valami olyasfélével, hogy ki akarok lépni az Universal Exporttól, mert nem látom biztosítva a jövõmet. Szabadságot vettem ki, új állást keresek, emigrálni készülök Kanadába, mert ideát elegem van mindenbõl, és hasonlók... De lehet, hogy helyesebb rögtönözni, ahogy a helyzet diktálja. Nem hinném, hogy Goldfinger egykönnyen félrevezethetõ.

– Rendben. Az eredményrõl jelentést várok. Ne higgye, hogy egészen hidegen hagy ez az ügy! – M hangszíne megváltozott. Arckifejezése úgyszintén; szeme határozottan csillant. – Olyan információval szolgálok most, amellyel még a bankban sem rendelkeznek. Történetesen én is tudom, hogy festenek Mr. Goldfinger aranyrúdjai. A helyzet az, hogy ma tartottam a kezemben egyet. Rajta volt a kis Z betû... A múlt heti zsákmányból került elõ, a zsákmányból, amit azután szereztünk, hogy Tangerban “kigyulladt" a SMERSH ottani ügyvezetõjének lakása. Bizonyára ismeri a részleteket... Nos, a háború vége óta ez a huszadik különleges aranyrúd, amely hozzánk kerül.

– De hiszen a tangeri rúd az õ széfjükbõl való! – vágott közbe Bond.

– Pontosan. Ellenõriztem a dolgot. És a többi tizenkilenc Z-vel megjelölt rudat is az õ ügynökeiktõl szereztük... – M kivárt, majd higgadtan folytatta: Tudja, 007, egyáltalán nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy ez a Goldfinger az õ külföldön mûködõ bankáruk, úgymond kincstárnokuk!

James Bond DB III-asa végigszáguldott az utolsó mérföldnyi egyenes útszakaszon. Az ügynök hármasba kapcsolt, a motor visszafogta a kocsit, azután a rövid emelkedõ tiszteletére kettesbe húzta a sebességváltót – a túloldalon a Rochester környékén szokásos torlódás, vánszorgás várta. Az elülsõ, gumírozott tárcsák tették a dolgukat; a motor rosszallása jeleként hallható zajjal távoztak a gázok a dupla kipufogócsövön át. Bond ismét hármasba kapcsolt, átszáguldott a domb aljában felállított, pirosra váltó lámpák alatt, azután kelletlenül csatlakozott az autókonvojhoz. Ezen a módon az ember, – szerencsés esetben – negyed óra alatt elhagyhatta Rochester és Chatham térségét.

Az ügynök ismét kettes fokozatig lassult, hagyta gurulni a kocsit. Az elülsõ utasülésre dobott, széles és lapos, fegyveracélszín, Morlanddal tele tárcából elõkotort egy cigarettát és a mûszerfal szivargyújtóját használva ráfüstölt.

A Sandwichbe vezetõ A20-as út helyett az A2-est választotta, mert meg akarta nézni magának Goldfinger reculveri birtokát, a melankóliát sugalló zugot a Temze torkolatánál, melyet ellenfele megvásárolt. Úgy tervezte, utóbb Thanet szigetén át Ramsgate-ig hajt, behurcolkodik a Channel Packet fogadóba, gyorsan megebédel, azután indul tovább Sandwich felé.

A kocsi kincstári volt. Bondnak odabent az Aston Martinon kívül egy 3400-as Jaguárt is felkínáltak, õ mégis a DB III-at választotta. Igaz, mindkét autó illett a jómódú, kalandvágyó, az élet szépségei iránt fogékony fiatal üzletember imágójához, ám a DB III rendelkezett bizonyos elõnyökkel: friss, nemzetközileg érvényes menetlevéllel látták el, semleges színûre – acélszürkére – dukkózták, s olyan extrákkal szerelték fel, melyek esetleg utasa hasznára lehettek. Egy kapcsoló lehetõvé tette az elsõ és hátsó lámpák karakterének és színének megváltoztatását arra az esetre, ha Bond követni szándékozna valakit éjnek idején, netán ha õ az, akinek a nyomába szegõdnek. Elõre és hátulra megerõsített acél lökhárítók kerültek (ütközés esetére); a vezetõülés alatti titkos rekeszbe egy hosszú csövû, 45-ös kaliberû coltot, és az irányjeladó sugározta jelek felfogására hangolt rádióvevõt helyeztek el. A kocsiban kialakított számos további, rejtekhelyet egyetlen vámos sem lelte volna meg.

Bond kihasználta a lehetõséget, és egy lassan mozduló családi kombi hagyta tíz méteres térközbe bevágva jó ötven méternyit jutott elõre. A kombi kormányánál ülõ férfi – aki a csapnivaló sofõrökre olyannyira jellemzõ módon, épp feje búbjára húzva viselte kalapját – dühösen dudált. Bond sokatmondóan nyújtotta ki az ablakon ökölbe szorított jobbját, s a dudálás abbamaradt.

Az ügynök eltöprengett. Vajon helytálló M gyanúja? Meglehet. Kézenfekvõ megoldás egy rátermett gazdasági szakembert tartani. Olyasvalakit, aki nem csupán pénzt juttathat a központnak, hanem – ahogy ebben az esetben – mûködtetheti külföldi szekcióikat is. Mi több, Goldfinger, mintegy mellékesen, jelentékeny károkat okoz az ellenséges ország – Anglia – gazdaságának a pénzügyi alap kikezdésével! Kitûnõ elgondolásuk hibátlan végrehajtását kívülállóra bízzák! Mindez – gondolta Bond, miközben felfelé száguldott a chathami emelkedõn, féltucat jármûvet hagyva maga mögött – megmagyarázza, miért áhítozik Goldfinger egyre több és több pénzre. A leleplezés, mellyel Bond a legutóbb fenyegette, mit sem jelent a nagyobb, rég felvállalt kockázathoz képest. Miért is jelentett volna? És vajon milyen büntetést kap akkor, ha az Angol Bank minden régi bûnére fényt derít? Két évet? Netán hármat?

Gillingham külterületén felgyorsult kissé a forgalom. Bond növelte a tempót, ám ezúttal sietség nélkül, óvatosan haladt, gondolataiba merült, lába és keze gépiesen tétté a dolgát közben.

...Kilencszázharminchétben tehát a SMERSH nyugatra küldte az ifjonti dereka körül arannyal bélelt övet viselõ Goldfingert. Nyilván különleges tehetségrõl, egyedi elszántságról tett tanúbizonyságot a hírszerzõ iskolán... Nyilván közölték vele, hogy rövidesen háború lesz – hogy hamar be kell illeszkednie, csendben meg kell kezdenie vagyona gyarapítását. Sosem piszkíthatta be a kezét, sosem találkozott ügynökökkel, nem kapott, vagy küldött üzenetet. Bizonyára egyezményes jelekben állapodtak meg: "39-es Vauxhall másodkézbõl... Az elsõ 1000 font feletti ajánlattal viheti! Kifogástalan állapotú Rover 2000 fontért...! Bentley 5000-ért!" Hirdetések, melyek nem keltenek figyelmet, nem ébresztenek gyanút. Az árak persze túl magasak, a leírás pedig pontatlan, de mit számít ez a Times megfelelõ rovatában? Goldfinger meg engedelmesen elhelyezi a kétezer, netán ötezer font értékû aranyat a távozása elõtt egyeztetett számos rejtekhely valamelyikén: Egy bizonyos hídon, egy fa odvában, egy kõ alatt Anglia bármely patakjának a partján... Soha, semmi esetre sem keresi fel kétszer ugyanazt a helyet. Utóbb, a háború után, mikor Goldfinger üzlete felvirágzik, mikor Goldfingerbõl nagy ember lesz, a kincset többé nem hidakon, fák odvában dugdossák. Ezután dátumokat kap, széfek és csomagmegõrzõ rekeszek sorszámait. Még mindig érvényben azonban a szabály, hogy nem tûnhet fel kétszer ugyanott, nem keveredhet bajba. Évente tán csak egyszer kap utasításokat, valószínûleg egy véletlen találkozás alkalmával, holmi parkban, vagy egy, a vonaton zsebébe csúsztatott levél útján. És mindig aranyrudakat küld – a hiúság okán beléjük karcolt, apró Z betûktõl eltekintve jelöletlen, azonosíthatatlan rudakat, ugyanolyanokat, amilyenekkel az Angol Bank kitartó kopója, Smithers ezredes munkája során találkozott...

Bond a végeláthatatlan favershami gyümölcsösök mellett haladt. A Londonra boruló szmogfüggöny mögül elõbukkant a nap; baloldalt, a távolban, a Temze csillámlott. Nagy volt a forgalom: hosszú, fényes tartályhajók, nehézkes kereskedelmi vontatók, özönvíz elõtti holland schuytok haladtak céljuk felé. Bond lekanyarodott a Canterburybe vezetõ útról, ráhajtott a Whitstable, Herne Bay, Birchington és Margate nevével fémjelezhetõ, bungalókkal teliszórt nyaralóvidéken áthaladó autópályára. Tartotta a nyolcvanas tempót, lazán fogta a kormányt, a motor egyenletes dohogását hallgatta, úgy rakosgatta egymás mellé gondolatait, ahogyan két éjszakával korábban Goldfinger arcát rekonstruálva, az Indenticast kivetítette vonásokat.

És gondolta, Goldfinger tartalékai folyvást gyarapszanak. Felhasználja tõkéjét, valahányszor kedvezõ alkalom kínálkozik, vagyont halmoz fel, hisz azon a napon, mikor megszólalnak a harsonák, szükség lesz minden morzsányi aranyára. És a központon kívül sehol nem tudnak a dologról: nem gyanítja senki, hogy Goldfinger – az ékszerész, a fémtechnikai szakember, reculveri és nassaui lakos, a Blades Klub és a sandwichi Royal St. Marks köztiszteletnek örvendõ tagja – minden idõk egyik legveszedelmesebb titkosügynöke.

Egyedül M sejti az igazságot, s csak õ, Bond ismeri azt! És máris úton van, hogy szembeszálljon Goldfingerrel, azzal az emberrel, akinek útjába egy sor apróság, véletlenek egész láncolata sodorta. Az elsõ láncszem egy, a világ túlsó felén meghibásodott repülõgépmotor volt...! Bond zordan elmosolyodott. Milyen gyakran fordult elõ ilyesmi azelõtt is! A véletlen apró hajtása óriás tölggyé növekszik, melynek lombjai elsötétítik az eget... Most ismét azt a feladatot kapta, hogy kidöntsön egy efféle iszonytató óriást. Az ám, de mivel? Egy táskára való golfütõvel tán?

Nagy, sárga visszapillantó tükörrel felszerelt, égszínkékre átmázolt Ford Popular vánszorgott elöl. Bond gépiesen a dudához nyúlt, egy sor kurta, udvarias jelzést adott, hasztalan: a Ford Popular ötvenes tempóban haladt tovább. Hogyan is lehetne bárkinek ennél sietõsebb...? – a Ford mintegy vállat vonva, ráérõsen folytatta útját. Bond, immár élesen, rádudált, arra számított, hogy a másik lehúzódik, s a fékre lépett, mert nem így történt. Fenébe ezzel a pasassal... Hát persze! A már megszokott, beijedt alak; keze túl magasan markolja a volánt, jókora golyófeje búbjára húzva ott a nélkülözhetetlen tökfödõ, ez esetben egy különösképp ocsmány fekete kemény kalap... No nem, gondolta Bond. Tovább nem borzoljuk egymás idegeit! Hármasba kapcsolt, és lendületesen elõzött a DB III-mal. Ilyen marhát...!

Öt mérföldön belül maga mögött hagyta a finomkodó Herne Bay környékét. Jobb felõl, a távolból Mansion ködkürtjének bõgése hallatszott. Három Super Sabre vadászgépbõl álló kötelék tûnt fel a tenger irányából, alábuktak a látóhatáron, akárha lezuhanni készülnének. Bond hallani vélte gázsugárturbináik halkuló moraját: leszálltak, aztán továbbgördültek a hangárokhoz.

A DB III útkeresztezõdéshez ért. A bal oldali útjelzõn a RECULVER felirat állt; alatta az ódon mûemlék, a reculveri templom távolságát feltüntetõ tábla látszott. Bond lassított, de nem állt meg. Csak semmi ólálkodás! Szemét jól nyitva tartva, lassan gördült tovább. A part túlságosan is belátható volt – hajó itt horgonyzáson, vagy megfeneklésen túl mást nemigen tehet. Goldfinger rakodás céljaira nyilván Ramsgate kikötõjét vette igénybe – Ramsgate csöndes kis város, a vámosok meg a rendõrök bizonyára csak a Franciaországból érkezõ brandyre ügyelnek..

Az út és a part közt sûrû fasor magasodott, túloldalán néhány tetõ, meg egy ritkás füstöt, netán gõzt eregetõ, kisebbfajta gyárkémény volt látható. Ez az! Bond egykettõre elérte a hosszú bekötõutat elzáró kaput. A diszkréten tiszteletet parancsoló táblán a THANET ÖTVÖZETEK felirat állt, alatta pedig: BELÉPÉS KIZÁRÓLAG ÜZLETI ÜGYBEN! Felettéb tiszteletet parancsoló... Bond lassan tovább hajtott, de nem akadt egyéb látnivalója. A következõ jobbkanyar után a manstoni magaslaton át elrobogott Ramsgate felé. Dél lett, mire odaért. Szemügyre vette a Channel Packet fogadó legfelsõ emeletén rendelkezésére bocsátott fürdõszobás lakosztályt, kicsomagolta kevéske holmiját, azután lement a bárba, ahol vodka-tonikot hajtott fel, majd két remek sonkás szendvicset evett, jó adag mustárral. Utóbb ismét kocsiba ült, és sietség nélkül a sandwichi Royal St. Marks golfklubhoz hajtott. Ütõivel a helyi profi bungalójához, utóbb a mûhelybe baktatott. Alfred Blacking épp új fogantyút csavart fel.

– Halló, Alfred!

A profi összehúzott szemmel pillantott fel, azután napégette, sovány képén felragyogott a széles mosoly.

– Akármi legyek, ha ez nem Mr. James! – Kezet ráztak. – Jó tizenöt, ha nem húsz éve, hogy utoljára láttam! Mi szél hozta mifelénk, uram? A minap azt hallottam, afféle diplomata lett; hogy mindég külfödön jár. Nem hittem volna...! Azt még mindig olyan laposakat üt, he? – Alfred Blacking összekulcsolt kezeit meglendítve mímelte a lapos ütést.

– Attól tartok, nem fejlõdtem, Alfréd. Nem volt idõm csiszolni a technikámat. Hogy van Blacking asszony és Cecil?

– Nem panaszkodhatunk, uram. Cecil tavaly az elsõk közt végzett a Kenti Bajnokságon. Idén megnyeri, ha néha kijön a mûhelybõl, és gyakorol egy kicsit...

Bond a falnak támasztotta ütõit. Jó érzés volt visszatérni ide. Semmi sem változott. Tizenévesen napjában két pályát is letudott itt St. Marksban, kettõt a hét minden napján. Blacking mindig szerette volna kézbe venni. – Egy kevés gyakorlás, Mr. James – mondogatta-, és mester lesz! Nem viccelek. Az lehet. Minek maradna középszerû? Van érzéke a golfhoz, csak olyan laposakat üt, és mindég a láthatáron túlra küldi a labdát, ha kell, ha nem... Pedig a vérmérséklete, az pont jó volna... Pár év, talán csak, egy és helyet kaphat az amatõr-csapatban is! – Valami azonban azt súgta Bondnak, hogy a golf nemigen jut majd szerephez életében, s hogyha szeret golfozni, játsszon minél többször, de ne vegyen újabb leckéket. Igen, legalább húsz éve játszott utoljára St. Marks-pályán. Soha nem is járt errefelé – még akkor sem, mikor annak az átkozott Moonraker-ügynek^* köszönhetõen a part mentén alig húsz kilóméternyire fekvõ Kingsdownban idõzött. Talán érzelmi okok késztették távolmaradásra. A St. Marksban vett leckék óta a hétvégeken mindig golfozott, ha sikerült elszabadulnia a fõhadiszállásról, de mindig csak London-környéki pályákon játszott: a Huntercombe-on, Swinleyben, Sunningdale-ben és Berkshive-ben. Jól boldogult a kilences fokozaton. Igazi kilences volt, szerencséjére, mert választott partnerei, a kemény, szemfüles és gazdag nassauiak mindig készen álltak megkeseríteni az életét.

– Játszhatnék mostanság valakivel, Alfréd? A profi a hátsó ablakon át kinézett a magasba nyúló zászlórúd alatti parkolóba. A fejét rázta.

– Nemigen biztathatom, uram... Idén nem sok játékos néz be hozzánk hét közben..

– Játszhatnék akkor magával?

– Sajnálom, uram, foglalt vagyok. Egy taggal kell játszanom, ez a szokás. Mindennap kettõre jön... És Cecil épp ma ugrott át a Princes-pályára gyakorolni... Átkozott bosszúság! (Ennél erõteljesebb kifejezést Alfréd sosem használt.) Épp ilyenkor kellett érkeznie! Meddig marad, uram?

– Nem sokáig. Sebaj. Majd ütögetek magamban. Egyébként ki ez a tag, akivel játszani fog?

– Mr. Goldfinger, uram... – Alfréd kedvetlennek látszott.

– Aha, Goldfinger... Ismerem. A minap találkoztam vele Amerikában.

– Csakugyan, uram? – Alfréd láthatóan nemigen hitte, hogy bárki is ismerheti Mr. Goldfingert. Bondot fürkészte, a folytatást várta.

– Jó játékos?

– Megjárja, uram. A kilences fokozat alatt sokan tanulhatnak tõle.

– Biztosan átkozottul komolyan veszi a dolgot, ha mindennap játszik!

– Nos... Igen, uram! – A profi arcára kiült a Bond által oly jól ismert kifejezés. A grimasz azt jelentette, hogy Blacking kedvezõtlen véleménnyel van az illetõ klubtagról, de mint eszményi alkalmazotthoz illik, eltekint ennek hangoztatásától.

Bond elmosolyodott.

– Nem változott, Alfréd – mondta. – Ha jól értettem, senki más nem hajlandó játszani Mr. Goldfingerrel. Emlékszik Farguarsonra? A leglomhább játékos széles Angliában, maga mégis pályáról pályára kísérte húsz évvel ezelõtt. Mi a probléma Goldfingerrel?

A profi felkacagott.

– Maga az, aki nem változott, Mr. James – mondta. – Még mindig átkozottul kíváncsi... – Közelebb lépett és halkabbra fogta hangját. – Az igazság az, hogy néhány klubtag véleménye szerint Mr. Goldfinger egy kicsit túlságosan is komolyan veszi a dolgot. Tudja, hogy megy ez, uram. Trükkök, meg miegymás. – Felemelte az ütõt, melyen mostanáig dolgozott, alapállásba helyezkedett, pillantásával felmérte a képzeletbeli lyuk elhelyezkedését, azután kopogtatni kezdett az ütõ fejével a padlón, mint aki egy képzeletbeli labdát bûvöl. – Lássuk csak, lássuk, hogy tetszik ez a fogás? Mi a véleményed, fiú? – Alfred Blacking kuncogott. – Mire Mr. Goldfinger végez a bûvöléssel, a labda pár centit odébbvándorol. Szabálytalanság! – Blacking úrrá lett indulatán, rendezte vonásait. – Ez persze csak szóbeszéd, uram. Én sose vettem észre semmit. Csöndes úriember ez a Goldfinger. Reculverben van birtoka. Régebben gyakrabban jött, de mostanság csak pár hetet tölt évente Angliában. Telefonál, hogy akar-e valaki játszani vele, s ha senki nem akad, Cecillel vagy velem beszéli meg. Ma reggel is hívott, nincs-e valaki a közelben. Olykor-olykor idecsöppen egy-egy idegen... – Alfréd Blacking kutatóan pillantott Bondra. – Mi lenne, ha maga játszana vele ma délután? Nem mindennapi alkalom, hogy itt van – a játék is különleges lesz. Még ismeri is... Még azt gondolná, hogy ki akarom sajátítani. Pedig attól mentsen az Isten!

– Ugyan már, Alfréd! Valamibõl élnie kell! Miért ne játszhatnánk hármasban?

– Hármast nem játszik, uram. Túlságosan lassúnak találja. Egyetértek vele. A pénzem miatt meg egy percig se aggódjék! Elég dolgom van itt a mûhelyben, nem árt, ha akad egy szabad délután, amikor nekiláthatok! – Blacking az órájára pillantott. – Bármelyik pillanatban megérkezhet. Kerítek magának segédet addig. Hawkerre emlékszik? – cinkosán felnevetett. – Még mindig ugyanaz a jó öreg Hawker. Boldog lesz õ is, ha viszontlátja.

– Igazán köszönöm, Alfréd... – mondta Bond. – Szívesen megpróbálkozom ezzel a Goldfingerrel. De ne kerítsünk túl nagy feneket a dolognak, rendben? Mondja azt, hogy egy ütõért ugrottam be. Mint régi tagot mutathat be: hisz itt játszottam már a háború elõtt! Különben is szükségem volna egy négyes fára. A régi már túl nagyot csavar... Legyen természetes. Ne szóljon arról, hogy tudtam az érkezésérõl. Itt maradok a mûhelyben, hogy legyen lehetõsége visszalépni anélkül, hogy megsértene. Lehet, hogy nem tetszik neki a képem. Rendben lesz így?

– Rendben, Mr. James: bízza csak rám! Jön már a kocsija, uram! – Blacking kifelé mutatott. Jó egy kilométernyire élénksárga autó kanyarodott le a fõútról, közeledett a felhajtón. – Fura egy jószág! Efféle automobilok jártak mindenfelé kölyökkoromban.

Bond a klub felé tartó, fenséges, vén Silver Ghostot figyelte. Gyönyörû jármû volt. Ezüstös hûtõrácsán, a szélvédõ oromszerûen felmeredõ üvege alatti alumínium légterelõkön szikrázott a napfény. A nehézkes, limuzinépítésû – húsz év elõtt csúfnak tartott, mára különösmód megszépült – kocsiszekrény tetején fényes sárgaréz csomagtartó-rácsozat látszott, sárgarézbõl készült a két, Lucas által gyártott, “Országutak királya" típusú, büszkén elõremeredõ fényszóró és az ódon kígyónyakú duda. A kocsi többi része – a fekete tetõt, a karosszéria fekete díszléceit és az ablakok alatti ívelt paneleket leszámítva kankalinsárga volt. Bond agyán átvillant, hogy a dél-amerikai megrendelõ bizonyára azt a híres sárga szalonkocsit másoltatta le, melyen Lord Lonsdale valaha a Derbyre meg Ascotba járt.

Hát a részletek? A vezetõülésen terpeszkedõ alak tejeskávészín kabátot, sapkát viselt, nagy, kerek képét fekete keretes sofõrszemüveg takarta. Mellette feketébe öltözött, köpcös ember foglalt helyet, feje búbján fekete keménykalappal. Furcsán mozdulatlanok voltak mindketten egyenest maguk elé néztek, akár a parádés kocsisok.

Az autó közeledett. A három szempár – a két férfié meg a két fényszóró – a kis ablakon át mintha egyenest Bondra szegezõdött volna.

Az ügynök ösztönösen visszahátrált a mûhely homályába, azután észbe kapott, és elmosolyodott. Felemelt egy ütõt, és a padlódeszkán lelt folt – képzeletbeli labda – bûvölésébe fogott.

Második rész: A véletlen

8. A JÁTÉK MINDENEK FELETT

– Jó napot, Blacking. Felkészült? – A hang nemtörõdöm volt, lekezelõ. – Úgy láttam, parkol egy kocsi odakint. Csak nem játszani jött valaki?

– Nem is tudom, uram. Egy régi tagunk keresett fel, ütõt szándékszik csináltatni. Megkérdezzem, van-e kedve játszani, uram?

– Kicsoda az illetõ? Hogy hívják?

Bond halványan elmosolyodott. A fülét hegyezte: semmit sem akart elmulasztani.

– Mr. Bondnak, uram. Szünet következett.

– Bond? – Goldfinger hangja változatlan maradt. Udvarias érdeklõdést árult el. – A minap találkoztam egy Bond nevû alakkal. Mi a keresztneve a mi emberünknek?

– James, uram.

– Ó, valóban? – A szünet most hosszabbra nyúlt. – Tudja, hogy itt vagyok? – Bond érezte, hogy Goldfinger igyekszik kiigazodni a szituáción.

– A mûhelyben van, uram. Elképzelhetõ, hogy látta közeledni az ön autóját. – Alfréd sosem hazudott még életében, gondolta Bond. És nem kívánja épp most elkezdeni.

– Talán megfelelne... – Goldfinger hallhatóan megkönnyebbült. De akart még valamit Alfréd Blackingtõl: egy információt. – Milyen játékos a fickó? Melyik kategóriában van?

– Kölyökkorában tehetségesnek tûnt uram, de azóta nem láttam játszani.

– Hmm...

Bond érezte, hogy Goldfinger mérlegeli a helyzetet. Bond megérezte, hogy be fogja kapni a horgot. Táskájába nyúlt, elõhúzott egy ütõt, s a nyelét kezdte dörzsölni egy darabka sellakkal. Jobb, ha elfoglaltnak hiszik. A mûhely deszkapadlója megreccsent. Az ügynök szántszándékkal elfordult, hátát mutatta a nyitott ajtónak.

– Ha nem tévedek, már ismerjük egymást... – A hang tempós volt, de közönyös.

Bond gyorsan hátrapillantott a válla felett. – Úristen, de megijesztett! Mit... – Felismerést színlelt. – Hiszen maga az a Gold... Goldman... izé, Goldfinger! – Remélte, nem vitte túlzásba a dolgot. Némiképp ingerülten, bizalmatlanul folytatta: – Honnét került ide?

– Mondtam magának, hogy rendszerint itt játszom, nem emlékszik? – Goldfinger fürkészõen pillantott rá. Szemei tágra nyíltak. A röntgentekintet Bond agyáig hatolt.

– Nem.

– Nem adta át magának Miss Masterton az üzenetemet?

– Nem. Mit üzent?

– Hogy rövidesen itt leszek, s hogy szívesen golfoznék magával egyet.

– Ó, igen... – Bond hangja hûvös udvariassággal csendült. – Nem lenne rossz egyszer megpróbálni.

– Ma a profival akartam játszani, de most inkább magával játszom. – Kijelentés volt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Goldfinger lépre ment, az ügynök mégis úgy ítélte, helytelen volna nyomban beadnia a derekát.

– Játsszunk inkább máskor! Ma csak ütõért ugrottam be. Különben is, kijöttem a gyakorlatból. És lehet, hogy segéd sem akad... – Olyan elutasítóan viselkedett, amennyire csak tehette. Igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy esze ágában sincs leállni játszani Goldfingerrel.

– Én sem játszottam mostanában. (Átkozott hazudozó, gondolta Bond.) Az ütõt percek alatt megrendelheti... – Goldfinger hátrafordult. – Blacking, tudna keríteni egy segédet Mr. Bond mellé?

– Hogyne, uram!

– Ezt tehát megoldottuk.

Bond fáradtan dugta vissza táskájába a sellakkozott nyelû ütõt.

– No jó... – mondta. Tett egy utolsó kísérletet, hogy lerázza Goldfíngert. – De figyelmeztetem, hogy én pénzben szoktam játszani! Arról, hogy csak úgy, szórakozásból ütögessük a labdát, szó se lehet! – Elégedettnek érezte magát kiagyalt karakterével. De jól látta-e, hogy Goldfinger halványkék szemében egy pillanatra fellobbant a diadalmas fény...?

– Nem bánom – mondta a nagydarab férfi egykedvûen. – Legyen, ahogy maga akarja. A pályán majd elválik. Azt mondta, kilences, ugye?

– Igen.

– Szabad kérdeznem, hol szerezte a minõsítést? – érdeklõdött most Goldfinger elõvigyázatosan.

– A Huntercombe Klubban. – Bond kilences volt a Sunningdale-ben is, a huntercombe-i azonban könnyebb kurzus hírében állt – ottani kilences minõsítése aligha riaszthatja el Goldfíngert...

– Én is kilences vagyok – Mégpedig itt, ezeken a pályákon. Az esélyek tehát kiegyenlítettek, igaz-e?

– Maga túl nehéz ellenfél nekem – vont vállat az ügynök.

– Ebben kételkedem, így tehát – Goldfinger közvetlenebbé vált – megmondom, mit teszünk. Miamiban legombolt rólam egy kisebb összeget, emlékszik, ugye? Tízezerrõl van szó. Kedvelem a kockázatot, semmiképp se árthat, ha próbát teszek. Játsszunk dupla vagy semmit azzal a tízezerrel!

– Ez túl sok – fefelt rá Bond közönyösen. Azután, mintha eszébe ötlött volna, hogy nyerhet is, a szükséges mértékû húzódozással folytatta: – Persze ráfoghatjuk, hogy az a tízezer "talált pénz". Hátha ma találok még egyszer ennyit... Nos jó, belemegyek. Könnyen szerzett pénz könnyen vész el. A játék kétesélyes. A tét tízezer dollár.

Goldfinger elfordult. Színtelen hangja egyszeriben édeskés lett.

– Tisztáztunk mindent, Mr. Blacking. Nagyon köszönöm. A bérét írja a számlához – sajnálom, hogy ma nem játszunk. Kifizetem a segédeket is!

Alfred Blacking belépett a mûhelybe és felemelte Bond ütõit. Egyenest az ügynökre nézett.

– Emlékezzék arra, amit mondtam, uram! – kacsintott. – A lapos ütésekrõl. Figyelni kell – figyelni szüntelenül.

Bond visszamosolygott rá. Alfrédnek persze kitûnõ a hallása: lehet, hogy a pontos összeget nem ismeri, de nyilván megértette, hogy nem babra megy a játék.

– Köszönöm, Alfred, nem fogom elfelejteni a leckét. Négy szívmetszetes Penfoldot szeretnék, meg egy tucat gumikúpot.^*

Rögtön jövök...

Elhagyta a mûhelyt, a kocsijához ment. A keménykalapos férfi a Rolls krómalkatrészeit fényesítette egy kendõvel. Bond inkább érezte, semmint látta, hogy félbehagyja munkáját, és õt figyeli, amint elõszedi zippzáras táskáját, s a klubház felé indul. A férfinak széles, lapos, sárga arca volt. Egy koreai?

Bond kifizette a pályahasználati díjat Hampton gondnoknak, azután az öltözõbe vonult. Semmit sem változott – a helyiségben még mindig ott terjengett az elnyûtt cipõk, zoknik, az elmúlt nyári veríték átható szaga. Vajon miért ragadtak le a leghíresebb golfklubok a viktoriánus magániskolák higiéniai színvonalán? Bond zoknit váltott, s felhúzta megviselt, szöges talpú Saxon cipõjét. Levette fekete-fehér halszálkás zakóját, s kifakult, fekete pulóvert kapott magára. A cigaretta? Az öngyújtó? Készen állt az indulásra. Lassan kisétált, igyekezett lelkileg ráhangolódni a küszöbönálló játszmára. Szántszándékkal nagy tétre menõ, nehéz küzdelemre ingerelte Goldfingert, hogy növelje iránta érzett tiszteletét, hogy fokozza a benyomást, miszerint õ, Bond az a gátlástalan, elszánt kalandor, akire Goldfingernek szüksége lehet. Eredetileg kisebb tétre, tán száz nassaui fontra gondolt. De tízezer dollár! Valószínûleg sosem fordult elõ ilyen nagy tétre menõ páros játék a történelemben – kivéve talán az Amerikai Bajnokság döntõit, vagy tán a nagy kalkuttai Amatõr Derbyt, ahol azonban inkább a szponzorok, mint a játékosok rendelkeznek a pénzzel. Goldfinger saját elszámolásában csúf mérleghiányt jelent az elvesztett összeg. Nyilván dühítette is az ügy. Nyilván alig várta, hogy legalább egy részét visszaszerezze... Mikor Bond a nagybani játékot említette, megszimatolta a lehetõséget. Legyen. Egy dolog legalább bizonyos, gondolta az ügynök: száz jó okom van rá, hogy igyekezzek elkerülni a vereséget. Benézett a mûhelybe, átvette Alfréd Blackingtõl a labdákat és a gumikúpokat.

– Az ütõk Hawkernél vannak, uram! Bond végigsétált az ötszáz méteres, szépen nyírt tengermelléki gyepszakaszon, mely az elsõ elütési ponthoz vezetett. Goldfinger ott gyakorolt már a lapályon. Segédje ott állt a közelében, labdákat gurított neki. Goldfinger az új módinak megfelelõen dolgozott: lábai közül indított, s kalapácsfejû ütõt használt. Bond bizakodni kezdett: nem hitt az új módiban. Tudta, hogy nincs értelme gyakorolni – hisz mindenkinek lehetnek jó és rossz napjai, ez ügyben az embernek nincs mit tennie. Azt is jól tudta, hogy a St. Marks gyakorlóterének sem talaja, sem gyorsasága nem hasonlítható e pályákéhoz.

Bond most megpillantotta bizonytalanul bicegõ segédjét, aki egy képzeletbeli labdát hajtott maga elõtt az ügynök legnehezebb ütõjével.

– Jó napot, Hawker!

– Jó napot, uram... – Hawker átnyújtotta Bondnak az ütõt, s a földre dobta a három használt labdát. Éles vonású, szardonikus vadorzó képére féloldalas mosolyt erõltetett a viszontlátás örömére. – Hogy megy a sora, uram? Golfozott-e az elmúlt húsz évben? Oszt föl bírja-e még kûdeni a labdákat a startkunyhó tetejire? – Arra az alkalomra utalt, amikor Bond, a mérkõzés elõtt ezzel próbálkozva két labdát ütött be a kunyhó ablakán.

– Lássuk csak... – Bond megragadta a nehéz ütót, kezében méregetve becsülte fel a távolságot. A gyakorlótéren abbamaradt a labdapufogás. Bond megérintette a labdát, gyorsan lendületet vett, felemelte a fejét, s nagyjából megfelelõ szögben talált. Újra próbálkozott, ezúttal sikertelenül. Fûcsomó röppent fel, a labda alig tíz méternyire szállt. Bond gúnyosan mosolygó segédjéhez fordult. – Nincs baj, Hawker... Ezeket az ellenfelem kedvéért csináltam. És most lássunk egy újabbat – csak magának...

A harmadik labdához lépett, lassan húzta hátra az ütõt, aztán lecsapott. A labda száz métert repült, elegánsan lebegni látszott pályája végpontjában, nyolcvan métert hullott a kunyhó zsúpfedeléig, s lepattant róla.

Bond átadta az ütõt Hawkernak. A segéd eltöprengett, mulatott magában. Nem szólt. Könnyebb ütõt húzott elõ, az ügynöknek nyújtotta. Együtt sétáltak az elsõ pontig, közben Hawker családjáról beszélgettek.

Goldfinger csatlakozott hozzájuk: nyugodt volt, tartózkodó. Bond odaköszönt Goldfinger segédjének, egy Foulks nevezetû, lakájtermészetû, fecsegõ alaknak, akit sosem kedvelt igazán. Szemügyre vette Goldfinger ütõit. Foulks vállán vadonatúj, amerikai Ben Hogan-féle készlet függött, a fanyeleket elegáns, St. Marks bõrhuzat födte. A táska maga az amerikai profik által olyannyira kedvelt, fekete velúrból készült típushoz tartozott. Az ütõk, a kihúzás megkönnyítése céljából, egytõl egyig külön kartoncsõben lapultak. Drága felszerelés volt, de a legkitûnõbb.

– Dobunk a kezdésért? – Goldfinger felpöckölt egy érmét.

– Írás.

A fej maradt felül. Goldfinger könnyû ütõt választott, s kicsomagolt egy használatlan labdát. – Dunlop 65 – mondta. – Egyes számú. Mindig ezt használom. Maga milyennel játszik?

– Szívmetszetes Penfolddal.

Goldfinger kutató pillantást vetett az ügynökre. – Szigorúan a szabályok szerint?

– Természetesen.

– Rendben van. – Goldfinger a startponthoz lépett, kúpra tette a Dunlopot. Gyakorlottan, összeszedetten suhintott egyet-kettõt próbaképpen. Bond számára árulkodó mozdulatok voltak ezek – olyan ember kimunkált, beidegzõdött, bármikor elismételhetõ mozdulatai, aki nagy gondot fordított a játék elsajátítására, elolvasott minden szakkönyvet és jó ötezer fontot fizetett ki a legjobb profi oktatóknak. Remek, pontszerzõ ütéseket ígértek ezek a mozdulatok, lerítt róluk, hogy kiélezett szituációban is ugyanilyenek maradnak. Bond bízvást irigyelhette õket.

Goldfinger alapállásba helyezkedett, elegánsan kifordult, széles, lassú mozdulattal húzta hátra az ütõfejet, majd, szemét a labdára szegezve, tökéletes csuklómozdulattal indított. Gépiesen, minden megerõltetés nélkül ütött, azután megmerevedett a mesterkélt, képeskönyvbe illõ véghelyzetben. A labda nyílegyenesen repült vagy kétszáz méteren át, mielõtt gyepet ért.

Lehangolóan remek ütés volt. Bond tudta, hogy Goldfinger képes lesz hasonlóra bármely ütõjével, mind a tizennyolc fordulóban.

Bond a helyére lépett, eligazította a gumikúpot, vigyázva megérintette a labdát, azután, lapos, rakett-játékoshoz illõ ütéssel, melynek során, a biztonság okáért csuklómozgására a szokottnál is jobban ügyelt, útjára küldte. A labda szépen szállt, Goldfingeré mellett érve talajt, odébbgurult még jó ötven métert. Igazság szerint túlságosan messze került: a pálya bal szélére.

Két remek játékos küzdelme volt ez. Amint Bond átnyújtotta ütõjét Hawkernak, megérezte, hogy kimerítõ, minden tartalékára igényt tartó összecsapásnak néz elébe ezen a szép májusi napon, itt, a pacsirtaszótól hangos pályán, mely a legnagyobb valamennyi tengermelléki pálya közt.

Sok különös ember játszik golfot – többek közt vakok, félkarúak, láb nélküliek –, s gyakran viselnek a játékosok bizarr öltözéket. A többi golfozó nem furcsállja a dolgot, hisz a golfban nincsenek a külsõre és az öltözésre vonatkozó szabályok – egyike ez a játék legjelentéktelenebb elõnyeinek. Goldfinger azonban igyekezett elegáns ruhában golfozni, s ez az igyekezet összeegyeztethetetlen egy golfpálya hangulatával. Goldfinger minden egyes ruhadarabja – a lángvörös üstökû fejébe nyomott, gombos, úgynevezett golf sapkát is beleértve – rozsdaszín tweed-szövetbõl készült, ehhez az árnyalathoz jól illettek a fényesre pucolt, mármár narancssárga cipõk. A golfnadrághoz tartozó kabát túl jó szabású volt, a golfnadrágot magát élre vasalták. A golfharisnya a hangafû különbözõ, de harmonizáló tónusaiban pompázott, zöld térdszalag tartozott hozzá. Mintha Goldfinger ilyesfélével fordult volna szabójához: "Golfruha kéne – tudja, olyan, amilyet a skótok hordanak!"

Az efféle társadalmi otrombaságok nem érdekelték különösebben Bondot, igazság szerint alig-alig vette észre õket. Goldfingerrel másként állt a helyzet: vele kapcsolatban az elsõ perctõl fogva szembeötlött minden; ruházatának kirívó közönségessége része volt állati magnetizmusának, mely Bondot kezdettõl lenyûgözte.

Goldfinger most pontosan, hibátlanul hajtotta végre az elütést. A labda jól repült, de nem jutott fel az emelkedõ tetejére: legördült jobb felé, és a gyep szélétõl nem messze, az aljnövényzetben kötött ki.

Bond a maga labdájához ment.

Amint elütötte, tudta már: rontott. Egy jó és egy rontott golfütés közt nagyjából ugyanannyi a különbség, mint egy csodaszép meg egy hétköznapi nõ között: néhány milliméter.

Sosem foglalkoztatták túl hosszan a félresikerült, vagy ostobán rontott ütései, túltette magát rajtuk, s a soron következõn töprengett. Goldfinger nem várta meg a zászlóáthelyezést, hátat fordított Bondnak, és a második rajtponthoz indult. Bond felszedte labdáját, átvette a könnyebbik ütõt Hawkertõl.

– Milyen kategóriát is mondott az ellenfele, uram?

– Kilencest. Az esélyek egyenlõek, de nem ártana, ha összeszedném magam. Legközelebb a kanalassal próbálkozom!

– Korán van még, uram... – bátorította Hawker, Bond azonban tudta, hogy ez nem vigasz: a vereséget megízlelni korán is lehet...

9. A POHÁRTÓL AZ AJAKIG

Goldfinger már kúpra tett, mire Bond odaért. Az ügynök lassan mögéje zárkózott, Hawker követte. Bond az ütõjére támaszkodott.

– Mintha azt mondta volna, hogy szigorúan a szabályok szerint játszunk... Mindegy, ez a lyuk a magáé. Egy nullra vezet.

Goldfinger kurtán bólintott. A szokásos gyakorlatok után kitûnõen, biztosan küldte útjára a labdát.

Aztán szó nélkül továbbcsörtetett. Bond megszaporázta lépteit, s melléje zárkózott.

– Mi a helyzet az agorafóbiájával? Nem zavarja ez a nagy nyílt térség?

– Nem.

Goldfinger jobbra tartott. Szemügyre vette a távolból félig idelátszó zászlót, megtervezte következõ ütését.

Az ügynök most odasétált saját labdájához, kiékelt és visszafogott ütéssel a gyepre röpítette. A labda tovább futott, egy méterrel a lyukon túl állapodott meg. Goldfingernek még tisztességes ütésével sem sikerült a tizenkettes zónán belülre kerülnie, Bond ellenben kétszer is lyukra mehetett – egyméteres távolságból. Nem várta be a zászlót, a labdához lépett, és útjára küldte. Egy hüvelyknyivel vétette el. Goldfinger otthagyta a zónát. Bond másodszorra talált. Egyenlõ.

A harmadik szakaszon Bond rézkarimás ütõt választott, s jól találta el Penfoldját: valahol a gyepen, vagy annak közelében landolt. Goldfinger rutinmozdulata hasonlóképpen eredményesnek tûnt, ám mintha hiányzott volna belõle az utolsó halom leküzdéséhez szükséges lendület. És csakugyan, a Dunlop épp a halom tetején kötött ki. Kellemetlen, nehéz fekvést kapott: szemben egy fücsomó emelkedett. Goldfinger állt, a labdára pillantott. Úgy tetszett, elhatározta magát. Ellépett a Dunlop felett, hogy átvegye segédjétõl az új ütõt. Bal lába épp a labda elõtt ért földet, legázolta a fücsomót. Csak ezután emelte fel az ütõt, legurította a labdát a lejtõn, egyenest a lyuk felé. Másfél méterrel azelõtt állapodott meg.

Bond a homlokát ráncolta. A golfban csak egy mód kínálkozik a csalás kiküszöbölésére: az ember máskor nem játszik tisztességtelen ellenfelével. Ezzel a módszerrel azonban ezúttal nem érhet célt – hisz nem szándékozik újra játszani Goldf ingerrel. Annak sem látta értelmét, hogy hé – mit – csinál – semmit – miért típusú vitába bocsátkozzék, míg valami ennél is bosszantóbb manõveren nem kapja emberét. Csalás ide vagy oda, meg kell próbálnia legyõzni.

Még mindig egyenlõ.

A négyes szakasz négyszázhatvan méter. A játékosnak az Egyesült Királyság legkomiszabb mélyedésével kell itt boldogulnia, hogy azután egyenetlen, lankás terepen át juttassa a labdát a meredek lejtõn túli gyepre második, jókora ütésével. Mielõtt ütött, Bond szemügyre vette a messzeségben csillámló tengert, meg a Pegwell-öblön túli fehér sziklák csipkézetét. Alapállásba helyezkedett, maga elé képzelte a célul kiválasztott, teniszpályányi gyepnégyszöget. Olyan lassan emelte fel vasát, amennyire csak tudta, azután lefelé rántotta – igyekezett végsõkig fokozni a lendületet, egész a labdafogás pillanatáig... Jobbja felöl tompa puffanás hallatszott. Megzavarta, de lefékezni már nem tudott. Kétségbeesetten koncentrált, hogy egyenesben tartsa az ütõt. A rossz labdafogásra jellemzõ undok csattanás következett; az ügynök felkapta fejét. Penfoldja máris lefelé szállt. Lesz vajon elég lendülete? Tovább! Messzebbre! A labda az egyik dobtetõre hullt, s továbbpattant. Eljut-e a bevezetõ gyepszalagig?

Bond Goldfinger meg a segédek felé fordult, szeme szikrázott. Goldfinger épp felegyenesedett, az ügynökre rebbenõ tekintete közömbös volt.

– Bocsásson meg... Leejtettem az ütõmet.

– Még egyszer ne forduljon elõ... – vetette oda Bond kurtán. Kihúzta a talajból a gumikúpot, vasát Hawkernek nyújtotta. A segéd együttérzõn ingatta fejét. Az ügynök cigarettát keresett, rágyújtott. Goldfinger nyílegyenes ütéssel kétszáz méternyire röpítette labdáját.

Szótlanul gyalogoltak lefelé a lejtõn. A csöndet váratlanul Goldfinger törte meg:

– Melyik cégnél is dolgozik?

– Az Universal Exportnál.

– Hol a központjuk?

– Londonban. Közel a Regent's Parkhoz.

– Mit exportálnak?

Bond elvetette egy újabb, sértetten elutasító válasz lehetõségét. Koncentrálnia kell! Nem játék ez, hanem munka. Jól van, kizökkentette a ritmusból ez a fickó, elsõsorban mégis a feladatával illik törõdnie. Nem szabad Goldfinger manõverei miatt meséjébe belezavarodnia. Elõ azzal a maszlaggal! _

– Mindenfélét – szólt hányavetin –, a varrógépektõl a harckocsikig.

– Mi a maga szakterülete?

Bond magán érezte Goldfinger tekintetét.

– A kézifegyver-eladás az én asztalom – mondta. – Az idõm legnagyobb részében efféle vasárut továbbítok sejkeknek, rádzsáknak... Bárkinek, ha a Külügyminisztérium elõzõleg biztosít afelõl, hogy az illetõk nem ránk szándékoznak lõdözni velük.

– Érdekes munka... – kommentálta Goldfinger tompán, unottan.

– Nem mondhatnám. Azon vagyok, hogy otthagyjam. Egyheti szabadságot vettem ki, hogy idelent töprenghessek a dolgon. Angliában nem látok elég fantáziát. Szívesen próbálnék szerencsét ellenben Kanadában.

– Csakugyan?

A gazost elhagyva Bond megkönnyebbülten fedezte fel labdáját a domb túloldalán kezdõdõ gyepszalagon. Goldfinger célt tévesztett labdája a Pokol-üregbe – a legnagyobb, s a szerteszét heverõ kövek miatt kaszálatlan füvû üregbe gördült.

Ez egyszer Bondra mosolygott – helyesebben ellenfelére vicsorgott – a szerencse. Goldfinger esze nyilván a hallottakon járt... Sebaj! Három ütéssel persze javíthat még. Bond kézbe kapta a rézkarimás vasat. Kénytelen volt kockáztatni. Bûvölni kezdte a labdát, közben maga elé képzelte nyolcvannyolc milliméteres röppályáját az árok felett, a két vagy három pattanást a gyep széléig. Kissé jobbra hajolt, hogy lendületet vegyen. Most!

Jobbja felõl halk csörgés hallatszott.

Bond ellépett a labdától. Goldfinger a hátát mutatta neki. A tengert bámulta gondolataiba merülten, jobbja eközben "öntudatlanul" játszadozott a zsebében lévõ pénzérmékkel.

Bond zordan mosolygott.

– Nem várhatna a vagyona számbavételével addig, amíg végzek?

Goldfinger nem fordult vissza, nem felelt, de a csörgés abbamaradt.

Bond ismét nekikészült, kétségbeesetten igyekezett minden mást kiszorítani gondolatai közül. Biztonsággal emelte át labdáját az árok túloldalára. A Penfold jól gurult, a partszegélyen kötött ki.

Goldfinger kijutott a horpaszból, s ezúttal nem próbálkozott fondorlattal. Bond túl keményet ütött, és elvétette a lyukat. Még mindig egyenlõ.

A hatodik, találóan “Szûz"-nek nevezett pályaszakasz nehezen bevehetõ lyukáról közismert a golf világában. A kicsiny, mélyedésekkel övezett gyeprész megközelítéséhez, Bond röptéjét, a széllel is számolva, enyhén jobb felé csavarta. A kitüzõzászló mögött húsz méterrel hullott le a labda, a begurítás, a halmon át, körülményesnek ígérkezett.

Goldfinger nem cifrázta a dolgot. Labdáját szárnyára kapta a fuvallat, s a bal oldali, jókora mélyedésbe sodorta. Remek! Onnét bajos lesz kikecmeregnie.

Szótlanul sétáltak át a gyepre. Bond lepillantott a mélyedésbe. Goldfinger labdája egy mély saroknyomban ült. Az ügynök elhúzódott onnét, a pacsirták énekére fülelt. Biztos volt benne, hogy ezúttal vezetést szerez. Hawkert kereste, hogy átvegye tõle a célra ütéshez használatos vasat, segédje azonban a túloldalon állt, s feszülten figyelte e cselekvésre készülõdõ Goldfingert. A nagy testû férfi nehéz ütõjével ereszkedett le a gödör aljára. Felugrott, megnézte magának a lyukat, azután nekihuzakodott. Ahogy az ütõfej a magasba emelkedett, Bond felvidult. Kiemelésre tör a fickó! A labda kedvezõtlen fekvése miatt helyzete reménytelennek tûnt – csak a kirobbantásos- technika kecsegtethetett volna sikerrel. Az ütõ lassan, ráérõsen csapott le. Alig egymaroknyi homok szállt fel, s a labda máris kiröppent a mélyedésbõl. Egyet puffant, azután megállt.

Bond nagyot nyelt. Átkozott! Ezt vajon hogy a fenébe csinálta? Keserûségében sem kínálkozott azonban számára más lehetõség, mint lyukra törni saját második ütésével. Bond nekihuzakodott, jó egyhüvelyknyivel elvétette: Penfoldja egy méterrel túlgördült célján. Ördög és pokol! Bond lassan a zászlóig sétált, elütötte Goldfinger labdáját. Szedd össze magad, te szerencsétlen! A nagy csalódás démona azonban – mely a már-már megszerzett elõnyrõl való lemondáskor támadt fel benne – a beütés helyett aggályoskodásra sarkallta. Gyengén, határozatlanul útnak indított labdája elkerülte a lyukat. Hátrányba került! Bond ezúttal saját viselkedésén dühödött fel. Õ tolta el a lyukat, õ, és nem más. Három lehetõsége volt, hozzá húsz méteren belülrõl! Igazán itt az ideje, hogy összeszedje magát, hogy játszani kezdjen...

Az ötszáz méter hosszú, hetedik szakaszon mindketten jól indítottak, ám Goldfinger hibátlan második ütése után ötvenméternyire járt csak a gyep szélétõl. Bond a rézkarimás vasat választotta. Most jön az egyenlítés! Bár a veszedelmes hetes vas mellett döntött, kísérlete nem sikerült. Goldfinger elõnye kettõre növekedett. Bond új labdát kért Hawkertõl. A segéd lassan csomagolta ki a Penfoldot, megvárta, míg Goldfinger lassan továbbsétál a gerincen, a követ kezõ startponthoz.

– Látta, uram, mit mûvelt a Szûznél? – kérdezte azután halkan.

– Hogyne láttam volna, az ördögbe is! Remek ütés volt.

– Ó, eszerint nem vette észre, mit mûvelt a gödörben, uram? – firtatta Hawker meglepetten.

– Nem, miért? Túl messze álltam.

A másik két férfi eltûnt már az emelkedõ túloldalán. Hawker némán a kilences szakaszt vigyázó egyik horpasz aljáig caplatott, sarkával lyukat rúgott a talajba, s belepottyantottá a Penfoldot. Szorosan összezárt lábbal állt a félig eltemetett labda mögött. Felnézett Bondra. – Emlékszik, hogy ugrott föl az az alak, hogy bemérje a lyuk irányát, uram?

– Persze.

– Hát akkor ezt figyelje, uram! – Hawker a kilencedik zászló felé fordult, azután felugrott, ahogy Goldfinger tette, mintha az irányt rögzítené. Utóbb ismét felnézett az ügynökre, s a lábánál heverõ labdára mutatott. A súlyosan alázuhanó talpak nyomán a labdát fogva tartó, lyuk eltûnt, a kisimuló talaj mintegy kiemelte helyérõl a Penfoldot, mely most tökéletes helyzetben feküdt egy könnyû ütéshez – ahhoz a könnyû kiemeléshez, melynek végrehajtása a Szûz horpaszában, Goldfinger Dunlopjának fekvését figyelembe véve lehetetlennek látszott. Bond némán pillantott segédjére.

– Köszönöm, Hawker.. – mondta azután. – Kérem az ütõt meg a labdát. Valakinek el kell veszítenie ezt a meccset, de istenemre mondom, az a valaki nem én leszek.

– Igen, uram.. – bólintott rá Hawker higgadtan. Lefelé indult a rövidebb úton, mely a tizedik szakaszhoz vezetett.

Bond sietség nélkül kaptatott fel az emelkedõn, sétált le a tizedik startpontig. Nem nézett Goldfingerre, aki kúpra tett már, s türelmetlenül lóbálta ütõjét. Hideg elszántság kerítette hatalmába, kiszorított elméjébõl minden egyebet. Az elsõ startpont óta elõször támadt fel benne elsöprõ erejû magabiztosság. Tudta, egyetlen égi jel csak, s máris lendületbe jön.

A Royal St. Marks tízes szakasza a legveszedelmesebb az egész kurzuson. A második ütés területén, a jobb és bal felõl egyaránt mély gödrökkel védett, nehezen megközelíthetõ füves platón, meg a túlnan kezdõdõ, meredek emlekedõn sokan "elvéreztek" már…

Goldfinger két jól eltalált ütéssel – ahogy az várható volt – a mélyedések pereméig jutott. Bond hetes vasat választott, s a széllel jócskán kalkulálva az ég felé küldte labdáját. Elõször úgy vélte, elmérte a dolgot, azután a Penfold balra sodródott, lepattant, és megállt a gyep jobb oldali horpaszának finom homokjával porzott zónájában. Nehéz, nyolcméteres ütés a lyukig. Bond egy felezéssel is kiegyezett volna. Goldfinger következõ próbálkozásával egy méteren belülre került. Ezt, gondolta Bond a lyukra menéshez készülõdve, be kell majd ütnie! Saját labdáját elég erõsen taszította meg, hogy az átjusson a gyepre szitált homokon, a labda egyenest a lyuk felé vette az irányt, a zászlórúdnak ütõdött, felpattant, azután hallható koppanással hullott a nyílásba. Az égi jel!

Bond Hawkerhez ment, rákacsintott, s átvette másik ütõjét.

A játékosok, segédeiket maguk mögött hagyva indultak lefelé a domboldalon, vissza a következõ startponthoz.

– Annak a labdának a gyepen kívül lett volna a helye – jegyezte meg Goldfinger hûvösen.

– Egyszer-egyszer a lyuk is segíthet... – vetette oda félvállról Bond. Kúpra tette labdáját, s hátában a széllel, útjára küldte, ahogy az erejébõl telt. Röpte és beütés? Goldfinger szokott teljesítményét nyújtotta, aztán továbbindultak.

– Jut eszembe – szólalt meg az ügynök –, mi van a bájos Miss Mastertonnal?

Goldfinger egyenesen maga elé bámult.

– Kilépett a szolgálatomból.

Helyesen tette, gondolta Bond, azután így folytatta:

– Szeretnék újra találkozni vele. Hová ment?

– Nem tudnám megmondani... – Goldfinger otthagyta Bondot, a labdája felé indult. Bond labdája a bevezetõ szakaszt kettéválasztó bakhát mögött tûnt el, de nem lehetett messzebb a zászlótól ötven méternél. Az ügynök tudni vélte, mi jár Goldfinger fejében: Ugyanaz, ami minden golf játékoséban, aki a gyõzelem esélyeit csökkenni látja. Nem lepõdött meg a nagy testû férfi elkapkodott ütése láttán. Goldfinger Dunlopja a gyeptõl jobbra esõ horpaszba hullott.

Elérkezett a pillanat, mely Bond számára, ha hibázik, ha engedi ellenfelét lélegzethez jutni, a játék végét jelentette volna. Labdája az enyhe lejtõn feküdt, az ütés könnyûnek ígérkezett, a gyep azonban a kurzus legproblémásabb gyepének hírében állt. Bond férfias eréllyel csapott oda, s a labda száznyolcvan centiméterre állapodott meg a zászlórúdtól. Goldfinger kiemelt a horpadásból, ám a hosszú röptét elhibázta. Már csak eggyel vezetett Bond elõtt.

A hepehupás tizenkettesen dicstelennek számító ötösökkel tették túl magukat, a hosszú tizenhármason hasonlóképpen. E helyütt Goldfingernek kedvezõ helyzetbõl kellett lyukra mennie. Széles, ránctalan homlokán ekkorra megjelent már az összpontosításra utaló, apró redõ. A tizennégyes startpont melletti csapnál vizet ivott. Bond megvárta, míg végez: nem óhajtotta, hogy Goldfinger bádogbögréjének hangos csördülése megzavarja: jobbra a kerítés, a túlütés réme, a széllel szembeni indítás pedig nyesést kívánt! Az ügynök baljával lejjebb fogott az ütõ szárán, hogy növelje csapása lendületét, azután lelassította a mozdulatot. A labda bal felé tért ki: ütésnek épp csak elment, s legalább a pályán maradt. Goldfingert láthatólag nem foglalkoztatta a túlütés veszélye, szokásos teljesítményét nyújtotta. Mindketten átjutottak a szakaszt átszelõ árkon, Bond hátránya megmaradt, és már csak négy szakasz volt hátra.

Bond visszatért labdájához. És most csak higgadtan! A fenébe Goldfingerrel. Egy másodpercig állni látszott a világ, aztán... aztán Bond valahogy eltalálta: a labda alacsonyan szállt, pályája a gödrök távoli karéján túlra ívelt. A gyep mögött kezdõdõ halmot találta, a magasba pattant, azután a zászlórúd melletti mélyedésbe gördülve eltûnt szem elõl.

Hawker lépett Bondhoz, kivette kezébõl az ütõt. Együtt indultak tovább.

– Az utóbbi harminc évben nemigen láttam ennél szebb ütést – mondta Hawker nagy komolyan, azután halkabbra fogta a hangját: Mármár azt hittem, kifogott magán ez az alak, uram...

– Majdnem kifogott, Hawker. Ezt az ütõt az elõbb Alfred Blacking vezette, nem én... – Bond cigarettát keresett, megkínálta Hawkert, aztán a magáét is meggyújtotta. – Egyenlõen állunk és három szakasz még elõttünk áll. Résen kell lennünk annál a három lyuknál. Érti, mire gondolok, ugye?

– Sose aggódjék, uram! Szemmel tartom a pasast...

A gyepre értek. Goldfinger is felért, s negyedszerre, jókora távolságból próbálkozott volna – Bond labdája azonban alig kéthüvelyknyire fehérlett a lyuktól... Goldfinger felszedte Dunlopját és elhagyta a terepet. Már csak két hosszú szakasz maradt a befejezésig. Bond remek ütéssel a centrumig juttatta labdáját, Goldfinger, jócskán félresikerült csapással, a jobboldalt elterülõ gazosba küldte a magáét. Bond, miközben nekiindult, titkolni igyekezett örömét, korainak érezte megpihenni babérjain, bár tudta, hogy ha ennél a lyuknál nyer, a tizennyolcason már egy feles is elegendõ a gyõzelemhez. Bár lelnék újabb elütésre alkalmatlan pozícióban Goldfinger labdáját! Mi több, bár veszne el az a labda végképp!

Hawker elõrement. Már letette táskáját, s buzgón – Bond véleménye szerint túlságosan is buzgón – kutatott Goldfinger labdája után, mire a többiek odaértek.

Átkozott terep volt. Valóságos dzsungel-magas, dús, buján tenyészõ fû; a töveken ott csillogott még a múlt éjjeli harmat. A férfiak csak jókora szerencsével akadhattak a labda nyomára... Néhány perces keresgélés után Goldfinger meg a segédje még messzebbre ment, oda, ahol a gazos már különálló fûcsomókká ritkult. Hát ez remek, gondolta Bond. Arra aztán végképp nem gurulhatott tovább a Dunlop... Hirtelen belebotlott valamibe. Ördög és pokol! Mi lenne, ha a földbe taposná? Aztán inkább vállat vont, lehajolt, s vigyázva tétre szabaddá a labdát, nehogy fekvésén javítson. Egy Dunlop 65-ös volt. – Megvan! – kiáltotta kedvetlenül. – Ó, mégsem ez az, elnézést! Maga Egyes számúval játszott, igaz-e?

– Igen! – hallatszott Goldfinger türelmetlen válasza.

– Nos, ezen a labdán hetes szám áll... – Bond felszedte a Dunlopot és odavitte Goldfingernek. A nagy testû férfi futó pillantást.vetett a labdára.

– Nem az enyém – mondta, aztán ütõje fejével tovább kotorászott a fûcsomók közt.

A Dunlop jó labda volt, jelöletlen, csaknem új. Bond zsebre vágta, s folytatta a kutatást. Az órájára pillantott. A szabály elõírta öt perc csaknem letelt már. Még fél perc és istenuccse elismerteti magának a lyukat! Szigorúan a szabályok szerint, így akarta Goldfinger. Nos jól van, barátom, ebben nem lesz hiba!

Goldfinger visszafelé, Bond felé tartott, ütõjével dúltan csapkodta, döfködte a gazt.

– Attól tartok, kifutunk az idõbõl – jegyezte meg az ügynök.

Goldfinger felhorkant. Mondani akart valamit, ám ekkor segédjének kiáltása harsant:

– Megvan, uram! Egyes számú Dunlop! Bond követte Goldfingert a kicsiny halomig, amely mellett a segéd álldogált. A segéd lefelé bökött. Bond leguggolt, megvizsgálta a labdát. Csakugyan, egy szinte új Egyes Dunlop, káprázatosán kedvezõ fekvésben. Csodálatos volt – s talán több is, mint csodálatos. Bond Goldfingerrõl a segédre pillantott, keményen végigmérte.

– Átkozottul szerencsésen pattant – mondta visszafogottan.

A segéd vállat vont. Goldfinger tekintete nem árult el zavart, nyugalmat tükrözött.

– Úgy tûnik... – segédjéhez fordult. – Azt hiszem, kanalas végû szerszám kell ide, Foulks!

Bond eltöprengett, odébb húzódott, azután visszafordult, úgy figyelte az ütést. Egyike volt Goldfinger legjobb ütéseinek. Átívelt a gazos távoli nyúlványa felett, a gyep felé. Eltûnhetett persze a jobb oldali mélyedésben is.

Bond továbbhaladt, Hawkerhez lépett, aki, keskeny ajkai közt hosszú fûszállal, a bevezetõ szakaszon állva követte az események alakulását. Az ügynök kesernyésen elmosolyodott.

– Gödörben van-e a jó barát – érdeklõdött nyugodt hangon –, vagy gyepen a piszok?

– Gyepen, uram – felelte Hawker érzelmek nélkül.

Bond a maga labdájához ment. A dolgok ismét rosszul álltak. Ismét felezésért kell küzdenie, pedig bizonyos volt már a gyõzelemben! A zászló felé nézett, megbecsülte a távolságot. Nehéz ügynek ígérkezett.

Most pedig verj ki a fejedbõl minden egyebet! Csináld lassan, céltudatosan! Egyszerû eset... Csak üsd meg eléggé, hogy feljusson a gerincen, a gyepre... Állj nyugodtan, le a fejet... Pakk! A lezárt tartással indított labda közepes ívben szállt, épp úgy, ahogy Bond akarta. A halom alján pattant meg. Tökéletes! De nem, az ördögbe is! Másodszor a lankáson pattant, megállt, tétovázni látszott, azután visszagurult. Ó, pokol harangjai! Bond a cigarettájáért nyúlt, rágyújtott, nekikészült az újabb kritikus ütésnek, hogy megmentse magának a lyukat – már ha az az átkozott Goldfinger tizenöt méterrõl célba nem talál!

Hawker lépett most melléje. – Valóságos csoda hogy elõkerült az a labda – mondta Bond.

– Nem az õ labdája volt, uram – közölte Hawker tényszerûen.

– Micsoda? – Bond hangja egyszeriben feszültté vált.

– Pénz cserélt gazdát odalent, uram. Fehérhasú bankó, nyilván ötös. Foulks biztos a nadrágszárából pottyantotta ki azt a labdát.

– Hawker! – Bond megtorpant, körülpillantott. Goldfinger és segédje ötvenméternyire járt, lassan sétált a gyep felé. – Megesküdne, hogy így történt? – firtatta Bond könyörtelenül. – Hogy lehet ilyen biztos a dolgában?

Hawker féloldalasán, szégyenlõsen elmosolyodott, szeme azonban harciasán villant.

– Mert az õ labdája az ütõtartó táskám alatt volt, uram... – Mikor észrevette, hogy Bond a száját is eltátja a-döbbenettõl, mentegetõzve folytatta:

– Elnézést, uram. Muszáj volt megtennem azután, amit az az alak magával mûvelt. Nem is szóltam volna, de jó, ha tudja, hogy átverte megint.

Bond felnevetett.

– Hawker, maga valóságos fõnyeremény! – mondta elismerõen. – Majdhogynem megnyerte a mérkõzést helyettem... Ami pedig azt az alakot illeti – fûzte hozzá komoran –, istenemre mondom, betelt a pohár. Ki kell fognom rajta – egyszerûen muszáj! Hadd gondolkozzam... – Lassan sétáltak tovább. Az ügynök nadrágzsebbe süllyesztett balja szinte öntudatlanul játszadozott a labdával, melyet a gazosban szedett fel. Hirtelen észbe kapott. Megvan!. Közelebb húzódott Hawkerhez, s átsandított a másik kettõre. Goldfinger megállt. Hátát mutatta Bondnak: helyezett labdákhoz való ütõjét szedte elõ éppen. Az ügynök megbökte segédjét:

– Vegye el! – Azzal a zsebében lapult labdát Hawker tenyerébe csúsztatta. Halkan, sietõsen mondta: – Feltétlenül maga tegye ki a zászlót. És amikor kiszedi a labdákat, akárkié a lyuk, ezt a labdát adja vissza Goldfingernek. Rendben?

Hawker határozottan folytatta útját: Arca kifejezéstelen maradt.

– Értem, uram – mondta a világ legtermészetesebb hangján. – Kéri az ütõjét?

– Igen – Bond a labdájához ment. – Adja meg az irányt, legyen szíves....

Hawker átsétált a gyep túloldalára, oldalra húzódott, megkerülte a zászlót és leguggolt. Fel is állt nyomban.

– Hüvelyknyire a jobb oldalra, uram. Jó keményen. Kivegyem a zászlót?

– Nem, hagyja csak a helyén...

Hawker hátralépett. Goldfinger labdája mellett állt a pázsit jobb oldalán, segédje a kaptató aljában maradt. Bond nekikészült a beütésnek. Most segíts, Calamity Jane!^*

Ennek be kell mennie, máskülönben kiporollak... Nyugalom. Az ütõfej középrészével keményen eltalált labda fefelé gördült az emelkedõn, úton volt a lyuk felé. Túl gyors, a fenébe is! Neki a zászlórúdnak! A labda engedelmesen befelé csörgött, erõteljesen a rúdnak ütõdött, visszapattant vagy háromhüvelyknyit. Telitalálat!

Bond mélyet sóhajtott és tovább szívta félbehagyott cigarettáját. Goldfingerre pillantott. No most, te gazember, most mutasd meg, mit tudsz! Izzadj csak, hisz rajtad a sor... És akármi legyek, ha betalálsz...

Goldfingernek azonban nem volt alkalma újabb próbálkozásra: utolsó ütése jó méterrel rövidebbnek bizonyult a kelleténél.

– Jól van, jól van... – szólt nagylelkûen Bond. – Egyenlõen állunk, de még hátra az utolsó szakasz...

Létfontosságú, hogy a labdákat Hawker szedje fel. Márpedig ha õ, Bond, most célraütést végeztet Goldfingerrel, a nagy testû férfi maga ment volna a lyukba hullott Dunlopért.

Különben sem akarta, hogy Goldfinger netán elvétse az ütést. Ez nem szerepelt az elgondolásban.

Hawker lehajolt, felszedte a labdákat. Az egyiket odagurította Bondnak, a másikat Goldfingernek nyújtotta. Mindhárman elhagyták a pázsitot, az élen, mint rendesen, a nagy testû férfi haladt. Bond észrevette, hogy Hawker zsebre dugja a kezét. Ha Goldfinger a gumikúpnál sem vesz észre semmit, a mérkõzés eldõlt...

A mérkõzés vége elõtt egy fordulóval, döntetlen állásnál persze nemigen vizsgálgatja a labdáját az ember: a mozdulatok többé-kevésbé gépiesek már. Az ember arra gondol, hogyan helyezzen; azon, hogy a gyepet vegye-e célba második ütésével, vagy a hátfalra, a szél segítségére hagyatkozzék, hogy elérje a gyõzelemhez, vagy legalább a felezéshez elengedhetetlen négyes ütésszámot.

Tekintettel a helyzetre – hisz alig várta, hogy Goldfinger egyszer, csak egyetlenegyszer elüsse végre az Egyes Dunlophoz olyannyira hasonló, csalóka Hetest – Bond teljesítménye a négyszázötven méjer hosszú tizennyolcason dicséretesnek volt mondható. Következõ ütésével beveheti a pázsitot, ha akarja. Ha akarja még!

Goldfinger, példáját követve, a startponthoz lépett. Lehajolt, a gumikúpra helyezte a labdát, mely most épp hazug arcát fordította feléje. Goldfinger azonban felegyenesedett, hátralépett, elvégezte két határozott, gyakorló suhintását. Vigyázva, de nem kevésbé határozottan újra a labda mellé állt, ráhajolt, gondosan bûvölni kezdte. Most biztosan észreveszi! Biztosan leguggol, épp az utolsó pillanatban, de leguggol, hogy szemügyre vegye azt a labdát... Hát már sose hagyja abba a bûvölést?

Az ütõfej ebben a pillanatban hátralendült, elõrezúdult, a nagy testû férfi bal térde mintaszerûen hajlott be a labda felé, bal karja egyenes volt, akár a szálfa. Puff! A labda Goldfinger elütéséhez méltó, tökéletes ívben szállt, egyenesen a bevezetõ szakasz túloldalára.

Bond szíve megdobbant. Megvagy, gazember! Elkaptalak! Frissen hagyta maga mögött a startpontot, lefelé indult, következõ lépéseit tervezgette: annyira kiszámíthatatlan, annyira gonosz lehet ezután, amennyire csak akar, hiszen Goldfingert legyõzte már. Legyõzte, méghozzá a saját fegyverével! És most befût neki, leégeti ráérõsen, látványosan... Nem voltak fenntartásai. Goldfinger két ízben csalt, és megúszta. A Szûzön és a tizenhetesen történtek nélkül – nem említve a hármas pályán elért “fekvésmódosítást", meg azokat az alkalmakat, amikor Bondot igyekezett megzavarni – rég veszített volna már. Hogy az eredmény helyesbítését Bond maga is csalással éri el, a költõi igazságszolgáltatás diadala. Egyébként sem csak egy golfjátszmáról van szó. Mint ügynöknek, kötelessége nyerni. Ha Goldfingerrel kapcsolatos véleménye helytálló, nyernie kell. Ha veszít, a kettejük közti játszma állása döntetlenre módosul, ha azonban e mérkõzésen nyer – márpedig nyerni fog – elõnye Goldfinger elõtt kettõre növekszik. Márpedig ez az állapot (vélte az ügynök) elviselhetetlen egy olyan ember számára, aki magát teljhatalmúnak képzeli. Ez az alak, ez a Bond – gondolja majd Goldfinger – tud valamit. Rendelkezik olyan képességekkel, melyek a hasznomra lehetnek.

Kemény fickó, kalandor típus, rengeteg trükkel a tarsolyában. Az a fajta ember, akire szükségem van a...

Mihez is? Bondnak errõl fogalma sem volt. Meglehet, nem akad feladat a számára. Meglehet, félreismerte Goldfingert, akinek megkörnyékezésére azonban, magától értetõdõen, nem kínálkozott más lehetõség.

Goldfinger – a pázsit keskeny bejáratához vezetõ, keresztirányú árkokkal szabdalt, hosszú szakasz leküzdéséhez – kanalas ütõt választott. Eggyel több gyakorló suhintást végzett a szokásosnál, azután pontosan kiszámított csapással küldte labdáját a hátfal irányába. Biztos ötös, valószínû négyes. Milyenje is lenne neki!

Bond, miután jócskán tanújelét adta szorultságának, karjával fékezte hármas vasának lendületét, így a labda alig vánszorgott át az árkokon. A következõ ütéssel a gyepre juttatta, ám jó nyolc-tíz méterrel a zászlón túlra. Elérte, amit akart: a Penfold fekvése elég fenyegetõ volt a gyõzelem édes illatát szimatoló Goldfinger számára.

És Goldfinger csakugyan beleizzadt a dologba. Képét összpontosítás és mohóság vad grimasza torzította el. Ne túl erõsen, ne túl gyöngén... Bond tudta, miféle izgatott gondolatok futnak át e pillanatokban a nagy testû férfi agyán. Goldfinger megint nekikészült, gyakorlásképp suhintott néhányat, azután alapállást vett fel. Halántékán kidagadtak az erek, két szeme közt elmélyült az összpontosításról tanúskodó gödröcske.

Ütött, s nyomon követte a labda útját. Remekül célzott: a Dunlop hathüvelyknyivel gördült túl a zászlórúdon. Goldfinger mostantól bizonyosnak hitte, hogy – ha Bond be nem üti nyolcméteres, nehéz labdáját – a mérkõzést õ nyerte.

Bond végigjátszotta a lyukra menés bemérésének hosszas komédiáját. Nem sietett, hagyta, hogy a feszültség viharfelhõ gyanánt sûrûsödjék meg az elnyúló árnyakkal szabdalt, fakó színû, sorsdöntõ pázsit felett.

– Távolítsák el a zászlót, kérem! Beütést kockáztatok... – Bond halálos feszültséggel telítette szavait, miközben azt fontolgatta, jobb, vagy bal felé üssön el a lyuk mellett, netán rövidre vegye a lendületet. Nekihuzakodott, s labdája jobb felé gördülve jócskán célt tévesztett.

– Az istenit, elhibáztam! – hangja, mert úgy akarta, keserûen, indulatosan csattant. A lyukhoz ment, mindkét labdát felszedte, ügyelve rá, hogy mindvégig szem elõtt maradjanak.

– Goldfinger melléje ért. Gyõzelmesen ragyogott az arca.

– Nos, köszönöm a játékot! Úgy tûnik, végül mégis túl jónak bizonyultam a maga számára...

– Maga tényleg elég jó kilencesnek – mondta Bond, épp a megfelelõ mértékben nekikeseredve. A kezében tartott labdákra pillantott, hogy kiválassza közülük Goldfingerét. Meglepetést színlelve rezzent össze. – No nézd csak... – Fürkészõn sandított a nagy testû férfira. – Maga Egyes Dunloppal játszott, nem igaz?

– Igen, persze... – valamiféle hatodik érzék eltüntette Goldfinger képérõl a diadalmas kifejezést. – Mi az? Mi a baj?

– Nos – kezdte Bond sajnálkozva – attól tartok, nem a saját labdájával játszott. Ez itt az én szívmetszetes Penfoldom, ez meg egy Hetes Dunlop! – Azzal átnyújtotta a labdákat Goldfingernek. Goldfinger szinte kitépte õket a markából, lázasan vizsgálgatni kezdte mindkettõt. Arca lassan elsápadt. Csak állt, tátogott, tekintete a labdákról Bondra, Bondról a labdákra rebbent.

– Kár, hogy ilyen szigorúan a szabályok szerint játszottunk – szólt halkan az ügynök. – Tartok tõle, hogy elvesztette ezt a lyukat és persze a mérkõzést is... – Higgadtan mérte végig ellenfelét.

– De...de...

Bond erre a pillanatra várt – a pillanatra, mikor az ajaktól végképp eltávolodik a pohár.^* Csak állt és várt, nem szólt többet.

Goldfinger rendszerint nyugodt arcát hirtelen dúlta fel a bombaként kirobbanó indulat:

– Maga egy Hetes Dunlopot talált a gazosban! Ezt a labdát a maga segédjétõl kaptam, a tizenheteshez tartozó gyepen. Szándékosan cserélte el a labdákat az az átkozott csa...

– Nyugalom, nyugalom... – csitította Bond szelíden. – Ha nem vigyáz, kellemetlenségei támadhatnak az efféle rágalmazásból! Hawker, elõfordulhatott, hogy véletlenül más labdát adott Mr. Goldfingernek?

– Nem, uram – felelte rezzenéstelen arccal Hawker, azután közömbösen folytatta: – Ha a véleményemet kérdi, uram, tán a tizenhetesen történhetett a baj. Az úr jó messze találta a labdáját attól a vonaltól, amin mindannyian elindulni láttuk. A Hetes nagyon hasonlít az Egyeshez. Szerintem ez okozta a félreértést, uram. Csodálkoztam is, hogy az úr labdája ott kötött ki, ahol megtaláltuk...

– Mesebeszéd! – csattant fel Goldfinger, s dühösen Bond felé fordult. – Maga látta, hogy a segédem Egyest talált!

Bond bizonytalanul rázta a fejét.

– Nem néztem meg elég alaposan, attól tartok. Mindazonáltal – hangja e ponton józan lett, tárgyilagos – elsõsorban a játékos dolga meggyõzõdni árról, milyen labdával játszik, ugyebár? Egyedül az a hibás, aki kúpra teszi és háromszor is elüti a más labdáját. De azért – mondta, miközben lefelé indult a gyeprõl – köszönet a mérkõzésért! Egyszer megpróbálkozhatnánk egymással megint...

Goldfinger, a lenyugvó nap ragyogása közepette, sarkában hosszan elnyúló, fekete árnyékával, lassan követte Bondot; tûnõdve pihentette rajta a tekintetét.

10. A BIRTOKON

Akadnak olyan gazdag emberek, akik vagyonukat bunkónak használják. Goldfinger, gondolta Bond fürdés közben, közéjük tartozik. Az a fajta ember, aki azt képzeli, pénzével lehengerelheti a világot, vaskos erszényével elháríthat minden bajt, legyûrhet minden ellenállást. Bond elszántságát remélte megtörni a tízezer dolláros, kisebb vagyonnal felérõ téttel, melynek elvesztése számára aligha lehet kellemetlenebb egy bolhacsípésnél. – Az esetek többségében bizonyára sikerrel járt volna. Ha nagy pénz forog kockán minden ütéskor, mind a tizennyolc, hosszúnak tûnõ pályaszakaszon, a lendület megzabolázásához, a célzott labdák pontos indításához bizony vasidegek kellenek. A profik, akik maguk és családjuk kenyerét keresik játékukkal, már tarkójukon érzik a szegényház dermesztõ leheletét, ha egyenlõ állással érkeznek a tizennyolcadik startponthoz. Ezért élnek olyan megfontoltan, ezért nem isznak, nem dohányoznak, s ezért történik, hogy rendszerint a képzelõerõt leginkább nélkülözõ játékos nyer.

Goldfinger azonban ezúttal rosszul számított. Nem tudta, hogy a kockázat hétköznapi dolognak számít egy ügynök életében, hogy õt, Bondot felszabadulttá teszi a feszültség, a veszély közelsége. Nem sejtette azt sem, hogy kész a lehetõ legmagasabb tétben játszani vele, s hogy a Titkosszolgálat állja a költségeket, ha netán alul maradna. A mások manipulálásához szokott Goldfinger nem fogott gyanút, miközben ez egyszer õ maga vált manipuláció áldozatává.

De vajon tényleg nem gyanakodott? Bond elgondolkodva lépett ki a fülkébõl, ahol szárazra törölte magát. A Goldfinger nagy, kerek fejében megbúvó, hatalmas dinamó bizonyára e percekben is zümmög, kettejük dolgát elemzi, tudván tudja, hogy kifogtak rajta, felteszi magának a kérdést, miképp lehetséges, hogy Bond kétszer bukkant fel a semmibõl, kétszer húzta keresztül számításait... Hihetõen színlelt vajon? Sikerült-e érdeklõdést ébresztenie személye iránt? Vagy Goldfinger érzékeny orrával máris megszimatolta a csapdát? Az utóbbi esetben Goldfinger nem fog közeledéssel próbálkozni, õ, Bond pedig kénytelen lesz kiszállni az ügybõl, s M-re hagyni a következõ lépés kimódolását... De mikor derül ki, hogy horogra akadt-e a nagy hal? Hisz sok idõbe telhet, míg a csalétekkel ismerkedik. Nem ártana, ha belekóstolna végre, hogy megtudja: jól választott-e. Bond hálószobájának ajtaján kopogtak. Az ügynök törölközõt csavart a dereka köré, úgy lépett oda. Ajtót nyitott. A jövevény az ügyeletes portás volt.

– Nos?

– Telefonüzenet érkezett önnek egy bizonyos Mr. Goldfingertõl, uram. Érdeklõdik, vele vacsorázna-e ma este, a házában. A reculveri birtok az övé, uram. Fél hétkor várja önt aperitifre, és külön hangsúlyozta, hogy felesleges kiöltöznie.

– Kérem, mondjon köszönetet a nevemben Mr. Goldfingernek, és közölje, hogy a meghívást örömmel elfogadom... – Bond becsukta az ajtót, a nyitott ablakhoz ment, letekintett az elcsendesedett esti tengerre. Lám, lám! Nem árt olykor falra festeni az ördögöt... – somolygott magában. De hogy utána vacsoraasztalhoz üljön vele az ember... Ezt nevezem igazi kapásnak!

Hatkor lement a bárba, jó adag, citromkarikával szervírozott vodka-tonikot hajtott fel. A helyiség majdhogynem üres volt, az USA Légierõ tisztjeinek egy csoportja üldögélt csak a közelben. A tisztek szódás whiskyt ittak, és baseballról beszélgettek. Bondnak eszébe ötlött, hogy a nap folyamán valószínûleg hidrogénbombával repkedtek Kent felett, a dombokon bóklászó négy apró pont – a Goldfinger-féle golfmérkõzés résztvevõi – felett. Nehogy túl sok fogyjon abból a whiskybõl, rokonok, gondolta fanyarul, azzal fizetett, és ment.

Ráérõsen hajtott át Reculverbe, élvezte az estét, az elfogyasztott ital melegét, az iker kipufogó csöndes dohogását. A vacsora érdekesnek ígérkezett. Alkalma nyílik végre, hogy “eladja" magát Goldfingernek. Ha valahol hibázik, nem csupán õ leplezõdik le, de jócskán megnehezíti az utána jövõk dolgát is. Fegyvertelen volt – ha Goldfinger ilyen körülmények közt fog gyanút, az alkalom könnyen végzetessé válhat... Bondót egy másodperc erejéig hatalmába kerítették a kételyek. De nem, túlságosan elõreszaladt! Hisz kettejük közt egyelõre nincs hadiállapot, mi több, kapcsolatuk, ha ilyesmirõl egyáltalán szó lehet, éppenséggel barátságosnak tekinthetõ. Elválásuk elõtt, a golf klubban Goldfinger, a maga erõltetett, kenetes módján szívélyesen viselkedett. Érdeklõdött, hová küldje Bond nyereményét – az ügynök az Universal Export címét adta meg. A nagy testû férfi kérdésére válaszolva közölte jelenlegi lakhelye, a szálloda címét, hozzátéve, hogy Ramsgate-ben csak néhány napig marad, míg dönt jövõjérõl. Goldfinger remélte, lesz alkalom visszavágóra, de sajnos, mondta, már másnap Franciaországba utazik, s bizonytalan, mikor tér vissza. Hogy repül-e? No igen, Lydd-bõl, a légibusszal. Még egyszer köszönet a mérkõzésért! Én is köszönöm, Mr. Bond... A szemek újabb röntgenkezélésnek vetették alá az ügynököt, mintha immár végérvényesen iktatni akarnák Goldfinger nyilvántartási rendszerében, azután a sárga, nagy gépkocsi tovagördült.

Bond jól megnézte magának a sofõrt. Tagbaszakadt, lapos arcú japán, netán koreai volt a fickó, drámaian ferde vágású szemének vad, megszállottakra emlékeztetõ pillantása inkább egy szamurájfilmbe illett volna, mint a Rolls Royce volánja mögé egy napsütéses kenti délutánon. Felsõ ajkának ívelése a farkastorokkal született emberek látványát idézte. A sofõr azonban nem szólt, így Bondnak nem volt módja megbizonyosodni, helytálló-e feltevése. Szûk, szinte szétrepedõ fekete öltönyében, bohózatba illõ keménykalapjával a fickó szabadnapos sumo-birkózó benyomását keltette, de valahogy mégsem indította mosolyra a szemlélõt. Ha valakinek mégis nevethetnékje támadt volna, a szûk, fényes gojzervarrott, fekete, báli topánra emlékeztetõ cipõk, s a nehéz, ugyancsak fekete bõrbõl készült sofõrkesztyûk látványára bízvást visszafogta volna magát, annyi megmagyarázhatatlan fenyegetés vibrált belõlük. A fickó furcsán ismerõsnek tetszett az ügynök számára, de hogy hol látta, csak akkor ötlött eszébe, mikor az autó eltávolodásakor hátulról is végigmérhette. Aznap délben, tizenkét óra tájban látta ezt a fejet, ezt a vállat, ugyanezt a keménykalapot az égszínkék Ford Popularban, mely oly szemérmetlenül cammogott elõtte a Herne Bay felé vezetõ úton. Honnét jöhetett? Miféle küldetésben járt? Bondnak eszébe jutott mindaz, amit Smithers ezredestõl hallott. Lehetséges volna, hogy ez az a koreai, aki az országot járva, gazdája helyett gyûjti be az antik aranyat a Goldfinger-féle ékszerüzletekbõl? Lehetséges, hogy a vánszorgó, ártatlan külsejû furgon csomagtartója tömve volt a hét szerzeményeivel: ajándék órákkal, jegygyûrûkkel, medalionokkal, aranyfeszületekkel? És miközben Bond a Sandwich irányába távolodó, magas építésû, kankalinsárga Silver Ghost után nézett, tudta, hogy kérdéseire a válasz csakis igenlõ lehet.

Bond most lefordult a fõúttól, s a magas, Viktória-korabeli örökzöldek szegélyezte felhajtón a kavicsos parkolóig gördült. Az épület épp az a fajta volt, amelyet némelyek mint “birtok"-ot emlegetnek – nagy böhöm, századfordulós építmény, üvegtáblás elõcsarnokkal meg napozóterasszal, melyek por-, mûvirág- és molyirtószagának emléke, mielõtt a motort leállította, máris feléledt az ügynökben. Lassan kikászálódott kocsijából, úgy nézte az épületet. A sötét, tisztán csillogó ablakszemek visszabámultak rá. Már hallotta a háttérzajt is, a nehézkes, ritmikus zihálást – akárha egy felgyorsult pulzusú, jókora állat kapkodott volna a közelben levegõ után. Bond úgy ítélte, a zaj az üzembõl szûrõdik ki, melynek kéménye figyelmeztetésre emelt óriási ujjként magasodott a tûlevelûek koronája fölé jobboldalt, ott, ahol az istállóknak, garázsoknak kellett volna lenniük. A ház csendes, álságos nyugalmában, mintha csak Bond reakcióját leste volna: egy rossz mozdulatot, melyre azonnali válasz várható... Az ügynök vállat vont, igyekezett eloszlatni aggályait, a lépcsõkön az opálüveggel táblázott ajtóig sétált, s lenyomta a csengõt. Hang nem hallatszott, az ajtó lassan mégis feltárult.

A koreai sofõr fején még mindig ott sötétlett a keménykalap. A fickó érdeklõdés nélkül pillantott Bondra. Mozdulatlanul, balját az ajtókilincsen tartva állt, kinyújtott jobbja útjelzõként mutatott, a hall sötét mélye felé.

Bond, amint elsétált mellette, leküzdötte vágyát, hogy takaros fekete cipõbe bújtatott lábára lépjen vagy kemény ütést mérjen a szûk, összegombolt zakó alatti gyomorra. A koreai megfelelt az elképzelésnek, melyet, bajtársi beszámolók alapján Bond a koreaiakról kialakított, de az ügynök e nélkül is szerette volna holmi erõszakos cselekedettel lerázni magáról a ház feszültséggel teli, nyomasztó atmoszférájának hatását.

A félhomályos hall nappali szobának bizonyult. A jókora kandalló rácsai mögött halódón pislákolt a tûz, szemben két karosszék és egy Knole-féle szófa gubbasztott tétlenül. A karosszékek közt, az alacsony asztalon minden jóval megrakott italtálca várta a vendéget. Az élet eme szigetét övezõ teret masszív, a Második Császárság korából származó, rothschildi ízléstelenségre valló bútorokkal zsúfolták tele: aranyfüst, teknõspáncél, sárgaréz és gyöngyház felületek csillámlottak gazdagon a tûz erõtlen fényében. A múzeumba illõ lerakat mögött sötétre pácolt faburkolat födte a falakat, egészen az emeleti galériáig, ahová a hall bal sarkából csigalépcsõ vezetett. A falfelületeket a kor ízlésének megfelelõ, komor fametszetek díszítették.

Bond némán állva szemlélte mindezt, mikor a koreai csendben melléje lépett. Útjelzõnek beillõ karjával most az italokkal megrakott tálca meg a karosszékek felé bökött. Bond biccentett, de nem mozdult. A koreai otthagyta, s eltûnt egy ajtó mögött, mely az ügynök meggyõzõdése szerint a személyzeti szállásra nyílt. A túldíszített állóóra fémes ketyegésétõl a csend meggyûlt, közelebb kúszott mindenfelõl.

Bond közelebb húzódott a halódó tûzhöz, hátát a rostélynak fordította, s harciasan meredt a szoba homályába. Micsoda kripta! Micsoda átkozott lehangoló, halálosan unalmas hely az életre! Hogyan tudott, hogyan tud itt, ebben a gazdagon díszített, tûlevelûekkel és örökzöldekkel övezett sírboltban élni bárki, mikor alig százméternyire fény, levegõ, a beláthatatlan horizont várja? Bond cigarettát vett elõ, rágyújtott. Mit mûvelhet Goldfinger kikapcsolódás, szórakozás, szex címén? Lehet, hogy egyiket sem igényli. Lehet, hogy az arany utáni vágy elfojt benne minden egyéb szükségletet.

Valahol a házban megcsörrent a telefon. Két ízben berregett a csengõ, aztán elnémult. Hangok zsongása rémlett, léptek közeledtek holmi folyosó hosszában, majd a lépcsõ alatt feltárult egy ajtó. Goldfinger lépett be rajta, s csendesen betette maga mögött. Szilvaszín bársonyból készült szmokingkabátot viselt, lassan közeledett a lakkozott padlón át. Nem nyújtott kezet. Csak a szája mosolygott, mikor megszólalt:

– Mr. Bond, örülök, hogy sikerült eljönnie, noha elég késõn üzentem. Tudtam, hogy egyedül van, én nemkülönben, így hát arra gondoltam, együtt ülhetnénk le zabot hegyezni.

Ilyenféle megjegyzéseket csakis gazdag emberek kockáztatnak egymás között. Bondot szórakoztatta, hogy ha átmenetileg is, de tagjává vált ennek a klubnak.

– Örömmel vettem a meghívását – mondta. – Máris beleuntam abba, hogy a gondjaimon töprengjek. Ramsgate pedig nemigen kínál választást az átutazónak...

– Csakugyan! Most azonban meg kell bocsátania: egy telefonhívást kaptam az imént. A személyzet egyik tagjának – személyzetem egyébként koreaiakból áll – kisebb kellemetlensége támadt a margate-i rendõrséggel. Oda kell mennem, hogy elrendezzem a dolgot. Valami kocsmai incidens, ha jól értettem. Ezek az emberek túl hamar felizgatják magukat... A sofõröm visz el, nem hinném, hogy fél óránál tovább tart az egész. Attól tartok azonban, fél órára egyedül kell hagynom. Szolgálja ki magát itallal, kérem! Akadnak magazinok, böngésszen bennük. Megbocsát, ugye? Biztosíthatom, fél óránál tovább nem várakoztatom, addig ellenben önállóan kell boldogulnia!

– Rendben van... – Bond csapdát szimatolt, de hogy mi a baj, pontosan nem tudta.

– Nos, ez esetben au revoir! – Goldfinger a fõbejárathoz ment. – Azt hiszem, nem árt, ha felgyújtom a villanyt, hisz nagyon sötét van idebent! – lenyomott egy sor kapcsolót, s a helyiséget hirtelen elárasztotta a fény. Egyszerû lámpák, falikarok árasztották; a mennyezeten négy csillár sziporkázott: a hallban olyan világos lett, mint valami filmstúdióban. Rendkívüli hatású változás volt. Bond káprázó szemmel nézte Goldfingert, aki kinyitotta az ajtót és távozott. Egy perc múltán meghallotta egy autó – nem a Rolls – motorjának dohogását. A sofõr zajosan pörgette fel, sebességbe kapcsolt, s elszáguldott a bekötõúton.

Az ügynök ösztönösen az ajtóhoz ment, kinyitotta. A felhajtó üres volt. Csak a féklámpák vöröslöttek a távolban, ahogy a kocsi balra fordulva a fõútra tért, s nekiiramodott Margate felé. Bond befelé tekintett, becsukta az ajtót. Mozdulatlanná dermedve fülelt. Az óra éles ketyegését leszámítva tökéletes volt a csend. Az ügynök most a szolgálati ajtóhoz lépett, kinyitotta. A hosszú, fénytelen folyosó túlsó vége a ház hátsó fertályának homályába vezetett. Bond minden idegszálával figyelve hajolt elõre. Csend, halálos csend... Becsukta az ajtót, és körülnézett a fényesen kivilágított hallban. Goldfinger magára hagyta õt otthonában, kettesben a ház titkaival. Miért?

Bond az italokkal megrakott asztalkához lépett, erõs gin-tonicot kevert. Valóban volt telefonhívás, de az megbeszélt hívás is lehetett a szomszédos üzembõl. A koreai alkalmazott meséje hihetõen hangzott, s logikus lépésnek tûnt, hogy Goldfinger, sofõrje kíséretében maga indul kiváltani emberét. Goldfinger két ízben is említette, hogy fél órára hagyja egyedül vendégét, akinek ezalatt "önállóan kell boldogulnia"! Lehetett véletlen, de lehetett bátorítás is: tégy, amit akarsz, kövess el valami indiszkréciót!

Vajon figyeli valaki? Hány koreai lehet a házban, s vajon mi a dolguk? Bond az órájára pillantott. Döntött. Csapda, vagy nem, az alkalom túl kedvezõ ahhoz, semhogy kihasználatlanul hagyja. Gyorsan körülnéz, de csak óvatosan, utóbb kiagyal valami jó ürügyet, miért hagyta el a hallt. Hol kezdje? Megnézi magának az üzemet. Hát az ürügy? Baj volt a kocsival idefelé jövet – talán eldugult a benzinvezeték –, azért ugrott át, hátha akad egy szerelõ, aki segíthet rendbe hozni. Nem túl jó mese, de megteszi. Bond felhajtotta italát, eltökélten a szolgálati ajtóhoz ment, s belépett rajta.

Odabent villanykapcsolót talált. Felgyújtotta a villanyt, azután végigsietett a hosszú folyosón. A folyosó túlsó végét sima fal zárta le, jobb és bal felé egy-egy ajtó nyílt. Bond hallgatózott egy ideig a bal oldalinál – konyhai neszek jutottak tompán a füléig. Kinyitotta a jobb oldali ajtót, s ahogy számított rá, kövezett parkolóban találta magát. Csak az tûnt különösnek, hogy a térséget ívlámpák világították be kápráztatóan. A túlsó oldalon az üzem hosszú fala húzódott, a gépek ritmikus dohogása most igén hangosnak rémlett. A szemközti falban egyszerû, alacsony faajtó látszott. Bond az udvaron át odasétált, közben érdeklõdve pillantott körül. Az ajtó nem volt bezárva. Bond óvatosan benyitott, azután belépett, az ajtót résnyire hagyta nyitva. A kicsiny, üres irodahelyiségben egyetlen, a mennyezetrõl lefüggõ csupasz villanykörte ragyogott. Az íróasztalon papírok hevertek, mellettük óra, néhány irattartó és egy telefon. Az irodából újabb ajtó vezetett a fõ üzemcsarnokba, mellette ablakot vágtak a falba, hogy a mûvezetõ – mert nyilvánvalóan a mûvezetõ irodája volt – rajta tarthassa szemét beosztottjain. Bond az ablakhoz lépett, benézett a csarnokba. Nem tudta, mire számított, de a berendezések egy kisebb fémkísérleti vállalkozáshoz szükséges tartozékoknak tûntek. Szemközt két olvasztókemence torka tátongott, gyomrukban most nem lobogott a tûz. Odébb az olvadt fémekhez való kokillák sorakoztak, a közeli falnak támasztva maguk a minták csillogtak különféle nagyságú lapokban, különféle színekben. Távolabb egy körfûrész – bizonyára gyémánt élû – polírozott acél asztala sötétlett, ezt nyilván a fémlapok darabolására használták. Balra, a homályban egy generátorhoz kapcsolt, roppant dízelmotor dohogott, áramot termelt. Jobbra, az ívfények alatt öt overallos férfi – közülük négy koreai – dolgozott, éppen Goldfinger Rolls Royce-án. A kocsi ott csillogott a fényben, hiánytalanul, kivéve a jobb oldali ajtót, melyet kiemeltek sarkaiból, s mely jelenleg két összetolt asztalon hevert, kárpitrészeitõl megszabadítottan. Bond látta, amint két férfi új merevítõlemezt helyez el benne: a lemez súlyosnak látszó, alumíniumszerû fémbõl készült, s pontosan illeszkedett az ajtókeretbe. A padlón két szegecselõ hevert. Ezek ketten, gondolta Bond, mindjárt helyére rögzítik a panelt, azután a kocsi többi részéhez illõen kankalinsárgára festik. Mindez teljesen ártalmatlan dolog, természetes. Goldfinger délután bizonyára behorpasztotta az ajtót, emberei pedig gyorsan elvégzik a javítást a holnapi indulás elõtt. Bond gyorsan, csalódottan körülpillantott, visszahúzódott az ablaktól, elhagyta az üzemet, s óvatosan behúzta maga mögött az ajtót. Semmi, az ördögbe is! Most mit mondjon? Talán azt, hogy nem akarta munkájukban megzavarni az embereket, úgy gondolta, vacsora után esetleg akad valamelyiküknek egy szabad perce.

Sietség nélkül fordult vissza arra, amerrõl jött, s egykettõre visszatalált a haliba.

Az órájára nézett. Még tíz perc. Lássuk az elsõ emeletet! Minden ház titkai a hálószobában és a fürdõszobában lappanganak. Ezek azok a személyes zugok, melyeknek gyógyszerszekrényeiben, öltözõasztalaiban, éjjeliszekrény-fiókjaiban az árulkodó, intim dolgok meglapulnak. Megfájdult a fejem, mondja majd. Elmentem aszpirint keresni... Megjátszotta a fejfájást esetleges láthatatlan közönségének: halántékát masszírozta, felpillantott a galériára, azután határozottan a lépcsõhöz ment, s felkapaszkodott az emeletre. A galéria fényesen bevilágított passzázsban folytatódott. Bond végigsétált a folyosón, benyitott minden ajtón, bekukkantott minden helyiségbe. Hálószoba volt valamennyi, az ágy azonban vetetlennek tûnt mindenütt. Szellõzetlen terekre jellemzõ dohszag érzõdött a levegõben. Valahonnan jókora, gyömbérszín macska került elõ, követte Bondot, nyávogott és a nadrágszárához dörgölõdzött. A legutolsó szoba volt az egyetlen, ahonnét világosság szûrõdött ki. Bond belépett, az ajtót résnyire nyitva hagyta.

Minden lámpa égett. A fürdõszobában talán az alkalmazottak egyike idõzik... Bond elszántan a következõ ajtóhoz lépett, kinyitotta. Erõs fény, senki. Nagy fürdõszoba volt, talán egy vendégszobából alakították ki. A fürdõkádon és a toaletten kívül különféle erõnlétfejlesztõ masinák is akadtak itt: evezõgép, szobai kerékpár, buzogányok és egy Ralli Egészségöv. A gyógyszerszekrényben különbözõ hashajtók sorakoztak: szennamagvak, Kaszkara, Calsalette, Eno és különféle, hasonló célt szolgáló alkalmatosságok. Más gyógyszer, még aszpirin sem akadt. Bond visszatért a hálószobába, de ott sem járt eredménnyel. Tipikus férfiszoba volt: kényelmes, belakott, beépített szekrényekkel berendezett. Még szag sem érzõdött benne. Az ágy melletti kis könyvespolcon történelmi és életrajzi munkák álltak, valamennyi angol nyelvû. Az éjjeliszekrény fiókjában egyetlen indiszkrétnek minõsülõ tárgy lapult: a párizsi Palládium kiadó által megjelentetett “A szerelem rejtett titkai"-nak sárga papírkötésû példánya.

Bond az órájára nézett. Már csak öt perc. Ideje menni. Még egyszer körülpillantott, aztán az ajtó felé indult. Hirtelen megtorpant. Mi lehet az, ami tudat alatt zavarja, mióta a szobába lépett? Figyelt. Valahol, valami nincs rendjén. De mi zavarja? Egy szín? Egy tárgy? Valami szag? Valami zaj? Ez az! Onnét, ahol állt, halkan bár, de tisztán hallotta a moszkítódunnyogásra emlékeztetõ zümmögést? Magas hang volt, alig érzékelhetõ. Vajon honnét jön? Mi kelti? Bond most másvalamit is megérzett, valamit, amit túlságosan is jól ismert: a veszedelmet.

Nyugtalanul az ajtó melletti beépített szekrényhez lépett, óvatosan kinyitotta. Igen, a hang a szekrénybõl jött, a sportzakók sora mögül, mely a három fiók tetejét söpörte. Bond széles mozdulattal rántotta félre a zakókat, s foga megcsikordult attól, amit mögöttük talált.

A szekrény tetejébe vágott három nyíláson át három tizenhat milliméteres filmszalag tekeredett lefelé a hamis fiókok álcázta rekeszbe. A rekesz félig megtelt már a csillogón vonagló szalaggal. Bond szeme összeszûkült, úgy figyelte a lassan lefelé tekeredõ, végzetes bizonyítékot. Errõl volt tehát szó! Három kamera: csak Isten tudja, a lencsék hol rejtõznek. Lehetnek a hallban, a parkolóban, akár ebben a szobában is. Kamerák figyelték minden mozdulatát attól a perctõl fogva, hogy Goldfinger elhagyta a házat! Elindította õket, s persze bekapcsolta a kápráztató fényt, mielõtt kilépett volna az ajtón... Bond önmagát átkozta. Miért is nem ismerte fel nyomban a világítás jelentõségét? Miért nem segítette hozzá a képzelõerõ, hogy felfedezze a csapdát, ha egyszer megszimatolta már? Ürügyek? Ugyan kérem! Mi hasznát látja a meséknek, miután fél órát töltött kutakodással anélkül, hogy bármit talált volna? Még ez is! Nem talált semmit, nem bukkant a titbk nyomára. Ostoba idõpocsékolás volt az egész. És Goldfinger leleplezte. Helyzete reménytelen, az elképzeléseinek lõtték. Kimenthet még bármit ebbõl a csõdtömegbõl? Bond mereven a lassan letekeredõ celluloidszalagokra bámult.

Lássuk csak! Sebesen járt az agya, a kiutat kereste, kifogásokon töprengett, azután elvetette valamennyit. Nos, az ajtó kinyitásával legalább a film egy részét tönkretette. Miért ne tehetné tönkre a többit is? Igen ám, de hogyan? Mivel magyarázható a nyitott ajtó, ki nyithatta volna ki rajta kívül? A hálószobaajtó résébõl nyávogás hallatszott. A macska! Miért ne tehette volna a macska? Nem túl jó kifogás, de legalább árnyéka egy igazi alibinek... Bond kinyitotta az ajtói, karjába kapta a macskát. Visszatért vele a beépített szekrényhez, szórakozottan cirógatta közben. A macska dorombolt. Bond a filmesdoboz fölé hajolt, két marokkal húzta kifelé a szalagot, gondosan ügyelt rá, hogy minden centiméter fényt kapjon. Miután meggyõzõdött róla, hogy valóban az egészet tönkretette, visszagyûrte és a halom tetejére lökte a macskát. Nem lesz könnyû onnét kikecmeregnie. Esetleg letelepszik, el is alszik... Bond háromhüvelyknyire nyitva hagyta a szekrényajtót, hogy a fény az eztán beérkezõ filmet is tönkretegye, ugyanekkora rést hagyott a hálószoba ajtaján, azután visszarohant a folyosón. A lépcsõ tetején lassított, megfontoltan indult lefelé. A kandallóhoz sétált, italt töltött poharába, és felemelte a Field egyik számát.

Bernard Darwin golfrovatához lapozott, végignézte, hogy számot adhasson tartalmáról, azután elhelyezkedett az egyik karosszékben és cigarettára gyújtott.

Mire jutott? Mit könyvelhet el a bevételi rovatba? Szinte semmit azon kívül, hogy Goldfinger székrekedéstõl szenved, mocskos a fantáziája, s hogy alapfokú tesztnek vetette alá õt. Szakértõ módon csinálta, de hát nem amatõr. Eljárása olyan emberre vallott, akinek temérdek rejtegetnivalója van. És vajon mi lesz most? Ahhoz, hogy a macskaalibi megálljon, Goldfingernek két ajtót – közülük egy az igazán fontos – kellett volna nyitva felejtenie. A macska csak így juthatott a szobába, csak így kelthette fel érdeklõdését a kamerák zümmögése... Valószínûtlen, majdnem elképzelhetetlen. Goldfinger kilencven százalékig bizonyos lesz abban, hogy õ, Bond a ludas – de csak kilencven százalékig. Fennmarad tízszázaléknyi bizonytalanság.

Megtud-e Goldfinger bármi újat azon túl, amit már eddig is tudott? Megtudhatja, hogy vendége csalafinta, találékony alak, s hogy kutatott a házban, vagyis esetleg tolvaj. Gyanítja majd, hogy a hálószobában járt, egyéb vizsgálódásainak titkát azonban – bármennyit érjenek is– megõrzi a túlexponált filmszalag.

Bond felkelt, újabb magazinokat vett magához, és a karosszék mellé hajította õket. Egyebet aligha tehet, ki kell várnia a fejleményeket, s a jövõre nézve – ha lesz egyáltalán jövõ – emlékezetébe kell vésnie a leckét: nem árt, ha elõvigyázatosabban jár el, s nem vét több hibát. A világ összes gyömbérszín macskája is kevés, hogy kihúzza a bajból, ha még egyszer ilyen meleg helyzetbe kerül...

Nem hallotta a bekötõúton végighaladó autó motorjának zaját, nem hallott hangot az ajtó felõl, megérezte azonban a nyakát végigsimító esti fuvallatot, s tudta, hogy Goldfinger visszatért.

11. EGY EMBER – SOK KÉNYES FELADATRA

Bond ledobta a Field-et és felállt. Nagy zajjal csapódott a bejárati ajtó. Az ügynök sarkon fordult. – Halló... – Arckifejezése, ha visszafogottan is, meglepetésrõl árulkodott.

– Nem hallottam, hogy jön. Hogy ment a dolog?

Goldfinger hasonlóképp egykedvû maradt. Lehettek volna akár régi barátok, birtokszomszédok, akik hozzászoktak már, hogy benéznek egymáshoz olykor-olykor egy italra.

– Ó, elintézõdött. A legényemnek kellemetlensége támadt az Amerikai Légierõ tisztjeivel valami kocsmában: nyavalyás japánnak nevezték. A rendõrségen elmagyaráztam, hogy egyetlen koreai sem szereti, ha nyavalyás japánnak nevezik. Az amerikaiak megúszták egy figyelmeztetéssel. Szörnyen sajnálom, hogy ilyen soká várattam, remélem, nem unatkozott! Hajtson fel még egy pohárral!

– Köszönöm... De hisz mintha csak öt perce indult volna... Épp Darwin véleményét olvastam a tizennégyes szabályról. Érdekes álláspontot képvisel... – Azzal Bond a cikk részletes ismertetésébe fogott, s megtûzdelte azt saját véleményével.

Goldfinger udvariasan állva hallgatta végig.

– Bonyolult dolog ez, igen... – mondta. – Maga persze másképp játszik, mint én: erõteljesebben. Az én technikám megköveteli valamennyi ütõtípus használatát... Nos, most felugrók, megmosdom, azután vacsorázunk. Csak pár perc türelmet!

Bond látványosan újabb italt töltött, leült, felemelte a Country Life egyik számát. Figyelte a lépcsõn felfelé tartó, a folyosó kanyarulatában eltûnõ Goldfingert – maga elé tudta képzelni minden lépését... Észrevette, hogy fordítva tartja a folyóiratot. Megigazította, s egy, a Blenheim-palotáról készített, szép felvételt kezdett bámulni.

Odafent tökéletes volt a csend. Azután valahol megrántották egy toalettöblítõ láncát, ajtó csukódott. Bond a pohara után nyúlt, kortyolt belõle, azután a fotel mellé, a padlóra helyezte. Goldfinger lefelé jött a lépcsõn. Bond a Country Life-ot lapozgatta, s a kandalló tûzrostélyára hamuzott. Goldfinger egyenesen feléje tartott. Bond leeresztette a lapot és felpillantott. Goldfinger a hóna alá csapva cipelte a gyömbérszín bundájú macskát. Odaért a kandalló elé, elõrehajolt és lenyomta a csengõt.

– Kedveli a macskákat? – fordult Bondhoz. Laposan, unottan pislogott.

– Meglehetõsen.

A szolgálati ajtóban megjelent a sofõr. Keménykalapja és fényes fekete bõrkesztyûje még mindig rajta volt. Bambán bámult Goldfingerre – az magához intette. A sofõr közelebb lépett, ott állt a tûz fénykörében.

Goldfinger Bondhoz fordult.

– Ez a legényem – mondta csevegõ tónusban. Halványan elmosolyodott. – Tréfának szántam.

Oddjob, mutasd meg a kezedet Mr. Bondnak! – Ismét az ügynökre mosolygott. – Oddjobnak^* hívom, a szolgálati funkciója miatt.

A koreai lassan lehúzta kesztyûjét, karnyújtásnyira közelítette meg Bondot, s feléje nyújtotta tenyérrel felfelé fordított kezét. Bond felállt, lepillantott rá. A kéz nagy, izmos volt. Minden ujj egyforma hosszúnak tûnt. A tompa ujjhegyek sárgás csont gyanánt fénylettek.

– Forgasd meg, hadd lássa Mr. Bond a túloldalt is!

A sofõrnek nem voltak körmei: helyükön az imént megfigyelt sárgás bõr csillant. A férfi most oldalra fordította kezeit. Mindkét kézélét a kemény, csontszerû matéria fedte.

Bond homlokráncolva fordult Goldfingerhez.

– Bemutatót tartunk – jelentette ki a testes férfi. A lépcsõ vastag, tölgyfagerenda korlátjára mutatott. A korlát jó húsz centiméter vastag lehetett. A koreai engedelmesen a lépcsõhöz ment, felkapaszkodott néhány fokot, azután csak állt, oldala mellett lelógó kezekkel, s úgy nézett Goldfingerre, mint egy jól idomított vadászkutya. Goldfinger sebesen biccentett. A koreai közömbösen a magasba emelte jobbját, s élével, mint valami fejszével, a súlyos, lakkozott gerendára csapott. A gerenda nagy reccsenéssel a közepéig hasadt, megereszkedett. A kéz felemelkedett, lesújtott megint. Ezúttal átvágta a gerendát, szabálytalan rést hagyott maga után. A hall padlójára forgácsok hullottak. A koreai felegyenesedett, vigyázzba merevedve várta a további parancsokat. Arcán sem erõfeszítésnek, sem a teljesítménye felett érzett büszkeségnek nem látszott nyoma.

Goldfinger intett, s a férfi ismét hozzálépett. – Ugyanilyen fegyverré fejlõdtek külsõ talpélei is. Oddjob, a kandallópárkányt! – Goldfinger ezúttal a tûztér feletti, nehéz, faragott fagerendára mutatott. Legalább két és fél méter magasságban húzódott – húsz centiméterre a koreai keménykalapjának tetejétõl.

– Garch a har?

– Igen, vedd le a felöltõdet és a kalapodat! – Goldfinger az ügynökhöz fordult. Farkastorka van szegény párának – magyarázta. – Alig hiszem, hogy rajtam kívül bárki megérti a szavát.

Bond nyomban arra gondolt, milyen hasznos is egy rabszolga, aki csak gazdája közvetítésével képes érintkezni környezetével. Még hasznosabb, mint a háremek süketnéma õrei, hisz sokkal erõsebben, elválaszthatatlanabbul kötõdik urához....

Oddjob levette felöltõjét, kalapját, s szépen elhelyezte a padlón mindkettõt. Most térdig feltûrte nadrágszárát, és a gyakorlott júdózókra jellemzõ, szilárd alapállásba helyezkedett. Úgy tûnt, még egy harci elefánt sem tudná egyensúlyából kibillenteni.

– Jobb, ha elhúzódik onnét, Mr. Bond! – Oddjob széles szájából kivillantak a fogak. – Az efféle rúgás úgy töri el az ember nyakcsigolyáját, mint holmi virág szárát. – Goldfinger félretolta az alacsony asztalt, rajta az italokkal: a koreai elõtt immár szabad volt az út. Csupán háromlépésnyire állt. Eléri-e vajon a magas kandallópárkányt?

Bond érdeklõdve figyelt. A koreai széles, maszkszerû, sárga arcából most vad elszánással csillantak elõ a ferde vágású szemek. Ilyen alakkal szembekerülve a legokosabb térdre hullani, úgy várni a halált...

Goldfinger felemelte a kezét. A koreai fényes, puha bõrcipõs lábának tömpe ujjai mintha a talajba kapaszkodtak volna. Jócskán behajlított térddel hosszan elõrelépett, azután felszökkent. A levegõben bokázott egyet, mint valami balett-táncos, csak épp jóval magasabban, azután lefelé zúduló teste derékban elhajlott, jobb lába pedig kirúgott. Reccsenés hallatszott. A koreai a kezére érkezett, könyöke nyomban behajlott, hogy felfogja a zuhanás lendületét, majd sebesen ismét megfeszültek az izmok, s talpra lendítették.

Oddjob vigyázzban állt. Ferde metszésû szemében ezúttal diadalmas fény villant, ahogy a kandallópárkányt éktelenítõ, szabálytalan körvonalú, hat centiméteres, rúgása eredményezte törésre pillantott.

Bond mélységes megrendüléssel nézte ezt az alakot. És alig két nappal ezelõtt még õ akart kézikönyvet összeállítani a fegyvertelen harc módozatairól! Olvasmányai vagy tapasztalatai közt hiába keresett az imént látottakhoz foghatót. A koreai nem hús-vér ember: élõ pöröly inkább, meglehet, a legveszedelmesebb jószág az egész földkerekségen... Bond nem állhatta meg, kénytelen volt kifejezni tiszteletét az egyedülállóan szörnyû figurának: kezet nyújtott neki.

– Óvatosan, Oddjob! – Goldfinger hangja ostorcsapás gyanánt csattant. A koreai fejet hajtott, s megfogta Bond kezét. Ujjait mereven tartotta, csak hüvelykjével szorított rajta könnyedén. Az ügynök mintha egy darab fát érintett volna. A koreai utóbb hátrahúzódott, rendben felhalmozott ruháiért indult.

– Bocsásson meg, Mr. Bond; természetesen nagyra értékelem a gesztust – Goldfinger képén látszott, hogy komolyan gondolja –, de Oddjob nincs tisztában saját erejével, különösen gondatlan, ha izgalomba jön. A keze, akár a csavarszorító... Akaratlanul is megnyomoríthatta volna magát. Nos hát... – Oddjob felöltözve, tiszteletteljes vigyázzban állt – ... remekül csináltad Oddjob. Örömmel látom, õrzöd a kondíciódat. Fogd! – Goldfinger kiemelte hóna alól a macskát, s a koreainak hajította, aki örömmel utánakapott. – Meguntam ezt a dögöt, a tiéd lehet vacsorára! – A koreai szeme felcsillant. – És szólj le a konyhába, hogy mi is vacsorázni szeretnénk, mégpedig azonnal!

A koreai gyorsan biccentett, sarkon fordult és ment.

Bond titkolta undorát. Megértette, hogy a bemutató egyszerû üzenet volt a számára, figyelmeztetés, könnyed hátbaveregetés: “Láthatja, mekkora hatalommal rendelkezem, Mr. Bond... Megölhettem, nyomorékká tehettem volna. Oddjob bemutatót tart, és maga az útjába kerül – engem biztosan ártatlannak tartottak volna, õ is megússza könnyebb büntetéssel. Ezúttal azonban a macska bûnhõdik maga helyett. Botor jószág, nincs szerencséje!"

– Miért visel folyton keménykalapot ez az ember? – érdeklõdött Bond.

– Oddjob! – A koreai már a szolgálati ajtónál járt. – Kalap! – Goldfinger a kandalló melletti faburkolat egyik lapjára mutatott.

Bal hóna alatt a macskával, Oddjob lassan ismét feléjük indult. Félúton járt, mikor megtorpanás vagy célzás nélkül felnyúlt, s karimájánál fogva teljes erejébõl elhajította a kalapot. Hangos, fémes csattanás hallatszott. A keménykalap karimája jó egyhüvelyknyi mélységig a Goldfinger kijelölte lapba metszett, azután a földre zuhant.

Goldfinger udvariasan Bondra mosolygott.

– Könnyû, de felettébb erõs ötvözetbõl készült kalap, Mr. Bond. Tartok tõle, hogy a posztóbevonat megsínylette a demonstrációt, de sebaj, Oddjob majd rendbe hozza. Meglepõen jól bánik a tûvel és a cérnával. Egy ilyen dobás bezúzhatja egy ember koponyáját vagy átmetszheti a torkát. Házilag készült, remekül álcázott fegyver – ebben bizonyára egyetértünk.

– Igen, hogyne... – Bond hasonlóképp udvariasan mosolygott. – A legénye sokoldalú munkaerõ.

Oddjob felszedte a kalapot és távozott. Odakint valahol megkondult egy gong.

– Á, a vacsora! Mehetünk, ugye? – Goldfinger a kandallótól jobbra lévõ, a faburkolat részének tûnõ ajtóhoz kalauzolta az ügynököt. Lenyomott egy rejtett kapcsolót, s az ajtó feltárult.

Az apró étkezõ pompája vetekedett a hall fényével. Csillár tündökölt benne; a kerek, ezüstnemûvel, üveggel ékeskedõ asztalon gyertyák égtek. A férfiak egymással szemben foglaltak helyet.

Két sárga arcú, fehér pincérkabátba bújt inas megkezdte az átrakodást a tele tálalóasztalról. Az elsõ fogás currys raguféle volt, rizzsel.

Goldfinger, Bond tétovázását látva, szárazon felnevetett:

– Ne aggódjék, Mr. Bond! Garnélarák, nem macska!

– Ah! – Bond arckifejezése közömbös maradt.

– Kérem, ízlelje meg a Moselle-t! Remélem, megfelel majd az ízlésének. '53-as Piesporter Goldtröpfchen. Szolgálja ki magát: ezek az egyszerû lelkek a pohara helyett még a tányérjába töltenének!

Bond elõtt, a jegesvödörben karcsú nyakú üveg hûlt. Töltött belõle, s megízlelte: édes volt, akár a nektár, hozzá jéghideg. Bond elismerését fejezte ki a házigazdának, aki kurta biccentéssel nyugtázta figyelmességét.

– Én magam nem iszom, nem dohányzóm, Mr. Bond. Úgy vélem, a dohányzás a legostobább emberi idõtöltés, s gyakorlatilag az egyetlen, mely igazán természetellenes. El tudja képzelni, amint egy tehén, vagy bármely más állat a szájába vesz egy adag parázsló füvet, belélegzi a füstjét, hogy azután kifújja az orrán át? Pfuj! – Goldfinger ezúttal némiképp felindultnak látszott. – Undok szokás. Ami pedig az italozást illeti, kémiához konyító ember lévén elõbb meg kellene találnom azt a szeszpárlatot, mely mentes a különféle, nem ritkán halálos mérgektõl, amilyen az amilalkohol, másképp kozmaolaj, az ecetsav, az etil-acetát, az acetaldehid meg a furfurol. Nagyobb mennyiségben e mérgek bármelyike halált okoz. Az italban található kis adagok különféle, nem kívánatos hatásait azonban többnyire csak "másnaposság" gyanánt emlegetik... – Goldfinger a szájához emelt egy villahegyre való garnélát, s kivárt. – Mivel tudom, hogy maga, Mr. Bond, nem veti meg az italt, hadd adjak egy jó tanácsot! Sose fogyasszon az úgynevezett Napóleonkonyakból, különösen a "hordóban érlelt" fajtából. Ez az ital többet tartalmaz az imént említett mérgek közül bármely más, általam elemzett likõrféleségnél. A sorban utána a régi Bourbon következik... – mondandója végeztével újabb falat garnéla következett.

– Köszönöm, nem felejtem el... Meglehet, épp emiatt kaptam rá nemrégiben a vodkára. A vodkát aktív szénrétegen szûrik át. Állítólag eredményesen... – Bond büszke volt rá, hogy már-már elfeledett olvasmányélményeire támaszkodva, szakértelem látszatát keltve felelt meg Goldfinger erõteljes intelmére.

A nagydarab férfi fürkészõen pillantott rá.

– Látom, konyít valamicskét az efféléhez. Foglalkozott kémiával?

– Belekontárkodtam csupán... – Ideje volt, hogy továbblépjen. – A sofõrje bemutatója valósággal lenyûgözött. Hol tanulta ezt a fantasztikus harcmodort? Honnét származnak a trükkök? Minden koreai ezeket használja?

Goldfinger szalvétájába törölte száját. Pattintott az ujjával. Két ember elvitte a tányérokat. Utóbb kacsasültet szervíroztak; Bond elé egy palack 1947-es Mouton Rothschild került. Mikor a két ember újra mozdulatlanná dermedt a tálalóasztal két végében, Goldfinger megkérdezte:

– Hallott valaha a karatéról? Nem? Nos, a sofõröm egyike annak a három embernek, akik kiérdemelték a Fekete Övet karatéból. A világon sehol nem találni hozzájuk hasonlót. A karate olyasféle, mint a judo, de csak annyiban emlékeztet rá, mint a messzehordó ágyú a hajítógépre.

– Azt tapasztaltam.

– Alapfokú bemutató volt, Mr. Bond... – Goldfinger megemelte az épp rágott combcsontot. – Elárulhatom, ha Oddjob testének hét érzékeny pontja közül csapott volna le egyre, maga már halott volna! – azzal, elégedetten, ismét a forgóba harapott.

– Érdekes – mondta Bond komolyan. – Én csak öt olyan pontot tudok, ahová odacsapva megölhetném Oddjobot.

Goldfinger mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést. Letette a csontot, s nagyot kortyolt az elébe tett vízbõl. Hátradõlve szólalt meg újra, míg Bond tovább lakmározott a kitûnõ sültbõl.

– A karate alapja, Mr. Bond, a teória, miszerint az emberi testnek öt támadófelülete és harminchét sebezhetõ pontja van. E pontok persze csak a gyakorlott karatézó számára sebezhetõk – az ilyen gyakorlott harcos minden ujjhegye, kéz- és talpéle egyaránt szaruréteggel borított fegyverré edzõdött. A szaru sokkal erõsebb és jóval rugalmasabb a csontnál. Oddjob, Mr. Bond, napi egy órán át fényezetlen rizzsel töltött zsákokat, netán olyan póznát csapkod, melyet elõzõleg vaskos kötéllel csavar körül. Ezután újabb órán át olyan gyakorlatokat végez, melyek inkább egy balettiskolába, mint erõnléti edzésre valók.

– Hát a keménykalap-hajigálást hol gyakorolja? – Bond érzéketlen maradt a pszichológiai hadviseléssel szemben.

Goldfinger a homlokát ráncolta a közbeszólásra.

– Sose kérdeztem – felelt mosolytalanul. – De elhiheti: Oddjob egyetlen gyakorlatról sem feledkezik meg. Egyébként az imént a karate eredetérõl kérdezett... Nos, e mûvészet kínai eredetû. A vándorló buddhista szerzetesek itt eleinte könnyû prédát jelentettek az útonállók, a banditák számára. Mivel vallásuk tiltotta, hogy fegyvert fogjanak, ki kellett alakítaniuk saját, fegyvertelen harcmodorukat. A karate jelenlegi formáját Okinawán nyerte el, miután a japánok megtiltották a szigetlakóknak a fegyverviselést. Az okinawaiak határozták meg az emberi test öt támadófelületét – az öklöt, a kézélt, az ujjbegyet, a lábfejet és a könyököt –, s addig edzették õket, míg el nem szarusodtak. A karateütés sosem téveszt célt. A csapás pillanatában az egész test megfeszül, különösképp, ami a derekat illeti, azután nyomban elernyednek az izmok: az egyensúly sosem vész el. Lenyûgözõ, amire Oddjob képes. Láttam, amint teljes erejével egy téglafalba vág – nem fájlalta a kezét utána. Egyetlen csapással ketté tud szelni három, másfél centiméteres, egymásra rakott deszkát. Hogy lábbal mit vihet végbe, a saját szemével láthatta.

Bond nagyot kortyolt a remek bordóiból.

– Gondolom, nem csekély kárt okozott már a berendezésben.

– Nemigen látom hasznát ennek a háznak – vont vállat Goldfinger. – Igyekeztem elszórakoztatni magát a bemutatóval. Remélem, egyetértünk abban, hogy Oddjob rászolgált a macskára... – a röntgenszemek az asztal túloldaláról az ügynökre villantak.

– Macskákon gyakorol?

– Ínyencségnek tekinti õket. Ifjú korában kapott rájuk odahaza egy éhínség idején.

Bond elérkezettnek látta az idõt a behatóbb vizsgálódásra.

– Mi szüksége egy efféle emberre? Nem lehet túl szórakoztató a társasága...

– Mr. Bond... – Goldfinger csettintett két inasának – történetesen gazdag ember vagyok, roppant gazdag ember – márpedig minél tehetõsebb valaki, annál nagyobb szükségét látja a védelemnek. A közönséges testõrök, magándetektívek rendszerint nyugalmazott rendõrök. Értéktelen alakok. A reakcióik lassúak, a módszereik elavultak, mindannyian könnyen megvesztegethetõk. Ezenkívül nagyra tartják az emberéletet. Ha életben akarok maradni, nem törõdhetek bele ebbe. A koreaiaknak nincsenek efféle aggályaik. Ezért alkalmazták õket a japánok a háború alatt fogolytáboraik õreiként… A legkíméletlenebb, legkegyetlenebb emberek az egész világon. Magam épp ilyen szempontok szerint válogattam ezeket az alakokat. Jól szolgálnak, panaszra nincs okom. Nekik sincs. Jól fizetem, etetem és megfelelõ körülmények közt tartom õket. Valahányszor nõt kívánnak, szolgálataikért busásan megjutalmazott utcalányokat hozatok számukra Londonból. Ezek a nõk meglehetõsen ocsmányak, de fehérek, s a koreaiak épp erre vágynak – arra, hogy a létezõ legmegalázóbb helyzetekben lássák fajunk képviselõit. Elõfordulnak persze balesetek, de... – A halványkék szemek az asztalra meredtek – ... a pénz megbízható szélvédõ. Bond elmosolyodott.

– Tetszik az aforizma? A sajátom.

Pompás sajttál, majd kávé következett. Mindkét férfi hallgatagon evett, láthatóan elégedett volt a fejleményekkel. Bond különösképp. Goldfinger – ha szándékosan is – felengedett kissé. Nem tárulkozott ki, ám vendége elé tárta egyik arcát, egyet a sok közül. Nyilván azt, amelytõl a legnagyobb hatást remélte: a kíméletlen, sikeres, higgadt pénzemberét. A tény, hogy Bond kémkedni jött (melyet Goldfinger nyilván rég megsejtett), olyasmit mondott neki az ügynökrõl, amiben örömét lelte. Azt a benyomást erõsíthette, hogy Bond körül valami nincs rendjén, hogy megjelenésétõl eltekintve aligha “úriember". További tapogatózás után, ha Bond szerencséje kitart, Goldfinger bizonyára megteszi ajánlatát.

Az ügynök hátradõlt, cigarettára gyújtott.

– Gyönyörû a kocsija – mondta. – A széria utolsó darabja lehet. 1925-ös, igaz? Két hármas hengerblokk, két-két porlasztó, gyertyával és utánégetõvel...

– Pontosan. Más tekintetben azonban eszközöltettem bizonyos módosításokat. Megerõsíttettem a tengelyeket, és tárcsaféket szereltettem a hátsó kerekekre, hogy növekedjék a fékerõ. A rásegítõvel mûködõ elülsõ fékkör nem bizonyult elegendõnek.

– Igazán? És miért nem? Hisz a csúcssebesség nem lehet több kilencvennél. A karosszéria nem lehet ilyen nehéz....

– Gondolja? – kérdezett vissza szemöldökét felvonva Goldfinger. – Egytonnányi páncéllemez, páncélbetétes üveg sokat számít ám!

– Ó, értem már! – mosolygott Bond. – Csakugyan vigyáz magára. De hogyan repül át a Csatornán? Nem szakítja át a kocsija a gép padlóját?

– Saját repülõgépet tartok. A Silver City-társaság ismeri a kocsit. Õk szállítják át, évente kétszer.

– Végigtúrázza Európát?

– Golfozom.

– Nagyszerû lehet. Mindig valami ilyesmire vágytam.

Goldfinger nem harapott rá.

– Most kipróbálhatja, nemde? – Bond elmosolyodott.

– Ja, a második tízezer dollárra gondol? Arra szükségem lehet, ha úgy döntök, hogy Kanadába költözöm. ,

– Azt reméli, ott meggazdagodhat? Szeretne sok pénzt keresni?

– Nagyon! – vágta rá Bond készségesen. – Mi másért dolgozik az ember?

– Sajnos a pénzkeresés legtöbb módja roppant idõigényes. Mire az ember összeszedi a pénzt, már túl öreg ahhoz, hogy élvezhesse.

– Ez a gond. Világéletemben a kerülõutat kutattam, de ideát hiába keres ilyesmit az ember. Túl magas az adó.

– Pontosan. A törvények meg túl szigorúak.

– Igen, ezt tapasztaltam.

– Csakugyan?

– Beleártottam magam egy heroinüzletbe. Épp csak hogy ki tudtam mászni belõle. De ez köztünk marad, ugye...?

Goldfinger vállat vont.

– Mr. Bond, valaki azt mondta: "A törvény nem egyéb kikristályosodott társadalmi elõítéleteknél!" Egyetértek ezzel a meghatározással. Érvényes a kábítószer-kereskedelem problémakörére is. S ha netán másképp lenne – nos, nem szándékozom segítséget nyújtani a rendõrségnek.

– Nos, a dolog úgy történt, hogy.... – Azzal Bönd belefogott a mexikói ügy taglalásába, magára vállalva Blackwell szerepét. – Szerencsésen megúsztam... – fejezte be – ... de az Universal Exportnál kitelt a becsületem.

– Képzelem. Érdekes történet. Maga meglehetõsen találékony alak. Nem érez kísértést, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta?

Bond vállat vont.

– Kicsit kockázatos. Annak a mexikóinak a példájából ítélve az üzlet nagykutyái nem viselkednek túl nagyvonalúan, ha megszorulnak. Amikor bajba kerültünk, meg sem próbált küzdeni, csak szájalt a gazember!

– Nos, Mr. Bond... – Goldfinger felemelkedett az asztaltól, az ügynök hasonlóképpen cselekedett. – Érdekes este volt. Nem tudom, a maga helyében foglalkoznék-e újból heroinnal. Biztonságosabb módszerekkel is lehet pénzt keresni. Mindent kockára tenni csak akkor szabad, ha az esélyek kedvezõek. A vagyont megduplázni nem könnyû feladat, és nem adódik rá túl gyakran lehetõség. Kíváncsi még egy saját aforizmámra?

– Hogyne!

– Nos, Mr. Bond... – Goldfinger képén felderengett a gazdag emberek halvány mosolya. – Egy összeget úgy duplázhatunk meg a legbiztosabban, hogy kétrét hajtva zsebre gyûrjük!

Bond, a bankár által kioktatott banktisztviselõ, kötelességtudóan mosolygott, de nem tett megjegyzést. Nem szerepelt elég'jól. Nem jutott elõbbre, ösztönei azonban arra intették, ne erõltesse tovább a dolgot. Visszatértek a hallba. Bond kezet nyújtott.

– Nos hát, köszönet a pompás vacsoráért. Ideje, hogy aludni térjek. Talán összefutunk még valahol egyszer!

Goldfinger kurtán megszorította az ügynök kezét, azután eltolta magától. (A fizikai "érintéstõl" ösztönszerûen irtózó milliomos újabb manírja volt ez.) Keményen Bond szemébe nézett.

– Egyáltalán nem lennék meglepve, ha összeakadnánk, Mr. Bond – szólt talányosán.

Útban visszafelé, Thanet holdsütötte szigetén, Bondnak újra és újra eszébe ötlött e megjegyzés. Miközben vetkõzött, miközben ágyba bújt, mindvégig erre gondolt, képtelen volt felmérni valódi jelentõségét. Jelenthette azt, hogy Goldfingernek szándékában áll kapcsolatba lépni vele, vagy azt, hogy Goldfinger Bond kapcsolatfelvételi kísérletére vár. Fej az elõbbi, írás az utóbbi. Bond felkelt az ágyból, felkapott egy érmét az öltözõasztaláról, s a magasba pöccintette, írás! Ezek szerint az õ feladata, hogy Goldfinger közelében maradjon!

Legyen! Ám, ha ismét "összefutnak", az ürügynek a lehetõ legkitûnõbbnek kell lennie... Bond visszafeküdt, s nyomban elnyomta az álom.

12. EGY KÍSÉRTET NYOMÁBAN

Másnap reggel, pontban kilenc órakor Bond felhívta a vezérkari összekötõt, M helyettesét: – Itt James. Megnéztem magamnak az ingatlant, mégpedig tüzetesen. Tegnap este a tulajdonossal vacsoráztam. Egészen biztosan tudom, hogy a vezérigazgató nem tévedett: valami csakugyan nincs rendjén az ingatlan körül, de nincs még elég tény a birtokomban ahhoz, hogy benyújtsam a bejárási jegyzõkönyvet. A tulaj holnap külföldre távozik, Ferryfieldrõl száll fel a gépe. Szeretném tudni, pontosan mikor: szívesen szemügyre venném még egyszer a Rolls Royce-át... Arra gondoltam, megajándékozhatnám egy zsebrádióval. Ami engem illet, valamivel késõbb indulok. Miss Ponsonby intézze el a helyfoglalást – a végcél egyelõre ismeretlen. Majd jelentkezem. Odaát semmi újság?

– Hogy végzõdött a golfjátszma?

– Nyertem.

A túloldalról kuncogás hallatszott.

– Sejtettem. Jókora summát, ugye?

– Honnét tudja?

– Mr. Scotland jelentkezett nálunk tegnap este. Fülest kaptak telefonon, hogy egy James Bond nevû egyén birtokában nagy mennyiségû, be nem jelentett dollár található. Tudni akarták, van-e nálunk ilyen alkalmazott, s hogy igaz-e a vád... A kérdezõsködõ fickó fiatal még, nem sejtette, mi az az Universal. Azt tanácsoltuk, beszéljen a rendõrfõnökkel. Ma reggel aztán elnézést kértek, ugyanekkor találta meg a titkárnõje a tízezer dollárt a postája közt. Elég vicces ember az ellenfele, mi?

Bond elmosolyodott. Jellemzõ Goldfingerre, hogy megpróbálta bajba keverni õt a dollárok miatt. Nyilván rögtön a játszma után felhívta a Scotland Yardot. Meg akarta mutatni, hogy aki kifog rajta, nem ússza meg szárazon. De legalább az bizonyossá vált, hogy hitelt adott a mese Universal Exportra vonatkozó részének.

– Ezt nevezem! – sóhajtott. – Gazember! Szóljon át, kérem, a vezérigazgatónak, hogy a pénznek a Fehér Keresztnél a helye. A többi rendben lesz?

– Természetesen. Néhány perc múlva visszahívom. Vigyázzon magára ott a messzi idegenben, és nyomban jelentkezzék, ha elunja a magányt, ha társaságra van szüksége! Jó utat!

– Viszlát! – Bond letette a kagylót. Nekiállt a csomagolásnak. Elképzelte, mi zajlik e percben az összekötõ irodájában. Bizonyára az iménti beszélgetésrõl készült hangfelvétel pereg, M helyettese "fordít" Miss Moneypennynek: Azt mondja, biztos benne, hogy Goldfinger készül valamire, de hogy mire, nem tudja. G. a 'Rolls Royce-szal együtt reggel indul Ferryfieldrõl. 007 követni akarja. (Mondjuk kétórás késéssel, hadd tegyen szert G. némi elõnyre a túloldalon... Intézze el a helyfoglalást, legyen szíves!) Beszélnünk kell a vámosokkal: 007 meg akarja vizsgálni a Rollst, el akarja helyezni rajta a nyomkövetõ irányjeladóját. (Ezt is intézze el, kérem!) Az állomásokon keresztül kapcsolatban maradunk, hátha szüksége lesz a segítségünkre... – És így tovább. A Szolgálat hatékony gépezete mûködésbe lép.

Bond végzett a csomagolással, majd – miután a londoniaktól megkapta a különféle visszaigazolásokat – a portára ment. Kifizette számláját, és a Canterburybe vezetõ úton egykettõre elhagyta Ramsgate-et.

London azt közölte, hogy Goldfinger egy délben induló különjáraton foglaltatott helyet. Bond tizenegyre ért ki Ferryfieldre, bejelentkezett a Központi Útlevélellenõrzõben, a vámtiszteknél, akik várták már. Kocsiját egy üres hangárban helyeztette el, hogy ne szúrjon szemet senkinek, õ maga cigarettára gyújtott, s elbeszélgetett a szolgálatban lévõkkel. A vámosok biztosak voltak benne, hogy a Scotland Yard embere, Bond meghagyta õket ebben a hitükben. Nem, magyarázta, Goldfingerrel minden rendben. Lehetséges azonban, hogy alkalmazottainak egyike megkísérel kicsempészni valamit az országból. A dolog persze bizalmas természetû. Elképzelhetõ volna, hogy tíz percre egyedül hagyják a Rolls Royce-szal? Megnézné a szerszámosládát. Kívánatos azonban, hogy a kocsi többi részét maguk a vámosok kutassák át titkos rekeszek után, mégpedig A fokozatú alapossággal... Természetesen, feleltek a tisztek.

Háromnegyed tizenkettõkor az egyik vámos kukkantott be az ajtón, Bondra kacsintott.

– Jönnek már! A kocsit a sofõr vezeti, de sebaj: mindkettõjüket felszállítjuk a gépre, mielõtt a Rollst beemelnénk. Azt fogjuk mondani, a súlyelosztás miatt, ami nem is akkora ostobaság, amekkorának látszik. Ismerjük már ezt a vén tragacsot: páncélozott, legalább három tonnát nyom. Szólunk, amint elkészültünk.

– Köszönöm – Bond ismét egyedül maradt. Zsebébõl elõvette a törékeny csomagocskát. Apró vákuumcsõhöz drótozott szárazelem volt benne. Az ügynök ellenõrizte az érintkezéseket, ismét zakója zsebébe süllyesztette a készüléket és várt.

Tizenegy ötvenkor nyílt az ajtó. A tiszt hívogatóan intett.

– Tiszta a levegõ! Mindketten a gépen ülnek.

A nagy, csillogó Silver Ghost az ellenõrzõ részlegben állt, a gépben tartózkodók nem láthattak be ide. A Rollson kívül egy kocsi akadt még: galambszürke Triumph TR3-as, lehajtott vászontetõvel. Bond a Rolls hátsó részéhez lépett. A vámosok eltávolították már a tartalék szerszámkészlet helyének fedõlemezét. Bond elõhúzta a szerszámosládát, úgy tett, mintha gondosan megvizsgálná tartalmát. Letérdelt. A rekesz belsõ oldalának végigkopogtatása ürügyén az egyik lemezhez rögzítette az irányjeladót, azután helyére tette a szerszámosládát. Befért. Az ügynök felállt, összedörzsölte két tenyerét.

– Semmi – mondta a vámtisztnek.

A vámos helyére illesztette a fedõlapot, s a franciakulccsal meghúzta a tartócsavarokat. Felállt.

– Az alváz és a karosszéria is rendben. A kárpitrétegek közt meg a huzat alatt sok az üres hely, ezekhez viszont komolyabb beavatkozás nélkül nem tudunk hozzáférni. Mehet?

– Igen, és köszönöm... – Bond visszatért az irodába. Hallotta az ósdi önindító kurta, mély hangú mordulását. Egy perc múltán a kocsi kigördült az ellenõrzõbõl, s pompás félkörrel a rakodórámpára fordult. Bond az irodahelyiségben állva nézte, ahogy felvontatják. A Bristol Teherszállító jókora állkapcsai összezárultak. A lépcsõket eltolták, az irányítótiszt felemelte hüvelykujját. A két hajtómû némi köhécselés után feldübörgött, s a hatalmas, ezüstös pillangó a kifutópálya felé indult.

Amint a gép a kifutóra ért, Bond a kocsijához ment, s a vezetõülésbe zökkent. Lenyomta a mûszerfal alá rejtett kapcsolót. Egy pillanatig még csend volt, azután hangos, éles sercegés kezdõdött a láthatatlan hangszóróban. Bond lecsavart egy szabályzót, s a sercegés mély hangú zümmögéssé halkult. Bond megvárta, míg a Bristol felszáll. Amint a gép felemelkedett, s a part felé indult, a zümmögés is alábbhagyott. Öt percen belül megszûnt. Bond a szabályzógombbal ismét befogta, öt percen át követte a csatorna túlpartja felé tartó gépet, azután kikapcsolta a berendezést. Benézett az ellenõrzõbe, szólt az ottaniaknak, hogy mivel a kétórai géppel repül, fél kettõre visszatér, majd ráérõsen egy ismerõs Rye-i kocsmához hajtott. Mostantól, ha a Rolls közelében, úgy százötven kilométeres körzeten belül marad, az irányjeladó, a hevenyészett rádiókészülék, melyet Goldfinger kocsijának szerszámrekeszébe telepített, kapcsolatban marad a DB III-ba épített vevõberendezéssel. Csak a hangerõre kell figyelnie, arra, hogy meg ne szûnjék a nesz. Egyszerû formája ez az iránymeghatározásnak, lehetõvé teszi, hogy kocsija távolról, a felfedezés veszélye nélkül kövesse azt a másikat. A Csatorna túloldalán ki kell majd derítenie, melyik úton indult tovább Goldfinger Le Touquet-ból, a közelében kell maradnia, de csak nagyobb települések és többszörös elágazások, keresztezõdések közelében zárkózhat fel jobban. Elõfordulhat, hogy egyszer-másszor téved, ilyenkor igyekeznie kell majd behozni a lemaradást. A DB III-nak ez aligha okozhat gondot. Jó mulatság lesz ekképp játszadozva átszelni Európát... Felhõtlen égbõl tûzött a nap: Bond egy másodpercre megborzongott örömében. Elmosolyodott: mosolya merev, higgadt és kíméletlen volt. Goldfinger – gondolta –, életedben elõször bajba kerültél, nagy bajba.

A veszélyes keresztezõdésnél, ahol a Le Touquet-en átvezetõ, csendes N38-as és a sûrû forgalmú Nl-es fõút találkozik, mindig akad egy agent cycliste, azaz kerékpáros megfigyelõ. Természetesen emlékezett a Rollsra. Az embernek észre kellett vennie... Igazi arisztokrata az autók közt. Jobbra fordult, monsieur, Abbeville felé! Egyórányi elõnye van, de ezzel a maga bolidájával...^*

Amint Bond visszakapta papírjait a repülõtéri hatóságoktól, nyomban "ráhangolt" a Rolls zümmögésére. Azt azonban, hogy Goldfinger északnak – a Benelux-államok, netán Ausztria, Németország felé – tart, vagy délnek indult, lehetetlen volt megállapítani. Efféle helymeghatározáshoz az összevetéshez legalább két, rádióval felszerelt gépkocsira lett volna szükség. Bond intett a megfigyelõnek, s a gázra taposott – egykettõre be kell hoznia lemaradását. Goldfinger bizonyára elhagyta már Abbeville-t, és a nagy elágazásnál továbbindult a Párizsba vezetõ N1-esen, netán a Rouenba vivõ N28-ason... Bond tudta, hogy ha rossz úton indul el, rengeteg idõ megy veszendõbe, miközben a hátrány tovább nõ...

A DB III. végigrobogott a gyatra, bogárhátú úton. Az ügynök nem kockáztatott, az abbeville-i távot – negyvenhárom kilométert – mégis sikerült negyed óra alatt leküzdenie. A nyomkövetõ zümmögése most hangos volt: Goldfinger elõnye nem lehet tehát több harminc-egynéhány kilométernél. De merre fordult vajon...? Bond találomra a párizsi utat válaszotta, s továbbhajszolta az autót. Jó ideig alig változott a nyomkövetõ hangjelzése – nem dönthette el, tévedett-e. Azután, szinte észrevehetetlenül, halkulni kezdett a zümmögés. Az ördögbe! Most visszaforduljon? Vagy hajtson sebesen tovább, s egy másodrangú úton közelítse meg Rovent, ahol beérheti emberét? Bond gyûlölt bárhonnét visszafordulni, ezért tíz kilométerrel Beauvois elõtt jobbra fordult. Egy ideig csak lassan haladhatott, azután kitért az N30-as gyorsforgalmira, amelyen, a nyomkövetõ hangjától sarkallva, Rovenig robogott. A város peremén letért az útról, csak fél füllel figyelt, miközben Michelin-féle térképét böngészte. Az erõsödõ zümmögésbõl arra következtetett, hogy sikerült elébe vágnia Goldfingernek. Újabb fontos elágazás következett azonban, s tudta, ha ismét rosszul dönt, a helyes útra nem lesz ilyen könnyû visszatalálni. Goldfinger választhatja az Alenon-Le-Mans-Tours közti, délnek futó utat, vagy délkeletnek fordulhat, Evreux, Chartres és Orleans érintésével elkerülve Párizst. Bond nem kockáztatta a behajtást Rouen központjába, hogy saját szemével gyõzõdjék meg, merre indul a Rolls. Sejtette, várnia kell, míg a nyomkövetõ zümmögése halkulni kezd, hogy azután találomra döntsön. Csak negyed órával késõbb gyõzõdött meg végérvényesen arról, hogy a Rolls elhaladt már. Az elágazásnál Bond ismét balra fordult, padlóig nyomott gázzal száguldott. Ez az! A zümmögés ez alkalommal egykettõre sivítássá erõsödött: Bond jó nyomon járt. Negyvenre lassított, csökkentette a hangerõt, úgy haladt tovább. Azon töprengett, merre tart vajon Goldfinger.

Öt óra, hat, hét. Bond visszapillantó tükrében lenyugvóban volt a nap, a Rolls azonban egyre suhant. Áthaladtak Dreux-n, Chartreson, végig az Orleans-ig nyújtózó, kilencvenegynéhány kilométeres egyenesen. Ha Goldfinger Orleans-t szemelte ki éjszakai szállásnak, a Rolls Royce remekül teljesített: több mint négyszáz kilométert futott be hozzávetõleg hat óra alatt. Látni való volt, a testes férfiú nemigen vesztegeti idejét, a lakott területeken kívül nyilván maximális tempót diktál az öreg Silver Ghostnak.

Bond gyorsított.

Halványan izzó helyzetlámpák tûntek fel elõtte. Bond városi reflektorai mellé most Marchal-típusú fényszóróit is bekapcsolta. Aprócska sportkocsi haladt elõtte. Az ügynök megközelítette. MG? Tirumph? Austin Healey? Halványszürke Tirumph volt, kétüléses, felhúzott vászontetõvel. Bond indexelt és megelõzte. Most egy újabb jármû helyzetlámpái tûntek fel a sötétségben. Az ügynök lekapcsolta fényszóróit, városi világítással folytatta útját. A másik kocsi elõnye jó két kilométernyi lehetett. Bond csökkentette a távolságot. Fél kilométernyi távolságból felvillantotta fényszóróit, hogy meggyõzõdjék róla, nem tévedett. Igen, csakugyan a Rolls-t követi! Hátrányát ismét két kilométerre növelte, tartotta ezt a pozíciót, visszapillantó tükrében meg-megpillantotta olykor a TR3 halvány fényeit. Orleans külterületén Bond az út szélére húzódott, a Triumph pedig máris tovasuhant.

Az ügynök sosem szerette Orleans-t. Papoktól és mítoszoktól hemzsegõ város ez, kellem és könnyedség nélkül való. Afölötti igyekezetében, hogy Jeanne d'Arc-hoz méltóvá váljék, szenteskedõ zárkózottsággal fogadja látogatóit, akiknek pénzét persze bezsebeli. Bond fellapozta útikönyvét. Goldfinger ötcsillagos szállodában köt ki majd, ahol nyelvhalfilét és sült csirkét fogyaszt. Az Arcadest választja, esetleg a Moderne-t. Bond szívesen maradt volna a városon kívül, szívesen töltötte volna az éjszakát a Loire-parti, remek Auberge de la Montespan falai közt, elalvás elõtt nyárson sült hússal töltve meg gyomrát – de közelebb akart maradni prédájához. Végül a Hotel de la Gare és az állomás büféjében elköltendõ vacsora mellett döntött.

Hasonló helyzetben mindig pályaudvarok hoteljeit választotta. A színvonalat megfelelõnek ítélte, mindig talált parkolóhelyet a kocsijának, ráadásul fogadni mert volna rá, hogy a de la Gare büféje kitûnõ. Az állomás közelében egyébként az ember mintha a város szívverését hallaná: az éjszakában áthaladó vonatok zaja csupa románc, csupa tragédia...

A vevõkészülék jó tíz perce egyenletesen zümmögött. Bond bejelölte térképén a három szállodához vezetõ utat, és elõvigyázatosan begördült a városba. A folyóhoz hajtott, végighaladt a kivilágított rakpart mentén. Nem tévedett, a Rollst az Arcades elõtt találta. Visszakanyarodott hát a városba, s az állomás felé vette az irányt. A Hotel de la Gare épp olyan volt, amilyenre, számított: olcsó, régimódi, megbízhatóan kényelmes. Bond forró fürdõt vett, még egyszer lement a kocsijához, megbizonyosodott arról, hogy a Rolls a helyén maradt, azután betért az állomás vendéglõjébe, ahol kedvenc menüi egyikét rendelte: két tükörtojást tejszínes mártásban, meg egy jókora petrezselymes nyelvhalat. (Orleans-hoz, szerencsére, elég közel a tenger. Más Loire menti városokban rendszerint pocsolyaíze van a halaknak) hozzá egy megfelelõ fajta Camembert-t. Jól behûtött anjoui vöröset ivott, talán fél litert, ráadásként egy pohárka háromcsillagos Hennessy-féle konyakot hajtott fel a kávéja mellé. Fél tizenegykor elhagyta a vendéglõt, ellenõrizte, megvan-e még a Rolls, majd egy órácskát sétált az esti forgatagban. Még egyszer utánanézett a Rollsnak, mielõtt aludni tért.

A Rolls másnap reggel hatkor is a helyén volt még. Bond kiegyenlítette számláját, dupla adag õrleménybõl készült café complet-t hajtott fel az állomáson, végighajtott a rakpart mentén, s egy mellékutcába húzódott kocsijával. Ezúttal nem hibázhatott. Goldfinger vagy átkel a folyón, és az N7-en indul délnek, a Riviéra felé, vagy a Loire északi partján, a folyóval párhuzamosan halad tovább, talán a Riviéra, talán Svájc, netán Olaszország irányába.

Bond kiszállt kocsijából, a mederfal párkányára könyökölt, a platánfák törzsei közt elétáruló képet figyelte. Fél kilenckor két, aprónak látszó figura lépett ki az Arcades-bõl. A Rolls nekiindult. Bond nézte, ahogy végiggördül a rakpart mentén, nézte, míg el nem tûnt, azután visszaült a volán mögé, és a nyomába eredt.

Kényelmes tempóban haladt át a Loire völgyén a kora nyári napsütésben. Kedvelte a világ eme zugát. Májusban, a fehér virágokkal pompázó gyümölcsfák, a téli záporoktól még bõvizû, széles és szelíd folyó völgye ifjan, szerelemre csábítón zöldellt. Bond épp erre gondolt, mikor, Chateauneuf elõtt, Bosch gyártmányú ikerdudák éles hangú bömbölésétõl kísérten, megelõzte a kis Triumph. A vászontetõ hátrahajtva sötétlett, egy pillanatra láthatóvá vált a vezetõ mélykék lencséjû szemüveggel részben takart, csinos arca. Bár Bond csupán a lány arcélét fogta be tekintetével: száját, a fejére boruló, fehérpettyes rózsaszín kendõ alól kiszabadult fekete hajfürtjét, már fejtartásából megállapította, hogy alighanem szép. Olyasvalaki fejtartása volt ez, aki hozzászokott mások elragadtatásához, s ebbe a kevélységbe a gyors autójával vánszorgó férfit megelõzõ, magányos nõ öntudatos pimaszsága vegyült.

Ennek meg kellett történnie, suhant át a gondolat Bond agyán. Éppen ma, hisz még a Loire vidék is erre készült: hogy az ember hajszolni kezdjen egy ilyen lányt, hogy ebédidõben beérje, hogy megismerkedjék vele, hogy tovább építgesse a kapcsolatot a folyóparti, névtelen vendéglõk valamelyikében, netán a kerthelyiség szõlõlugasa alatt. Frissen sült hal és jéghideg vovray-i fehérbor, egymás óvatos méregetése, azután a továbbautózás fej-fej mellett estig, délnek, egészen az ebédnél megbeszélt helyig. Olajfák, tücsökzene az indigószín ég alatt, a felismerés, hogy jól megértik egymást, s hogy útjuk nem is olyan sietõs. Azután, másnap ("Nem, ma éjszaka ne! Hisz alig ismerlek még... és különben is olyan fáradt vagyok...") a lány autóját a hotel garázsában hagyják, az övében indulnak másfelé, nyugatnak – ráérõsen, hisz nincs miért sietniök –, elkerülve a fõútvonalakat. Melyik is az a helység, ahová mindig kívánkozott, ha másért nem, a neve miatt? Megvan: Entre Deux Seins^*, egy falucska Les Baux közelében. Talán még fogadója sincs. Nos, ez estben továbbmennek a Camargue és a Rajna vidék határára, Les Bauxig. Egymásba nyíló szobákat vesznek ki itt (nem kétágyast, az korai lenne), a csodás Beaumaniere-ben, Franciaország egyetlen olyan hotellel egybeépült vendéglõjében, melyrõl a Michelin-útikönyv felsõfokban szól. Sült rákot rendelnek, s talán, ahogy az efféle estéken szokás, pezsgõt isznak hozzá. Azután...

Bondot mosolyra indította a maga kiagyalta történet, s a hárompontos befejezés. Ezúttal nem. Ezúttal a munkáddal kell törõdnöd. A mai napod Goldfingeré, nem a szerelemé. Ma csak Goldfinger méregdrága, borotválkozás utáni arcvizének illata csaphat meg, semmi másé... Mit használ vajon a lány? Az angol nõk gyakorta hibáznak e téren. Remélte, hogy az ismeretlen parfümje szolid, egynemû. Balmain-féle (Zöld Szél) lehetne, vagy Caron-féle (Gyöngyvirág). Bond, hogy némi erõt merítsen az elkövetkezõkhöz, felhangosította vevõkészülékét, azután lehalkította ismét, s higgadtan haladt tovább. A lány dolgán töprengett, az apró részleteket illesztette helyre. Összeakadhatnak még, hisz eddig is szinte fej-fej mellett haladtak. A lány nyilván ugyancsak Orleansban töltötte az éjszakát, de vajon hol? Milyen kár, hogy... De várjunk csak! Bond hirtelen felrezzent álmodozásából. A hátratolt vászontetõrõl eszébe jutott, hogy látta már ezt a Triumphot: ott várakozott Eerryfielden, bizonyára a Goldfinger-féle gép után következõ indulására. Igaz, a lányt odahaza nem látta, és a rendszámot sem nézte meg, a kocsi azonban kétségtelenül ugyanaz! Ha pedig így van, az, hogy ötszáz-egynéhány kilométer után még mindig Goldfinger sarkában jár, több merõ véletlennél. És a múlt éjjel tompított fénnyel haladt! Mit jelenthet mindez?

Bond a gázra lépett. Nevers felé közeledett: ideje felzárkózni a következõ nagy kanyar elõtt. Két legyet üthet egy csapásra: megbizonyosodhat a lány szándékáról. Ha a Triumph a DB III és Goldfinger Rollsa közt marad, további megfontolás válik szükségessé. Átkozottul kellemetlen volna, hisz Goldfingerrel így sem könnyû tartani a lépést... Kettejük közt egy követésre beállt harmadik kocsival pokolian nehézzé válhat a dolog.

A Triumph ott volt persze, tán három kilométerrel a Rolls mögött, jócskán lelassulva haladt. Amint a lány csillogó hátsóját (magában így nevezte a Triumphot) megpillantotta, Bond lassított. Lám, lám! Hát ez ki lehet? Mi az ördög ez az egész? Az ügynök morózusan, gondolataiba merülve hajtott tovább.

A kis konvoj egyre az N7-es széles, fekete szalagján haladt, a fõúton, mely vastag verõérként futja keresztül Franciaországot. Moulinsnál Bond csaknem lemaradt, az N73-ason kellett dupláznia. Goldfinger a megfelelõ helyeken elfordulva Lyons és Olaszország, netán Maçon és Genf irányába tartott. Bond növelni kényszerült sebességét, aztán épp csak hogy sikerült elkerülnie a veszélyt. Nemigen foglalkozott a nyomkövetõ zümmögésével, olyankor lassított csak, ha a Triumphot megpillantotta. Váratlanul fokozódott sivítássá a készülék alapzaja. Ha erõteljes fékezéssel nem csökkenti százhúszas tempóját, talán bele is szalad a Rollsba. így azonban alig vánszorgott már, mire egy emelkedõ tetejérõl megpillantotta a nagy, sárga autót: másfél kilométernyire várakozott az út szélén. Bond, Istennek hála, egy bekötõutat fedezett fel, – rákanyarodott, s egy sövény mögött megállt. Aprócska messzelátót szedett elõ a kesztyûtartóból, kiszállt, és visszafelé indult. Igen, a fene enné meg! Goldfinger egy patak partján, a víz felett átívelõ híd alatt üldögélt. Fehér zekét, fehér vászon sofõrsapkát viselt, mint a német turisták. Falatozott, mint afféle pikniken. Bond ennek láttán haragra gerjedt. Hát az õ ebédjével mi lesz? Most a Rollst vette szemügyre. A hátsó ablakon át látta az elöl ülõ koreai sötét sziluettjét. A Triumph viszont eltûnt a láthatárról. Ha a lány Goldfinger nyomában jár, a dolog meglepetésként érhette. Nyilván leszegte a fejét, és a gázra lépett. Akkor valahol elöl, elrejtõzve várja, hogy a Rolls beérje. De így van-e, csakugyan? Talán, gondolta Bond, túlságosan elszaladt velem a képzeletem. Meglehet, a lány az észak-olaszországi tavakhoz tart, ahol a nénikéje, néhány barátja, netán a szerelmese várja...

Goldfinger felállt. Rendes pasas! Ez az, szedegesd csak fel a papírszemetet, dugdosd csak el gondosan a híd alatt! Miért nem hajítod mindjárt a patakba?

Bond összeszorította ajkát. Mire is emlékeztetik ezek a manõverek? Megint képzeleg, vagy csakugyan “postaláda" a híd? Nem azért jött-e Goldfinger, hogy megbízói utasításának engedelmeskedve itthagyjon valamit, tán épp egy aranyrudat, ezalatt a híd alatt? Franciaország, Svájc, Olaszország. A hely aligha lehetne megfelelõbb – a lyoni kommunista csoport például a legerõsebb egész Franciaországban. És arról a pontról az út mindkét oldala kitûnõen szemmel tartható.

Goldf inger felfelé tartott a kaptatón. Bond visszahúzódott fedezékébe. Füléig jutott az ódon önindító hördülése. Óvatosságból addig figyelte a távolodó Rollst, míg az el nem tûnt.

Takaros híd, takaros patak volt. ívére azonosítási számot rögzítettek: 79/6. A hatodik híd volt tehát az N79 mentén, valamely településtõl számítva. Könnyû rátalálni... Bond fürgén kipattant a kocsiból, leereszkedett a lankás partoldalon. A híd alatt sötét volt és hûvös. A lassú folyású, kavicsos medrû, tiszta vízben halak cikáztak. Bond a téglák illeszkedését vizsgálgatta a talapzaton. A kellõs közepén, az út alatt, a fal tövében a fû sûrûbbnek látszott. Bond széthajtotta a fûszálakat. Frissen szaglott alatta a nemrég megforgatott föld. Bond az ujjaival látott munkához.

Hamar rátalált. Érintése sima volt, téglaforma. Megemeléséhez némi erõ kellett. Bond leverte a földet a tompasárga fémrõl, s zsebkendõjébe csavarta a súlyos aranyrudat. Zakója alá rejtette, s nekiindult a partoldalon, vissza a néptelen országúira.

13. “HA OTT MEGÉRINT..."

Bond elégedett volt magával. Rengetegen fognak megharagudni e baklövés miatt Goldfingerre, hisz húszezer fonttal számos piszkos húzást vihettek volna végbe. Terveiket most meg kell változtatniuk, összeesküvéseiket el kell halasztaniok – egyesek számára ez nyilván az életet jelenti. És ha valaha vizsgálat kezdõdik – ami a veszteségeket elkönyvelõ realista szemléletû szervezet ismeretében ugyancsak valószínûtlen –, ügynökeik bizonyára úgy vélik majd, egy, a híd alatt megbúvó csavargó találta meg az aranyrudat.

Bond felnyitotta – az utasülés alatti titkos rekeszt, elhelyezte benne a kincset. Veszedelmes útitárs! Fel kell vennie a kapcsolatot a szolgálat legközelebbi állomásának megbízottjaival, át kell adnia nekik: õk a diplomatapostával továbbküldhetik Londonba. Nyomban jelentést kell tennie a történtekrõl, hisz a lelet sok mindent bizonyít. Elõfordulhat, hogy M átszól a Deuxieme-nek, figyeljék, ki jön a hídhoz... De Bond remélte, hogy erre nem kerül sor. Riadalom törne ki az ellenség soraiban, épp, mire közel férkõznék prédájához. Azt akarta, hogy Goldfinger egy elõre kéknek, felhõtlennek lássa feje felett az eget...

Nekiindult. Más dolga van pillanatnyilag. Be kell érnie a Rollst még Macon elõtt, jól kell választania a genfi és a lyoni elágazás közt. Meg kell oldania a lány beavatkozásával felvetõdött problémát: ha mód nyílik rá, meg kell szabadulnia a Triumphtól. Hiába csinos az ismeretlen, csak összezavarja a képet... Ezenkívül ideje megállnia valahol, hogy enni- és innivalót vásároljon.

Egy óra múlt, és különben is megéhezett, amikor Goldfingert enni látta. Ideje továbbá tankolni, ellenõrizni az olaj szintet és a hûtõvizet.

A nyomkövetõ zümmögése erõsödött. Bond Maçon külterületén járt. Beljebb kell merészkednie, a leleplezõdés veszélye ellenére... A forgalomban alacsony építésû kocsija talán észrevétlen maradhat. Létfontosságú tudnia, áthalad-e a Rolls a Saône hídján, ráfordul-e a bourgi útra, vagy jobbra kanyarodik még a híd elõtt, hogy a Lyonba vivõ N6-oson robogjon tovább. Messze, a Rue Rambuteau túlsó végén sárga pont tûnt fel. Áthaladt a vasúti híd alatt, át egy kis téren. A jókora, sárga kocsi még mindig a folyó felé tartott. Bond látta, hogyan fordulnak meg utána a járókelõk. A folyó. Jobb kanyart vesz-e Goldfinger, vagy folytatja útját a hídon át? A Rolls ráhajtott a hídra. Svájcba tart – tehát? Bond a nyomában maradt St. Laurent külterületéig. Most pedig elõre a legközelebbi húsboltig, pékségig, italkereskedésig! Jó száz méternyire a járda felett aranyborjút ábrázoló cégér függött. Bond a visszapillantó tükörbe sandított. Lám csak, lám! A kis Triumph félméternyire volt csak a DB III farától. Mióta követi vajon a lány? Bond, aki mindeddig a Rolls útját kísérte figyelemmel, hátra se nézett, mióta a városba ért. Az ismeretlen bizonyára egy mellékutcában húzódott meg. így állnak hát! Véletlenrõl többé szó sem lehet. Valamit tennie kell. Sajnálom, kedvesem, tönkre kell tegyelek. Olyan gyengéd leszek, amennyire csak lehet. Fogódzkodj hát!

Bond hirtelen megállt a húsbolt elõtt. Hátramenetbe rántotta a sebváltót. Rémítõ csattanás és csörömpölés hallatszott. Az ügynök leállította a motort, és kiszállt. Hátrasétált a kocsi farához. A haragos arcú lány egyik szép vonalú, selyemharisnyás lábával a betonra lépett már egy indiszkrét pillanatra kivillant tejfehér combja. Lekapta szemüvegét, szétvetett lábbal, csípõre tett kézzel egyenesedett fel. Ajka vonaglott az indulattól.

Az Aston Martin hátsó lökhárítója a Triumph lámpáinak és hûtõrácsának maradványai közé ékelõdött.

– Ha ott még egyszer megérint, hozzám kell jönnie... – kezdte Bond nyájasan, de alig fejezte be, mikor a lány nyitott tenyere a képén csattant. Az ügynök megdörzsölte arcát. Meglehetõs csõdület támadt közben. Biztató, s elismerõ hangok hallatszottak.

– Allez y la gosse! Maintenant le knock-out!^*

A lány a pofonnal nem adta ki mérgét.

– Maga átkozott hülye! Mit mûvelt?

Ha a csinos lányok folyton dühöngenének, gondolta az ügynök, gyönyörûek is lehetnének.

– Nem túl jó a féke igaz? – érdeklõdött.

– A fékem? Mi az ördögöt beszél? Hiszen belémfarolt!

– Megcsúszott a kuplung. Nem gondoltam, hogy maga ilyen közel merészkedett. – Idõszerûnek érezte, hogy megnyugtassa az ismeretlent. – Rettentõen sajnálom. A javítást és az egyéb költségeket természetesen állom. Nem volt szerencsénk. Nézzük, mekkora a baj! Próbáljon eltolatni... Úgy látom, a lökhárítók nem akadtak össze... – Bond egyik lábával a Triumph lökhárítójára lépett, és néhányszor meglökte a kocsit.

– Ne érjen az autómhoz! Hagyja abba! – A lány dühösen helyezkedett el ismét a volán mögött. Lenyomta az önindítót, a motor felberregett. Fém csordult a motorháztetõ alatt. – Hallja, maga idióta? Tönkretette a hûtõ ventilátort!

Bond eddig csak remélhette, hogy sikerült. Most beszállt saját kocsijába, és odébbgördült. A lökhárító magával ragadta a Triumph néhány darabját, ezek utóbb az úton csörrentek. Az ügynök megint kiszállt. A csõdület feloszlott. Egy szerelõ-overallt viselõ férfi álldogált a közelben. Vállalta, hogy autómentõt hív, s el is indult, hogy kerítsen egyet. Bond a Triumphhoz ment. A lány kikászálódott már, várt rá. Arckifejezése megváltozott: higgadtabbnak tetszett. Bond figyelmét nem kerülte el, hogy sötétkék szeme elõvigyázatosan õt fürkészi.

– Nem túl nagy a baj – mondta a lánynak. – Valószínûleg csak az aljzatról lazult le a forgólapát. A lámpák helyére ideiglenes fényszórókat szerelnek majd, a krómrészeket kikalapálják. Holnap reggel újra úton lehet. Tudom... – Bond a zsebébe nyúlt a tárcájáért. – Tudom, hogy bosszúságot okoztam, és természetesen vállalok minden felelõsséget. Itt van százezer frank a javítási költségek, meg a ma esti kiadások fedezésére: telefon a barátoknak, és a többi... fogadja el, kérem, és tekintsük elintézettnek az ügyet! Szívesen maradnék, hogy meggyõzõdjem, rendben útnak indul-e holnap reggelig, de programom van ma estére: egyszerûen muszáj továbbállnom...

– Nem! – A szó hûvösen, határozottan csendült. A lány a háta mögött összefont karral várt.

– De hiszen... – Mit akar vajon, cécót a rendõrséggel? Vádat akar emelni ellene gondatlan veszélyeztetésért?

– Nekem is programom van ma estére. Nem maradhatok le róla; be kell érnem Genfbe. Elvinne odáig, kérem? Nincs messze, tán kétszáz kilométer. Ezzel – mutatott a DB III-ra – két órán belül odaérhetünk. Megtenné? Kérem!

Hangjában- kétségbeesett sürgetés bujkált. Nem hízelgés, nem fenyegetés, csak égetõ szükség.

Bond elsõ ízben vette szemügyre úgy, hogy többet látott benne egy csinos lánynál, aki igyekszik magára felhívni Goldfinger figyelmét, netán zsarolni próbálja a nagy testû férfit, hisz e lehetõségek tûntek a tények alapján a legkézenfekvõbbeknek. Az ismeretlen azonban egyikre sem látszott képesnek: túlságosan erõs egyéniségrõl, túl nagy adag önbecsülésrõl árulkodott az arca. Nem is a nõi csábítók egyen öltözékét hordta. Nehéz selyembõl készült, férfias fazonú fehér inget viselt. Legfelül nem gombolta be, a gallér azonban szûk kartongallér volt. A bõ ingujjak csuklóban gombolódtak. A lány nem festette körmeit, úgy tetszett, a középsõ ujján viselt arany jegygyûrû (valódi, vagy netán hamis?) az egyetlen ékessége. Igen széles, dupla sárgaréz csatos, fekete bõröv simult derekára – hátrafelé szélesedett, akár az autóversenyzõk gerincet is támasztó fûzõje. Kurta rakott szoknyája szürke volt, lábán lapos sarkú, drágának tûnõ fekete cipõ, melyben vezetni bizonyára kényelmes és egyszerû lehetett. Az egyetlen élénk színt a fején viselt kendõ rózsaszínje jelentette – ezt most, szemüvegével együtt, kezében tartotta az oldala mellett. Vonzó volt, csakugyan, ruházata azonban sokkal inkább keltette felszerelés, mint fiatal nõhöz illõ ruházat benyomását az ügynökben. A lány viselkedése, megjelenése egy árnyalatnyival férfiasabb, szabadosabb volt a kelleténél. Nincs kizárva, gondolta Bond, hogy a brit nõi lesikló válogatott tagja, netán olyasvalaki, aki sok idõt tölt Angliában vadászattal, sportbemutatókkal.

Bár igen szép volt, ahhoz a típushoz tartozott, melynek képviselõi nem törõdnek szépségükkel. Nem is próbálta eligazítani fürtjeit. Ennek eredményeképp haja éppúgy festett, mint valami kislányé – rendezetlenül. Bizonyos tincsek elszabadultak, s a választék sem került a megfelelõ helyre. Egyenetlen, sötét kontrasztjául szolgált mindez a szimmetrikus, halovány arcnak, melyet a sötét szemöldök hangsúlyozta kék szempár, az érzéki ajak, meg a széles járomcsontok, a szép vonalú áll sugallta elszántság, függetlenség határozott meg. Testtartását ugyanez az önbizalom jellemezte – még formás mellei is mintegy büszkén feszültek a szûk selyeming alatt. A kiállása – kissé szétvetett lábak, a hátán ismét összekulcsolt kezek –, provokációnak, kihívásnak egyaránt minõsülhetett. Lénye egésze mintha ezt sugározta volna: "Ne gondold, jóképû nyavalyás, hogy lekicsinyelhetsz! Te juttattál bajba, és Istenemre mondom, te is fogsz kihúzni belõle. Lehetsz jóvágású, nekem azonban megvannak a saját céljaim, megvan a saját életem..."

Bond mérlegelte a kérést. Milyen terhet jelenthet a lány? Milyen hamar tud majd megszabadulni tõle, hogy mehessen a dolga után? Jelent-e a helyzet biztonsági kockázatot? A szituáció hátrányaival csak a lány, s a lány céljai irányában táplált érdeklõdését állíthatta szembe, a mese emlékét, a meséét, melyet alakja köré szõtt, s melynek megvalósulása felé, íme, az elsõ lépés is megtörtént. Latba esett végül a "bajba jutott lány" kliséje, a tény, hogy egy nõ kér tõle segítséget.

– Szívesen elviszem Genfig – mondta végül kurtán. – Most – folytatta, az Aston Martin csomagtartóját felnyitva – bepakolhat. Míg a garázs dolgát elintézem, fogja ezt a pénzt... Vegyen ebédre valót mindkettõnknek. Magának amit kíván, nekem egy párat a lyoni kolbászból kenyérrel, vajjal, meg egy félliteres üveg maconi vörössel. A dugót húzassa ki!

Szemük találkozott, kettejük közt hím- és nõnemûek (uralkodók és alávetettek) viszonyát jellemzõ, néma üzenetek cikáztak. A lány átvette a pénzt.

– Köszönöm. Megpróbálkozom én is ugyanezzel... – A Triumph csomagtartójához ment, kinyitotta. – Nem, nem, hagyja csak! Boldogulok egyedül... – Egy behúzott zippzárú golftáskát és egy elegáns, kisebb bõröndöt húzott elõ, az Aston Martinhoz cipelte, s az ügynök segítségét elhárítva Bond bõröndje mellé helyezte õket. Megvárta, míg a férfi bezárja a csomagtartót, azután visszatért a Triumphhoz. Jókora, fekete bõrbõl készült válltáskát vett magához.

– Milyen nevet és címet adhatok meg? – kérdezte Bond.

– Hogyan?

Bond elismételte, s eltûnõdött közben, vajon hazudni fog-e a lány az elsõ, második, avagy mindkét kérdést illetõen.

– Nem maradok meg egy helyen – volt a válasz. – A cím legyen a Bergues Hotel, Genfben. A nevem pedig Soames. Tilly Soames... – Nem tétovázott. Eltûnt a húsboltban.

Negyedóra múltán már úton voltak.

A lány egyenes derékkal ült, az utat figyelte. A nyomkövetõ zümmögése elhalkult: a Rolls jó száz kilométernyi elõnyre tehetett szert. Bond sietett. Átrobogtak Bourgon, a folyón Pont d'Ain-nél. Már a Jura elsõ emelkedõin jártak, az N84-es s-kanyarjai következtek. Bond úgy vette õket, akár az Alpesi Futamok bajnokjelöltjei. A lány kétszer is nekidõlt, azután megmarkolta a kapaszkodót, s úgy haladt együtt a kocsival, mint egy jó mitfahrer. Egy ízben egy különösképp éles ívû forduló után, melynek alkalmával csaknem lesodródtak az útról, Bond útitársára pillantott. A lány ajkai szétváltak, orrlyukai enyhén kitágultak, szeme ragyogott: élvezte az utazást.

A hágó legmagasabb pontjáról elébük tárult a svájci határig húzódó nagy egyenes. A nyomkövetõ mostanra folyamatosan sercegett. Csökkentenem kell az iramot, gondolta Bond, különben még összefutunk az útlevélvizsgálatnál! A mûszerfal alá nyúlt, lehalkította a zajt. Az út szélére húzódott. Az autóban ülve, udvarias légkörben, de csaknem szótlanul költötték el piknikjüket. Társalgással egyikük sem próbálkozott: úgy tetszett, az eszük kölcsönösen másutt jár. Tíz perc múltán Bond újra nekiindult. Kényelembe helyezkedett, sietség nélkül követte a suttogó, fiatal fenyvesekkel szegélyezett pálya ívelését.

– Mi ez a zaj?-kérdezte alany,

– Egy mágnes gerjed valahol. Ha sietek, még rosszabb. Orleans-nál kezdõdött. Ma este meg kell nézetnem.

A lány úgy tûnt, beérte a halandzsával.

– Merre tart? – érdeklõdött. – Remélem, nem térítettem el túlságosan az útiránytól...

– Szó sincs róla – felelte Bond barátságosan. – Én is épp Genfbe készültem. Persze lehet, hogy maradok éjszakára – esetleg tovább kell mennem. Találkozóm kimenetelétõl függ. Maga meddig idõzik?

– Még nem tudom. Golfozni jöttem. Divionne-ban rendezik meg a nõk számára Svájc Nyitott Bajnokságát. Ennyire jó azért nem vagyok, de gondoltam, próbát tenni sosem árthat. Játszani szeretnék utána más kurzusokon is...

Megjárja. És miért ne lehetne igaz? Bond mégis bizonyos volt abban, hogy ez nem a teljes igazság.

– Sokat golfozik? – kérdezte.

– Meglehetõsen.

– Otthon melyik kurzushoz tartozik?

– A temple-ihez.

Könnyû kérdés. De igaz-e a rá adott válasz, avagy a lány az elsõnek eszébe ötlõ kurzust nevezte meg?

– Ott lakik a közelben?

– Henleyben él a nagynéném. Hát maga mit csinál Svájcban?~A szabadságát tölti?

– Dolgozom. Export- és importügyekkel foglalkozom.

– Ó...

Bond elmosolyodott. Színpadra való párbeszéd, a hangsúlyok udvarias színpadi hangsúlyok. Szinte látta is az angol színházakban olyannyira kedvelt jelenetet: társalgó, a franciaablakok túloldalán napfényben fürdõ mályvarózsák, a szófa két szélén üldögélõ pár. A hölgy teát tölt. “Parancsol cukrot?"

Kiértek a dombok közül. Hosszú, egyenes szakasz vezetett a francia határállomás távoli, apró épületcsoportjáig.

A lány nem adott alkalmat Bondnak útlevele szemrevételezésére. Amint az autó megállt, kijelentette, rendbe kell hoznia magát, s máris eltûnt a DAMES feliratú ajtó mögött. Bond átesett az ellenõrzésen, s épp az útiokmányával veszõdött, mikor Miss Soames, immár lepecsételt útlevéllel, elõkerült. A svájci vámnál azzal az ürüggyel szállt ki, hogy szüksége van valamire a bõröndjébõl. Bondnak nem jutott ideje rá, hogy kövesse, s megbizonyosodjék róla, átejtették.

Sietõsen hajtott Genfig, elegáns ívben kanyarodott a Bergues impozáns bejárata elé. A londiner átvette a lány bõröndjét és golfütõit. Bond és Miss Soames ott álltak a lépcsõn. Miss Soames a kezét nyújtotta.

– Minden jót... – A fürkészõ, kék szempár nem tükrözött ellágyulást. – És köszönöm. Maga remekül vezet. – Csak az ajka mosolygott. – Nem értem, hogyan kapcsolhatott félre odaát Macon-ban.

Bond megvonta a vállát.

– Nem túl gyakori eset. De örülök, hogy így történt. Ha végzek, esetleg találkozhatunk újra...

– Nagyszerû lenne... – A hanghordozásból kitetszett, hogy úgysem lesz. A lány sarkon fordult, besétált a lengõajtón.

Bond lerohant a kocsijához. Pokolba a lánnyal! Ideje megtalálni Goldfingert, azután felkeresni azt a kis irodát a Quai Wilsonon. Bekapcsolta a nyomkövetõt, s várt néhány percet. Goldfinger közel járt, de távolodóban, egyaránt választhatta a tó jobb, avagy bal partján futó utat. A nyomkövetõ hangszínébõl ítélve legalább két kilométerrel elhagyta már a várost. De merre? Bal felé, Lausanne-nak? Jobbra, Eviannak? A DB III eddig a bal oldalon haladt – Bond úgy határozott, megy tovább az orra után. Nekiindult.

Valamivel Coppet, a Madame de Staël által híressé tett tóparti falu elõtt ért a nagy, sárga autó nyomába. Egy teherautó mögé húzódott. Mire megelõzte, a Rolls eltûnt. Bond továbbhaladt, balra figyelt. A falu szélén épp becsukódott egy magas fal jókora, masszív, kétszárnyú kapuja.A levegõben por kavargott. A kapu felett, egyszerû cégtáblán, kék alapon fakósárga betûkkel ez állt: AURIC ENTREPRISES, A.G. Föld alá bújt hát a róka!

Bond folytatta útját a legközelebbi bal oldali elágazásig. Ezen haladt, míg meglelte azt a sávot, amely Coppet mögött, a szõlõskertek alatt, a kiserdõn át Madame de Staël kastélyához vezetett. Bond megállt a fák közt. Pontosan az Entreprises Auric, vagyis a titokzatos vállalat létesítményeire kell innét rálátnia. Magához vette messzelátóját, kiszállt, s lefelé indult a faluba vivõ gyalogúton. Jobb kéz felé hamarosan vaskerítést pillantott meg. A kerítés tetején szögesdrót csillant. Száz méterrel lejjebb a vaskerítés magas kõfalhoz csatlakozott. Az ügynök lassan haladt lefelé, azt a titkos bejáratot keresve, melyet a coppeti gyerekek készítettek, hogy a benti gesztenyefákhoz férhessenek. Meg is találta: a vaskerítés két rúdját szétfeszítették, egy kis test épp átférkõzhetett köztük. Bond, teljes súlyával az alsó rúdra nehezedve még néhány hüvelyknyivel tágította a rést, majd átpréselte magát rajta.

Vigyázva haladt a fák közt, nehogy száraz gallyra lépjen. A fák ritkulni kezdtek. Egy kisebb udvarház mögött alacsony épületek sora tûnt elõ. Bond kiválasztott egy vaskos fenyõtörzset, a mögé húzódott. Az épületeket nézte. A legközelebbi jó százméternyire lehetett. Nyitott udvara volt. Udvara közepén parkolt a porlepte Silver Ghost.

Bond a messzelátóért nyúlt, gondosan szemügyre vett mindent. A ház jó beosztású, ódon, vörös téglás, lapos tetejû épület volt, két emelettel és padlástérrel. Négy hálószoba, két nappali, legalább. A falakra kúszó, vastag törzsû glicinia javában virágzott. Takaros ház volt. Bond lelki szemeivel látni vélte a fehérre festett belsõt, érezte a szobák napsütést idézõ, sûrû, édeskés illatát. A hátsó kijárat a széles, kövezett udvarra nyílt, oda, ahol a Rolls állt. Bond felé nyitott volt az udvar, a másik két oldalt egyszintes, hegesztett fémlapokból összerótt mûhelyek zárták el. A két mûhely találkozásánál cinksüvegben végzõdõ, magas cinkkémény emelkedett. A cinksüveg tetején Bond riasztó, elhúzott szájhoz hasonlatos valamit pillantott meg, valamit, ami a legtöbb hajón megtalálható Decca radartányérra emlékeztette... A szerkezet állandó, körkörös mozgásban volt. Bond elképzelni sem tudta, mi célt szolgálhat itt, a fák közt megbúvó kisüzem kéményének csúcsán.

Az idill csendje, mozdulatlansága nem bizonyult tartósnak. Akárha Bond egypennyst dobott volna egy diorama nyílásába a brightoni parton: valahol ötöt ütött egy repedtfazék hangú óra. A jelre kitárult a ház hátsó ajtaja, kilépett rajta Goldfinger, aki még mindig fehér autóskabátját viselte, ezúttal sapka nélkül. Jellegtelen külsejû, apró termetû, kefebajuszú, szarukeretes szemüveget viselõ férfi követte. Goldfinger elégedettnek látszott. A Rollshoz ment, megpaskolta a motorház tetejét. A másik alak udvariasan nevetett. Zekéje zsebébõl sípot húzott elõ, s belefújt. A jobb oldali épület egyik ajtaja felpattant, négy, kék overallba öltözött munkás sorjázott elõ, a kocsihoz léptek. A nyitva hagyott ajtón át surrogó zaj hallatszott, jókora motor indult el, fogott ritmikus dohogásba, melyre Bond még Reculverbõl emlékezett.

A négy ember elhelyezkedett az autó körül. A kis ember vezényszavára – aki valószínûleg mûvezetõjük lehetett – nekiálltak darabokra szedni a Rollst.

Mire kiemelték sarkaiból a négy ajtót, leszerelték a motorháztetõt, s az egyik sárhányót rögzítõ csavarokat meglazították, nyilvánvalóvá vált, hogy módszeresen fosztják meg az ódon gépet páncélozott burkolatától.

Amint Bond erre a következtetésre jutott, Oddjob feketébe öltözött, keménykalapos figurája jelent meg a ház hátsó ajtajában. Odamordult valamit Goldfingernek, aki szót váltott a mûvezetõvel, azután bevonult, magukra hagyva munkásait.

Bond úgy érezte, ideje mennie. Még egyszer gondosan körbenézett, hogy rögzítse magában az üzem helyszínrajzát, majd visszafelé osont a fák közt.

– Az Universal Exporttól jöttem.

– Ó, csakugyan? – Az asztal fölött a királynõ Annigoni készítette portréjának reprodukciója függött. A helyiség többi falán Ferguson-féle traktorokat s más mezõgazdasági berendezéseket hirdettek. A jókora ablakon túlról a Quai Wilsonon zajló forgalom moraja hallatszott. Egy gõzös kürtjelet adott. Bond az ablakon keresztül figyelte, miként halad tova, lenyûgözõ ívet rajzolva a tó kora esti, makulátlan víztükrén. Utóbb tekintete visszatért, összekapcsolódott a közönyös, kifejezéstelen képû üzletember udvariasan firtató tekintetével.

– Szeretnék üzletet kötni önökkel.

– Miféle üzletet?

– Elõnyös üzletet.

A férfi elmosolyodott.

– 007, nemdebár? – Kérdezte vidáman. – Ismerõsnek tûnt nekem. Nos, miben állhatok rendelkezésére? – Hangja elõvigyázatosabbá vált. – Csak egyvalamit még: tisztázzuk gyorsan és csináljuk... Átkozottul forró itt a helyzet a Dumont-ügy óta. Lehallgatnak – az itteniek is, a vörösök is. Békések, persze, de nem lenne jó, ha a maga dolgát megszimatolnák...

– Számítottam valami effélére. Rutineljárásról van szó. Íme... – Bond kigombolta ingét, elõszedte a súlyos aranydarabot. – Küldje ezt haza, rendben? És továbbítsa ezt is, ha adódik rá alkalom... – A férfi jegyzettömböt húzott maga elé, és gyorsírással rögzítette az ügynök közlendõit. Amint végzett, zsebre vágta a jegyzettömböt.

– Nohát, nohát... Forró anyag. Vettük. Továbbítás éjféltájt. Ez – mutatott az aranyrúdra – máris indulhat Bernbe, ahol a csomagba kerül. Van még valami?

– Hallott már a coppeti "Entreprises Auric"-ról? Tudja, mivel foglalkoznak?

– Minden ipari vállalkozás profilját ismerem a környéken. Muszáj. Ezeknek Coppetben szegecselõ kalapácsokat próbáltunk eladni tavaly. Fémbútorokat készítenek. Nem is akármilyeneket. A Svájci Államvasutak vásárolnak tõlük, meg a légitársaságok.

– Tudja-e, milyen légitársaságok? A férfi vállat vont.

– Azt hallottam, elsõsorban a Mecca. Az a légitársaság, amelyik charterjáratokat indít Indiába. Innét indulnak a gépeik, Genfbõl. Komoly vetélytársai az Ali-Indiának. A Mecca egyébiránt magántulajdonban van. Olyasmit hallottam, hogy az Auric és tsa. is érdekelt benne – aligha véletlen, hogy tõlük rendelik azokat az üléseket.

Bond arcán lassan felderengett a bõsz mosoly. Felállt, kezet nyújtott.

– Egy perc alatt megoldotta az egész feladványt anélkül, hogy tudta volna! Nagyon köszönöm. Sok szerencsét a traktorüzlethez; remélem, találkozunk még...

Odalent az utcán Bond hamar kocsiba szállt, s a tóparti úton a Berguesig hajtott. Szóval így áll a dolog! Két napon át követte Európán át a Silvet Ghostot. A kocsi páncélozott. Kentben tanúja volt a javítgatásnak, s látta, hogyan távolítják el a burkolatot Coppet mellett. A lapok azóta nyilván a coppeti kemencékbe kerültek, hetven fémvázas ülést készítenek belõlük rövidesen a Mecca-társaság számára. Néhány nap múlva, Indiában leszerelik ezeket az üléseket, és alumíniumból készültekkel pótolják õket. Mekkora haszonra tesz majd szert Goldfinger? Félmillió fontra? Egymillióra?

Mert a Silver Ghost, vagyis az Ezüstszellem aranyszellem voltaképp – két tonnányi, súlyos, tizennyolc karátos arany.

14. FANTOMOK AZ ÉJSZAKÁBAN

James Bond szobát vett ki a Hotel des Berguesben, megfürdött, lezuhanyozott, átöltözött. Tenyerén méregette Walther PPK-jét, latolgatta, magával vigye-e, végül úgy döntött, hátrahagyja. Nem akarta, hogy az Entreprises Auricnél teendõ második látogatás alkalmával észrevegyék. Ha átkozott balszerencséjére mégis felfedeznék, az ellenállással mindent tönkretenne. Hisz kiagyalta a szükséges mesét – nem túl meggyõzõ, de legalább passzol az eddigiekhez. Meg kell elégednie ennyivel.

A kiránduláshoz mégis olyan cipõt választott, mely súlyosabb volt az alkalmi vonalvezetés alapján feltételezhetõnél.

A recepciónál megkérdezte, a szobájában tartózkodik-e Miss Soames. Meg sem lepõdött, mikor a fogadóportás közölte, ilyen nevû hölgy nem lakik a szállodában. Csak az volt kérdéses, nyomban elhagyta-e a lány a hotelt, vagy más néven jelentkezett be...

Bond végighajtott a csodaszép Pont du Mont Blancon, a fényesen kivilágított rakparton a szolid Bavaria Sörözõig, mely a Népszövetség idejében a "nagyok" találkozóhelye volt. Az ablak mellé telepedett, Enziánt ivott, és világos Löwenbrauval öblítette le. Elõbb Goldfinger dolgát gondolta át. Többé nem lehet kétséges, miben mesterkedik ez az alak. Nagy valószínûséggel kémhálózatot finanszíroz, s vagyonokat szerez úgy, hogy aranyat csempész Indiába, abba az országba, ahol a legnagyobb haszonra tehet szert portékája után. Brixham-féle hajója elvesztése után módolta ki jelenlegi eljárását. Elõször elhíresztelte, hogy az autója páncélozott – ez legfeljebb különcségnek minõsülhet. A legtöbb brit karosszériaépítõ cég foglalkozik ilyesmivel. A kocsik azelõtt indiai rádzsáknak kellettek, manapság olajsejkek, dél-amerikai diktátorok keresik õket. Goldfinger választása a Silver Ghost-ra esett, mert e típus tengelye az átalakítások után – képes volt megbirkózni a terheléssel, mert jellemzõje a szegecselt kocsiszekrény, s mivel a lehetõ legnagyobb lemezfelülettel rendelkezik. Nyilván kiruccant vele egyszer-kétszer, hogy Ferryfielden hozzászokjanak. Azután, a következõ utazás elõtt eltávolíttatta a páncéllemezeket reculveri üzemében, s a súlyt tizennyolc karátos színarannyal pótolta. Nikkellel és ezüsttel ötvözve az arany állja az efféle próbát. A szín sem árulja el, ha netán karambolozik, vagy a karosszériát meghúzzák. Goldfinger Svájcba, itteni kisüzemébe jön. Munkásait nyilván éppolyan gondosan válogatja össze, mint Reculverben. Leszerelik a borítólapokat, repülõgépüléseket készítenek belõlük, melyek a kárpitozás után a Mecca Légitársaság gépeire kerülnek. A céget, Goldfinger helyett, nyilván valami stróman irányítja, aki százalékot kap minden "aranyjárat" hasznából. E járatok gépeit – évente egyszer, kétszer, talán háromszor is? – kevés rakománnyal, alig egy-két utassal indítják. Bombay-ban vagy Calcuttában felülvizsgálat, felújítás válik szükségessé. A gépet a Mecca hangárjában új ülésgarnitúrával szerelik fel. A régi, az arany garnitúra a zugpiaci kereskedõkhöz kerül, Goldf inger Nassauban, vagy egy általa választott más helyen halmozza sterlingjeit. Száz, netán kétszáz százalékos hasznot zsebel be, azután elölrõl kezdi az egészet, az angliai “Antik aranyat veszünk!" boltokban, Reculverben, Genfben, Bombay-ben.

Igen, gondolta Bond, kibámulva a tó csillagfényben sziporkázó tükrére, így kell történnie: szigorúan zárt csempészhálózat, minimális kockázat, maximális profit. Hogy vigyoroghatott Goldfinger, miközben az ódon kígyó nyakú dudát nyomogatva elhúzott három ország ámuldozó rendõrei elõtt! Hisz úgy tûnik, meglelte a megoldást, a Bölcsek Kövét, ama bizonyos ARANYUJJAT! Ha nem lenne ilyen elvetemült, gondolta az ügynök, még csodálnám is. Csodálnám ezt a zseniális szélhámost, aki nagyszabású manõvereivel még az Angol Bankot is aggodalomban tartja. Így azonban arra vágyott csupán, hogy tönkretegye, s aranyát megszerezve rács mögé juttassa. Goldfinger, arany utáni sóvárgásában túlságosan könyörtelen, túlságosan veszedelmes: nem engedheti szabadon járni-kelni a világban.

Nyolc óra volt. Az Enzian, a tárnicsból desztillált szesz, a svájci krónikus alkoholizmus elsõ számú oka, kezdte felmelegíteni Bond bensõjét, feloldotta feszültségét. Ujabb, dupla adagot rendelt, hozzá egy Choucroute-ot, meg egy fondut.

Hát a lánnyal, a csinos, öntudatos ismeretlennel hogy áll a helyzet? Mi az ördögöt akarhat? Mennyi igaz a golffal kapcsolatos meséjébõl? Bond felállt, s a helyiség hátsó traktusában lévõ telefonhoz vonult. Felhívta a Journal de Geneve-et, és a sportrovat szerkesztõjét kérte. A szerkesztõ segítõkésznek mutatkozott, noha meglepte az ügynök kérdése. Nem, ilyen verseny nincs. A különféle bajnokságokat, természetesen nyáron tartják, miután másutt a nemzeti bajnokságok befejezõdtek. Jóval több külföldi ruccan így is át Svájcba... Hasonlóképp jár el minden más európai ország: annyi brit és amerikai játékost igyekeznek versengésre csábítani, amennyit csak lehetséges. Ez növeli a színvonalat. “Pas de quoi, monsieur."^*

Bond visszatért asztalához, hogy befejezze a vacsorát. Ennyit errõl. Bárki legyen is a lány, biztosan amatõr. Profik nem állnak elõ egyetlen telefonhívással megcáfolható mesékkel. Bond agyán – kelletlenül, mert tetszetõsnek, izgatónak találta a lányt – átfutott a gondolat, hogy az ismeretlen lehetne akár valami ügynök is. Ügynök, aki Goldfingert, õt, netán mindkettõjüket szemmel tartja. Rendelkezik néhány, a titkos megbízatásban járókra jellemzõ tulajdonsággal: független, határozott egyéniség, kész az önálló cselekvésre... Akkor is képtelenség! Hisz látnivaló, nincs semmi gyakorlata.

Bond egy szelet gruyere-sajtot, barna kenyérbõl készült pirítóst, pumpernickelt és kávét kért. Rejtélyes dolog ez a lánnyal.

Remélte, hogy az ismeretlennek sem vele, sem Goldfingerrel nincs személyes elintéznivalója. Bármiféle beavatkozással csak veszélyeztetné saját terveit.

Hisz egykettõre végez feladatával! Már csak bizonyíték kell, hogy a Goldfingerrel és a Rollsszal kapcsolatos feltételezései helytállóak. Ha sikerül betekintést nyernie a coppeti munkálatokba, ha sikerül egy kevés aranyport gyûjtenie a helyszínen, már az éjjel indulhat Bernbe, s kapcsolatba léphet a szolgálat ügyeletesével a követség vonalán. Az Angol Bank pedig, csendesen, diszkréten bár, de befagyasztja Goldfinger betétállományát szerte a világon, azután, talán már holnap, a svájci rendõrség különleges ügyosztálya is bekopogtat az Entreprises Auric kapuján. Vizsgálat következik. Goldfinger Brixtonba vonul, s az egyik csempészetre szakosodott bíróság – a Maidston- vagy a Lewesféle – elé hamarosan bizalmasan kezelt, bonyolult ügy kerül. Goldfinger kap pár évet, állampolgárságát megvonják, illegálisan exportált anyaga pedig visszaszivárog az Angol Bank páncéltermeibe. Megbízói fogukat csikorgatják majd, s újabb lappal bõvül a Bondról vezetett terjedelmes dossziéjuk...

Ideje megtenni az utolsó lépést! Bond fizetett, elhagyta a sörözõt, s a kocsijához ment. Áthajtott a túlpartra, azután lassan gördült végig a kivilágított rakpart hosszában, alkalmazkodva az esti forgalom ritmusához. Céljaira épp megfelelõ volt az éjszaka. A harmadik negyedben járó, ragyogó hold elegendõ fényt adott, szél sem rezdült azonban, hogy zúgásával palástolja az üzem megközelítésekor a fák közt keltett zajt. Igaz, sietségre semmi ok: Goldfinger emberei nyilván hajnalig dolgoznak. Csak nyugodtan, csak óvatosan! Bond szeme elõtt film gyanánt peregtek az üzem, s a megközelítésére kiszemelt ösvény képei, miközben kocsiját a jó vezetõkre jellemzõ automatizmussal irányította a szunnyadó tópart mentén futó, széles, fehér mûúton.

A délután már bejárt útvonalon haladt. Miután lekanyarodott a fõútvonalról, átkapcsolt tompítottra. A fák közé érve elhagyta a pályát, egy tisztáson állapodott meg, s leállította a motort. Ült és fülelt. A súlyosan ráhulló csendben csak az átforrósodott fém percegett alig hallhatóan a motorháztetõ alatt, s az óra ketyegett szaporán a mûszerfalon. Bond kiszállt, óvatosan hajtotta be az ajtót, majd elõvigyázatosan indult lefelé a fák közti keskeny ösvényen.

Már hallani, érezni vélte a generátor motorjának súlyos lüktetését ...dumm...dumm...dumm. Veszedelmet sejtetõ, meglehetõsen rémisztõ zaj volt. Bond elérte a fémrudak közti rést, átférkõzött rajta, azután csak állt, minden idegszálával figyelt a holdsütötte lombok alatt. DUMM... DUMMM... DUMM... A hatalmas, fémes dobbanások közelrõl hangzottak, szinte az agyáig hatoltak. Bond azt a fajta borzongást érezte, melyet elõször gyermekkorában, az elsõ éjszakai bújócska közben él át az ember. Az ügynök megmosolyogta az állati veszélyérzet e megnyilvánulását. Vajon miféle õsi húrt pendített meg a magasba nyúló cinkkémény felõl hallatszó, ártalmatlan gépmoraj? A barlangjában rejtõzõ sárkánygyík "emlékét" idézi? Bond megfeszítette izmait, lépésrõl lépésre haladt elõre, óvatosan félre tolta útjából a gallyacskákat, gondosan ügyelt minden lépésére, akárha aknamezõn járt volna.

A fák ritkulni kezdtek. Hamarosan eléri azt a vaskos törzset, mely mögött délután bújt meg... Bond kinézte a fát, azután dobogó szívvel mozdulatlanná dermedt. Az általa választott fedezékben egy alak hasalt a földön.

Az ügynök nagyra tátotta száját, azon keresztül lélegzett lassan, feszültségét enyhítendõ. Izzadó tenyerét hangtalanul nadrágszárába törülte. Lassan négykézlábra ereszkedett, s filmfelvevõgép-lencsék módjára kitágult szemekkel megindult elõre.

A fatörzs mögött fekvõ alak megmoccant, vigyázva új pozíciót vett fel. Szellõ suttogott a fák lombjai közt. A holdsugarak mintázata sebes táncba kezdett a testen, azután megállapodott. Bond sûrû fekete hajat, fekete pulóvert, szûk fekete nadrágba bújt lábakat pillantott meg. S megpillantott valami mást is: egy, a földön heverõ egyenes, csillogó fémcsövet. A csõ a fekete hajkoronától a fatörzsek közti fû közé ért.

Bond lassan, fáradtan hajtotta le fejét, két keze közt a földre bámult. A lány az, Tilly... A lenti épületeket figyeli... A kezében puska – puska, melyet bizonyára az ártalmatlan golfütõk között rejtegetett. Készen áll rá, hogy tüzet nyisson a lentiekre. Az átkozott, ostoba liba!

Lassanként persze megnyugodott. Nem számít, kicsoda ez a lány, sem az, mit akar... Felmérte a távolságot, megtervezett minden mozzanatot: a végsõ ugrás ívét is. Bal kéz a nyakra, jobb kéz a puskára. Most!

Bond mellkasa a fart súrolva a lány hátára zuhant, a lány tüdejébõl az ütközés pillanatában halk hördüléssel szorult ki a levegõ. Bond baljának ujjaival a torkához kapott, sikerült meglelnie a fõ ütõerét, míg jobbjával a puskatust ragadta meg. Odébbcsúsztatta ujjait, meggyõzõdött róla, hogy a fegyver ki van biztosítva, azután félretolta. Csak ezután húzódzkodott lejjebb a lány hátáról, s eresztette el a nyakát. Tenyerével gyöngéden a száját fogta be. Érezte, a test vonaglik az övé alatt, a lány – öntudatlanul – levegõ után kapkod. Bond vigyázva fogta össze jobbjával a lány két kezét. A farizmok megfeszültek, a lábak megmoccantak – az ügynök gyomrával, combjával a talajhoz szegezte õket; figyelmét nem kerülte el az ellenszegülõ izmok ereje. Ujjai közt érezte a fogoly szisszenõ lélegzetvételét. Húsába fogak mélyedtek. Bond óvatosan elõrébb húzódzkodott, s a hajon keresztül sietõsen a lány fülébe suttogta: – Az Isten szerelmére, Tilly, maradjon nyugton! Én vagyok az, Bond. Nem akarok rosszat, de ez nagyon fontos. Mindenrõl maga sem tudhat... Megteszi, hogy nyugton marad, és rám figyel?

A fogak eleresztették az ujjait. A test elernyedt, mozdulatlanul hevert az övé alatt. A lány egy idõ után bólintott.

Bond legördült róla, elhevert mellette, de a lány kezét továbbra is fogva tartotta.

– Szuszogja ki magát... – suttogta. – De árulja el: Goldfingerre pályázik?

A halovány arc oldalra fordult, azután vissza. A lány hangja ádáz suttogás volt:

– Meg akartam ölni!

Egy lány, akit Goldfinger magára haragított... Bond eleresztette a kezét. A lány visszahúzta õket, tenyerébe támasztotta fejét. Egész testében borzongott a kimerültségtõl és az idegfeszültségtõl. Vállai lassan rázkódni kezdtek. Bond odanyúlt, s némán, ütemesen simogatni kezdte a haját. Óvatosan szemügyre vette a lenti változatlan, békés képet. De változatlan-e csakugyan? Mert valami megváltozott: a radarberendezés helyzete a kémény tetején. Az ovális száj most egyenesen feléjük fordult, ez azonban nem tûnt fontosnak Bond számára.

A lány abbahagyta a sírást. Bond még közelebb hajolt a füléhez. Tilly hajából jázminillat áradt.

– Ne aggódjon! – suttogta az ügynök. – Én is Goldfingerre pályázom, és sokkal nagyobb kárt teszek benne, mint amekkorát maga tudott volna. Londonból küldtek, õk akarják, hogy elkapjam. Mit mûvelt magával?

– Megölte a nõvéremet – suttogta a lány alig hallhatóan. – Jill Mastertont. Ismerte, igaz?

– Hogyan történt? – sziszegte Bond könyörtelenül.

– Goldfinger havonta egyszer hál nõvel. Jill akkor mondta el ezt, mikor megegyezett vele. Goldfinger hipnotizálja a kiválasztottakat, aztán... aztán aranyszínûre festi õket.

– Jézusom! Miért?

– Nem tudom. Jill mondta, hogy bolondja az aranynak. Azt hiszem, valahogy úgy érzi, birtokba veszi ilyenkor az aranyat. Mintha magához kötné, érti, ugye? Van egy koreai szolgája, az mázolja a lányokat aranyszínûre, csak a hátukat kell szabadon hagynia. Hogy miért, azt Jill sem sejtette. Én jöttem rá, hogy azért kell, meg ne haljanak. Ha az egész testüket bearanyoznák, nem tudnának a bõrük pórusain át lélegezni, és meghalnának. A szeretkezés után a koreai valami oldószerrel lemossa õket. Ezer dollárt kapnak Goldfingertõl, és mehetnek.

Bond szinte látta a félelmetes Oddjobot, kezében az aranyfestékes dobozzal, látni vélte Goldfinger aranyosan csillogó nõi testekre meredõ, vad szenvedélyekrõl árulkodó tekintetét.

– Mi történt Jillel?

– Táviratozott értem. Egy kórház intenzív osztályán feküdt Miamiben. Goldfinger kirúgta. Haldokolt. Az orvosok nem tudták, mi a baj, de Jill elmondta, mi történt, mit tett vele az az ember... Még azon az éjszakán meghalt. – Tilly hangja száraz volt, tárgyilagos. – Amint hazaértem Angliába, felkerestem Traint, a bõrgyógyászt. Õ magyarázta el ezt a dolgot a pórusokkal. Hasonló történt egy kabaré táncosnõvel, aki "ezüstszobor"-ként lépett fel. A doktor megmutatta a boncolási jegyzõkönyvet meg a többit. Tudtam már, mi volt Jill baja. Goldfinger bearanyoztatta az egész testét. Megölette. Biztosan bosszúból azért... azért, mert elment magával... – A lány kivárt, azután tompa hangon folytatta: – Jill magáról is beszélt. Kedvelte... Kedvelte magát. Megkért, ha valaha találkozunk, adjam oda ezt a gyûrût...

Bond szorosan lehunyta a szemét, úgy kelt birokra a lelkifurdalással. Újabb áldozat! A kezéhez ismét vér tapad... És ezúttal egy óvatlan gesztus eredményeképpen, cserébe huszonnégy órányi gyönyörért, mellyel õ és a csodaszép lány ajándékozták meg egymást. Goldfinger pedig ezerszeresen, milliószorosan viszonozta az önérzetére mért ügyes csapást. Azok a közömbösen csengõ szavak a sandwichi napsütésben, alig két nappal ezelõtt! "Kilépett a szolgálatomból..." Milyen élvezettel mondhatta ezt Goldfinger! Bond körmei önnön tenyerébe vájtak. Elszámoltatja Goldfingert e gaztettrõl, ha addig él is! Hát magában hogy intézi el...? Tudta a választ. Ezúttal nem rázhatja le magáról a felelõsséget azzal, hogy a dolog kötelessége teljesítése közben történt. E halálesettel, a felelõsséggel együtt kell majd élnie.

Tilly lehúzta ujjáról a gyûrût, az aranyszívet tartó kezek díszítette aranygyûrût. Szájával próbálkozott, s a gyûrû engedett. Bond felé nyújtotta. A fatörzs hátterére rajzolódó apró aranykarikán megcsillant a holdfény.

Az ügynök neszt hallott, szisszenéshez, éles füttyhöz hasonlót. Száraz, visszhangzó csattanás következett: szeme elõtt madárszárnyak gyanánt verdestek az acél nyílvesszõ alumínium tollai. A nyílvesszõ lassan mozdulatlanná vált. Az aranygyûrû lesiklott hosszában, és a fának koppant.

Bond lassan, majdhogynem unottan tekintett fel.

Tízméternyire – félig a holdfényben, félig árnyékban állva – sötét, dinnyefejû alak guggolt, szétvetett lábai judoalapállásban. Az íj csillogó félkörét tartó bal karja egyenes volt, akár egy párbajozóé. A második nyílvesszõ tollat tartó jobbja mereven szorult jobb arcához. Feje mögött mereven tartott jobb könyöke feketéllett mozdulatlanul. A második nyílvesszõ ezüstös hegye a két rejtõzködõ, felfelé tekintõ, halovány profil felé mutatott.

– Nehogy megmoccanjon! – suttogta a lánynak Bond, ezután fennhangon így szólt:

– Hello, Oddjob! Fenemód remek lövés volt! Oddjob a nyílheggyel felfelé mutatott. Bond, a lányt takarva, felegyenesedett.

– Nem szabad észre vennie a puskát... – mondta halkan Tillynek; majd nyugodt hangon, békítõleg szólt a koreaihoz: – Kellemes kis birtoka van Mr. Goldfingernek... Szeretnék szót váltani vele mostanában, de ehhez egy kicsit késõre jár már. Megmondhatod neki, hogy holnap benézek... – a lányhoz fordult. – Na gyere, drágám, elég már az erdei sétából! Ideje visszamennünk a szállóba! – Egylépésnyit távolodott Oddjobtól, a kerítés felé.

Oddjob elöl lévõ lábával dobbantott. A második nyílvesszõ hegye Bond gyomrának szegezõdött.

– Oargh! – A koreai fejével oldalt és lefelé, a ház felé biccentett.

– Ó, úgy gondolod, szeretne bennünket nyomban fogadni? Jól van. De nem zavarjuk majd, ugye? Gyere drágám... – Bond bal felõl kerülte meg a fát, igyekezett távol maradni a fûben a homályban heverõ fegyvertõl.

Miközben lassan lefelé tartottak a dombról, Bond halkan, sietve oktatta ki Tillyt.

– Maga a barátnõm. Angliából ugrottunk át. Tegyen úgy, mintha szórakoztatná meglepõ kis kalandunk. Nagy bajban vagyunk, ne próbálkozzék semmi mással! – Fejével intett Oddjob felé. – Ez az alak gyilkos.

– Ha nem avatkozott volna a dolgomba... – kezdte mérgesen a lány.

– És viszont – vágta rá Bond kurtán, aztán meg is bánta. – Sajnálom, Tilly, ne haragudjon. De nem hiszem, hogy megúszhatta volna a dolgot.

– Mindent elterveztem! Éjfélre átléptem volna a határt.

Bond nem válaszolt: felfigyelt valamire. A magasba nyúló kémény tetején ismét forgásba kezdett az ovális radartányér. Eszerint ez a berendezés érzékelte, neszelte meg jöttüket! Bizonyára egyfajta hangdetektor. Micsoda körültekintõ alak...! Sosem állt szándékában lebecsülni Goldfingert. Öntudatlanul mégis ebbe a hibába esett vajon? Ha legalább a pisztolyát elhozta volna... De nem. Tudta, hogy a történtek után egy mégoly gyors húzással sem lephetné meg a koreait. Halálos fegyver ez az ember, a küzdelem vele szemben, fegyverrel, avagy fegyvertelenül, nem kevésbé reménytelen, mint puszta kézzel rontani egy tanknak.

Az udvarra értek. E pillanatban nyílt ki a ház hátsó ajtaja. Újabb két koreai – bizonyára a reculveri személyzetbõl – szaladt eléjük a meleg villanyfényben. Veszedelmesnek tûnõ, lakkozott botokat szorongattak.

– Állj! – Vad, üres mosoly ült mindkettõjük arcán, a mosoly, melyrõl a J állomás munkatársai, a japánok fogolytáborait megjárt kollégák meséltek Bondnak. – Motozunk. Ne csinálja bajt, mert... – Az a férfi, amelyik beszélt, jókorát suhintott a levegõbe botjával. – Föl kezeket!

Az ügynök lassan felemelte a kezét.

– Ne ellenkezzen velük, bármit csinálnak – mondta a lánynak.

Oddjob elõrelépett, fenyegetõen állt mellettük, figyelte a motozást. A koreaiak szakértõ módra végezték a dolgukat. Bond türtõztette magát, míg a Tilly testén matató kezeket, a vigyorgó arcokat nézte.

– Oké. Jönni!

Bevezették õket a nyitott ajtón, végig egy kövezett passzázson, a ház tágasnak nemigen mondható halijáig. A levegõ, ahogyan azt Bond elõre sejtette, nyáriasan, áporodottan szaglott. Az ajtók fehérek voltak. Oddjob bekopogott az egyiken.

– Tessék...

Oddjob benyitott, betessékelte foglyait.

Goldfinger széles íróasztal mögött ült, melynek lapját feltûnõen elrendezve, fontosnak látszó papírok borították, s melyet kétfelõl szürkére festett fém iratszekrények vigyáztak. Az íróasztal mellett, Goldfinger keze ügyében, egy alacsonyabb asztalkán rövidhullámú adókészülék állt. Akadt itt számítógépkonzol, és egy buzgón dolgozó masina is, ez utóbbit Bond barográfnak vélte. Gyanította, hogy a jelenlétüket felfedõ detektorral van összeköttetésben.

Goldfinger bíborszín bársonyból készült szmokingkabátot, nyitott gallérú fehér selyeminget viselt. Az ing kivágásában jól látszott vöröses mellszõrzete. Egyenes háttal ült magas támlájú székén. A lányra rá sem hederített: nagy, fakókék szemét Bondra szegezte. Nem árult el meglepetést. Tekintete nem tükrözött egyebet kikezdhetetlen keménységnél.

– Hát idehallgasson, Goldfinger... – füstölgõit Bond. – Mi a fene ez az egész? Rámuszította a rendõrséget amiatt a tízezer dollár miatt, úgyhogy leruccantam ide maga után a barátnõmmel, Miss Soames-szal. Azért jöttem, hogy megtudakoljam, mi a nyavalyát akart ezzel... Átmásztunk a kerítésén. Tudom, ez birtokháborítás, de el akartam kapni, mielõtt odébbáll... Aztán jön ez a maga majomembere... Kévésen múlt, hogy ki nem nyírta valamelyikünket az íjával! Két másik nyavalyás koreai sakkban tartott, megmotozott bennünket. Mit jelentsen ez? Ha nem tud tisztességes magyarázatot adni, ha nem kér elnézést, a nyakára küldöm a rendõrséget!

Goldfinger egykedvûen, keményen bámult rá, a szeme sem rebbent, mintha nem is hallotta volna Bond, a "dühös úriember" kifakadását. Szép vonalú ajkai megmozdultak, így szólt:

– Van egy aforizma Chicagóban, Mr. Bond: "Az elsõ találkozás alkalom. A második a véletlen mûve, a harmadik már ellenséges mesterkedés." Miami, Sandwich, és most Genf... Ezúttal kiszedem magából az igazságot... – Lassan elnézett Bond feje felett.

– Oddjob! A Vallatóba vele!

Harmadik rész: Az ellenséges mesterkedés

15. A VALLATÓSZOBA

Bond ösztönösen, minden meggondolás nélkül cselekedett. Sebesen elõrelépett, és az asztal felett Goldfingerre vetette magát. Az alacsony ívû ugrás végén az asztalon kötött ki, onnét, a papírokat lesodorva zúdult tovább. Feje súlyos puffanással vágódott Goldfinger mellcsontjának, az ütés ereje székestõl megbillentette a nagy testú férfit. – Bond az asztal széle felé rúgott, új lendülettel vetõdött elõre ismét. Amint a szék felborult, s a két ember a bútorok recsegése-ropogása közepette elterült a földön, az ügynök ellenfele torkához kapott, hüvelykujjait a gégefõbe mélyesztette, azután teljes erejével lefelé nyomta.

Egyszerre mintha a ház szakadt volna rá. Mintha fahasáb találta volna nyakszirten – elernyedõ testtel fordult le Goldfingerrõl a padlóra, s elveszítette az eszméletét.

A fényörvény, melyben Bond keringett, lassanként koronggá, sárga teliholddá, azután izzó küklopsz-szemmé laposodott. A tüzes szemgolyó körül valamiféle írás látszott. Üzenet ez, fontos üzenet az õ számára! El kell olvasnia! Bond óvatosan olvasta ki az apró betûket, egyiket a másik után. Az üzenet így szólt:

SOCIETE ANONYME MAZDA. Vajon mi a jelentõsége?

Az ügynök arcára kemény ütés gyanánt zúdult a víz. Elvakította, szája is megtelt vele. Kétségbeesetten öklendezett, mozdulni próbált, de nem tudott. Szeme és agya kitisztult. Nyakszirtjében éles fájdalom lüktetett. Jókora, zománcozott lámpaburára meredt, a burában egyetlen, nagy erejû izzó égett. Teste valamiféle asztalon hevert, csuklóit és bokáit ennek sarkaihoz béklyózták. Ujjaival tapogatózva csiszolt fémfelületet érzett.

– Kezdhetjük – csendült egy színtelen, unott hang, Goldfinger hangja.

Bond a hang irányába fordította fejét. Szeme káprázott a fénytõl. Erõsen hunyorított, azután felnézett megint. Goldfinger vászonszéken üldögélt. Szmokingkabátját levette, ingujjban volt. Torkán vörös szorításnyomok éktelenkedtek. A szék melletti kempingasztalon különféle szerszámok, fémeszközök közt irányítódoboz sötétlett. Az asztal túloldalán, egy másik széken Tilly Masterton ült, csuklóit, bokáit a fémcsövekhez kötözték. Egyenes derékkal ült, ahogy az iskolában szokás. Bond nagyon szépnek, de nyúzottnak, kábának látta. Szeme üresen meredt az ügynökre: kábítószerrel bódíthatták el, netán hipnotizálták.

Bond most jobbra fordította a fejét. Néhány méternyire ott állt a koreai. Keménykalapja még mindig ott ült a fején, bár derékon felül meztelen volt. Roppant felsõtestén verítéktõl csillogott a sárga bõr. Felsõteste szõrtelen, lapos mellizmai szélesek, mint két vacsoratál, a has bemélyedés a bordázat hatalmas íve alatt. Az ugyancsak szõrtelen bicepszek és alkarok combnyi vastagok... A ferde vágású, olajosán fénylõ szemekben mohóság, öröm. Az elfeketedett fogakkal teli száj széles, várakozásteljes vigyorra húzódott.

Bond felemelte a fejét. Még a gyors körülpillantás is fájdalmat okozott. Az üzem egyik mûhelyében voltak. A két villamos kemence vasajtajának sarkaiban fehéren izzott a fény. Fakeretekbe foglaltan kékes színû fémlapok sorakoztak, valahonnét egy generátor zümmögése, távolabbról, tompán kalapálás, egészen távolról pedig, mintegy alapzajként, az energiatelep fémes dohogása hallatszott.

Bond most az asztalt vette szemügyre, amelyen hevert. Sóhajtva vetette ismét hátra fejét. A csiszolt acéllap közepén keskeny bemélyedés futott végig. A lap távoli végében, az ügynök szétvetett lábaival szemben, a bemélyedés vonalában egy körfûrész fogai csillantak.

Bond fektében az izzón olvasható, kis üzenetre bámult. Goldfinger ekkor nyugodt, társalgó stílusban beszélni kezdett, az ügynök pedig elhessegette a képzelete elé tárta riasztó képeket, s figyelt.

– Mr. Bond – mondta a nagy testû férfi –, "fájdalom" szavunk a latin "poena" szóból származtatható. A poena büntetést jelent, olyasvalamit, amivel fizetnünk kell vétkeinkért. Magának most fizetnie kell tolakodó kíváncsiságáért, mely mögött – amint azt gyanítottam, s amit ellenem intézett támadása bizonyít – ártó szándék húzódik meg. Ám, ahogy mondani szokás, a kíváncsiság a macska veszte. Ez alkalommal két macskát kell majd elpusztítanom, hisz tartok tõle, hogy ellenségemnek kell tekintenem a lányt is. Azt állította, a Bergues-ben szállt meg. Egy telefonhívással meggyõzõdtem róla, hogy hazudik. Felküldtem Oddjobot a rejtekhelyükre, õ megtalálta a puskát, és talált egy gyûrût, melyet történetesen felismertem. Hipnózis hatása alatt a lány kivallotta a többit. Azért jött ide, hogy megöljön, s talán ugyanez volt a maga célja is. Mindketten kudarcot vallottak. Most jön a poena. Mr. Bond – hangja fáradtan, unottan kondult –, sikeres és felettébb gazdag ember vagyok, márpedig a gazdagság – ha terhelhetem egy újabb saját aforizmámmal – nem kedvez a barátságnak, jelentõs mértékben növeli viszont a különféle rendû és rangú ellenségek számát.

– Ezt szépen mondta.

Goldfinger ügyet sem vetett a közbeszólásra.

– Ha szabad ember volna, nyomozói képességei segítségével szerte a világban meglelhetné azok maradványait, akik rosszat akartak nekem, netán megpróbáltak eltaposni. Ahogy mondom: számos ilyen ember akadt, ami azonban megmaradt belõlük, Mr. Bond, magát leginkább a nyáridõben az utakon heverõ, legázolt sündisznók maradványaira emlékeztetné.

– Rendkívül költõi.

– Véletlen, Mr. Bond. Szavakban csak nagy ritkán vagyok olyan költõi, mint tettekben, mert cselekedeteimet a szükségesség és a hatékonyság szempontjai vezérlik; alkalmanként sikerül a formákra ügyelnem. Szeretném közölni, hogy élete legbalszerencsésebb napja volt a nap, amelyen az utamat elõször keresztezte, s amikor – nyilvánvalóan kisszerû módszerekkel bár – de meghiúsította egy jelentéktelen vállalkozásom végbevitelét. Akkor valaki más szenvedte el a poenát, melyre maga szolgált rá.

Eleget tettem a "szemet szemért" elvének, de nem a maga szeme veszett oda. Magának szerencséje volt, s ha akkor tanácsot kért volna valami orákulumtól, ezt az intelmet hallotta volna: "Mr. Bond, áldja a szerencséjét, és tartsa távol magát Mr. Auric Goldfingertõl! Mr. Goldfinger nagy hatalmú ember. Ha el akarta volna taposni magát, elég lett volna egyet fordulnia álmában, hogy sikerüljön!"

– Roppant élénk a kifejezésmódja – Bond elfordította az arcát. A roppant, napbarnította és narancsszín futball-labdafej valamivel közelebb hajolt hozzá. A kerek holdarc rezzenetlen maradt, közömbösségrõl árulkodott. Az egyik kéz, mintegy mellékesen, az irányítódoboz felé nyúlt, elmozdított egy kapcsolót. Lassan erõsödõ, fémes zümmögés támadt az asztal végében, amelyen Bond hevert. A zümmögés egykettõre éles dunnyogásba torkollt, azután vérfagyasztó, magas frekvenciája miatt alig hallható süvítésként állandósult. Az ügynök kimerülten fordította el a fejét. Mennyi idõbe telik vajon, míg sikerül meghalnia? Siettetheti-e bármilyen módon a véget? Egy barátja túlélte a Gestapo kínzásait. Elmondta, hogyan próbált meg egyszer lélegzete visszafojtásával öngyilkosságot elkövetni. Néhány perc múltán, emberfeletti akaraterõvel, eljutott az eszméletvesztésig. Ám mihelyt érzékei kihunytak, eltávozott testébõl az akaraterõ, a céltudatosság is. Azonnal megfeledkezett cselekedete céljáról, az életösztön vette át az irányítást, kényszerítette ismét lélegzetvételre a szervezetet. Persze, azért megpróbálhatom, gondolta Bond. Semmi más nem segíthet át a fájdalomküszöbön, míg áldásként be nem következik a halál. Mert nincs más kiút, csak a halál... Tudta, sose lenne képes vallani Goldfingernek, hogy az életét mentse – egyébként is valószínûtlen, hogy az igazság kitálalása megmenthetné. Nem! Ki kell tartania átlátszó meséje mellett s reménykednie a Goldfinger nyomában õt követõk nagyobb szerencséjében. Kire esik vajon M Választása? Bizonyára 008-ra, a másodikra a gyilkosok háromfõs, kicsiny szekciójából. 008 ügyes fickó, gondolta Bond, elõvigyázatosabb nálam. M pedig tudni fogja, hogy Goldfinger végzett velem, következésképp felhatalmazást ad 008-nak Goldfinger meggyilkolására. A genfi 258-as megad minden felvilágosítást, közli, hogy utoljára az Entreprises Auric felõl érdeklõdtem... Igen, a végzet utol fogja érni Goldfingert, ha kitartóan hallgatok. Ha azonban bármit megsejt, meglép...

Gondolni sem akart erre az eshetõségre.

– Most pedig Mr. Bond – mondta Goldfinger élénken – elég a nyájaskodásból. Daloljon, miként chicagói barátaim mondják, s halála gyors, fájdalommentes lesz, akárcsak a lányé. Ha nem dalol, halála nem lesz egyéb végeláthatatlan fájdalomsikolynál, a lányt pedig Oddjobnak adom vacsorára, akár azt a macskát. Hogyan dönt tehát?

– Ne legyen ostoba, Goldfinger... – mondta Bond. – Barátaim az Universalnál tudják, hová indultam és miért. A lány szülei tudják, hogy Tilly velem tartott. Érdeklõdtem a maga üzeme után, mielõtt feljöttünk ide. Nem lesz nehéz követni a nyomunkat. Az Universal igen befolyásos cég – az eltûnésünk után alig néhány nappal itt lesz a rendõrség. Kössünk alkut, rendben? Elenged bennünket, és elfelejtjük ezt a dolgot. A lányért kezeskedem. Ostoba hibát követ el, tudja? Két teljesen ártatlan embert fenyeget...

– Attól tartok, nem értett meg, Mr. Bondszólt unottan Goldfinger. – Amit megtudhatott rólam – úgy vélem, sokra nem juthatott – töredéke csak az igazságnak. Hatalmas vállalkozásokat irányítok. Felesleges kockázatot vállalnék, ha bármelyiküket életben hagynám, távozni engedném innét. Ilyesmirõl szó sem lehet. Ami pedig a rendõrséggel kapcsolatos bonyodalmakat illeti: örömmel veszem majd esetleges látogatásukat. Koreai alkalmazottaim, már akik beszélni tudnak egyáltalán, hallgatni fognak, akár villamos kemencéim, melyekben, kétezer Celsius-fokon, minden cókmókjukkal együtt elhamvasztom mindkettõjüket. Nem, Mr. Bond: választania kell. Talán sikerül meggyorsítanom e folyamatot... – Fém fogaskerekek csikordulása közepette emeltyû moccant. – A fûrész mostantól percenként egyhüvelyknyivel közeledik a testéhez. Addig is – Oddjobra pillantott, s felemelte hüvelykujját – egy kis masszázs a legényemtõl. Kezdetnek csak az elsõ fokozat. A második és a harmadik még meggyõzõbb.

Bond lehunyta szemét. Oddjob átható állatkertbûze elborította. Nagy, érdes ujjak vették munkába testét, gondosan dolgoztak, alaposan. Egy nyomás itt, egy amott, hirtelen szorítás, szünet, azután egy gyors, kurta ütés. A kemény kezek sebészi precizitással mûködtek. Bond összeszorította fogait, mígnem úgy érezte, nyomban elvásnak. Lehunyt szemének üregében meggyûlt a kín verítéke. A körfûrész éles sivítása egyre hangosabbnak tûnt, a fûrészpor illatú, rég elmúlt angliai nyárestéket juttatta Bond eszébe. Anglia? Otthon? Hisz ez az otthona, ez a veszedelembõl szõtt burok, melyet magának választott... És most így végzi, egy külföldi hevítõkemence mélyén, egy kemencében, ahol szüntelenül kétezer fokos hõség tombol. Isten nyugosztaljon, titkosszolgálatunk jó vitéze!

Mit válasszon magának sírfeliratul? Mik legyenek híres "utolsó szavai"? Hogy az ember születése dolgában nem dönthet ugyan, halála módját illetõen viszont igen? Igen, ez jól festene a sírkövön – nem kifejezett savoir-vivre^*, de savoir-mourir^* gyanánt megteszi...

– Mr. Bond... – Goldfinger hangja némi kelletlenségrõl árulkodott. – Valóban szükséges ez? Mondja el inkább az igazat: kicsoda maga? Ki küldte ide? Mit tud rólam? Azután már könnyû lesz. Egy-egy pirulát kapnak mindketten. Nem fog fájni. Olyan lesz, mintha elaludnának. E nélkül annyira fájdalmas lehet! Fájdalmas és lehangoló. Kitenné ilyesminek ezt a lányt? Hát így viselkedik egy angol úriember?

Oddjob felhagyott a kínzással. Bond lassan a hang irányába fordította a fejét, kinyitotta a szemét.

– Nem mondhatok többet, Goldfinger, mert nincs mit mondanom – szólt. – De mert nem fogadta el az elsõ ajánlatomat, újabbat teszek: eztán magának dolgozom, a lánnyal együtt. Ehhez mit szól? Hasznos munkaerõnek számítunk mindketten. Jó hasznunkat venné.

– Kést, s mindjárt két kést szegezzek a saját torkomnak? Köszönöm, ebbõl nem kérek, Mr. Bond!

Az ügynök úgy döntött, ideje elnémulnia. Ideje összpontosítania akaraterejét – nem szabad kifogynia belõle, míg meg nem hal.

– Akkor legjobb, ha magát.....szíven! – ajánlotta udvariasan, azzal kifújta a levegõt tüdejébõl, s lehunyta a szemét.

– Erre még én sem vagyok képes, Mr. Bond – felelte Goldfinger kedélyesen. – S most, mivel a sima út helyett a rögöset választotta, minden tõlem telhetõt el kell követnem, hogy szenvedéseit fokozandó, az ösvényt minél rögösebbé tegyem. Oddjob! Kettes fokozat.

Az asztali emeltyû fogaskerekei ismét megmozdultak. Bond térdei közt érezte már a körfûrész keltette szelet. A koreai két kezével újra nekiesett.

Bond a testét egészében megbizsergetõ, lassú dobbanásokat számlálta. Hasonlatos volt ez az üzemben mûködõ roppant erõgép dohogásához, ennek üteme azonban egyre lassult. Bár lassulna még jobban! Mire vélje a megfontolásnak ellenszegülõ élni akarást? Mi készteti mûködésre a motort, melynek üzemanyagtartálya kiürült már? De nem szabad gondolkodnia, ahogy testét sem szabad több levegõhöz juttatnia... Vákuumot kell létrehoznia bensõjében, az öntudatlanság mély üregét...

Szemhéján át vörösen égett a fény. Még mindig érezte halántékán az iszonyú nyomást. Az élet lassú üteme egyre dobolt még fülében.

Összeszorított fogai közül igyekezett elõtörni a sikoly.

Halj meg, a fenébe is, pusztulj, pusztulj már, átkozott pusztulj átkozott pusztulj átkozott pusztulj átkozott pusztulj....

16. AZ UTOLSÓ ÉS A LEGNAGYOBB

Galambszárnyak, a mennyei kórus, az angyali kíséret – mi egyébnek kellene eszébe jutnia a Paradicsomról? Olyan volt minden, ahogy az óvodában mondták: a repülés érzése, a sötétség, milliónyi hárfa muzsikája. Igazán eszébe juthatna az idevágó vicc... Lássuk csak: egy alak odaér a mennyország kapujához, és...

Mély, atyai hang szólalt meg, közvetlenül a füle mellett: – Itt a kapitány beszél. (Lám csak, lám, ez vajon ki lehet? Tán Szent Péter?) Hamarosan megkezdjük a leszállást. Kérem, csatolják be biztonsági övüket, és oltsák el cigarettájukat. Köszönöm!

Nyilván egész sereg lélek tart felfelé együtt. Vajon Tilly is ezen a járaton utazik? Bond nyugtalanul megvonaglott. Hogyan mutatja majd be a többieknek, például Vespernek?^* És ha már itt tartunk, melyik lány mellett döntsön? Hátha elég nagy lesz a Paradicsom, országokkal, városokkal... Talán nem fut majd össze gyakrabban hajdani barátnõivel, mint odalent a Földön. Úgyis akadnak elegen, akiket jobb elkerülnie, míg bele nem szokik a dologba, meg nem ismeri a játékszabályokat. Bár nem kizárt, hogy ahol a szeretet az úr, a régi ügyek nem számítanak. Meglehet, az ember nyugodtan szerethet minden lányt, mindenkit, akivel csak összeakad. Hmmm... Kemény dió!

Bond, agyában efféle szentségtelen gondolatokkal, ismét elveszítette öntudatát.

Következõ élménye az enyhe rázkódás volt. Kinyitotta a szemét. A napfény elvakította, hát lehunyta megint. Feje mellett, valahol hátul megszólalt egy hang:

– Vigyázzál, haver! Ez a rámpa meredekebb ám, mint hiszed... – szinte nyomban ezután erõs rándulás következett. Szembõl bosszúsan csattant egy másik hang:

– Jesszusom, ahogy mondod! A francért nem bírnak gumiszõnyeget lerakni...?!

Na, gondolta Bond, ezek is szépen beszélnek idefent. Csak azért, mert új fiú vagyok, és mert azt hiszik, senki se figyel.

Lengõajtó csapódott. Bond kiálló könyökét fájdalmas ütés érte. – Hé! – kiáltott fel, s megpróbált odanyúlni, hogy megdörzsölje, keze azonban nem mozdult.

– Nédda! Te Sam, jobb, ha szólsz a dokinak! A pasas itten magához tért!

– Na jó... Tedd csak ide, a másik mellé!

Bond érezte, hogy leteszik. Körös-körül hûvösebb lett. Kinyitotta a szemét. Nagy, kerek, brooklyni arc hajolt fölébe. A férfi a szemébe nézett, és elmosolyodott. A hordágy fémtámasztékai a földön koppantak.

– Hogy érzi magát, miszter? – kérdezte a brooklyni.

– Hol vagyok? – Bond hangjából ezúttal kiérzõdött a kétségbeesés. Megpróbált felülni, de nem tudott. Érezte, ahogy testén kiütközik az édeskés illatú verejték. Úristen! Hát ez még a régi élet? Ahogy erre gondolt, hatalmába kerítette a keserûség. Szemét égették a könnyek, lefelé peregtek az arcán.

– Hé, hé! Csak nyugalom, miszter! Semmi baj. Idlewilden vagyunk, New Yorkban. Ez má' Amerika! Nincs má' baj, érti? – A férfi felegyenesedett. Nyilván valami menekültnek hitte Bondot. – Sam, mozogj má'! Sokkot kapott a pali.

– Oké, oké... – A két hang gondterhelt mormolással távolodott.

Bond rájött, hogy képes mozgatni a fejét. Körülnézett. Fehérre festett falú helyiségben hevert – feltehetõleg a repülõtér egészségügyi részlegében. A falak mellett frissen húzott ágyak sorakoztak. A magas ablakokon beáradt a napfény, a légkondicionált térben mégis hûvös volt. Bond, hordágyán, a padlón feküdt. Egy másik hordágyat vett észre a sajátja mellett. Félrebillentette a fejét, nyakát nyújtogatta. Tilly hevert a hordágyon, eszméletlenül. Fekete hajjal keretezett, sápadt arca a mennyezet felé fordult.

A helyiség túlsó végében feltárult az ajtó. Fehérköpenyes orvos tartotta nyitva. A frissnek, megkönnyebbültnek látszó Goldfinger lépett be, sarkában Oddjobbal fürgén haladt végig az ágysprok közt. Bondt fáradtan hunyta le a szemét. Úristen! Így áll hát a helyzet...

A hordágy körül lábak gyülekeztek.

– Nos, láthatóan jobban vannak a betegeink, igaz-e doktor? – kérdezte Goldfinger élénken. – Ez az egyik elõnye annak, hogy elég pénzzel rendelkezem: ha egy barátom, netán valamelyik alkalmazottam megbetegszik, módomban áll a leggondosabb ápolást biztosítani számára. Ezek mindketten idegkimerültségben szenvednek. És mindketten ugyanazon a héten dõlnek ki, ehhez mit szól? Nyilván az én hibám: túlhajszoltam õket. Kötelességem hát gondoskodni róla, hogy talpra álljanak. Dr. Foch – egyébként õ a legkitûnõbb orvos Genfben – egész határozottan nyilatkozott. "Pihenésre van szükségük, Mr. Goldfínger!" – mondta. – "Pihenésre, pihenésre és megint csak pihenésre!" Nyugtatót adott nekik, és most úton vannak a Presbiteriánus Intézet idegosztálya felé... – Goldfinger fojtottan kuncogott. – Az ember vet, hogy arathasson, nem igaz, doktor? Mikor egymillió dollárt érõ röntgenfelszerelést ajándékoztam az intézetnek, természetesen nem számítottam ellenszolgáltatásra. És most? Elegendõ volt egyetlen telefonhívás ahhoz, hogy ideát két szép szoba várja az embereimet. Nos hát... – bankjegyek ropogása hallatszott – köszönöm a segítségét a Bevándorlásinál! Szerencsére mindkét alkalmazottam rendelkezett érvényes vízummal, s úgy vélem, Mr. Auric Goldfínger személye elégséges garancia a hivatal számára – végeredményben betegeink aligha akarják fegyverrel megdönteni az USA-kormányzatot, ugyebár?

– Így igaz, és köszönöm, Mr. Goldfínger. Tehetek még valamit...? Úgy tudom, saját mentõkocsija várakozik odakint.

Bond kinyitotta a szemét, és arrafelé nézett, ahonnét az orvos hangját hallotta. Kellemes megjelenésû, komoly, kurtára nyírt hajú, keret nélküli szemüveget viselõ fiatalembert pillantott meg. Beszélni kezdett, halk hangja kétségbeesett meggyõzõ erõvel csengett:

– Doktor, a lány meg én teljesen egészségesek vagyunk! Elkábítottak, és az akaratunk ellenére hurcoltak ide bennünket. Egyikünk sem áll, s nem is állt soha Goldfinger alkalmazásában. Figyelmeztetnem kell: elraboltak minket. Beszélni akarok a Bevándorlási Hivatal helyi vezetõjével. Barátaim vannak Washingtonban és New Yorkban, õk kezeskednek majd értem. Könyörgöm, higgyen nekem! – Bond mélyen a fiatalember szemébe nézett, kényszeríteni próbálta, hogy hitelt adjon szavainak.

Az orvos gondterheltnek látszott. Goldfingerhez fordult, aki diszkréten megrázta a fejét, mint aki nem kívánja felizgatni a beteget. Lopva emelte fel egyik kezét, kocogtatta meg halántékát azon az oldalon, amelyet Bond nem láthatott. Tehetetlenül ráncolta homlokát.

– Érti már, doktor? Ugyanígy megy napok óta. Teljes idegkimerültséghez társuló üldözési mánia. Dr. Foch szerint a kettõ gyakorta jelentkezik együtt. Hetekbe telhet, mire kikezelik, de talpra állítom a fiút, ha addig élek is! Bizonyára az ismeretlen környezet váltotta ki az újabb sokkot. Talán egy intravénás szódiuminjekcióval...

A doktor fekete táskája fölé hajolt.

– Azt hiszem, igaza van, Mr. Goldfinger. Addig is, míg az Intézetbe érnek... – Mûszerek csörgése hallatszott.

– Roppant lehangoló egy embert ilyen állapotban látni – mondta Goldfinger. – Egy embert, aki a legkülönb asszisztenseim közé tartozik... – Negédes, atyai mosollyal Bond fölé hajolt. Incselkedõ volt a hangja: – Nem lesz semmi baj, James! Nyugodj meg, aludj egyet szépen! Már attól féltem, nem bírod ki az utazást... Lazíts, bizz mindent énrám!

Bond megérezte karján az alkoholos vattát. Zihált. Ajkairól, szándéka ellenére, átkok özöne szállt. Azután, hogy a tû beléhatolt, tágra nyílt szájjal felüvöltött, és egyre csak üvöltött, miközben a doktor melléje térdelt, s gondosan, türelmesen itatta fel a homlokán kiütközött verítéket.

Bond ablaktalan, szürkére festett falú, dobozforma helyiségben eszmélt fel újra. A fény a mennyezet közepén elhelyezett, egyetlen lámpaburából áradt. A lámpa körül koncentrikus körök látszottak a felületen, halk zümmögés hallatszott, s a légkondicionálásra jellemzõ, semleges aroma terjengett a levegõben. Bond ráébredt, hogy semmi sem akadályozza a felülésben, hát felült. Kába volt, de jól érezte magát. Hirtelen belenyilallt, hogy rettentõen éhes és szomjas. Mikor ehetett vajon utoljára? Két, három napja? A padlóra helyezte lábát. Meztelen volt. Szemügyre vette testét, de Oddjob óvatos volt: a jobb alkarján éktelenkedõ szúrásnyomokat leszámítva az ügynök nem lelte nyomát más sérülésnek. Felállt, legyûrte kábultságát, s néhány lépést tett a szobában. Ágya a hajók kajütjeiben látható fekhelyekhez volt hasonlatos, alsó részén fiókok sorakoztak. A helyiség berendezését egyszerû munkaasztal meg egy támlás faszék egészítette ki. Mindez a tisztaság, a célszerûség, a spártai egyszerûség érzetét keltette. Bond letérdelt az ágy alatti fiókokhoz, sorra kihúzta õket. Saját bõröndje tartalmát lelte meg bennük, csak karórája és pisztolya hiányzott. Még az Entreprises Aurichoz tett kirándulásra választott, meglehetõsen súlyos cipõk is elkísérték. Bond kézbe vette az egyiket, megcsavarta, s lehúzta a sarkát: talpba ágyazott tokjából könnyedén siklott elõ a széles, kétélû penge. Az ügynök, a cipõsarkat ujjai közé szorítva, jól használható tõrhöz juthatott. Meggyõzõdött róla, megvan-e a párja is, azután visszatolta helyükre a sarkakat. Kiválasztott néhány ruhadarabot és felöltözött. Meglelte cigarettatárcáját, öngyújtóját. Rágyújtott. Két ajtót látott, az egyiket, melyen kilincs is akadt, kinyitotta. Apró, jól felszerelt fürdõszobába és mellékhelyiségbe jutott. Fürdõ- és borotválkozószereit gondosan elrendezték, mellettük ott találta a lány tárgyait. Bond halkan kinyitotta a túloldali ajtót, s egy, a sajátjáéhoz hasonló helyiségbe tekintett. Az ágy párnáján Tilly Masterton fekete haja terült szét. Bond odaosont, lenézett rá. Tilly nyugodtan aludt, szép arcát félmosoly ragyogta be.

Az ügynök visszament a fürdõszobába, halkan becsukta az ajtót, a kád melletti tükör elé lépett, s szemügyre vette a képét. A fekete borosta inkább látszott három-, mint kétnaposnak. Bond nekilátott rendbe tenni magát.

Félórával késõbb az ágya szélén ülve töprengett, mikor a kilincs nélküli ajtó váratlanul feltárult. Az ajtónyílásban Oddjob jelent meg, közömbösen mérte végig az ügynököt, elõvigyázatosan pillantott körül a helyiségben.

– Oddjob, rengeteg ennivalót akarok, mégpedig gyorsan. Melléje egy üveg Bourbont, szódat és jeget. Meg egy karton hosszú Chesterfieldet, ráadásnak vagy a saját órámat, vagy egy legalább olyan jót. Hamar, eredj! Futás! És szólj Goldfingernek, hogy beszélni akarok vele, de csak ha már ettem. Gyerünk, ugorj! Ne állj, ne bámulj olyan értetlenül! Éhes vagyok.

Oddjob sandán nézett Bondra, mintha azt latolgatná, melyik porcikáját törje el elõször. Eltátotta a száját, dühös vakkantásra vagy horkantásra emlékeztetõ hangot hallatott, az ügynök lába elé köpött, azután hátralépett, és bevágta az ajtót. Mielõtt azonban becsapódott volna, az ajtó hirtelen lelassult, halk, de határozott kettõs kattanással zárult be.

Az összecsapás felvidította Bondot. Goldfinger valami okból úgy döntött, nem öleti meg õket. Élve kellenek neki. Hamarosan kiderül, miért, de Bond már eldöntötte, ameddig él, saját nívóján teszi. Ehhez tartozott Oddjob, vagy bármely más koreai rendre utasítása.

Míg a koreai szolgák egyike a remek ételekkel együtt meghozta az órát, s minden egyebet, amit Bond kért, az ügynök csupán annyit derített ki börtönérõl, hogy az közel van a vízhez, s nem lehet messze egy vasúti hídtól sem. Abból a feltételezésbõl kiindulva, hogy New Yorkban maradtak, a Hudsonra, vagy az East Riverre tippelt. A vasútvonal villamosítva volt, a szerelvény akár földalatti is lehetett, Bond azonban nem ismerte eléggé New Yorkot ahhoz, hogy ennek alapján tájékozódjék. Az órája megállt. Mikor megkérdezte, mennyi az idõ, nem kapott választ.

A tálon talált ennivalót már befalta, cigarettázott, jó adag szódás whiskyt kortyolgatott éppen, mikor nyílt az ajtó. Goldfinger lépett be, egyedül. Egyszerû üzletemberhez illõ öltözéket viselt, nyugodt volt és derûs. Becsukta maga mögött az ajtót, s háttal fordult feléje.

Kutatón pillantott Bondra, aki tovább dohányzott, miközben udvariasan viszonozta ellenfele pillantását.

– Jó reggelt, Mr. Bond! – mondta Goldfinger. – Látom, visszanyerte jó formáját, s remélem, szívesebben tartózkodik itt ahelyett, hogy halott lenne, így hát, hogy egy sor konvencionális kérdés feltételének nyûgétõl megkíméljem, nyomban elmondom, hol van és mi történt magával. Ezután egy ajánlatot teszek majd, amelyre egyértelmû választ várok. Maga értelmesebb az átlagnál, ezért elég, ha egyetlenegyszer, röviden figyelmeztetem: ne próbálkozzék semmiféle ostobasággal! Ne támadjon rám se a késsel, se a villával, se azzal az üveggel, mert ha megpróbálja, ezzel lövöm agyon. – A kis kaliberû pisztoly csöve fekete hüvelykujj gyanánt kandikált elõ Goldfinger jobb öklébõl. A nagy testû férfi ezután újra zsebre tette fegyvert szorító kezét. – Felettébb ritkán használok ilyesmit, de ha rákényszerülök, sosincs szükségem egyetlen 25-ös kaliberû golyónál többre ahhoz, hogy öljek. A jobb szemet veszem célba, Mr. Bond, és sosem vétem el.

– Ne aggódjék – mondta Bond. – Én feleannyira se vagyok pontos ezzel az üveg Bourbonnal... – Feljebb húzta nadrágszárát, egyik lábát átvetette a másikon, kényelmesen elhelyezkedett. – Beszéljen!

– Mr. Bond – Goldfinger hangja nyájas volt –, a fémeken kívül szakértõje vagyok sok más matériának, így hát nagyra tartok mindent, ami ezres finomságú, akár a színarany. E tisztaságfokkal, ezzel az értékkel összevetve az emberi test anyaga csakis alacsony rendû lehet. Olykor azonban még ezen a szinten is bukkanhat olyasmire az ember, amit, ha másutt nem, legalább durva munkák során alkalmazhat. Oddjob jó példa erre – õ nem egyéb, mint egy darab nyers, jól körülhatárolt célokra felhasználható anyag. Az utolsó pillanatban nem tudtam rászánni magam egy olyan ellenálló anyagból gyúrt eszköz elpusztítására, amilyen maga. Talán hibáztam, mikor megkíméltem, mindenesetre készen állok a magam védelmében mindazon lépések megtételére, melyek elhatározásom következményeibõl eredhetnek. Életét saját szavai mentették meg. Azt ajánlotta, nekem dolgozna, Miss Mastertonnal együtt. Rendes körülmények között egyiküknek sem venném hasznát, jelenleg azonban egy bizonyos vállalkozásra készülök, s a kivitelezésben maguk ketten, ha minimális mértékben is, a segítségemre lehetnek. Ezért kockáztattam. Mindkettõjüknek beadattam a szükséges altatószert. Kiegyenlítettem számláikat, elhozattam holmijaikat Bergues-bõl, ahol Miss Masterton, mint kiderült, a saját nevén jelentkezett be. A maga nevében táviratoztam az Universal Exportnak. A táviratból kiderül, hogy állást kínáltak magának Kanadában, odarepül, felmérni a lehetõségeit. Miss Masterton, mint titkárnõ, magával tart. A részletekrõl levélben tudósít majd... Hevenyé-szett munka, de arra a rövid idõre, míg igénylem a szolgálatait, megteszi. (Aligha, gondolta Bond. Hacsak el nem helyezted a szövegben az egyezményes jelek egyikét, amely meggyõzheti M-et a távirat valódiságáról... A Szolgálat bizonyára tudja már, hogy az ellenség kezére kerültem. Egykettõre mozgásba lendül majd a gépezet...). Ha pedig abban reménykedik, Mr. Bond, hogy óvatossági intézkedéseim elégtelenek, hogy rábukkannak magukra, hadd árulom el: a legkevésbé sem aggaszt már megbízóinak ereje, találékonysága, a maga kiléte. Maga – Miss Mastertonnal együtt eltûnt, méghozzá nyomtalanul. Akárcsak én, akárcsak személyzetem minden tagja. A repülõtéri hatóságok a Presbiteriánus Kórház idegosztályára irányítják majd a tudakozódókat, ott azonban színét sem látták Mr. Goldfingernek és pácienseinek. Mivel elõéletem büntetlen, az FBI és a CIA nem rendelkezik dossziéval rólam. Nem kétlem, a Bevándorlási Hivatal számot adhat be- és kiutazásaim idõpontjáról, de ezek az adatok nem segítik a vizsgálatot. Ami jelenlegi hollétemet, s a magáét illeti: a "Csúcssebesség" szállítmányozási vállalat raktáráruházában vagyunk. E nemrég fölszámolt, jó hírû konszernt megbízottaim útján magam igazgattam, s kialakítottam itt a már említett vállalkozás titkos fõhadiszállását. Maga és Miss Masterton itt, ezekben a helyiségekben marad. Itt élnek, dolgoznak, netán szeretkeznek majd, bár ami ez utóbbit illeti, személy szerint kétségek gyötörnek Miss Masterton hajlamai miatt.

– Mibõl áll majd a munkánk?

– Mr. Bond... – Megismerkedésük óta elsõ ízben Goldfinger széles, kifejezéstelen, érzelmektõl örökké mentes arca feléledt kissé. Szemében mintha a szenvedély lángja lobbant volna. Szép ívû ajka halvány, üdvözült mosolyra húzódott.

– Mr. Bond, mióta az eszemet tudom, szerelmes vagyok. Az aranyba vagyok szerelmes. Szeretem a színét a csillogását, isteni súlyát. Szeretem a tapintását, lágy síkosságát, melyet úgy ismerek már, hogy kezembe kapva egykarátos pontossággal képes vagyok megbecsülni a rúd tisztaságfokát. Szeretem forró leheletét, melyet akkor bocsát ki, mikor folyékony színarannyá változtatom. De, Mr. Bond, mindenek felett azt a hatalmat szeretem, mellyel csak az arany ruházhatja fel birtokosát. Elbûvöl e hatalom, mellyel másokat szolgálatra kényszeríthetek, melynek segítségével valóra válthatom minden álmomat és óhajomat, s ha szükséges, testeket, képességeket, még lelkeket is megvásárolhatok. Igen, Mr. Bond, egész életemben az aranyért dolgoztam, s cserébe engem szolgált az arany, engem, és azokat a vállalkozásokat, amelyekbe belevágtam. Kérdem én – Goldfinger komolyan pillantott az ügynökre –, létezik e a világon még egy olyan anyag, mely így jutalmazza birtokosát?

– Sokan gazdagodtak meg, lettek hatalmasak egyetlen morzsányi arany nélkül, de azért értem, mire gondol. Mennyit sikerült összegyûjtenie, és mihez kezd vele?

– Körülbelül húszmillió fontot érõ készlettel rendelkezem, ugyanannyival, mint egy kis ország. Az összes itt van New Yorkban. Mindig ott tárolom, ahol szükség van rá. Aranykincsemet úgy használom, mint a komposztot: ide-oda mozgatom, s ha valahol szétterítem, a világnak az a sarka felvirágzik, termést érlel. Betakarítom a termést, és odébbállok. Ezúttal egy amerikai vállalkozás sikerét szándékozom elõmozdítani, kikényszeríteni aranykomposztommal, a rudak tehát New Yorkban vannak.

– Milyen szempontok alapján kezd vállalkozásba? Mi veszi rá, hogy belevágjon?

– Bármibe belevágok, ami aranykészletemet növelheti. Beruházok, csempészek, rabolok.

– Goldfinger nyitott tenyérrel kis kézmozdulatot tett. – Vegyük olybá, hogy a történelem nem más, mint egy robogó vonat az idõ sínpárján. A madarakat, az állatokat megrémíti az elhaladó vonat robaja és látványa, felrebbennek, vagy félelmükben megfutamodnak, meglapulnak – azt remélik, így biztonságba kerülhetnek. Én úgy járok el, mint a vonat nyomában járó sólyom – biztosan látta már, hogyan vadásznak, például Görögországban: – lecsapok bármire, amit a vonat, a történelem robaja elõcsal. Hadd mondok egy egyszerû példát! A történelmi folyamatok következményeként valaki feltalálja a penicillint. Ugyanekkor a történelem viharai háborút kavarnak. Sokan halnak meg, s még többen félnek a haláltól. Csak a penicillin segíthet rajtuk. Az európai kontinens bizonyos katonai szerveinek megvesztegetése útján készletet halmozok fel a penicillinbõl. Az anyagot ártalmatlan hintõporral, netán valami folyadékkal "hígítom", így adom tovább hatalmas haszonnal azoknak, akik esdekelnek érte. Érti már, Mr. Bond? Az embernek lesnie kell a prédára, figyelni, azután nyomban lecsapni. Állítom, nem keresem az alkalmat ilyen vállalkozásokra, egyszerûen hagyom, hogy a történelem vonata felém zavarja õket.

– Mi ez a mostani vállalkozás? Mit segíthetek benne én Mis Mastertonnal?

– A mostani vállalkozás, Mr. Bond, a legutolsó. Egyben a legnagyobb. – Goldfinger tekintete kifejezéstelenné vált, a nagy testû férfi magába mélyedt. Hangja elmélyült, csaknem áhítatossá vált az ott látottaktól. – Az ember feljutott az Everestre, feltérképezte az óceán mélységeit. Rakétákat küldött a világûrbe, hasadásra bírta az atomot. Felfedezett, elkészített, létrehozott sok mindent az emberi tevékenység szinte minden területén. Mindenütt diadalmaskodott, rekordokat döntött, csodákat vitt végbe. Azt mondtam, szinte minden területen, mert egyet meglehetõsen elhanyagolt Mr. Bond. Ezt az emberi tevékenységet összefoglalóan bûnözésként emlegetik. Az egyének által elkövetett úgynevezett bûncselekmények – persze nem ostoba háborúkra, egymás ügyetlen eszközökkel történõ irtására gondolok – többnyire jelentéktelenek: kis bankrablások, piti csalások, elhanyagolható hamisítások ezek, miközben közvetlen közelünkben, innét alig pár száz kilométerre, a történelem leghatalmasabb bûntényének célpontja kínálja magát. A színpad kész, az óriás pályadíj vár, csak a szereplõk hiányoznak. A producer azonban végre-valahára megérkezett, Mr. Bond – Goldfinger ujjával saját mellére bökött –, stábját is kiszemelte már. A forgatókönyvet ma délután olvassuk fel a fõszereplõknek. Megkezdõdnek majd a próbák, s egy hét múltán felgördül a függöny, lezajlik az egyetlen, egyedülálló elõadás. Azután következik az ováció, a taps minden idõk leghatalmasabb törvénytelen cselekedetének. És a világban, Mr. Bond, századokon át visszhangzik majd e taps!

Goldfinger tágra nyílt, kék szemében most halvány fény izzott, – napbarnította arcát pír futotta el. Még mindig nyugodt volt azonban, megfontolt és komoly.

Nem õrült ez, gondolta Bond, nem álmodozó. Valami hihetetlen húzást forgat a fejében, de felmérte az esélyeket, és megfelelõnek találta õket.

– Rajta, folytassa! – szólt az ügynök. – Mirõl van szó, és mit tehetünk mi?

– Rablásról van szó, Mr. Bond. Rablásról, melynek során aligha ütközünk ellenállásba, ám a kivitelezéshez pontosságra lesz szükség. Rengeteg papírmunka akad majd, számos adminisztratív természetû részletrõl kell gondoskodnunk. Magam szándékoztam elvégezni mindezt, mielõtt felajánlotta az együttmûködését. Most maga végezheti el, Miss Masterton pedig titkárnõként mûködhet közre. Jutalmuk egy részét megkapták már: hisz élnek. Ha az akció sikerrel befejezõdik, maga egymillió, Miss Masterton félmillió font értékû aranyat vehet át.

– Ez már beszéd! – szólt Bond mohón. – Mit fogunk tenni? Elraboljuk a szivárványt?

– Igen – bólintott Goldfinger. – Pontosan ezt fogjuk tenni. Tizenötmilliárd dollárt érõ aranykincset rabolunk el – ez mintegy fele az egész világon kitermelt arany mennyiségének. Bevesszük a Fort Knoxot, Mr. Bond.

17. GONOSZTEVÕK KONFERENCIÁJA

– Fort Knox... – Bond komolykodón ingatta a fejét. – Nem túl nagy falat ez két férfinak és egy lánynak?

Goldfinger türelmetlenül vállat vont.

– Kérem, Mr. Bond, hagyja az ízetlen tréfáit, legalább egy hétig. Azután mulathat, amennyit csak akar. Hozzávetõleg száz férfi és nõ várja majd a parancsaimat. Ezeket az embereket az Egyesült Allamok hat leghatalmasabb bûnszövetkezetének tagjai közül fogom kiválasztani, mégpedig személyesen. Ez lesz a legütõképesebb, legkülönb harci egység, amelyet békeidõben valaha létrehoztak.

– Legyen! De hány ember õrzi a kincstárat Fort Knoxban?

Goldfinger lassan ingatta a fejét. Egyet kopogott a háta mögötti ajtón. Az ajtó felpattant. A küszöbön Oddjob állt, ugrásra készen. Látván, hogy a megbeszélés békében zajlik, kihúzta magát és várt.

– Nyilván számos kérdésre vár választ, Mr. Bond – mondta Goldfinger. – Ma délután megkapja a feleletet mindenre. Az eligazítás fél háromkor kezdõdik majd. Most pontosan tizenkét óra van.

Bond az órájára pillantott, beállította.

– Maga és Miss Masterton – folytatta a férfi – jelen lehetnek a találkozón, ahol javaslatomat az imént említett hat szervezet vezetõi elé terjesztem. Nincs kétségem afelõl, hogy bennük is ugyanazok a kérdések merülnek majd fel. Mindent elmagyarázok. Utána hozzáfoghatnak részletezett feladataik végrehajtásához Miss Mastertonnal. Csak szólniok kell, ha kívánnak valamit. Oddjob gondoskodik a szükségleteikrõl, és állandóan õrködik közben. Ne kövessenek el semmi ostobaságot, mert mindkettõjükkel azonnal végez. Ne vesztegessék az idejüket szökési kísérletekre, ne próbálkozzanak üzeneteket kijuttatni innét. Megfizetem a szolgálataikat, és minden képességükre igényt tartok. Áll az alku?

– Világéletemben arra vágytam, hogy milliomos legyek – mondta Bond szárazon.

Goldfinger nem pillantott rá. A körmeit nézte. Azután keményen mégegyszer az ügynökre sandított, azzal kiment és becsukta az ajtót.

Bond csak ült, és az ajtót bámulta. Ösztönösen túrt a hajába két kezével, majd végigsimított az arcán.

– Lám, lám... – szólt fennhangon, felállt, és a fürdõszobán át a lány hálószobájának ajtajáig ballagott. Kopogott.

– Ki az?

– Én. Bemehetek?

– Igen. – A hang kedvetlenségrõl árulkodott, – Bejöhet.

A lány az ágy szélén ült, épp cipõt húzott. Ugyanazt az öltözéket viselte, amelyben Bond megismerte. Nyugodtnak, elszántnak tûnt, úgy látszott, nem hozta zavarba az idegen környezet. Felnézett a férfira. Tekintete élettelen volt, üres.

– Maga miatt kerültem ide – mondta hidegen, ellenségesen. – Szabadítson ki innét!

– Talán megtehetem – felelte Bond nyájasan. – Talán sikerül mindkettõnknek elkerülni a halált.

– Maga miatt kerültünk a sír szélére, nem igaz?

Bond elgondolkodva nézte. Ügy vélte, méltatlan dolog volna vitába szállni vele, míg nem reggelizett.

– Ezzel nem jutunk semmire – mondta. – Mindketten bajban vagyunk, akár tetszik, akár nem. Mit szeretne reggelire, vagy tán inkább ebédre? Negyed egy van már... Én már korábban ettem. Rendelek magának, aztán visszajövök, és elmondom mi a helyzet. Innét csak egy ajtó vezet kifelé, és azt Oddjob õrzi. Nos, mit szeretne, reggelit, vagy ebédet?

A lány kissé megnyugodott.

– Nagyon kedves. Sült tojást és kávét kérek, pirítóssal és lekvárral.

– Cigarettát?

– Köszönöm, de nem dohányzom.

Bond visszatért a saját szobájába, és kopogott a külsõ ajtón. Az ajtó résnyire kinyílt.

– Semmi vész, Oddjob – mondta Bond. – Nem most öllek meg.

Az ajtó feltárult. Oddjob képe kifejezéstelen maradt. Bond leadta a rendelést. Az ajtó becsukódott. Az ügynök Bourbont töltött magának, szódával hígította. Ágya szélére telepedett, és azon töprengett, miképp állíthatná a maga oldalára a lányt. Tilly kezdettõl fogva elutasítóan viselkedett. Vajon csak a nõvére miatt? És hogyan értelmezze Goldfinger gunyoros megjegyzését a lány "hajlamaival" kapcsolatban? Mi lehet az, amit õ maga is érez – az a hûvös elzárkózottság? Hisz Tilly szép, vonzó... Lelke mélyén azonban ott lappangott valamiféle ridegség, keménység, melyet Bond nem tudott mire vélni. Végeredményben mindegy, mi okozza; a legfontosabb feladat felrázni a közönyébõl, máskülönben egykettõre elviselhetetlennek érzi majd a fogságot.

Bond visszament a lány szobájába. Mindkét ajtót nyitva hagyta, hogy meghallja, ha valaki közeledik. Tilly még mindig az ágy szélén gubbasztott, merev mozdulatlanságban. Tûnõdve nézte a férfit. Bond az ajtónak támaszkodott, nagyot kortyolt az italából. A lány szemébe mélyedt, és belefogott:

– Jobb, ha tudja: a Scotland Yard nyomozója vagyok. (Kegyes hazugság, de megteszi.) A sarkában vagyunk ennek a Goldfingernek, de õt nem izgatja a dolog. Úgy gondolja, egy hétig senki nem talál ránk. Meglehet, igaza van. Azért kímélte meg az életünket, mert igényt tart a közremûködésünkre egy akcióban. Komoly bûntény. Õrült vállalkozás. De a tervek elkészítésében, a papírmunkában segíthetünk. Ért a gyors- meg a gépíráshoz?

– Igen... – A lány tekintetébe visszatért az élet. – Miféle bûntényrõl van szó?

Bond megmondta.

– Lehetetlenül hangzik persze – folytatta. – Nincs kizárva, hogy az elsõ kérdések és feleletek után azok a gengszterek is belátják majd, amit Goldfinger nem akar elismerni. Azt, hogy az egész vállalkozás képtelenség... De biztosan nem tudhatom. Godfinger egészen rendkívüli ember. Ha jól ismerem, sose vágna bele olyasmibe, amit kivihetetlennek tart. Hiszen nem bolond – legalábbis nem bolondabb, mint a többi zseni, tudós, és hasonló figura. Nincs kétségem afelõl, hogy a maga szakterületén egyedülálló géniusz.

– Most mit akar tenni?

– Mit akarunk tenni, így gondolta, ugye? – érdeklõdött Bond, hangját halkabbra fogva. – Nos, belemegyünk a játékba. És végigjátsszuk. Nem húzódozunk, nem próbálkozunk trükkökkel. Futunk a pénzünk után, a legjobb tudásunk szerint szolgáljuk Goldfingert. Azon túl, hogy meghagyja az életünket – ami még a semminél is kevesebbet számít neki – csak így remélhetjük, vagy inkább remélhetem – hisz ez a feladatom – keresztülhúzni a számítását.

– Hogyan akarja megállítani?

– Arról halvány fogalmam sincs. De mindig adódhat egy lehetõség.

– És azt akarja, hogy magával tartsak?

– Miért ne tenné? Van tán jobb ötlete?

Tilly konokul húzta el a száját.

– Miért kellene épp magára hallgatnom? Bond felsóhajtott.

– Nincs értelme a szeszélyeskedésnek. Vagy énrám hallgat, vagy megöleti magát, rögtön reggeli után. Választhat.

A lány ajka megvetõen legörbült. Megrántotta a vállát. – Hát legyen – mondta minden meggyõzõdés nélkül. – De ne próbáljon hozzám nyúlni, mert megölöm! – tette hozzá hirtelen fellángoló szemmel.

Bond hálószobájának ajtaján kattant a zár. Az ügynök jámborán pillantott le Tilly Mastertonra..

– Nagy a kísértés, de ne aggódjon: ellenállok neki... – Azzal sarkonfordult, és elhagyta a szobát.

Egy koreai tûnt fel szemközt, reggelit hozott a lánynak. Társa kisasztalt, széket, és egy hordozható Remington írógépet cipelt be Bond szobájába. Az ágytól legtávolabb esõ sarokban rendezte el õket. Oddjob az ajtóban állt. Egy papírlapot tartott a markában. Bond odament, átvette tõle.

Fogalmazótömbre rótt feljegyzés volt. A golyóstollal írt sorok takarosak, gonddal formáltak, az íráskép tiszta, jellegtelen.

Készítsen tíz másolatot errõl a napirendrõl.

Ülés Mr. Gold elnöklete mellett.

Titkárok: J. Bond

Miss Tilly Masterton

Meghívottak:

Helmut M. Springer a detroiti Bíbor Gengtõl

Jed Midnight a Miamiban és Havannában mûködõ Árnyék Szindikátus képviseletében

“Vigyorgó" Billy Ring a chicagói Gépezettõl

Jack Strap a Las Vegas-i Flitterek-tõl

Mr. Solo az Unione Siciliano képviseletében

Miss Pussy Galore a New York-i Harlemben mûködõ Cementkeverõktõl

Napirend:

A Nagy szlemm^* fedõnevû akció

(frissítõk)

Legalul ez állt:

Két óra húsz perckor küldök magukért. Mindketten készüljenek fel jegyzetelésre! Öltsenek alkalmi ruhát.

Bond elmosolyodott. A koreaiak kimentek. Az ügynök nyomban asztalhoz ült, papírt, indigót csúsztatott a gépbe és munkához látott. Hadd lássa a lány, hogy õ a maga részérõl csakugyan kész eleget tenni feladatának! Úristen, micsoda társaság! Még a maffia is képviselteti magát... Vajon hogyan bírta õket részvételre Goldfinger? És ki az ördög lehet Miss Pussy Galore?

Bond kettõre végzett. Átment a lányhoz, a kezébe nyomta a kész lapokat, egy jegyzet tömbbel és néhány ceruzával együtt. Felolvasta neki Goldfinger utasítását. – Igyekezzen az emlékezetébe vésni a neveket! – tette hozzá. – A figurákat nem lesz túl nehéz azonosítani. Ha mégis megzavarodnánk, még mindig kérdezhetünk. Most megyek, és alkalmi ruhát öltök... – mosolygott. – Húsz perc, és rajtunk a sor. Tilly bólintott.

Amint Oddjob nyomában végiglépkedett a folyosón, Bond hallotta a folyó neszeit: a raktárépület cölöpeit nyaldosó víz csobogását, egy komp gõzkürtjének elnyújtott, tompa rikoltását, a dízelmotorok távoli dohogását. Valahol odalent egy tehergépkocsi pörgette fel motorját, azután kilõtt, elfüstölgött, nyilván a West Side-i országút felé.

Bond úgy vélte, a hosszú, kétszintes épület második emeletén járnak. A folyosó falain frissen szaglott a szürke festék. Oldalajtók sehbl sem látszottak. A fény a mennyezeten sorakozó lámpatestekbõl áradt. Mikor a folyosó végére értek, Oddjob kopogott. Kulcs fordult a zárban, két sor retesz húzódott el; Bond és kísérõje jókora, napfénnyel átjárt terembe lépett. A terem láthatóan a raktárház végében helyezkedett el: a szemközti falat hatalmas panorámaablak uralta, keretében ott csillogott a folyó, azon túl, a messzeségben Jersey City barna épületrengetege terpeszkedett.

A teremben mindent elõkészítettek már a megbeszélésre. Goldfinger az ablaknak háttal, jókora, zöld posztóval bevont, kerek asztalnál ült. Az asztallapon vizeskancsók, sárga jegyzettömbök, ceruzák sorakoztak. Kilenc kényelmes karosszéket toltak a jegyzettömbök mellé; hat szék elõtt vörös szalaggal átkötött, hosszúkás, fehér csomagocska hevert a posztón. Jobb kéz felõl, a fal mellett ezüsttel, ólomkristállyal megrakott büféasztal állt. Ezüstvederben hûlt a pezsgõ, de akadtak más italok is. A különféle ételkülönlegességek közt Bond két ötfontnyi súlyú beluga-kaviárral teli, kerek dobozt, és néhány cseréptálnyi libamájat látott. A büféasztallal szemközti falon tábla sötétlett, alatta egy kisebb asztalon papírhalmok tornyosultak egy nagyobb kartonlap szomszédságában.

Goldfinger a süppedõ, vörös szõnyegen feléje közeledõkre emelte tekintetét. Balján mutatott helyet Tilly Mastertonnak, jobbján Bondnak. Mindketten leültek.

– A program? – Goldfinger átvette a példányokat, átfutotta a legelsõt, azután visszaadta a lapokat a lánynak. Körmozdulatot tett a kezével, mire Tilly felállt, és egy-egy másolatot helyezett el minden szék elõtt.

Goldfinger most az asztal alá nyúlt, megnyomott egy rejtett csengõgombot. A hátsó ajtó feltárult, belépett egy koreai, és várakozásteljesen vigyázzba merevedett.

– Minden készen áll?

A koreai bólintott.

– Senki sem léphet be a listán felsoroltakat kivéve. Megértetted? Rendben. Néhányuk, talán mindegyik kísérõt tart maga mellett. Ezeknek a kísérõknek az elõtérben kell maradniuk. Gondoskodj róla, hogy megkapjanak mindent, amit csak kívánnak. A kártyacsomagok, a kockák elõkészítve? Oddjob – fordult ezután a koreai óriáshoz, aki mindegyre ott várakozott Bond széke mögött –, menj, és foglald el a helyedet! Mi a jel? Oddjob feltartotta két ujját.

– Helyes – biccentett Goldfinger. – Két csengetés. Mehetsz! Gondoskodj arról, hogy a legénység hiba nélkül tegye a dolgát!

– Hány fõs a személyzete? – érdeklõdött Bond közömbösen.

– A személyzet húsz fõ. Tíz koreai, tíz német. Valamennyi kitûnõen érti a mesterségét, magam válogattam õket. Nagy a nyüzsgés itt. Olyasféle, mint a hadihajók alsó fedélzetén... – Goldfinger az asztallapra fektette két tenyerét maga elõtt. – És most ismertetem a teendõiket. Miss Masterton, maga jegyzeteket készít a fel merülõ kérdések mindegyikével kapcsolatban, különös tekintettel azokra, amelyek intézkedést tesznek szükségessé. A vitával, fecsegéssel ne foglalkozzék. Megértette?

Bond örömmel konstatálta, hogy Tilly Masterton élénknek, hozzáértõnek mutatkozott.

– Természetesen – bólintott komolyan.

– Ami pedig magát illeti, Mr. Bond: minden észrevétele érdekel a meghívottakkal kapcsolatban. Én elég sokat tudok róluk. A maguk területén teljhatalmú fõnökök valamennyien. Idecsábítottam õket, hát eljönnek, de nem ismernek engem, épp ezért fontos meggyõznöm õket arról, hogy tudom, mit beszélek, és hogy közös vállalkozásunkat sikerre vihetem. Pénzéhségük elvégzi a többit. Mégis akadhat köztük olyan – egyvalaki, vagy több személy is –, aki visszatáncolna. Az ilyenek minden bizonnyal elárulják magukat. Esetükre különleges eljárást dolgoztam ki. Lehetnek természetesen ingadozók. Megbeszélésünk alatt, Mr. Bond, maga rajzolgatni fog ceruzájával erre a napirendre. Plusz- és mínuszjeleket ró a nevek mellé aszerint, hogy az illetõk támogatják, avagy ellenzik a vállalkozást. Látnom kell, hát látni fogom, kinek milyen jelet adott. Hasznomra válhat a véleménye. És ne feledje: ha áruló, visszatáncolni kész alak jut át a rostán, egykettõre meghalunk, netán élethossziglan börtönbe kerülünk valamennyien!

– Ki ez a harlemi, ez a Pussy Galore?

– Az Egyesült Államok egyetlen nõnemû bandafõnöke. Szervezete kizárólag nõkbõl áll. Az akcióhoz szükségem lesz néhányukra. Galore teljesen megbízható. Valaha légtornász volt. Csapatban dolgozott. "Pussy Galore és repülõ macskái", így nevezték magukat. Goldfinger el se mosolyodott. – Nem bizonyultak sikereseknek, ezért Galore átképezte õket betörõnek. Falmászó betörõnek. Idõvel kivételesen könyörtelen bûnbandává izmosodtak. Leszbikus társaságukat jelenleg "Cementkeverõk"-ként emlegetik. Galoret pedig tiszteletben tartják a legbefolyásosabb amerikai gengek is. Rendkívüli nõ...

Az asztal alatt, felettébb halkan, felberregett egy csengõ. Goldfinger felállt. Feltárult a szemközti ajtó, öt férfi lépett a terembe. Goldfinger biccentett üdvözlésképpen.

– A nevem Gold – mondotta. – Foglaljanak helyet, kérem!

Fojtott hangú suttogás kezdõdött. A férfiak csendben megkerülték az asztalt, kihúzták székeiket és elhelyezkedtek. Öt szempár fordult hûvösen, fürkészõn a hústömeg figura felé. Goldfinger leült.

– Uraim – kezdte halkan –, az asztalon látható csomagokban egy-egy huszonnégy karátos aranyrudat találnak; egy rúd értéke 15 000 dollár. Köszönetemet jelzi szíves megjelenésükért. Napirendünk felettébb egyszerû. Míg Miss Galore megérkezik, titkáraim, Mr. Bond és Miss Masterton kedvéért felsorolom valamennyiük nevét. Találkozásunkról természetesen nem maradnak feljegyzések, kivéve azt az esetet, ha a megjelentek kívánják, biztosíthatom továbbá önöket arról, hogy a helyiségben nincsenek mikrofonok. Nos hát, Mr. Bond, jobbja felõl Mr. Jed Midnight, a Miami térségében és Havannában mûködõ Árnyék Szindikátus feje foglal helyet.

Mr. Midnight nagydarab, jól táplált, joviális arcú, de fürkészõ, gyanakvó tekintetû férfi volt. Világoskék tropikálöltönyt viselt, fehér selyemingét apró zöld pálmafák ékesítették. A csuklóján csillogó cifra aranyóra vagy húsz grammot nyomhatott. Tartózkodóan mosolygott Bondra, mondván:

– Hogy van mindég?

– Mellette – szólt Goldfinger – Mr. Billy Ring, a híres chicagói "Gépezet" irányítója.

Bond arra gondolt, sosem látott még embert, akire kevésbé illett a Billy név. Ring arca lázálomszerû volt, s tulajdonosa tudta ezt: Bond felé fordult, a hatást figyelte. Sápadt, körteforma gyerekarc volt ez, megereszkedett bõrû, szalmaszín hajgubanccal koronázott, a várt fakókék helyett mélybarna szempárral. A szeme fehérje kört vont a pupillák köré, fenyegetõ élt kölcsönözve a kemény, firtató tekintetnek, amelynek merevségét a jobb szemöldök rángatózása sem oldotta. Ring jobb szemével szívverésének ütemére pislogott. Mindennek tetejébe, Mr. Ring pályafutásának kezdetén valaki lemetszette Mr. Ring alsó ajkát – meglehet, túl sokat fecsegett annak idején –, tartós, hamis mosolyt varázsolva képére, olyasfélét, amilyen a mindenszentekkor készítendõ töklámpásoké. Negyvenesztendõs lehetett. Bond felismerte benne a kíméletlen gyilkost. Fesztelen mosolyt villantott a keményen rászegezõdõ bal szem irányába, azzal a következõ férfi felé fordult, akit Goldfinger Mr. Helmut Springerként, a detroiti Bíbor Geng vezetõjeként mutatott be.

Mr. Springer tekintete fátyolos volt, mint a roppant tehetõs, avagy órák óta halott embereké. A szemek, akár az opálos, kék üveggolyók, felmérték Bondot, azután mintegy befelé meredtek megint, tökéletes önelégültséggel. Mr. Springer minden egyéb szempontból kimerítette a "finom ember" fogalmát: nyakkendõtût hordott, Hathaway-féle inget viselt, Aqua-Velvát használt. Olyan ember benyomását keltette, aki szándéka ellenére keveredett rossz társaságba – úgy viselkedett, mint az elsõ osztályú jegyet váltott utas, aki a harmadosztályon kénytelen utazni, vagy a páholyhoz szokott ember, akit holmi tévedés folytán a tribünre ültettek..

Mr. Midnight a szája elé tartotta kezét, és halkan felvilágosította Bondot:

– Be ne dûljön ám a Hercegnek! A mi Helmut barátunk ippeg csak cifra inget húzott a csuklya^* fölé... A lánya a legjobb iskolákba jár, de a költségeit máig a védelemér beszedett pénzbõl téríti.

Bond biccentett köszönetképpen.

– Az Unione Siciliano képviseletében Mr. Solót üdvözölhetjük – folytatta Goldfinger.

Mr. Solónak napbarnított, telt arcát számos vétek emléke és hajdani bûnök árnya változtatta komorrá. Vaskos, csontkeretes szemüvegének lencséje Bondra villant, azután visszafordult munkájához: Mr. Solo a körmeit tisztogatta zsebkésével. Nagydarab, erõteljes férfi volt, amolyan félig bokszoló, félig fõpincér típus, lehetetlennek látszott megállapítani, mire gondol éppen, vagy hogy honnét meríti erejét. Az amerikai maffiának azonban, gondolta Bond, egyetlenegy fõnöke lehet csupán, s ha ezt a posztot Mr. Solo tölti be, az ereje nyomában támadt rémület segítette hozzá a megszerzéséhez. És mindkettõre szüksége lesz a továbbiakban is, hogy megtarthassa.

– Hogy van?

A Flitterek képviselõjének, Mr. Jack Strapnek modorát a Las Vegas-i kaszinók világában edzett frontember szintetikus kedvessége jellemezte, ám Bond gyanította, hogy más tulajdonságainak köszönhetõen sikerült a néhai Spang testvérek^* örökébe lépnie. Terebélyes, hivalkodóan öltözött, ötven év körüli férfi volt, épp a vége felé járt egy szál cigarettának. Úgy szívta, mintha enné, majdhogynem éhesen szopogatta. Idõrõl idõre oldalra fordította a fejét, s diszkréten egy-egy darabkát köpött belõle a háta mögötti szõnyegre. A féktelen dohányzás bizonyára jó adag feszültséget palástolt. Mr. Strap izgékony tekintete holmi illuzionistát idézett. Nyilván tudta, hogy a szeme rendszerint megrémíti az embereket, mert ezúttal, nem akarván megrémíteni Bondot, szúrós tekintetének hatását hunyorgással enyhítette.

A terem hátsó ajtaja feltárult. Férfias szabású fekete öltönyt, kávébarna zsabót viselõ nõ lépett be. Lassan, fesztelenül végigsétált az asztal mentén, megállt az üres karosszék mögött. Goldfinger felállt. A jövevény gonddal végigmérte, ezután végigfuttatta tekintetét a jelenlévõkön. Unott "Halló"-ját mindannyiuknak címezte.

– Hallo, Pussy – felelt rá Mr. Strap, a többiek pedig, az egy Mr. Springert kivéve, aki elintézte a dolgot egy biccentéssel, elõvigyázatos hangon üdvözölték.

– Jó napot, Miss Galore – mondta Goldfinger is. – Épp most estünk túl a bemutatkozás formaságain. Az asztalon megtalálja a napirendet, azzal a tizenötezer dollárt érõ aranyrúddal együtt, mellyel a megbeszélésen való részvétel eredményezte kiadásait és kellemetlenségeit igyekszem ellentételezni.

Miss Galore a csomag után nyúlt, kibontotta. Kezében méregette a ragyogó sárga téglát, nyíltan gyanakvó pillantást vetve Goldfingerre. – Belül is arany?

– Belül is arany.

Miss Galore a szemébe nézett.

– Csak úgy kérdeztem – mondta egy kiárusításokon edzõdött vásárló kurta-furcsa modorában.

Sikerült elnyernie Bond tetszését megjelenésévei. Ugyanaz a szexuális kihívás sugárzott belõle, mint a szép leszbikusokból általában.

A férfit mulattatta hajlíthatatlan stílusa, amellyel Goldfingernek és a teremben tartózkodóknak valami ilyesfélét üzent: "Minden férfi fajankó és csaló. Ne próbálkozzatok semmiféle hím cselvetéssel! Nem dõlök be. Másutt vagyok érdekelve..." Bond úgy ítélte, Miss Galore harmincas éveinek elején járhat. Arca halovány volt, csinos a maga Rupert Brooke-i módján; arccsontja finom rajzolatú, állának íve csodaszép. Bond sosem látott még az övéhez hasonló ibolyaszín szempárt. Valódi, mély ibolyaszín szempár volt ez, olyan árnyalatú mint a virágszirom, merészen csillant az egyenes, sötét szemöldök alól. Haját, mely fekete volt, akár Tilly Mastertoné, egyenetlenül rövidre vágva viselte. Szája határozott, kármin vörös vonás. Csodás – gondolta Bond, s figyelmét nem kerülte el, hogy Tilly Masterton is hasonlóképp vélekedik. A lány elragadtatva fürkészte Miss Galore-t, ajka megvonaglott. Bondnak nem volt-több kétsége Tilly Masterton valódi hajlamaival kapcsolatban.

– Most pedig engedjék meg, hogy bemutatkozzam – szólt Goldfinger. – Valójában nem Goldnak hívnak. Amit tudniok kell rólam, a következõ: húsz év leforgása alatt különféle, fõként törvénytelen vállalkozások eredményeképp jelentõs pénzösszeget gyûjtöttem egybe. Vagyonom jelenleg meghaladja a hatvanmillió dollárt. (Elismerõ hümmögés kezdõdött az asztal körül.) Akcióimat – folytatta Goldfinger – többnyire Európa területére korlátoztam, bár talán érdekesnek találják az információt, miszerint én alapítottam a nemrégiben felszámolt, Hongkong központtal mûködõ "Aranypipacs" Értékesítõ Vállalatot. (Mr. Jack Strap halkan füttyentett.) – A Biztonságos Érkezés Utazási Iroda, amelyet önök közül néhányan minden bizonnyal megismerhettek egy-egy vészhelyzetben, szintúgy az én tulajdonomban volt. A közelmúltban döntöttem felszámolásáról. (Mr. Helmut Springer keret nélküli monoklit illesztett fátyolos szeméhez, hogy közelebbrõl vizsgálhassa Goldfingert.) – Azért említem ezeket a jelentéktelen érdekeltségeket, hogy rámutassak: bár nem ismernek, úgy hiszem, múltbéli tevékenységem különféle szinteken a javukra szolgált. ("De még mennyire" – mormolta Mr. Jed Midnight, hangjában némi megilletõdöttséggel.) Ez a magyarázata annak, uraim, és... hm... hölgyem, hogy mindannyiukat ismerem, s hogy meghívtam ide ma estére mindazokat, akiket, saját tapasztalataimra támaszkodva, okkal nevezhetek, ha szabad magam így kifejeznem, az amerikai bûnözés arisztokratáinak.

Bondban tisztelet ébredt a testes ember iránt. Hisz Goldfinger, nem egészen három perc leforgása alatt a maga oldalára állította az egész gyülekezetet. Immár valamennyi jelenlévõ feszült figyelemmel fordult feléje. Még Miss Pussy Galore tekintetében is érdeklõdés bujkált. Bond semmit sem tudott az "Aranypipacs" Értékesítõ Vállalatról, vagy a Biztonságos Érkezés Utazási Irodáról, ám ezek a vállalkozások, a hajdani üzletfelek arckifejezésébõl ítélve pontosan, felettébb pontosan, kielégítõen mûködtek. Mindannyian Goldfinger szavát lesték, mint valami Einsteinét.

Goldfinger arca nem tükrözött érzelmeket. Jobbjával hessentésszerû mozdulatot tett.

– Két sikeres vállalkozásomat említettem – mondta egyszerûen. – Aprócska vállalkozások voltak. Akadt számos nagyobb szabású is. Egyetlenegybe sem buktam bele, s nevem, legjobb tudomásom szerint, nem szerepel egyetlen ország rendõrségi nyilvántartásában sem... Mindezt azért mondom el csupán, hogy bizonyítsam, tökéletesen tisztában vagyok szakmám – szakmánk – sajátságaival. Most pedig, uraim és hölgyem, ajánlatot teszek önöknek egy vállalkozáshoz történõ szövetkezésre, melynek eredményeképp; egy héten belül, valamennyiük pénztárába egymilliárd dollárnyi pénzösszeg áramlik majd!

Mr. Goldfinger felemelte a kezét. – Európában és Amerikában persze mást és mást értenek milliárdos mennyiség alatt. A kifejezést én magam ezerszer millió dolláros értelemben használom. Elég világosan fejeztem ki magam?

18. A BÛNTÉNYEK BÛNTÉNYE

A folyón megszólaltatta gõzkürtjét egy vontatóhajó. Egy másik felelt rá, azután eltávolodott a gépdohogás.

Bond jobbján Mr. Jed Midnight megköszörülte a torkát.

– Miszter Gold, vagy bárhogy hívják – szólt mély meggyõzõdéssel –, ne törõdjön a megfogalmazással! Egymilliárd dollár, akárhogy nevezi, rengeteg pénz. Folytassa!

Mr. Solo lassan felvetette fekete szemét és az asztal túloldaláról Goldfingerre pillantott.

– Egen – mondta –, natyon sok pénc. De mennyit vesz le maga, miszter?

– Ötmilliárdot.

A Las Vegas-i Jack Strap kurtán, harsányan felnevetett. – Nézzék, emberek, mi az a pár milliárd barátok között? Hogyha Miszter izé... Hogyishívják hozzájuttat engem egymilliárd dollárhoz, örömmel csapok a tenyerébe, nem is akárhogyan... Ne legyünk kicsinyesek, stimmt? Mr. Helmut Springer monoklijával megkocogtatta az elõtte heverõ aranytéglát. Mindenki ránézett.

– Miszter... aha, Gold! – A család ügyvédjének komor hangja volt ez. – Nagy összegeket említ. Ha jól számolom, mindent egybevetve vagy tizenegymilliárd dollárról lehet szó.

– A pontos összeg közelebb jár a tizenötmilliárdhoz – mondta precízen Mr. Goldfinger. – Az egyszerûség kedvéért csak arra a mennyiségre gondolok, amelyet, úgy vélem, magunkkal vihetünk.

Mr. Billy Ring izgatottan, élesen felkuncogott.

– Persze, persze, Mr. Gold... – Mr. Springer visszahelyezte szemére monokliját, úgy figyelte Goldfinger reakcióit. – De ilyen mennyiségû arany, vagy ezzel egyenértékû készpénz csupán három helyen található az Egyesült Államokban. A washingtoni Szövetségi Pénzverdében, a New York-i Szövetségi Takarékbankban és a Kentucky állambeli Fort Knoxban. Azt akarja javasolni, hogy ezek egyikét "rámoljuk ki"? És ha igen, melyiket?

– Fort Knoxot.

A nyögdécselõk- kórusában Mr. Midnight rezignáltán mondta:

– Miszter, a hollywoodi pasasokat nem számítva sose találkoztam olyan alakkal, akibe' benne lett volna, amit magába' érzek. Ezt "víziónak" nevezik. A vízió pedig, miszter, az a valami, amivel az ember a nagy húzások kedvéért a valóságot összetéveszti. Beszélnie kéne a fejtágítójával, netán befekhetne villanyozásra... – Mr. Midnight szomorúan ingatta a fejét. – Kár. Jó érzés volt, míg a milliárd az enyémnek tûnt.

Miss Pussy Galore mély, unott hangon szólalt meg: – Sajnálom, miszter, de az effajta trezort egyetlen hajcsatom sem nyitja... – Nekikészült, hogy felemelkedjék.

– Hallgassanak végig, uraim, és... hm... hölgyem! – mondta Goldfinger nyájasan. – Nem ér meglepetésként, hogy így reagálnak. De nézzük a dolgot másképp: ez a Fort Knox is csak olyan-bank, mint a többi. Sokkal nagyobb, védelme ennek megfelelõen erõs és remekül kiagyalt. Áttöréséhez ugyanekkora erõre és agyafúrtságra lesz szükség. Tervem egyetlen valóban új vonása az, hogy nagyszabású. Errõl van szó, semmi másról. A Fort Knox nem bevehetetlenebb bármely más erõdnél. Nincs kétségem afelõl, hogy a Brink Vállalatot valamennyien legyõzhetetlennek véltük, egészen addig, míg fél tucat elszánt ember elrabolt egymillió dollárt egy Brink-páncélzatú pénzszállítóból, még 1950-ben. A Sing Singbõl "lehetetlen" megszökni, egyeseknek mégis sikerült. Nem, nem, uraim! Fort Knox bevehetetlensége is csak olyan mítosz, mint a többi. Folytathatom a terv ismertetését?

Billy Ring, mielõtt megszólalt, a fogát szítta, mint valami japán.

– Idesüss, shamus^* – mondta nyersen.

Lehet, hogy nem tudod, de a Fort Knoxban állomásozik az egész Harmadik Páncélos Hadtest. Ha ez is csak mese, miért nem foglalják el a ruszkik az Államokat, akár legközelebb, ha megint átjön tõlük egy csapat jéghokizó? Goldfinger halványan elmosolyodott.

– Szabadjon helyesbítenem, Mr. Ring, anélkül, hogy az igazát kétségbe vonnám. A jelenleg Fort Knoxban állomásozó erõk összetétele a következõ: a Hármas Páncélosok élcsapatán kívül a helyszínen tartózkodik még a 6. Motorizált Hadtest, a 15. Páncélos Alegység, a 160-as Utászkülönítmény, ezen felül vagy fél hadtestre való ember az Egyesült Államok hadseregének minden olyan alakulatából, melyek a Páncélos Hadkiegészítõ és Kiképzõ Központ, avagy az l-es Számú Katonai Humánkísérleti Kutatócsoport munkájában mostanság részt vesznek. Nem elhanyagolható a Páncélosok Szárazföldi Parancsnokságának Második Osztályához beosztottak, a Hadtápirodához, és a Páncélos Törzskarhoz tartozók létszáma sem. Ehhez jön még a helyi rendõrség húsz tisztessel és jó négyszáz alárendelttel. Röviden, a lakosság hozzávetõleg hatvanezres lélekszámából húszzezren ehhez vagy ahhoz a fegyveres testülethez sorolhatók.

– És ki fogja elijeszteni õket? – szûrte a szót Mr. Jack Strap a szivarja mellõl. Válaszra sem várva, undorodva kapta ki szájából a megviselt csonkot, és a hamutál felett szétmorzsolta.

Mellette Miss Pussy Galore élesen, nekidühödt papagáj módján szisszent fel.

– Igazán szívhatnál valami finomabb dohányt, Jacko! – mondta. – Ez a micsoda úgy bûzlik, mintha birkózódresszbõl volna.

– Pofa be, Puss! – felelt rá Mr. Strap kitérõlég. Miss Galore azonban úgy döntött, az övé lesz az utolsó szó. Negédesen folytatta:

– Tudod mit, Jacko? Odavagyok a hozzád hasonló férfias palikért. Még egy dalt is írtam rólad a minap. Akarod hallani a címét? Így hangzik: "Ha újra kéne kezdenem, hát rajtad kezdeném!"

Mr. Midnight fékevesztett hahotába kezdett, Mr. Ring magas hangon kuncogott. Goldfinger diszkréten kopogva kért ismét figyelmet. Türelmesen mondta:

– Hallgassanak végig, uraim, nagyon kérem!

Felállt, a táblához ment, s egy térképet göngyölt le eléje. Fort Knox részletes várostérképe volt, a Godman Katonai Repülõtérrel, a település szívén átvezetõ út- és vasútvonalakkal. A tanácskozás azon résztvevõi, akik az asztal jobb oldalán ültek, székestül fordultak a térkép felé. Goldfinger a Dixie-mûút, a Bullion bulvár és a Vine Grove sugárút háromszögében, alul, bal oldalt ábrázolt Aranyraktárra mutatott.

– Rövidesen megtalálják a raktár részletes alaprajzát – mondotta. Szünetet tartott. – Elõbb azonban, uraim, hadd hívjam fel figyelmüket e jól áttekinthetõ település némely jellegzetességére. Erre – ujjával a térkép jobb felsõ sarkából átlót húzott a városkán át, az Aranyraktár mellett – halad az Illionisi Központi Vasútvonal. Keresztülvág a Fort Knoxtól ötven-egynéhány kilométernyire, északra fekvõ Louisvilleen, célpontunkon át továbbfut a déli irányban huszonhét kilométerre fekvõ Elizabethtownon. A Fort Knox centrumában épült Brandenburg pályaudvarral semmi dolgunk, annál több az Aranyraktár közelében látható csomóponttal.

Ez a hely a washingtoni pénzverde aranyának ki- és berakására szolgál. A raktár másképp is megközelíthetõ: (a szállítás módozatait biztonsági megfontolásból minden rendszer nélkül váltogatják) teherautó-konvojjal, mely a Dixie-mûútról közelít, illetve teherszállító géppel, mely a Godman Reptéren landol. Mint látják, a raktár még ezektõl az útvonalaktól is távolabb helyezkedik el, egymagában áll, nem védelmezik természeti képzõdmények: jó huszonöt hektárnyi füves térség veszi körül. Egyetlen út vezet hozzá: egy ötvenméteres, a Buliion bulvárról leágazó, ám attól szigorúan õrzött kapuval elválasztott bekötõút. A páncélozott kapun túljutva a teherautók a raktárát megkerülõ, a hátsó bejáratig vezetõ úton haladnak tovább. Az arany kirakása itt, a hátsó bejáratnál történik. Ezt a kitérõ utat uraim, acéllapok, lemezek borítják, melyeket forgókon elmozdíthatnak. Veszély esetén, az út egész acélburkolatát megemelik a hidraulikus berendezések, ezáltal egy második, belsõ, acél védõfal képezhetõ. Nem szembetûnõ, én azonban tudom, hogy a Buliion bulvárt a Vine Grove sugárúttal föld alatti szállítóalagút köti össze. Ezen az útvonalon, újabb acélkapukon át, a raktár elsõ föld alatti szintjére juthat az ember...

Goldfinger várt, ellépett a térképtõl. Körülnézett az asztalnál.

– Rendben van, uraim. Ez tehát a páncélterem, ezek pedig megközelítésének lehetséges útvonalai. Nem szóltam a fõbejáratról, ezen keresztül úgyis csak az elõtérig, az irodákig juthatunk. Van kérdésük?

Nem volt. Minden szem várakozásteljesen szegezõdött a testes férfiúra. Szavainak határozottsága újra megragadta a jelenlévõket. Ez az ember többet tudott a Fort Knox titkairól annál, amennyit valaha is a világ nyilvánossága elé tártak.

Goldfinger most visszatért a táblához, és újabb térképet göngyölt le. Az Aranyraktár részletes alaprajza volt.

– Nos, uraim – mondta a házigazda –, láthatják: kivételesen szilárd, kétszintes épület ez, olyanforma, mint egy hétköznapi, kétrétegû torta. Figyeljék meg, a tetõ lépcsõzetes, bombabiztos; nézzék meg ezt a négy bunkerfélét az épület négy sarkában! A faluk acél, összeköttetésben állnak a belsõ térrel. A belsõ tér mérete egyébiránt harminckét méterszer harminchét méter. A belmagasság a talajszinttõl számítva tizenhárom méter. Az épület anyaga acélbetéttel erõsített tennessee-beli gránit. A pontos mennyiség: ötezer köbméter gránit, másfél ezer köbméter beton, hétszázötven tonna merevítõ és hétszázhatvan tonna épületacél. Megvan? Mármost, odabent a kétszintes vasbeton kamra rekeszekre oszlik. A kamra ajtajának súlya több mint két tonna, a padlóburkolatot acéllemezek, acélgerendák, a betonba ágyazott acélhengerek alkotják. A tetõ kiképzése hasonló, s persze ez a tetõ nem azonos az épület tetejével. A kamra mindkét szintjén folyosó fut körbe, innét nyílnak a külsõ falba mélyített irodák, és raktárhelyiségek is. A kamra ajtajának felnyitására alkalmas számkombinációt egészében senki sem ismeri. A személyzet magas rangú tisztjeinek külön-külön kell beállítaniuk a csak általuk ismert részkombinációkat. Az épületet természetesen a legújabb és legkitûnõbb riasztóberendezésekkel szerelték fel. A falakon belül nagy létszámú õrség, s a Páncélos Parancsnokság alig egy kilométernyire lévõ központjából bármikor erõsítés hívható. Tudnak követni? Mármost, ami a kamrában õrzött kincset illeti (ennek értéke, ahogy korábban említettem, vagy tizenöt milliárd dollárra rúg), ezerszeres finomságú, standard pénzverdei rudakról van szó. A rudak még egyszer akkorák, mint azok, amelyeket e pillanatban maguk elõtt látnak, a súlyuk egyenként négyszáz uncia, avoir dupois szólva, vagyis közforgalmi mértékegységben ez rudanként mintegy tizenhárom kilogrammot jelent. A rudak csomagolatlanul, a kamra rekeszeiben sorakoznak. – Goldfinger az asztal körül ülõkre pillantott. – És ez, uraim és hölgyem – fejezte be kurtán –, ez minden, amit mondhatok, s amennyit tudnunk szükséges a Fort Knox raktáráról, e raktár tartalmáról. Ha kérdés nincs, folytatásként röviden elmagyarázom, miként juthatunk be e raktárba, miképp férkõzhetünk e benne õrzött kincshez.

Csend volt. Az asztal körül ülõk szeme feszült figyelemmel fordult feléje. Mr. Jack Strap idegesen elõszedett mellényzsebébõl egy közepes méretû szivart, és a szája sarkába kapta.

– Ha rágyújtasz arra a micsodára – szólt Pussy Galore határozottan –, az aranytéglámmal verlek fejbe, úgy éljek! – Fenyegetõen kapta kézbe a rudat.

– Nyugi, anyukám – vetette oda foghegyrõl Mr. Strap.

– Miszter – mondta Goldfingernek Mr. Jed Midnight határozottan –, ha ezt végigviszi, summa cum laudét érdemel! Folytassa! Mert ez vagy blöff, vagy a bûntények bûnténye!

– Nos hát, uraim – szólt higgadtan Goldfinger –, hallgassák meg a tervet... – Szünetet tartott, körbepillantott az asztal körül, sorra a szemébe nézett minden jelenlevõnek. – Remélem, egyetértünk abban, hogy mostantól teljes titoktartás szükséges. Amit eddig mondtam, ha kiszivárog is, egy eszelõs fecsegésének minõsülhet. Amit azonban mondani fogok, az Egyesült Államok történetének békeidõben kezdeményezett leghatalmasabb hadmûveletébe avatja be mindannyiukat. Készek-e valamennyien a legteljesebb titoktartást esküvel fogadni?

Bond szinte ösztönösen a detroiti Helmut Springer szemét kezdte figyelni. Míg a többiek különbözõ tónusban igenlõ választ adtak, Mr. Springer tekintete talányos maradt. Hangzatos "Titok marad, szavam rá!"-ja üresen csengett: Bond számára õszintétlensége éppoly nyilvánvaló volt, mint egy használtautó-kereskedõé. Mr. Springer neve mellé, észrevétlenül, kurta mínusz került a napirendre.

– Rendben van. – Goldfinger visszatért helyére, az asztalhoz. Leült, kézbe vette ceruzáját, és elgondolkozó, társalgó, tónusban beszélni kezdett: – Az elsõ, és bizonyos szempontból a legnagyobb problémát a zsákmány elszállítása jelenti. Egymilliárd dollár értékû arany súlya ugyanis hozzávetõleg ezer tonna. E mennyiség elszállításához száz darab tíztonnás teherautóra, vagy húsz hatkerekû, nehéz országúti kamionra volna szükség. Személy szerint az utóbbi típust javasolom. Rendelkezem egy listával azokról a szállítmányozási vállalatokról, amelyek ilyen jármûvek bérbeadásával foglalkoznak, s javaslom, hogy amennyiben valóban üzlettársak leszünk, e találkozó után nyomban kössék meg a kölcsönzési szerzõdést a legközelebbivel e vállalatok közül. Más-más okokból ragaszkodniuk kell saját sofõreikhez a részleteket önökre bízom. Nem kétséges – Mr. Goldfinger halvány mosolyt engedélyezett magának –, a Szállítási Dolgozók Szakszervezetében meglelik a megbízható embereket, s felfogadhatják a háború alatt a hadseregben szolgált négerek Red Ball Express elnevezésû társaságának volt tagjait is. Ezek a részletek pontos tervezést, összehangolást követelnek meg. A közlekedésirányítás problematikájával szintén számolnunk kell: a területükön átvezetõ utak ellenõrzését egymás közti megállapodásokkal ajánlatos megoldaniuk. Szállítórepülõgéppel nagyban növelhetnénk mobilitásunkat, ezért megkíséreljük majd felszabadítani a Godman reptér észak-déli kifutóját. Saját aranyuk továbbszállításáról ezután természetesen önállóan lesznek kénytelenek gondoskodni. Ami engem illet – Goldfinger hûvösen pillantott az asztal körül ülõkre –, történetesen a vasútvonalat szándékozom igénybe venni, s bízom benne, hogy – mivel az önökénél jóval nagyobb mennyiséget kell szállítanom – hozzájárulnak e módszer saját céljaimra történõ kisajátításához. – Goldfinger nem várt választ, ugyanazon a hangon folytatta: – A szállítás jelentette gondokhoz viszonyítva a többi elintéznivaló egyszerû lesz. Elõször is: az akció elõtti napon Fort Knox egész lakosságát – a fegyveres testületek tagjait és a polgári személyeket egyaránt – ideiglenesen félreállítjuk utunkból. A részletekrõl gondoskodtam, már, megbízottaim csak utasításra várnak. Hogy rövid legyek: a település vízellátását két kút és két tisztítómû biztosítja. A naponkénti hozam csaknem kétmillió liter. A rendszert egy közüzemi mérnök ellenõrzi. Ez az úriember készülõdik már a Tokiói Vízellátó Vállalat vezetõjének és helyettesének fogadására – ez utóbbiak a létesítményt kívánják tanulmányozni, hogy utóbb hasonlóval szereljék fel Tokió egyik újonnan épülõ lakónegyedét. A mérnök megtiszteltetésnek tekinti az érdeklõdést, a japán urakat mindenhová elkalauzolja majd. E két úriember – természetesen az alkalmazottaim közé tartoznak – egy-egy kisebb adag altatókoncentrátumot visz majd magával. Az anyagot német vegyészek állították elõ a háború alatt, a miénkhez hasonló célokra. Ilyen mennyiségû vízben igen hamar eloszlik, s jelenlegi, nagy tisztaságú formájában alkalmas rá, hogy mély, átmeneti narkózisba juttassa mindazokat, akik akár csak fél pohárral isznak a fertõzött folyadékból. Az áldozatoknál jelentkezõ egyetlen szimptóma az azonnali, mély álomba merülés – hozzávetõleg három nap múltán térnek csupán magukhoz, igen kipihenten. Uraim – Goldfinger felemelte tenyerét – június havában, Kentuckyban aligha akad ember, aki nem hajtana fel huszonnégy óra alatt legalább egy fél pohár vizet. Egy maroknyi idült alkoholista talán talpon lesz még az akció napján, de megítélésem szerint olyan városba érkezünk majd, amelynek lakói többségükben mély álomba hulltak.

– Mi ez, dajkamese? – Miss Galore szeme ragyogott, ahogy belegondolt a dologba.

– Puss a padlón – mondta Mr. Jack Strap gunyorosan. – Folytassa, miszter! Ez jó. Hogyan jutunk a városba?

– Különvonaton érkezünk majd – mondta Goldfinger –, mely az akció elõtti éjszakán indul New York Citybõl. Hozzávetõleg százan leszünk, vöröskeresztes különítménynek álcázzuk magunkat. Miss Galore, remélem, gondoskodik a szükséges számú ápolónõrõl. Emiatt az apró, de lényeges részlet miatt hívtam meg találkozónkra.

– Hallom, vettem, vétel és vége! – mondta Miss Galore lelkesen. – Remekül festenek majd a lányok kék-fehérben... Mit szólsz, Jacko? – Odahajolt és oldalba bökte Mr. Strapet.

– Inkább látnám õket cementben – mondta Mr. Strap türelmetlenül. – Mi a fenének böködsz, mi? Folytassa, miszter!

– A Fort Knoxtól ötvenhárom kilométerre fekvõ Louisville térségében én és egy asszisztensem felkéredzkedünk a mozdonyra. Különféle érzékeny mûszerek lesznek nálunk, elmagyarázzuk majd, hogy a település felé közeledve mintát kell vennünk a levegõbõl. A titokzatos fertõzés híre ekkorra elterjed a külvilágban, a környezõ területeken, mi több, az egész országban némi pánikra számíthatunk. Érkezésünk után röviddel, jöhetnek mentõ-repülõgépek, ezért mihamarabb el kell majd foglalnunk a Godman reptér irányítótornyát. A bázison leszállási tilalmat rendelünk el, minden gépet visszaküldünk Louisville-be. Visszatérve azonban, röviddel Louisville elhagyása után én és kísérõm a lehetõ legemberségesebb módon (képzelem, gondolta Bond) megszabadulunk a mozdonyvezetõtõl és a fûtõtõl, azután én, személyesen viszem tovább a szerelvényt – biztosíthatom önöket, kiváló ismerõje vagyok a mozdonyoknak! – Fort Knoxon át az aranyraktár melletti berakodó helyig. – Goldfinger szünetet tartott, komor pillantását lassan hordozta végig a gyülekezeten. Elégedett lehetett a látottakkal, mert ugyanazon a higgadt hangon folytatta: – Ekkorra, uraim és hölgyem, a teherautó konvojoknak is meg kell érkezniük. A forgalomirányítók, az elõzetes tervnek megfelelõen, kijelölik majd a helyüket a raktár körzetében. A légi irányító személyzet továbbmegy a Godman reptérig, és elfoglalja helyét, mi pedig behatolunk az épületbe, nem foglalkozunk a térséget...hm, benépesítõ alvókkal. Világos?

Mr. Solo sötét szeme megvillant az asztal túloldalán.

– Naná, eddig világos – mondta tempósan. Hát aztán? Maga – nagy levegõt vett, és sebesen, keményen fújta ki Goldfinger felé – csak ennyit csinál, és máris bedõl az a húsztonnás ajtó, mi?

– Igen – felelte Goldfinger higgadtan. Majdnem pontosan ezt fogom tenni. – Felemelkedett, a tábla alatti asztalhoz sétált, jókora kartondobozt emelt fel, óvatosan a helyére vitte, s maga elé tette. A doboz roppant súlyosnak tûnt.

A nagy testû férfi leült, azután folytatta:

– Míg tíz, jól képzett munkatársam felkészül a kamra ajtajának kinyitására, hordágy vivõk csoportja érkezik, s igyekszik a személyzet minél több tagját biztonságba helyezni. – Bond úgy érezte, Goldfinger következõ szavai hamisan csengenek: – Biztosan osztják a véleményemet, uraim és hölgyem: a felesleges emberáldozatok kerülendõk. Ez idáig, mint hallhatták, az Illionisi Központi Államvasút két leütött alkalmazottját leszámítva senkinek sem esett bántódása. – Goldfinger nem várt választ, nyomban folytatta: – Mármost – mondta, kezét a dobozon nyugtatva – ha önöknek, uraim, esetleg munkatársaiknak a megszokott kis kézifegyvereken túl egyéb fegyverekre van szükségük, honnét szerzik be õket? A hadsereg lerakataiból, uraim. Gépfegyvereket, egyéb nehézfelszerelést szereznek a közeli katonai támaszpontok raktárosaitól, megfélemlítés, zsarolás vagy megvesztegetés útján. Magam ugyanígy jártam el. Csak egy olyan fegyver létezik, amely képes a Fort Knox páncélkamrájának ajtajával megbirkózni, és én, nem kis utánajárással, megszereztem ezt a fegyvert a szövetségesek egy bizonyos németországi támaszpontjáról. Pontosan egymillió dolláromba került, íme, uraim, egy nukleáris robbanófej, melyet a középhatósugarú "Corporal" távirányítású rakétával történõ célba juttatásra szántak!

– Jéézus, Krissztuss! – A Bond mellett ülõ Jed Midnight az asztal peremébe fogódzott. Minden jelenlévõ elsápadt. Az ügynök érezte, hogy saját arca is megfeszül. Hogy feszültségét valamiképp levezesse, zakója zsebébe nyúlt egy Chesterfieldért, és rágyújtott. Lassan fújta ki a füstöt, és zsebre vágta öngyújtóját. Úristen! Mibe keveredett? Felidézte magában mindazt, ami Goldfingerrel kapcsolatban az eszébe jutott. Elsõ találkozását a csaknem põre, napégette bõrû férfival a Floridiana Cabana Clubjának teraszán. A jelentéktelen esetet, melynek végén Goldfinger ujjara koppintott. Az M-mel folytatott megbeszélést. A bankban lezajlott eligazítást, mikor mindössze egy aranycsempész leleplezésérõl esett szó. Goldfinger ekkor még emberi léptékû bûnözõnek tûnt; Bond másodízben, golfban is legyõzte, azután higgadtan, eredményesen követte, mint egy újabbat ellenfeleinek sorában. És most? A nyúl üregébõl nem nyúl, nem is róka, hanem királykobra került elõ: a világ legveszedelmesebb fajzata!

Bond leverten sóhajtott. Újra a sorompóban, drága barátaim! Ezúttal csakugyan a sárkánnyal néz szembe Szent György... És jól tenné, ha cselekedne, mielõtt a sárkány kikölti tojását, melyen e percekben oly magabiztosan kotlik... Bond feszülten elmosolyodott. Mit tehet? Az Isten szerelmére, mit tehetne?

Goldfinger felemelte a kezét.

– Uraim és hölgyem, higgyék el, ez a szerkezet jelenleg teljességgel ártalmatlan – nincs kiélesítve. Akkor sem robbanna fel, ha kalapáccsal vágnék rá. Semmiképp sem robbanhat, míg ki nem élesítik, ez pedig csak az akció napján fog megtörténni.

Mr. Billy Ring sápadt arcán verejték csillogott. Suttogóra fogott hangja enyhén reszketett, leleplezve mûmosolyát.

– Miszter, mi... mi lesz azzal az izével, amit... szóval amit kiszóródásnak neveznek?

– A kiszóródás minimális lesz, Mr. Ring, és roppantmód behatárolt. Ez a robbanófej a legújabb modell: az úgynevezett "tiszta" atombomba. Az épület romjai közelébe elsõként merészkedõ osztaghoz tartozók azért kapnak védõruhát. Õk képezik az aranyat kirakó, zsákmányunkat a várakozó teherautókhoz továbbító élõ lánc elsõ szakaszát.

– Hát a szanaszét repülõ törmelék, miszter? A betontömbök, az acél, miegymás? – Mr. Midnight mély gyomorhangon beszélt.

– A raktár külsõ acélfala mögé húzódunk majd, Mr. Midnight. Füldugót kap mindenki.

A teherautók némelyike megsérülhet, ennek kockázatával azonban számolnunk kell.

– Ézs az alvó pazsazsok? – Mr. Solo tekintete mohóságról árulkodott. – Lehet, hoty õk egy bicikét tovább alzanak? – Nyilvánvaló volt, hogy Mr. Solo nemigen viseli szívén az "alvó pasasok" sorsát.

– Biztonságba kell majd helyeznünk, akit csak lehet. A települést, attól tartok, nem áll módunkban megvédeni. Úgy számolom, az áldozatok száma nagyjából egyenlõ lesz a Fort Knox útjain három rendes nap alatt balesetet szenvedõkével. Akciónk nyomán aligha borul fel a statisztikai egyensúly...

– Ez igazán remek... – Mr. Midnight már összeszedte magát.

– Kérdés? – Goldfinger arca rezzenéstelen volt. Ismertette az adatokat, az üzlet kilátásait, elérkezett a szavazás ideje. – A részletek persze még kidolgozandók. E munkában itt jelenlévõ alkalmazottain! – elõbb Bond, azután Miss Masterton felé fordult – lesznek segítségemre. Hadmûveleti központunk ez a helyiség, ahová önök közül bárki éjjel-nappal beléphet. Az akció fedõneve: “Nagy szlemm", a vállalkozásról szólva mindenkor ezt használják. Szeretném javasolni, hogy mindazok, akik velem tartanak, avassanak be egyet, és csakis egyet leginkább megbízható embereik közül. A többiek felkészítését is megkezdhetik, mintha szimpla bankrablásról lenne szó. Az akciót megelõzõ napon valamivel szélesebb körû tájékoztatás válik szükségessé. Tudom, számíthatok önökre, uraim és hölgyem – már amennyiben a részvétel mellett döntenek –, az egész ügy katonai vállalkozásként kezelendõ. A leghatározottabban kell fellépnünk az eredménytelenek, a titoktartást megszegõk ellen. És most, uraim, hölgyem, arra kérem önöket, nyilatkozzanak tiszteletreméltó szervezeteik nevében is. Hányan óhajtanak rajthoz állni ebben a futamban? A díj óriási, a kockázat minimális. Mr. Midnight? – Goldfinger kissé jobbra fordult. Bond látta a szomszédjára meredõ, tágra nyílt röntgenszemeket. – Igen... – A nagy testû férfi várt – … vagy nem?

19. TITKOS ZÁRADÉK

– Mr. Gold – Jed Midnight hangzatosra formálta a nevet –, maga vitán felül a legnagyobb a bûnözésben Káin óta, aki a gyilkosságot feltalálta, és mindjárt ki is próbálta Ábelen... – Szünetet tartott, aztán mély meggyõzõdéssel fûzte hozzá: – Megtiszteltetés számomra, hogy együttmûködhetem önnel e vállalkozásban.

– Köszönöm, Mr. Midnight. Mi az ön véleménye, Mr. Ring?

Bond kétségeket táplált Mr. Billy Ringgel kapcsolatban. Ringet és Helmut Springert kivéve minden résztvevõ neve mellé pluszok kerültek. A "Vigyorgó" nullát kapott, mínusza egyedül Springernek volt. Bond a szemeket, szájakat, kezeket figyelve jutott ilyen következtetésre, Ring rezzenetlen mûmosolyán azonban ezúttal nem tudott kiigazodni. A gengszter jobb szemének rángatózása egy metronóm pontosságával igazodott pulzusának üteméhez. Kezét az asztal alatt tartotta. Utóbb felemelte mindkettõt, s macskabölcsõt formált belõlük az asztal zöld posztóján. Malmozni kezdett. Egy percig kergetõzó két hüvelykujját figyelte, majd Goldfinger felé fordította lidércnyomásos arcát, Jobb szemének rángatózása abbamaradt. Alsó és felsõ fogsora szétvált és összezárult, mint valami hasbeszélõ bábfiguráé.

– Miszter... – nehézségei voltak a “b", az “m" és a “p" betûvel, melyeket úgy formált, hogy felsõajkát felsõ fogsorára feszítette – ugyanígy tesz a ló, mikor cukrot fogad el az ember kezébõl. – ... a barátaim és én már jó idõ óta legális tevékenységet folytatunk. Úgy értem, a régi idõk, mikor hullák maradtak utánunk mindenütt, elmúltak a negyvenes évekkel. Én meg a társaim persze nyakig vagyunk a lányos buliban, a kenderüzletben^*, foglalkozunk lóversennyel is, aztán, ha megszorulunk, kisegít minket jó haverunk, a szakszervezet. Lássa, miszter... – A Vigyorgó széttárta két kezét, majd újból összefonta – a régi idõk elmúltak. A Nagy Jim Colossimo, Johnny Torrio, Dion O' Bannion, Al Capone – hol vannak manapság ilyen fickók, mi? A rács mögött erõsködnek legfeljebb miszter! Gondolom, nem járt ideát akkortájt, de volt úgy, hogy két csetepaté közt Kis-Bohémiában dekkoltunk, fenn Milwaukee tájékán... Nos, jó uram, azokban az idõkben a pasasok úgy lõtték egymást, hogy programfüzet kellett volna az eligazodáshoz. Nos jó, szóval belefáradtak – már akiket nem fárasztottak halálra elébb, érti ugye? –, és mikor az ötvenes évek elején átvettem a boltot, végképp kiszálltunk a tûzijátékból. Most meg, miszter? Jön maga, és fölajánlja, hogy a haverjaimmal együtt segítsek megcsinálni minden idõk legóriásibb balhéját... Most mit mondjak magának, Miszter... ízé, Hogyishívják? Na, már tudom is, miszter. Mindenkinek megvan a maga árfolyama, és azért az egymilliárd dollárért fekszik a dolog. Lejövünk a márványról és elõszedjük flintáinkat. Benne vagyok.

– Fenemód hosszú idõbe telik, míg igent mondasz, Vigyori... – jegyezte meg Mr. Midnight fanyarul.

Goldfinger szívélyesen mondta:

– Megköszönöm tanulságos szavait, Mr. Ring. Örömmel üdvözlöm körünkben, munkatársaival együtt. Mr. Solo?

Mr. Solo, mielõtt válaszolt, felöltõje zsebébe nyúlt, és elõvette villanyborotváját. Bekapcsolta: feldühödött méhek zümmögését idézõ nesz töltötte be a helyiséget Mr. Solo hátravetette fejét, elgondolkodva jobb orcájának gyalulásába fogott, felfelé tekintõ szemei mintha a feleletet kutatták volna a mennyezeten. Majd hirtelen kikapcsolta a borotvát, maga elé tette az asztalra, fejét visszabillentette, s kinyújtotta nyakát, akár a lecsapó kígyó. Fekete fegyvercsõ-tekintete fenyegetõen Goldfingerre meredt, majd lassan végigsiklott a roppant holdvilágarc minden vonásán. Mr. Solo saját arcának fele most csupasznak látszott, a másik fele sötétlett csak olasz módra, a fékezhetetlen szõrzetnövekedés eredményeképp. Bond úgy becsülte, Mr. Solónak három- vagy négyóránként mindig borotválkoznia kell.

A maffiózó most szólásra szánta magát. Hangja hallatán borzongás támadt a jelenlévõkben.

– Miszter, én figyeltem magát – szólt csöndesen. – Maga nagyon nyugodt ahhoz képest, hogy ilyen nagy dolgokról beszél. A legutóbbi ilyen pasast egy gyors sorozattal végképp megnyugtatták. Na oké, oké... – Mr. Solo hátradõlt, kényszerû megadása jeleként magasba emelte mindkét tenyerét. – Hát benne vagyok, egen. De miszter... – hatásszünetet tartott. – ... vagy megkapjuk azt az egymilliárdot, vagy meghal. Rendbe' lesz így?

Goldfinger ajka ironikusan legörbült.

– Köszönöm, Mr. Solo, a feltétele elfogadható, hisz életben szándékozom maradni. Mr. Helmut Springer?

Mr. Springer szeme jobban emlékeztetett most egy hulláéra, mint bármikor azelõtt. Hangzatosán mondta: – Még gondolkodom a dolgon. Folytassa a kollégáimmal, míg elhatározom magam.

– A jó öreg Hell... – jegyezte meg Mr. Midnight bosszúsan. – Arra vár, amit õ ihletnek nevez. Távvezérléssel mûködik: maga a Mindenható irányítja az angyaloknak fenntartott hullámhosszon. Azt hiszem, vagy húsz éve nem hallott emberi hangot.

– És ön, Mr. Strap?

Mr. Jack Strap Goldfingerre hunyorított, s sima modorban így szólt:

– Miszter, ahogy elnézem, maga felmérte az esélyeket, és biztos jól fizet, mint az a gépünk lent Vegasban, amelyik egyszer elromlott, és sorozatban köpködte a fõnyereményt. Azt hiszem; ha erõvel, fegyverrel megtámogatjuk, ez a munka kifizetõdõ lesz. Számíthat rám! – Mr. Strap nyomban szakított a kellemeteskedéssel.

Ismét ijesztõ tekintete, Goldfingerével együtt Miss Pussy Galore felé fordult.

Miss Galore violaszín szeme nem viszonozta a pillantásukat. Nagy általánosságban, az egész helyiségnek válaszolt.

– Minálunk nemigen virágzik az üzlet manapság. – Hosszú, ezüstszínûre lakkozott körmeivel az elõtte heverõ aranyrúdra koppintott. – Azt nem mondanám, hogy lógok a bankomnak; fogalmazzunk talán úgy, hogy nem érzem magam túldotálva. No jó, naná, hogy benne vagyok! A lányokat valamibõl etetni kell.

Goldfinger együttérzõ félmosolyt engedett meg magának.

– Ez nagyszerû, Miss Galore! És most ismét az asztal túlsó vége felé fordult – újfent érdeklõdöm, Mr. Springer. Sikerült döntenie?

Mr. Springer lassan felállt. Gyakorlott operalátogató módján fojtotta el ásítását. Az ásítást kis böffenés követte. Finom lenvászonból készült zsebkendõt vett elõ, megtörölte a száját. Fátyolos tekintete körbejárt, végül megállapodott Goldfingeren. Lassan csóválni kezdte a fejét, mintha a merevséget igyekezne kiûzni nyakizmaiból. Egy kölcsönkérelmet visszautasító bankigazgató komorságával mondta:

– Mr. Gold, attól tartok, ajánlata nem találna kedvezõ fogadtatásra detroiti kollégáim körében. – Biccentett minden jelenlévõnek. – Nem marad más hátra, mint hogy köszönetet mondjak a meghívásért. Jó napot, uraim, hölgyem... – A súlyos csendben Mr. Springer gonddal visszagyömöszölte zsebkendõjét makulátlan inge bal ujjának kézelõjébe, sarkonfordult, nesztelenül az ajtóhoz sétált, és kiment.

Az ajtó éles kattanással zárult be. Bondnak feltûnt, hogy Goldfinger keze észrevétlenül az asztal alá vándorol. Nyilván most ad jelt Oddjobnak. Jelet ad, de vajon mire?

– Nem bánom, hogy kimaradt – szólt Mr. Midnight rosszindulatúan. – Valóságos métely ez az alak. És most... – nehézkesen felemelkedve Bondhoz fordult – ...Mit szólna egy korty italhoz?

Valamennyien felálltak, s a büféasztalhoz vonultak. Bond Miss Pussy Galore és Tilly Masterton közt találta magát. Pezsgõvel kínálta õket. Miss Galore hûvösen mérte végig, aztán odavetette:

– Menj innét, Szépfiú! Mi, lányok, titkokról sugdolózunk, igaz, kicsim?

Miss Masterton elõbb elpirult, azután falfehérre sápadt.

– Igen, hogyne, Miss Galore – suttogta lenyûgözve.

Bond fanyarul a lányra mosolygott, s aztán odébbsétált.

Jed Midnight tanúja volt a dolognak. Közelebb sodródott az ügynökhöz, és nyomatékosan – így szólt:

– Ha ez a maga babája, miszter, jobban teszi, ha vigyáz rá! Pussy megszerzi a lányokat, akiket kiszúr... Úgy fogyasztja õket, mint a szõlõt, fürtökben, tudja...? – Elgyötörten sóhajtott. – Jézus, de nem bírom a leszbikusokat! Egykettõre tükör elé ül, és az a liba háromféleképp lesz kénytelen befésülni a haját...

– Majd vigyázok – felelte vidáman Bond –, bár sokat nem tehetek, a lány nem tartozik hozzám...

– Egen? – Mr. Midnight némi érdeklõdést árult eí. – Na, talán tehetek valamit, hogy elkerüljék egymást. – Eligazította nyakkendõjét. – Megpróbálkozom ezzel a Mastertonnal. Valóságos tárháza a természeti szépségeknek. Viszlát! – Bondra vigyorgott, és odébbállt.

Az ügynök épp kaviárt falatozott, pezsgõt kortyolt, és arra gondolt, milyen rátermetten vezette le Goldfinger a tanácskozást, mikor a terem végében kinyílt az ajtó. A koreaiak egyike lépett be, Goldfingerhez sietett. A nagy testû férfi oldalra billentett fejjel fülelt a halk szavakra. Arca elkomorult. Villájával ütögette meg Saratoga Vichyvel telt poharát.

– Uraim, hölgyem... – szomorúan nézett végig a jelenlévõkön – rossz hírt kaptam. Barátunkat, Mr. Helmut Springert baleset érte. Lezuhant a lépcsõn, és nyomban szörnyethalt.

– Ha-ha! – Mr. Ring kacaja nem kacagás volt, csupán egy lyuk az arcán. – És mit szólt ehhez az a Slappy Hapgood, a testõre?

– Sajnos – folytatta komoran GoldfingerMr. Hapgood is lezuhant a lépcsõn, és belehalt sérüléseibe.

Mr. Solo frissen támadt tisztelettel tekintett Goldf ingerre.

– Miszter – mondta halkan –, jobb lenne, ha kijavíttatná azt a lépcsõt, mielõtt a barátommal, Giulióval elindulok rajta...

– A kritikus helyet megtalálták – mondta komolyan a nagy testû férfi. – A javítás megkezdésére tüstént utasítást adok:.. – Arca töprengõvé vált. – Tartok tõle, hogy ezeket a baleseteket egyesek félremagyarázhatják Detroitban.

– Emiatt egy percig se aggódjék, miszter! – mondta élénken Jed Midnight. – Odafenn imádják a temetéseket. Amúgy is nagy súlyt vett le a vállukról – az öreg Hell nem bírta volna már soká. Az utóbbi egy évben többen szították már alatta a tüzet. – A mellette álló Mr. Straphez fordult. – Igaz-e, Jacko?

– Naná, Jed – felelte Mr. Strap megfontoltan. – Jól látod a dolgot. Mr. Helmut M. Springert ideje volt eltrafálni.

"Eltrafálni" – a gengszterzsargon mûszava a gyilkosságra. Mikor Bond aznap este végre ágyba került, még mindig hasztalan próbálta kiverni a fejébõl csengését. Oddjob megkapta a csengetésbõl álló jelzést, mire Springert és testõrét eltrafálták.

Akkor se tehettem volna semmit, ha akartam volna, gondolta az ügynök.

Mr. Helmut Springer halála persze – aki valószínûleg sokszorosan rászolgált végzetére – semmiség, csakhogy hamarosan még vagy 59 998 embert fognak eltrafálni, ha õ, Bond, és csakis õ nem akadályozza meg valamiképp...

Miután a gengszterfõnök találkozója befejezõdött, s mindenki ment a maga dolga után, Goldfinger Tillyt is elküldte, csak Bondot tartotta maga mellett. Felszólította, készítsen jegyzeteket, azután több, mint két órán át dolgoztak az akció tervén, nem feledkezve meg a legapróbb részletekrõl sem. A két víztároló megfertõzéséig jutva (a lakosság idõbeni “lecsendesítéséhez" szükséges, pontos ütemtervet az ügynöknek kellett kidolgoznia) Bond az altatóról és hatékonyságáról várt részletesebb ismertetést.

– Ezzel nem szükséges foglalkoznia.

– Miért nem? Hisz ezen múlik minden.

– Mr. Bond... – Goldfinger tekintete fátyolos volt, réveteg. – Az igazságot csak azért árulom el, mert úgysem lesz módja továbbadni. E naptól fogva Oddjob nem tágít majd maga mellõl, a parancsa szigorú lesz, egyértelmû... Közölhetem tehát, hogy Fort Knox egész lakossága az akciót megelõzõ éjszaka közepére holtan, netán halódva fog heverni. Az anyag, amit a szûrõberendezéseket elkerülve a vízbe juttatunk, valójában igen erõs GB-koncentrátum.

– Maga megõrült! Nem akarhat megölni hatvanezer embert!

– Miért ne? Az amerikai autósok két év alatt ugyanennyit pusztítanak el.

Bond az iszonyattól lenyûgözve bámult Goldfingerre.

– Ez nem lehet igaz! Ezt nem gondolhatja komolyan! – Mi az a GB? – kérdezte nyugtalanul.

– A GB a trilonecsoportba tartozó idegmérgek legerõsebbike. A Wermacht fejlesztette ki 1943-ban, de válaszlépésektõl való félelmében sosem vetette be. Szerintem, mint pusztító fegyver, hatásosabb a hidrogénbombánál: Egyetlen hátránya, hogy körülményes a hatását megfelelõen korlátozni. Én barátaim segítségével jutottam a szükséges mennyiséghez. Sûrûn lakott terület elleni felhasználás esetén ideális módszer a vízhálózat megfertõzése.

– Goldfinger – mondta Bond –, maga rohadt, …állat!

– Na, ne gyerekeskedjék... Sok még a dolgunk.

Utóbb, a sok tonnányi arany elszállításának problémájáig jutva, Bond tett egy utolsó kísérletet.

– Goldfinger – mondta –, ezzel a rakománnyal nem lóg meg. Egyikük sem jut messzire a száz tonnájával, a maga ötszázáról nem is beszélve. Ott fog tépni a Dixie-mûúton, a gammasugarakat árasztó, teherautónyi aranyrúdjával, sarkában az amerikai hadsereggel. Megölne ezért hatvanezer embert? Ez az egész dolog értelmetlen. Még ha sikerül is egy-két tonnányival meglépnie, hová a nyavajába fogja elrejteni? – Mr. Bond... – magyarázta Goldfinger kifogyhatatlan türelemmel. – A dolog úgy áll, hogy egy bizonyos cirkáló tesz majd látogatást ez idõ tájt a virginiai Norfolk kikötõjében. Az akciót követõ napon indul tovább. Az aranyam vonaton, azután teherautó-konvojjal utazva odaér, a cirkáló raktárába kerül az akció napján, legkésõbb éjfélig. Én is a hajón utazom tovább. Mindent gondosan elterveztünk, kiküszöböltünk minden lehetséges buktatót. Öt esztendeje ennek az akciónak élek, s most itt az elõadás ideje. Angliában és a Kontinensen minden vállalkozásomat felszámoltam. A régi életemmel kapcsolatos apróságokat a dögevõknek hagyom, akik rövidesen már bottal üthetik a nyomomat. Eltûnök. Kivándorlok, Mr. Bond, de magammal viszem Amerika arany szívét. Természetesen – ismerte el – ez az egyedülálló elõadás nem lesz hibátlan, hisz a próbákra nem maradt elég idõ. Szükségem van ezekre az ostoba gengszterekre, a fegyvereikre meg az embereikre, ám csak az utolsó pillanatban avathattam be õket terveimbe. Hibákat fognak elkövetni. Elõreláthatóan sok gondot okoz majd saját zsákmányuk elszállítása is. Néhányukat elfogják, másokat megölnek. Nem bánom. Ezek az alakok amatõrök, akikre, hogy úgy mondjam, csak a tömegjelenetekhez van szükség. Statiszták mind, Mr. Bond, az utcáról hívtam be valamennyit. Hogy mi vár rájuk az elõadás után, a legcsekélyebb mértékben sem érdekel. És most folytassuk a munkát! Estig hét példány kell ebbõl. Hol is tartottam...?

Vagyis, töprengett Bond lázasan, a gengsztereknek még csak sejtelmük sincs az igazságról. Õk maguk közül valónak tekintik Goldfingert, gengszternek, aki mindössze ambícióival múlja felül õket. Hát Goldfinger alkalmazottai, a partig menõ aranykonvoj sofõréi? Hát õ maga és Tilly Masterton? Néhányan meghalnak majd, köztük õ és a lány. Néhányan, például a koreaiak, bizonyára elhajóznak gazdájukkal. Nem maradnak nyomok, nem marad tanú. Modern kalózkodás ez, a mesterség összes régi sallangjával. Goldfinger kifosztja Fort Knoxot, ahogy a véreskezû Morgan fosztotta ki hajdan Panamát. Nincs különbség, csupán a technikában, a fegyverek dolgában alkalmazkodnak az új kor követelményeihez.

És csak egy ember van a világon, aki megállíthatja Goldfingert. Megállíthatja, de hogyan?

A következõ nap végtelennek rémlõ papírmunkával telt. Goldfinger hadmûveleti központjából, a tanácskozóterembõl minden félórában leirat érkezett: ennek az ütemtervét, amannak a példányait sürgették, becsléseket, idõrendi táblázatokat, készletlistákat kívántak.

Új írógépet hoztak, térképeket, szakkönyveket, bármit, amit Bond kívánt. Oddjob azonban minden alkalommal végtelen elõvigyázatossággal nyitotta ki az ajtót kopogtatására, s vigyázó szemét egy pillanatra sem vette le az ügynök szemérõl, kezérõl és lábáról, míg az ennivalót, a leiratokat meg a segédeszközöket behozta. Nem lehetett kétséges, Bondot a lánnyal együtt nem munkatársnak, csupán veszedelmes rabszolgának tekintik.

Tilly Masterton hasonlóképp visszafogott volt. Úgy dolgozott, mint valami gép: gyorsan, engedelmesen és pontosan, ám szótlanul. Bond közeledési, beszélgetési kísérleteit kimért udvariassággal fogadta. Estére az ügynök mindössze annyit tudott meg, hogy a lány, miközben titkárnõként dolgozott az Unileversnél, sikereket ért el amatõr mûkorcsolyázásban. Ezután kezdett sztárszerepeket kapni különféle jégrevükben. Hobbija volt a fedettpályás pisztoly- és puskalövészet, két mesterlövészklub is befogadta! Akadnak barátai, de szerelmes sosem volt, járni sem járt senkivel. Kétszobás lakásban él Earls Courtban. Huszonnégy éves. Igen, tudja, hogy nagy a baj. De majd csak lesz valahogy. Ez a dolog Fort Knox-szal képtelenség. Biztosan balul üt ki.

Miss Pussy Galorét "isteninek" találta. Úgy tûnt, arra számít, hogy Pussy kihúzza majd a bajból.

A jó szimatú nõk gyakorta elboldogulnak olyan helyzetekben, amelyek megoldásához egyébiránt észre volna szükség: az ösztönük súgja meg, mit kell tenniük. Bond nem aggódott többé Tillyért. Sejtette, nem lesz gondja vele.

Eljutott a következtetésig, hogy Tilly Masterton egyike azoknak a lányoknak, akiknek hormonjai kissé megkeveredtek. Jól ismerte a típust, és úgy tartotta, hogy õk és hím megfelelõik a nõknek adott szavazati jog, meg a "szexuális egyenjogúság" egyenes következményeként alakultak ki. Ötvenévi emancipáció után a nõies jellemvonások kiveszõben vannak, vagy átadatnak a férfiaknak. Mindkét nembéli félszerzetek elõfordulnak itt is, ott is: nem egészen homoszexuálisak, csak zavartak: fogalmuk sincs, kicsodák-micsodák. Az eredmény boldogtalan – magányos és jócskán frusztrált nemi fogyatékosok serege: a nõk uralkodni akarnak, a férfiak dédelgetésre vágynak. Bond sajnálta õket, de nem szánt idõt rájuk. Keserûen mosolygott, ha eszébe jutott a lánnyal kapcsolatos, a Loire völgyében, autózás közben kigondolt fantáziajáték. Méghogy Entre Deux Seins...!

A nap végén még egy levélke érkezett Goldfingertõl:

HOLNAP 11 ÓRAKOR AZ ÖT FÕSZEREPLÕVEL, BÉRELT GÉPPEL, SAJÁT PILÓTÁKKAL FELSZÁLLOK A LA GUARDIA REPÜLÕTÉRRÕL. LÉGI SZEMLÉT TARTUNK A NAGY SZLEM ELÕTT. MAGA ELKÍSÉR, MASTERTON MARAD.

G.

Bond ágya szélére telepedett, a falat bámulta, azután felállt, és az írógéphez ült. Egy órán át dolgozott; egyes sorközzel a lap mindkét oldalát teleírta az akció részleteivel. Miután elkészült, összehajtotta a papírt, hengert készített belõle, nem nagyobbat a kisujjánál, és gondosan összegumizta. Egy másik papírszeletre ezt írta:

SÜRGÕS ÉS FONTOS. ÖTEZER DOLLÁROS JUTALOM GARANTÁLT A MEGTA LÁLÓNAK, AKI EZT AZ ÜZENETET FELBONTATLANUL TOVÁBBÍTJA FÉLIX LEITEK KEZEIHEZ (PINKERTON NYOMOZÓIRODA, NEW YORK CITY, NASSAU STREET 154. A KÉZBESÍTÉSKOR A JUTALOM AZONNAL ÁTVEHETÕ. KÉRDÉSEKET NEM TESZNEK FEL.

Bond e papírszeletet a hengerre csavarta, külsõ részére piros tintával felírta: 5000$ JUTALOM, azután a kis csomagot háromhüvelyknyi ragasztószalag közepére helyezte. Visszaült az ágy szélére, s a szalagvégeket gondosan combja belsõ felére erõsítette.

20. A VÉGCÉL: TÖMEGHALAL

– Miszter, a helyi repülésirányítótól izélgetnek. Azt kérdezik, kifélék vagyunk.. Állítólag ez tiltott légtér.

Goldfinger felkelt, és elõrement a pilótafülkébe. Bond figyelte, ahogy kézbe veszi a mikrofont. Hangja érthetõ maradt a tízüléses Executive Beechcraft motorjainak halk zümmögése közepette.

– Jó reggelt! Mr. Gold vagyok, a Paramount Filmvállalattól. Megbízást kaptunk, hogy megfigyeléseket végezzünk a terület felett egy tervezett nagyfilm céljaira. A film a déliek 1861-es, híres áttörésének történetét dolgozza fel, a hadmozdulatét, melyet Sherman tábornok állított meg a Muldraugh-magaslat térségében... Igen, pontosan. A fõszerepekre Cary Grantet és Elizabeth Taylort kértük fel. Hogyan? Engedély? Persze, hogy van engedélyünk! Hadd nézzem csak... – Goldfinger várt, a semmit tanulmányozta – ...igen, igen, megvan! A Pentagon Különleges Ügyosztályának vezetõje írta alá. Természetesen, a Páncélos Centrum Parancsnoka is megkapja a maga példányát. Rendben, és köszönöm. Jó szórakozást a filmhez! Minden jót...

Goldfinger eltüntette képérõl a vidám grimaszt, visszaadta a mikrofont, és visszatért az utastérbe. Szétvetett lábbal állt meg, és lenézett társaira.

– Nos, uraim, hölgyem, eleget láttak? Gondolom, egyetértünk abban, hogy minden a legnyilvánvalóbban összevág a várostérképeikrõl leolvasható adatokkal. Hatezernél nemigen szeretnék alacsonyabbra menni. Még egy kör, és mehetnénk is. Oddjob, hozd a frissítõket!

Megjegyzések hallatszottak, azután kérdések következtek, melyekre Goldfinger egyenként válaszolt. Oddjob felkelt Bond mellõl, hátrafelé indult. Bond a nyomába szegõdött, és a koreai átható, gyanakvó pillantására ügyet sem vetve a kis mellékhelyiségbe lépett, s becsukta az ajtót.

Csendben leült, s gondolkozott. A La Guardiáig vezetõ úton nem próbálkozhatott. Oddjob társaságában foglalt helyet egy kevéssé feltûnõ Buick hátsó ülésén. A sofõr rájuk zárta az ajtót, az ablakokat végig felhúzva tartották. Elöl, a válaszfal túloldalán Goldfinger utazott. Oddjob kissé oldalra fordulva ült, szarukarimás kezei tettre készen, combján pihentek, akár a súlyos szerszámok. Le sem vette a szemét Bondról, míg a kocsi a kifutókat a megkerülve charterhangárokhoz, a bérelt repülõgép mellé nem ért. Goldfingertõl és Oddjobtól közrefogva az ügynök nem tehetett egyebet, a fedélzetre ment és elfoglalta helyét a koreai mellett. Tíz perccel késõbb megérkeztek a többiek. Beszélgetést senki sem kezdeményezett, csak kölcsönös, kurta üdvözlésekre került sor. Mindannyian megváltoztak, elmés megjegyzésekre, üres fecsegésekre nem vesztegettek többé idõt. Férfiak voltak, akik hadba szálltak. Fekete kabátjában, fekete bõrövével még Pussy Galore is holmi fiatal SS-strázsára emlékeztetett. Egyszer-kétszer hátrafordult, elgondolkodva pillantott Bondra, mosolyát azonban nem viszonozta. Bizonyára nem értette, hogy kerül közéjük, nem tudta, kicsoda.

La Guardiára visszatérve ugyanígy fog történni minden. Most, vagy soha! De hová rejtse az üzenetet? A vécépapír ívei közé? Meglehet, ott túl hamar felfedezik – vagy csak hetek múlva. Kiürítik vajon a hamutartót? Valószínûleg nem. Egyvalamit azonban kicserélnek biztosan...

Kaparászás hallatszott a kilincs körül. Oddjob kezdte elveszíteni türelmét. Mi történik, ha a fogoly felgyújtja a gépet...? Bond kiszólt:

– Megyek, majom! – Felállt és felemelte az ülõkét. Letépte a kis csomagot a combja belsõ oldaláról, és áthelyezte az ülõke alsó részére. Az ülõkét ki kell emelni ahhoz, hogy az ejtõtartályhoz férjenek, azt pedig biztosan kicserélik, amint a gép visszatér hangárjába. Az 5000 $ JUTALOM merészen bámult vissza rá. A leghanyagabb takarító figyelmét sem kerülheti el. Már ha meg nem elõzi valaki... De Bond nem tartotta valószínûnek, hogy bárki megemeli az ülõkét. A kis helyiségben állni túlságosan kényelmetlen lenne. Lassan visszahelyezte az ülõkét, lehúzta a vécét, leöblítette arcát, hátrasimította haját, és kisétált.

Oddjob dühösen várta. Benyomakodott Bond mellett, óvatosan körülnézett a mellékhelyiségben, azután kijött, és bevágta az ajtót. Bond vjsszatért a helyére. A segélykérés tehát palackba került, s a palackot a hullámokra bízta. De ki fogja megtalálni? És mikor?

Az átkozott kis mellékhelyiséget a leszállásig, a pilótát és a másodpilótát is beleértve mindenki felkereste. Bond már-már nyakán érezte a hideg pisztolycsövet, valahányszor kilépett valaki, hallani vélte a nyers, gyanakvó szavakat, a széthajtogatott papír zörejét. Végre ismét a Buickban ültek, Triborough-n keresztül haj[tottak Manhattan felsõvárosa felé, onnét, a folyó mentén, a rakparton, át a raktárház jól õrzött kapuján, hogy folytassák a munkát.

Versenyfutás kezdõdött: versenyfutás Goldfinger csendben, sietség nélkül, de hatékonyan mûködõ gépezete meg a Bond lángra lobbantotta keskeny puskaporcsík között. Mi folyik vajon odakint? Az ügynök a következõ három nap minden órájában ezen töprengett. Leitert látta, amint beszámol fõnökének, a megbeszélést, a sietõs utazást Washingtonba, az FBI-t, Hoovert, a hadsereget, meg az elnököt. Leitert, amint egyre erõsítgeti, tartsák be a Bond javasolta szabályokat, tartózkodjanak az olyan intézkedésektõl, melyek Goldfingerben gyanút ébreszthetnek, ne kezdjenek vizsgálódásba, ne moccanjanak, de készítsenek átfogó tervet arra a napra, hogy az egész társaságra lecsaphassanak, hogy senki ne menekülhessen. Megfogadják-e a javaslatot, vagy úgy döntenek, nem vállalnak kockázatot? Kapcsolatot teremtettek-e az Atlanti-óceán túloldalán várakozó M-mel? Vajon nem fog-e M ragaszkodni hozzá, hogy õt, Bondot nyomban kiszabadítsák? Nem, M bizonyára megérti, mirõl van szó. Belátja, hogy ügynöke élete ez esetben aligha számít, hogy a nagy tisztogatás sikerét semmiképp sem szabad veszélyeztetniük. A két "japánt" persze el kell fogni, aztán ki kell verni belõlük, milyen kódolt üzenetet vár Goldfinger az akciót megelõzõ napon.

Vajon csakugyan ez történik, vagy csak vánszorog az ügy? Meglehet, Leiter nincs a városban, valami ügyön dolgozik épp. "Ki ez a 007-es? Mit jelent ez egyáltalán? Valami féleszû szórakozik... Halló, Smith, nézz utána ennek, rendben? Eredj ahhoz a raktárhoz, és szimatolj körül. Sajnálom, miszter, öt rongyról szó sem lehet. Itt a fuvarra való, vissza a La Guardiáig. Átrázták, attól tartok."

Esetleg, ami még rosszabb, nem történt semmi? Lehetséges, hogy a gép még mindig ott áll egy sarokban, takarítatlanul? Bond agyában éjjel és nappal egymást érték e kínzó gondolatok, miközben haladt a munka, ketyegett az óra, s a halált hozó gépezet csendben tovább mûködött. Felvirradt, és végsõ, lázas tevékenységgel el is telt az akció elõtti nap. Azután, estefelé, befutott az utasítás Goldfingertõl:

AZ AKCIÓ ELSÕ SZAKASZA SIKERREL ZÁRULT. ÉJFÉLKOR TERV SZERINT BEVAGONÍROZUNK. HOZZON MAGÁVAL MINDEN TÉRKÉP-, ÜTEMTERV- ÉS PARANCSMÁSOLATOT!

G.

Goldfinger kontingense – soraiban a szorosan közrefogott, fehér orvosi köpenyt viselõ Bonddal és az ápolónõnek öltözött Tilly Mastertonnal – szoros alakzatot tartva, szaporán haladt végig a Pennsylvania pályaudvar csaknem néptelén elõcsarnokán, egészen a várakozó különvonatig. Goldfingert is beleértve mindenki a katonai elsõsegélynyújtók hagyományos fehér mezét és karszalagját hordta. A félhomályos peron hosszában a bandák kiállította kísérteties figurák serege várakozott. A csend és a feszültség jól illett egy katasztrófa színhelyére sietõ mentõalakulathoz, a vagonokba rakodott hordágyak és fertõzés elleni védõruhák pedig drámai színezetet kölcsönöztek a jelenetnek. A pályaudvar igazgatója csendesen beszélt éppen az orvosnak hitt Midnight-hoz, Straphez, Solóhoz és Ringhez. A közelükben várakozott Miss Galore, tucatnyi sápadt ápolónõ társaságában, akik mind lesütötték szemüket, akárha nyitott sír mellett állnának. Arcfestés nélkül, egzotikus frizurájukat sötétkék, vöröskeresztes sapka alá rejtve jól felkészített egység benyomását keltették. Remekül szerepeltek: odaadónak, együttérzõnek, az emberi szenvedés enyhítése iránt elkötelezettnek tetszettek.

Amint az igazgató megpillantotta Goldfingert és közeledõ csoportját, odasietett.

– Dr. Gold? – Komor volt az arca. – Attól tartok, rossz hírekkel kell szolgálnom. Gondolom, mindez úgyis megjelenik a hajnali lapokban... Louisville-ben visszatartanak minden szerelvényt, a fort knox-i állomás nem felel. Önöket azért rendben odajuttatjuk... Úristen, doktor, mi folyik odaát? A Louisville-bõl jövõk azt beszélik, az oroszok permeteztek valamivel a levegõbõl. Persze – az igazgató átható pillantást vetett Goldfingerre – én az ilyesmiben nem hiszek. Mi lehet, mégis? Ételmérgezés?

Goldfinger arca szertartásos volt. Leereszkedõ tónust ütött meg:

– Barátom, ezt kell kiderítenünk, ezért küldtek bennünket oda! Ha a véleményemre kíváncsi – de hangsúlyoznom kell, a saját véleményemrõl van szó –, az álomkór egy válfajával állunk szemben. Mi trypanosomiasisnek nevezzük.

– Igazán? – Az igazgatóra megtette hatását az elnevezés csengése. – Nos, higgye el, doktor, valamennyien igen büszkék vagyunk magára, magukra, ott az Egészségügyi Hadtestnél! – A kezét nyújtotta, s Goldfinger megszorította azt. – Sok szerencsét, doki! És most, ha felszállítja az embereit meg a nõvérkéket, útnak indítjuk a szerelvényt, amilyen gyorsan csak lehet.

– Köszönöm, igazgató úr. Én és a kollégáim nem felejtjük el, amit értünk tett... – Goldfinger kurtán biccentett, egysége tovább vonult.

– Fel!

Bond egy pullmankocsiban találta magát, szemközt Tilly Mastertonnal, körös-körül koreaiak és németek foglaltak helyet. Goldfinger a kocsi elülsõ részében vidáman beszélgetett alvezéreivel. Miss Pussy Galore vetõdött arra. Ügyet sem vetett Tilly Masterton feléje forduló arcára, de az ügynököt szokása szerint, kutatón mérte végig. Bezáródó ajtók csapódása hallatszott. Pussy Galore megállt, egyik karját a Bonddal szemközti ülés háttámláján pihentette. Lepillantott a férfira. – Halló, szépfiú! Rég nem láttalak. Mindannyiunk Bácsikája nemigen enged el maga mellõl, mi?

– Halló, széplány! – felelte Bond. – Jól áll ám a ruha, tudja? Meg aztán gyengélkedem. Nem ápolna egy kicsit?

A mély, violaszín szemek gonddal mérték végig. – Tudja mit, Mr. Bond? – szólt halkan a lány. – Van egy olyan érzésem, hogy maga körül valami nem stimmel. Az ösztönöm, tudja? Mit keres maga meg az a baba – fejével Tilly felé intett – ebben a buliban?

– Mi végezzük el a munka nagyját.

A szerelvény mozgásba lendült. Pussy Galore felegyenesedett.

– Lehet – mondta. – De ha ebben az ügyben valami balul üt ki, a részembe fogadok, a szépfiú tudja majd az okát. Világos?

Nem várt Bond válaszára, továbbment, csatlakozott a vezérkar megbeszéléséhez.

Zûrzavaros, mozgalmas éjszaka volt. Óvni kellett a látszatot a kalauzok kíváncsi, együttérzõ szeme elõtt. Az utolsó megbeszéléseken a szerelvény egész hosszában õrizni kellett a komoly orvosi konzílium látszatát: cigarettázásról, szitkozódásról vagy köpködésrõl szó sem lehetett. A bandák közti gyûlölködést, rivalizálást vaskézzel kellett elfojtani. A maffia hûvös, különösképp a Jack Strap vezette, jómódban élõ, szelídebb nyugati parti társasággal szemben lekezelõ magatartása lövöldözéshez vezetett volna, ám a fõnökök, tudván, mire számítsanak, folyvást ügyeltek. Az ilyenféle jelentéktelen lelki tényezõkkel a többihez hasonlóan számolt Goldfinger. Fel is készült. A Cementkeverõ lányokat gondosan elkülönítették, ivászatot nem engedélyeztek, s a bandavezérek állandóan foglalkoztatták embereiket, további részletes tájékoztatókat tartottak, gyakorlatokat a térképek segítségével, s legfõképpen hosszasan vitatták, merre meneküljenek aranyukkal. Olykor kikémlelték persze egymás terveit, s Goldfingert gyakorta hívták bíráskodni, eldöntendõ, ki melyik utat választhatja a mexikói határ, a sivatag, Kanada felé. Bond csodálta, hogy Amerika száz legelszántabb, izgatott és zsákmányra éhes gazfickója ilyen nyugalomban utazik együtt. E csodát Goldfinger vitte végbe. Higgadt, veszedelmes erõt sejtetõ fellépésén túl a tervezés precizitása és a kivitelezés magabiztossága zabolázta meg a harci reflexeket: csapatszellemfélét alakított ki a rivalizáló bandák között.

Míg a szerelvény Pennsylvania síkságain folytatta acélos galoppját, utasai sorra nyugtalan álomba merültek. Goldfinger és Oddjob nem. Mindketten ébren maradtak, figyeltek, így Bond hamarosan kénytelen volt feladni az elképzelést, hogy amint a vonat egy állomáson áthaladva, netán egy emelkedõn lelassul, elrejtett kései egyikét a koreaiba döfi, azután szökni próbál.

Kényszerûségbõl végül elpihent, az igazgató szavait forgatta, elemezte sorra magában. Az igazgató kétségtelenül elhitte, igazi egészségügyiek: tudott valamit a Fort Knoxot ért csapásról. Igaz híreket kapott vajon Louisville-bõl, vagy mindez része csupán a nagy félrevezetésnek, mely okvetlenül szükséges az összeesküvés valamennyi résztvevõjének elfogásához? És ha félrevezetõ manõverrõl van szó, vajon milyen gonddal készültek fel? Elárulja-e magát valaki? Elõfordul-e valami szarvashiba, melyet Goldfinger még idõben fölfedez? Ha pedig a hír igaz, ha a mérgezés sikerrel járt, mit tehet még õ?

Bond egy dologban mindenesetre határozott: az akció felfordulásában valamiképp a közelébe férkõzik Goldfingernek, és egyik késével átvágja a torkát. Mennyit érhet el ezzel a személyes bosszú beteljesülésén kívül? Elfogadja-e Goldfinger osztaga másvalaki parancsát, kiélesíti, beveti-e a robbanófejet? Kiben lenne meg a kellõ erély, a kellõ higgadtság e parancs kiadásához? Mr. Solóban? Talán. A hadmûveletet legalábbis félsikerrel zárnák, rengeteg arannyal távoznának – kivéve persze Goldfinger embereit, akiknek vezérük nélkül befellegzett. De mielõtt bármibe belefogna: elpusztult-e vajon az a hatvanezer ember? Volt-e módja rá, hogy ezt megakadályozza? Volt-e lehetõsége, hogy megölje Goldfingert? Használt volna-e bármit, ha jelenetet rendez a Pennsylvania pályaudvaron? Bond ablakban gubbasztó, sötét tükörképét bámulta, a váltójelzõ kellemes csilingelésére, a szabad útjukat biztosító gõzkürt bömbölésére figyelt, miközben nyugtalanságát kételyek, kérdések és szemrehányások áradatával fokozta tovább.

21. MINDEN IDÕK LEGGAZDAGABB EMBERE

A végtelen, fekete fûtenger felett lassan, vörösen terült szét a pirkadat, s ahogy a nap elûzte az árnyakat, a síkság fokozatosan a híres Blue Country lapályába olvadt át. Hat órakor a szerelvény lassítani kezdett, hamarosan már lépésben gördült át Louisville ébredezõ elõvárosán, hogy a hidraulikus fékek sóhajától kísérten pihenjen meg a visszhangos, csaknem néptelén állomáson.

A peronon kicsiny, megilletõdött embercsoport várakozott. Az álmatlanságtól karikás szemû Goldfinger magához intette az egyik németet, tiszteletet parancsoló, kis fekete táskát kapott kézbe, és a peronra lépett. Kurta, komor tanácskozás következett, leginkább a louisville-i állomásfõnök beszélt, Goldfinger néhány kérdést tett fel, s komolyan bólogatott a válaszok hallatán. Fáradtan fordult ismét a szerelvény felé. Mr. Solo bukkant fel, hogy meghallgassa beszámolóját: ott állt a pullmankocsi nyitott ajtajában. Bond hallotta Goldfinger keserûen csengõ szavait:

– Tartok tõle, doktor, hogy a helyzet igen súlyos. Most elõremegyek a mozdonyhoz ezzel – emelte magasra fekete táskáját –, azután lassan haladunk tovább, a fertõzött területen. Kérem, készítse fel a legénységet: hamarosan maszkot kell ölteniük. A mozdonyvezetõ és a fûtõ maszkja nálam van. A többi vasutasnak itt el kell hagynia a szerelvényt.

Mr. Solo komoran bólintott.

– Rendben, professzor! – Becsukta az ajtót. Goldfinger, nyomában német "erõs emberével" elõre indult a peronon. A megilletõdött csoport fejcsóválva követte.

Rövid szünet következett, azután a hosszú szerelvény csendesen, csaknem észrevétlenül kigördült az állomásról, maga mögött hagyva a hivatalnokok kis csoportját, s a hozzájuk csapódott, szégyenkezõ négy kalauzt, akik kezüket magasra emelve búcsút intettek.

Még ötvenhárom kilométer, még fél óra a célig! Az ápolónõk kávét és fánkot hordtak körül, azoknak pedig, akiknek rakoncátlankodtak az idegeik (Goldfinger mindenre gondolt), két-két szem dexedrint nyújtottak át. Az ápolónõk sápadtak, szótlanok voltak. Tréfák, csipkelõdõ megjegyzések nem hangzottak el. A szerelvény egész hosszában szinte tapinthatónak tûnt a feszültség.

Tíz perc múltán váratlanul lecsökkent a sebesség, éles sziszegéssel léptek mûködésbe a fékek. Több helyütt kiloccsant a kávé. A szerelvény majdhogynem mozdulatlanná vált, megrándult, azután ismét gyorsulni kezdett. Az áldozattól az irányítást másvalaki vette át.

Néhány perc múltán Mr. Strap sietett végig a szerelvény hosszában.

– Tíz perc, és beérünk! Talpra fiúk! A, B és C alakulat, felszerelést felölteni! Minden rendben megy. Nyugalom! Tudjátok a dolgotokat... – Továbbloholt a következõ kocsiba; Bond hallotta, amint elismétli mondókáját.

– Ide figyelj, majom – fordult az ügynök Oddjobhoz. – Kimegyek a mosdóba, és esetleg velem tart Miss Masterton is... – A lányhoz fordult. – Mit szól, Tilly?

– Igen – felelte a lány közömbösen. – Nem bánom.

– Akkor gyerünk-mondta Bond.

A lány mellett ülõ koreai kérdõn Oddjobra sandított. Oddjob a fejét rázta.

– Ha nem hagyod kimenni – szólt most az ügynök –, verekednünk kell. Ezt Goldfinger biztosan nem akarná... – Ismét a lányhoz fordult: – Menjen csak, Tilly, ezeket a majmokat majd leszerelem.

Oddjob néhányszor felmordult, felhorkant, a másik koreai értett belõle. Felállt.

– Mehet, de nem bezárni ajtó... – Követte a lányt, s megvárta, míg elõrekerül.

Oddjob ugyanígy kísérte el Bondot. Mihelyt a fülkébe ért, az ügynök levette jobb lábáról a cipõt, elõszedte a kést, és a nadrágja derekába rejtette. Egyik cipõje így sarok nélkül maradt, ám ezen a reggelen aligha veszi észre bárki... Bond megmosdott. A tükörben feltûnõ férfiarc sápadt volt, a kékesszürke szemek elsötétültek a lappangó feszültségtõl... Elhagyta a fülkét, és visszatért a helyére.

Jobbra, a távolban most csillámlás támadt: az alacsony épületek körvonalai délibáb gyanánt bontakoztak ki talaj felett lebegõ, hajnali ködbõl. A körvonalak lassanként hangárok sorára, zömök irányítótoronnyá rendezõdtek. A Godman reptér! A szerelvény halk, ütemes zakatolása, alábbhagyott. Néhány kecses, modern villa – a településfejlesztés legújabb vívmányai – mellett haladtak el. A villák lakatlannak tetszettek. Baloldalt feltûnt a Brandenburg-állomáshoz vezetõ út fekete szalagja. Bond a nyakát nyújtogatta. Fort Knox csillogó, modern házrengetege lágyan sejlett át a ritkás párán. A tagolt látóhatár felett kristálytisztán kéklett a levegõ: füstnek nyoma sem volt. Nem készül reggeli! A szerelvény galopptempóra lassult. A Station sugárúton súlyos autóbaleset történt, két kocsi ütközött, szemmel láthatóan frontálisan. Egy szétzúzódott ajtó keretében, derékig odakint, egy férfi csüngött. A másik jármû felfordulva hevert, mint holmi döglött bogár. Bond szíve hevesen vert. Elhaladtak a központi váltóház mellett. A karokon valami fehérség látszott. Egy férfi inge volt. Az ingbe bújtatott felsõtest ernyedtnek tûnt, a fej láthatatlan maradt az ablak túloldalán. Egy sor modern bungaló. Egy ápolt gyepnégyszög közepén, arcra borulva, trikót és sortot viselõ alak hever. A frissen nyírt barázdák jó ideig takaros rendben sorjáztak, azután, az elesett mellett, csúf ákombákomot kaszált a gép, mely most oldalra billenten pihent a telket övezõ mélyedés megforgatott földjén. Egy szárítókötél elszakadt, amint a háziasszony megragadta. A nõ egyetlen halom gyanánt fehérlett a családi alsónemûk, ágyhuzatok és törölközõk mellett.

A szerelvény sétatempóban gördült be a városba, s mindenütt, minden utca, minden járda hosszában elterült alakok tûntek fel. Egyesével, olykor csoportokban hevertek, a tornácok hintaszékeiben, útkeresztezõdésekben, melyek felett a közlekedési lámpák ráérõsen egyre váltogatták színes fényeiket, kocsikban, melyeknek sikerült a járda mellé húzódniuk, vagy amelyek kirakatokba rohantak. Halál! Halottak mindenütt. Semmi mozgás, semmi nesz, kivéve a gyilkos acélosan zakatoló lépteit: Goldfinger vonata keresztülhaladt e temetõn.

A szerelvény hosszában most nagy volt a nyüzsgés. Billy Ring érkezett, szélesen vigyorogva megállt Bond ülõhelye mellett. – Ó, fiú... – jelentette ki örömmel –, ezeknek aztán jó kis Micky Finn-koktélt kevert az öreg Goldie! Kár, hogy páran épp autókáztak, mikor kidõltek a létõl. De tudja, mit mondanak az omlettrõl: lehetetlen megcsinálni, ha az ember fel nem tör pár tojást, igaz-e?

– Igaz – mosolygott Bond erõltetetten.

Billy Ring néma o-ra, kacajra tátotta száját, azzal odébbállt.

A szerelvény beért a Brandenburg pályaudvarra. Itt már tömegével hevertek az elesettek: férfiak, nõk, gyermekek és katonák. Tele volt velük a peron, az arcok a tetõre meredtek, vagy lefelé, a porba, netán oldalra fordultak. Bond figyelte, moccannak-e, megrebben-e egy szemhéj, megrándul-e egy kéz. Semmi! De várjunk csak! Ez mi lehet? Egy csukott ablak mögül halk, rekedt óbégatás szûrõdött ki. A jegykiadónál három babakocsi állt, mellettük, összeroskadva az anyák. Hát persze! A babakocsiban utazó kisdedek nyilván tejet kaptak, nem ittak a halált hozó vízbõl.

Oddjob felállt. Példáját Goldfinger egész különítménye követte. A koreaiak arca változatlanul közönyös volt, csak tekintetük rebbent ide-oda folytonosan, mint a nyugtalan állatoké. A németek sápadtan, de elszántan készülõdtek. Senki sem pillantott társaira. Szótlanul szállingóztak a kijárat felé, felsorakoztak és vártak.

Tilly Masterton megérintette Bond kabátujját.

Biztos, hogy csak alszanak? – kérdezte remegõ hangon. – Mintha valami... valami habfélét láttam volna pár ember szája körül.

A jelenség Bondnak is feltûnt. A hab rózsaszínû volt.

– Gondolom – válaszolta a lánynak –, néhányan épp édességet, vagy ilyesmit szopogattak, mikor elaludtak. Hisz tudja, milyenek az amerikaiak: folyton rágcsálnak... – A következõket halkabban tette hozzá: – Menjen a közelembõl, lehet, hogy lövöldözés lesz! Keményen Tilly szemébe nézett, hogy meggyõzõdjék, megértette-e.

A lány egykedvûen bólintott, nem viszonozta pillantását. Ajkait alig mozgatva suttogta: Pussy mellett maradok. Õ vigyáz majd rám...

Bond rámosolygott.

– Persze – mondta biztatóan. A szerelvény lassan átgördült néhány váltón, aztán megállt. A dízelmozdony gõzkürtje bömbölt egyet. Kitárultak az ajtók, s a különféle osztagok máris elözönlõitek az Aranyraktár-leágazás peronját.

Katonás pontossággal folyt a munka. A különféle egységek csatarendbe álltak. Az elsõ amolyan rohamosztag volt, tagjai géppisztolyt markoltak, utánuk következtek a hordágyvivõk, nekik a páncélterem õrségének, az erõd személyzetének biztonságba helyezését (ez már csak szükségtelen sallang, gondolta Bond) jelölték ki feladatul. Ezután Goldfinger tízfõs, súlyos vitorlavászonba burkolt csomagot cipelõ robbantókülönítménye következett, azután egy tartalék sofõrökbõl és forgalomirányítókból összetevõdõ csoport, majd az ápolónõk – valamennyiüknél pisztoly volt – osztaga. Nekik – az állig felfegyverzett tartalékkal együtt – hátra kellett maradniuk, hogy elhárítsanak minden próbálkozást, mely – ahogy Goldfinger fogalmazta – az "esetleges felriadók" részérõl fenyeget.

Bondot és a lányt a parancsnoki osztagba sorolták. E csoportot Goldfinger, Oddjob és az öt bandavezér alkotta. A két dízelmozdony lapos tetején helyezkedtek el. E mozdonyok most, a tervnek megfelelõen, a leágazás épületein túl álltak, róluk áttekinthetõvé vált a célpont és az odavezetõ utak. Bondra és a lányra a térképek, az ütemtervek ellenõrzésének feladata, meg a stopperóra kezelése várt. Bond tartozott ezenkívül Goldfinger figyelmét felhívni az esetleges hibákra, késlekedésekre, hogy a nagy testû férfi hordozható adó-vevõje útján újra egyeztethessen a csoportvezetõkkel. A bombarobbanás elõtt mozdonyaik fedezékébe kell majd húzódniuk...

Kétszer bódult a gõzkürt, és – míg az ügynök és Tilly elfoglalták helyüket az elsõ mozdony tetején – a rohamosztag, nyomában a többi csoporttal, nekivágott a vasútvonalat a Bullion bulvártól elválasztó húszméteres, nyílt terepnek. Bond olyan közel férkõzött Goldfingerhez, amennyire csak lehetett. A nagy testû férfi messzelátóval figyelte a fejleményeket. Szája szinte a mellére erõsített mikrofont érintette. Oddjob, e rendíthetetlen hústömeg ott tornyosult Azonban az ügynök és prédája között, és tekintete – melybõl a támadás iránti érdeklõdés szikrája sem volt kiolvasható – egy pillanatra sem mozdult el Bondról meg a lányról.

Bond, azt a látszatot keltve, hogy a mûanyag térképtartó mappájában kutat, miközben fél szemmel a stoppert bámulja, megbecsülte a távolságokat, a szögeket. A közelben tartózkodó négy férfit és egy nõt számláló társaság felé sandított. A bandavezérek teljes figyelmüket az elõttük játszódó eseménynek szentelték.

– Átjutottak az elsõ kapun! – szólt most Jack Strap izgatottan. Bond, saját tervét tovább fontolgatva, gyors pillantást vetett a csatatérre.

Lenyûgözõ kép tárult elébe. Középpontjában a hatalmas mauzóleum emelkedett, csiszolt gránitfalain megcsillant a napfény. Az épületet övezõ jókora, nyílt térségen, az utakon – a Dixie-mûúton, a Vine Grove-on és a Bullion bulváron – teherautók és kamionok várakoztak kettõs sorban; minden konvoj elsõ és utolsó jármûvén a gengek hovatartozásukat hirdetõ, azonosító zászlói lobogtak. A jármûvek vezetõi összeverõdve, a páncélkamrát védelmezõ külsõ falszakaszon túl heverésztek, miközben a fõkapun át példás rendben befelé tartottak a szerelvényen érkezett osztagok. E mozgó világon innen tökéletesnek tûnt a mozdulatlanság, teljesnek a csend: Amerika mintha lélegzet-visszafojtva figyelte volna a gigászi bûntett végbevitelét. Körös-körül katonák hevertek, ott, ahová estek: a szárnysegédek, oldaltáskájuk mellett, egyre automata pisztolyukat markolták, a védfalon innen két szakasz baka feküdt rendetlen halomban, némelyek bajtársuk testére borultak. Odébb, a Bullion bulvár és a fõkapu közt két páncélautó ütközött egymásnak, s sötétlett most is összeakaszkodva. Az egyik nehézgéppuska a földet, a másik az eget célozta, az egyik jármû vezetõjét a fedélzeti nyíláson át menekülõben érte a vég.

Bond kétségbeesetten életjelre, moccanásra várt, egy apróságra, mely bizonyítja, mindez ügyes csapda csupán. Semmi! Egy macska sem moccant, nem hallatszott nesz a kép hátteréül szolgáló, nyilván emberekkel zsúfolt épületek belsejébõl. Csak Goldfinger osztagai végezték dolgukat, netán várakoztak már a számukra kijelölt pontokon.

– Hordágyvivõk vissza... – szólt halkan a mikrofonba Goldfinger. – Bombahordozók, felkészülni! A többiek fedezékbe.

A biztosítók, a hordágyvivõk a kijárat felé siettek, fedezékbe húzódtak a fal oltalmában. Öt percet kaptak, hogy felszabadítsák a területet a robbantókülönítmény számára, melynek tagjai indulás elõtt a fõkapunál csoportosultak.

– Egy perccel elõbb érkeztek – jegyezte meg nyomatékosan.

Goldfinger elnézett Oddjob válla felett. Halványkék szemében tûz lobogott. Tekintete összekapcsolódott az ügynökével. Meg-megvonagló ajakkal, dühösen vicsorított.

– Veszi észre, Mr. Bond – sziszegte – maga tévedett, nekem lett igazam. Még tíz perc, és a világ leggazdagabb, minden idõk leggazdagabb embere leszek! – Szinte köpte a szavakat. – Mit szól ehhez?

– Elárulom, ha az a tíz perc letelik – mondta higgadtan Bond.

– Csakugyan? – kérdezte Goldfinger. – Majd meglátjuk. – Órájára pillantott, és sietõsen beszélni kezdett a mikrofonba. Osztaga lassan elindult a fõkaputól befelé, a vitorlavászonba burkolt, súlyos terhet négyen tartották a vállukon.

Goldfinger, Bond mellett, a második mozdony tetején idõzõ csoportra pillantott. Diadalmasan szólt át nekik: – Uraim, még öt perc, és fedezékbe kell vonulnunk... – Bondra tekintett, s halkan hozzáfûzte: – Ideje, hogy búcsút vegyünk, Mr. Bond! Köszönet a segítségért, amit magától meg a lánytól kaptam...!

Bond a szeme sarkából mozgást vett észre: valami mozgott az égen. Fekete, sebesen forgó pont – pályája zenitjét elérve megállni, lebegni látszott, azután fülsiketítõ dörejjel szétpattant. Egy jelzõrakéta volt.

Az ügynök szíve nagyot dobbant. Gyorsan körülpillantott: a "halott" katonák tömege életre kelt, az összeakaszkodott páncélautók géppuskáinak csöve mozgásba lendült, hogy biztosítsa a kaput. Valahonnét egy megafon bömbölt: – NE MOZDULJON SENKI! LE A FEGYVEREKKEL! – A gengszterek hátvédjének egyik egysége azonban könnyelmûen tüzet nyitott, mire elszabadult a pokol.

Bond derékon kapta Tillyt, és ugrott. Jó három métert zuhantak a peronig. Az ügynök bal kezével csökkentette az ütõdés erejét, a lányt csípõmozdulattal segítette talpra. Amint a szerelvény mellett, fedezékben maradva futásnak eredt, meghallotta Goldfinger kiáltását: – Kapd el, és öld meg õket! – A nagy testû férfi automata pisztolyának lövedéke tõle balra vágott a cementbe: Goldfinger arra kényszerült, hogy ballal lõjön. Bond inkább Oddjobtól félt. A lány kezét fogva rohant végig a peronon, mikor a futva közeledõ léptek szapora kopogása a füléig jutott.

A lány rángatni kezdte a kezét. – Ne, ne! Álljon meg! – sikoltotta nekidühödve. – Pussy mellett akarok maradni! Mellette nagyobb biztonságban leszek!

– Hallgass, te kis hülye! – Kiáltotta vissza Bond. – Fuss, ahogy csak bírsz! – A lány azonban húzatni kezdte magát, igyekezett lelassítani. Hirtelen kitépte kezét az ügynök szorításából, és az egyik pullmankocsi nyitott ajtaja felé iramodott. Jézusom, gondolta Bond, más se hiányzott! Elõhúzta övébõl a kést, és szembefordult Oddjobbal.

A tízméternyire járó koreai nem is lassított, egyik kezével lekapta fejérõl ostoba, halált hozó kalapját, egy szempillantás alatt célzott, s a sötét, acélos félhold máris átcikázott a levegõn. Éle pontosan nyakszirten találta a lányt, aki hang nélkül hanyatlott vissza a peronra, Oddjob útjába. Ennyi épp elegendõ volt ahhoz, hogy megtörje a koreai repülõ ugrásának lendületét, a rúgásét, melyet Bond fejének irányzott. A rúgásból ugrás lett, Oddjob bal keze az ügynök felé sújtott, mint valami kard. Bond kitért, oldalt és felfelé döfött a késsel. Döfése a bordák tájékát érhette, ám az elõre zúduló test lendülete kiütötte kezébõl fegyverét. Valami csendült a peronon. Oddjob, láthatóan sértetlenül, ismét nekiindult: karját széttárta, térdeit behajlította: megint ugrani, netán rúgni készült. Megvadult. Szemei véresek voltak, nyitott, ziháló szája szélén nyál csordult.

A pályaudvaron kívüli fegyverdörgést, géppisztoly-kerepelést a mozdony gõzkürtjének három bõdülése harsogta túl. Oddjob dühösen horkant, és ugrott. Bond oldalt vetette magát. Vállát iszonyatos erejû ütés érte, elterült. Most, gondolta a földre hemperedve, most következik a halálos csapás! Nehézkesen talpra állt, behúzta a nyakát, hogy vállai felfogják az ütést, az ütés azonban elmaradt, s Bond álmélkodva bámult a peron hosszában futva távolodó Oddjob után.

Az elülsõ dízelmozdony mozgásban volt már. Oddjob utolérte, a lépcsõ felé ugrott. Egy pillanatig a levegõben kalimpált, lába támasztékot keresett, azután eltûnt a fülkében, s a hatalmas, áramvonalas gépezet tovább gyorsult.

Bond háta mögött kivágódott az állomásfõnök irodájának ajtaja. Futó lábak dobogása hallatszott, majd egy kiáltás: – Santiago! – Vagyis Szent Jakab, másutt James, Cortez csatakiáltása, melyet Leiter tréfából javasolt egy alkalommal Bondnak.

Az ügynök megperdült a sarkán. A haditengerészet háborús uniformisát viselõ, szalmaszõke texasi jelent meg a peronon, nyomában érkezett tucatnyi, khakiszínbe öltözött embere. Félix a jobb karját pótló acélkampón kézi rakétavetõt cipelt. Bond elébe ment. – Ne lõj a zsákmányomra, te nyavalyás! – kiáltotta. – Add ide! – Kikapta a rakétavetõt Leiter kezébõl, s szétvetett lábakkal hasra feküdt a peronon. A mozdony vagy kétszáz méternyire járt, már-már nekivágott a Dixie-mûút felett átívelõ vasúti hídnak.

– VIGYÁZAT! – kiáltotta most Bond, hogy az emberek elhúzódjanak a hátul kilövellõ tûz útjából. Kibiztosította a fegyvert, gondosan célzott. A csõ enyhén megremegett, s az ötkilós páncéltörõ lövedék máris útnak indult. Villanás következett, kékes füst gomolygott. A száguldó mozdony hátuljából fémdarabok szakadtak ki, ám a gép egykettõre átért a hídon, befordult a kanyarban, és eltûnt.

– Egy újonctól nem is rossz... – jegyezte meg Leiter. – Lehet, hogy tönkretetted a hátsó dízelt. de ezekben mindig két motor van: boldogulnak majd az elülsõvel.

Bond felállt. Melegen mosolyogva nézett Felix leginkább sólyomhoz illõ, palaszürke szemébe.

– Átkozott pancser! – fakadt ki gúnyosan. – Miért nem zártátok le ezt a pályát?

– Idesüss, shamus, ha kifogásod van a rendezéssel kapcsolatban, az elnökkel beszéld meg! Õ a parancsnoka ennek a hadmûveletnek, és olyan is ez a hadmûvelet. Van odafent egy felderítõgépünk. Megkeresi a mozdonyt, és délre az öreg aranyfürtû rács mögé kerül, mint a többiek... Honnét tudhattuk volna, hogy a vonaton marad? – Abbahagyta, és hátba verte Bondot. – A fenébe, örülök, hogy látlak! Ezeket a fickókat velem együtt a te védelmedre jelölték ki. Itt bóklásztunk, és míg kerestünk, kétfelõl hullott ránk az áldás. – Katonáihoz fordult.

– Igaz-e, emberek? Amazok nevettek.

– Naná, kapitány!

Bond szeretettel nézte a texasit, akivel együtt oly sok kalandban lehetett része.

– Az Isten megáldjon, Félix – mondta komolyan. – Sokszor mentettél meg, de ez egyszer majdnem elkéstél. Tilly Masterton meghalt, azt hiszem...

Felixszel a sarkában elindult visszafelé a peronon. A karcsú test még mindig ott hevert, ahová visszahanyatlott. Bond melléje térdelt. Elég volt egy pillantást vetnie a fejére, mely természetellenes szögben állt, akár egy törött nyakú babáé. Megpróbálta kitapintani a lány pulzusát. Felállt, és halkan így szólt:

– Szegény kis liba... Nem tartotta túl sokra a férfiakat... – védekezõn pillantott Leiterre. – Félix, megmenthettem volna, ha engem követ!

Leiter nemigen értette a dolgot. Kezét Bond karjára tette, úgy mondta:

– Hát persze, pajtás! Ne vedd a szívedre... – Embereihez fordult: – Ketten vigyék be a lányt az állomásfõnök irodájába. O'Brien, maga hívja a mentõket! Ha kész, ugorjon el a parancsnoki harcálláspontra, és közölje velük a tényeket. Mondja meg, hogy Bond parancsnok megkerült, s hogy rögtön átmegyünk!

Bond csak állt a kihûlt kis test, a ruhadarabok, lábak összevisszasága felett. Újra látta maga elõtt a TR3-asban száguldó szép és büszke lányt, fején pettyes kendõvel. Elment hát õ is.

Sebesen forgó pont szállt a magasba a feje felett. Pályája zenitjén lebegni látszott, azután éles dörrenés következett. Ez volt a jel: “Tüzet szüntess!"

22. AZ UTOLSÓ CSELFOGÁS

Két nappal késõbb Félix Leiter sebesen cikázott sávból sávba a forgalmas Triborough-hídon fekete Studillacjével. Bõven maradt még idejük Bond gépének, a BOAC Monarch Londonba készülõ esti járatának indulásáig, ám Leiter szerette volna megváltoztatni barátja nem túl hízelgõ véleményét az amerikai kocsikról. A jobb kezét pótló acélkampóval most kettesbe taszította a sebességváltót, s az alacsony építésû, fekete autó máris egy jókora hûtõkocsi és a vakációzókkal teli, cammogó Oldsmobile közti szûk térközbe vágódott.

Bond testét az ülésbe préselte a háromezres motor hirtelen lendülete, fogai összekoccantak.

Mikor Leiter befejezte a manõvert, s a dühös dudálás elmaradt mögöttük, higgadtan mondta:

– Itt az ideje, hogy szakíts a kölyköknek való gépekkel, és újra gyalogolni kezdj, Félix! Jót tenne, hidd el nekem... Ez az autózás öregít. Maholnap végképp leszoksz a mozgásról, és ha az ember leszokik a mozgásról, máris meghalt egy kicsit.

Leiter nevetett.

– Látod azt a zöld lámpát ott elöl? – kérdezte. – Fogadjunk, hogy átérünk rajta, mielõtt pirosra vált! – A Studillac nyomban meglódult, akárha megtaszították volna. Bondban rövid idõre összezavarodott minden: csak a száguldás érzete maradt, meg a benyomás holmi autók alkotta acélfalról, mely Leiter dallamkürtjének hangjára valahogy szétvált; száz méteren belül száznegyvenet mutatott az óra, s a lámpa máris mögöttük maradt; a Studillac ráérõsen haladt tovább a középsõ sávban.

– Egyszer összeakadsz majd egy elszánt közlekedési rendõrrel – mondta halkan Bond –, és a Pinkerton-igazolványod se segít rajtad. Nem az a baj, hogy vánszorogsz, hanem az, hogy feltartod a mögötted jövõket. Egy szép, régi, Rolls Royce Silver Ghostra volna szükséged, nagy ablakokkal, hogy élvezhesd a természet szépségeit! – Bond egy jobboldalt elhúzó, ócska automobilra bökött. – Maximum százat bír, megáll, és hátrafelé is megy, ha akarod. Nyomódudás. Passzol a visszafogott stílusodhoz. Azt hiszem, hamarosan piacra kerül egy ilyen kocsi – Goldfingeré. Ha már itt tartunk, mi történt vele? Sikerült már elkapnotok?

Leiter az órájára pillantott, és kihúzódott a szélsõ sávba, hatvanra lassított.

– Az igazat megvallva – mondta komoran –, mindannyian egy kicsit aggódunk. Az újságok, méginkább Edgar Hoover emberei folyvást nyaggatnak minket. Elõször a személyedre vonatkozó hírzárlat miatt nyavalyogtak. Nem mondhattuk, hogy nem a mi hibánk, és egy vén londoni fickó, valami M ragaszkodik hozzá... Most elverik rajtunk a port. Azt állítják, tehetetlenkedünk, és a többi, és a többi... De én mondom. James – Leiter hangja fojtott volt, bûnbánó – nincs egyetlen nyom sem, amin elindulhatnánk. A mozdonyt megtaláltuk. Goldfingerék ötvenes tempónál rögzítették a gyorsítókart, hagyták, hadd száguldjon a pályán. Aztán õ, meg a koreai a Galore lánnyal meg a négy gengszterrel leugrottak valahol, eltûntek mindannyian. A teherautó-konvojt persze elcsíptük. Elizabethville közelében várakozott a keleti autópályán. A sofõrök viszont sehol. Nyilván szétszéledtek, Goldfinger ellenben együtt bujkál a nehézfiúkkal. Nem jutottak el Norfolkba. a cirkálóra. A dokkokba civil ruhás detektíveket küldtünk, jelentéseikbõl kiderült, hogy a hajó megszabott idõben távozott anélkül, hogy idegenek léptek volna a fedélzetre. Az East River partján, a raktárházban nem jártak; nem próbálkoztak kijutással sem Idlewildben, sem a mexikói, a kanadai határon. A fejemet tenném rá, hogy Jed Midnight valahogy Kubába juttatta az egész társaságot. Ha csak két, vagy három teherautót "vettek kölcsön" a konvojból, ha elég gyorsan hajtottak, eljuthattak Floridába, vagyis Daytona Beach környékére, az akciót követõ nap hajnaláig. Midnight bandái átkozottul jól felszereltek arrafelé. A partiõrség és a légierõ teljes erõvel folytatja a kutatást, eddig eredménytelenül. Goldfinger és társai nappal bizonyára rejtõztek, és éjszaka keltek át Kubába. Mindenki aggódik, és az sem segít, hogy az Elnök úszik a boldogságban...

Bond az elõzõ, Washingtonban töltött nap folyamán mindvégig a legvastagabb, legpompásabbb vörös szõnyegeken járt. Beszédeket hallgatott meg a Pénzügyi Hivatalban, díszebéden vett részt a Pentagonban, és zavarba ejtõ negyedórát töltött az Elnökkel. A hátralevõ idõben keményen dolgozott: gyorsíróknak diktált Edgar Hoover irodájában, egy, az A állomáshoz beosztott kollégájával felváltva. Végül kurta negyedórás beszélgetést folytatott M-mel a brit követség transzatlanti közvetlen vonalán. M beszámolt az ügy európai szálainak felgöngyölítésérõl. Bond jól számított: az Universal Exportnak küldött távirata vészjelzésként hatott a szolgálat berkeiben. Goldfinger reculveri és coppeti üzemeit átkutatták, s újabb bizonyítékokat találtak az aranycsempész-tevékenységre. India kormányának figyelmét nyomban felhívták a Bombay felé tartó Mecca-gépre – a bûnszövetkezet ottani képviselõi egykettõre rendõrkézre kerültek. A svájci titkosszolgálat rábukkant ugyan Bond kocsijára, s nyomon követte az ügynök és a lány útját Amerikáig, az idlewildi reptéren azonban az FBI elvesztette nyomukat. M elégedettnek tûnt Bond munkájával a (Nagy szlemm) ügyben, de nem titkolta, hogy az Angol Bank aggódik Goldfinger húszmillió font értékû aranykincsének sorsa miatt. A készlet sokáig a New York-i Paragon Bank széfjében volt, Goldfinger csak az akciót megelõzõ napon szállíttatta el embereivel egy csukott teherkocsin. Az Angol Bank készen állt bejelenteni igényét az aranyra, amint az elõkerül: bizonyítási eljárást szándékoztak kezdeményezni, igazolandó, hogy a kincset Angliából csempészték ki annak idején, avagy hogy csempészett eredetû aranyról van szó, melynek mennyiségét az idõk folyamán kétes eszközökkel gyarapították. Mindez persze már az Amerikai Államkincstár meg az FBI hatáskörébe tartozik, jegyezte meg M, hozzátéve, hogy mivel a helyszínen – az illetékesség hiányából adódóan – aligha akad több tennivaló, Bond nyomban térjen haza, s inkább a rendcsinálásban segédkezzék. Ó, igen... – e ponton M nyersebbé vált – ... a miniszterelnökhöz azzal a tiszteletteljes kéréssel fordultak, járuljon hozzá, hogy Bond megkaphassa az Amerikai Szolgálati Érdemérmet. M természetesen – a miniszterelnökön keresztül – a szövetségesek értésére adta, hogy ilyesmirõl nem lehet szó: a szolgálat alkalmazottainak tilos elfogadniuk elismerést más, akár baráti államok kormányaitól is... Nagy kár, de Bond bizonyára belátja, így kell lennie. Hisz ismeri a szabályzatot. Igen, hogyne, mondta az ügynök. Köszönetet mondott a dicsérõ szavakért, és megígérte, hogy a következõ géppel hazatér.

Most, míg Leiter kocsijában a Van Vyev gyorsforgalmi úton végighaladt, Bond nem elégedetlenséget érzett. Nem szerette a befejezetlen ügyeket. Egyik gengsztervezért sem sikerült elcsípnie, s nem hajtotta végre két alapvetõ feladatát: nem kerítette kézre Goldfingert, s nem szerezte vissza az aranykincset. A Nagy szlemm-akció meghiúsításában a vakszerencse játszott a kezére. A Beechcraftot csak két nap múltán vették munkába, s az a takarító, aki megtalálta a levelet, alig félórával azelõtt ért a Pinkerton-irodába, hogy Leiter – holmi lóversenybotrány ügyében – a keleti partra utazott volna. Félix viszont már igazán sebesen továbbította: elõször fõnökéhez, azután az FBI-hoz és a Pentagon megfelelõ szerveihez. Bondnak az FBI-nál nyitott dossziéjának, és a CIA-n keresztül M-mel teremtett kapcsolatnak hála, az ügy egy órán belül az Elnök elé került. Ezután nem maradt más, mint a gigászi blöff részleteinek kimunkálása. A dologban, ilyen, vagy olyan módon Fort Knox minden lakója szerepet vállalt. A két "japánt" elég könnyen elkapták, s a vegyifegyver-szakértõk megerõsítették, hogy a táskáikban lelt, ginnek mondott, összesen másfél liternyi GB idegméreg elegendõ lett volna a város egész lakosságának kiirtásához. A két foglyot sebesen, erõteljesebb eszközökkel vették rá, magyarázzák el, miféle táviratot vár Goldfinger. A "minden rendben" jelzést elküldték, azután a hadsereg szükségállapotot hirdetett Fort Knoxban. A köz- és vasúti forgalmat, akár a légi forgalmat, elterelték a környékrõl, csak a gengszterek konvoját engedték át. A többi nem volt egyéb komédiánál: az összhatást a "tetemek" ajkán kivert rózsaszín habbal, csecsemõsírással tették még meggyõzõbbé.

Igen, Washington elégedett lehet az eredménnyel – de mi a helyzet az ügy angliai vonatkozásaival? Kit érdekel Amerikában az Angol Bank elveszett aranya? Kit érdekel az események közben megölt két angol lány? Kit foglalkoztat igazán, hogy Goldfinger még mindig szabadlábon van, most, hogy az Egyesült Államok aranykincsét nem fenyegeti többé veszedelem? A kocsi áthaladt az idlewildi mezõn, elsuhant a tízmillió dolláros acél- és cementvázak mellett, melyek egy napon egy igazi nemzetközi repülõtér épületei lesznek, s lefékezett a Bond által oly jól ismert, szedett-vedett kõskatulyák szomszédságában. Utasai hallották már a hangosbeszélõk jól artikulált, fémesen csengõ mondatait: "A Pan American Légitársaság PA-100-as elnöki járata azonnal indul... A Transworld Légitársaság Murphy kapitányt kéreti. Murphy kapitány, kérjük..." – Azután, a BOAC Légitársaság nyílt magánhangzóival, emelt hanghordozásával: – “A BOAC BA 491es bermudai járata megérkezett! Az utasok a kilences kapunál várhatók..."

Bond felragadta táskáját, és elköszönt Leitertõl. – Mindent köszönök, Félix – mondta. – Aztán írj mindennap!

Leiter keményen megszorította a kezét.

– Persze, kölyök! – felelte. – Légy egész nyugodt! Mondd meg M-nek, annak a vén gazfickónak, hogy küldjön át újra, méghozzá hamar! Legközelebb találunk majd alkalmat arra, hogy másra toljuk a melót. Ideje, hogy felkeresd Texast, a szülõföldemet. Bemutatnálak az olajkutamnak. No, viszlát!

Leiter kocsiba szállt, eltolatott a bejárat elõl. Bond odaintett mégegyszer. A Studillac kikanyarodott a bekötõútra, ablakában – válaszképpen – Leiter kampókeze villant, azután eltûnt.

Az ügynök felsóhajtott. Táskáját megmarkolva bement, s a BOAC pultjához vonult. A repülõtereket nem kedvelte különösebben, rendszerint úgy viselkedett, mintha egymaga lett volna. Ez alkalommal félórás várakozásnak nézett elébe – sodortatta magát a tömegben, a vendéglõben felhajtott egy Bourbont szódával, valami olvasnivalót keresett a könyvpavilonban. Megvásárolta Ben Hogan müvét, a "Modern golfjáték alapjai"-t, hozzá a legújabb Raymond Chandlert, azután átnézett az ajándékboltba, akad-e valami jópofa apróság a titkárnõjének.

A BOAC hangosbeszélõjén most egy férfi szólalt meg, hosszú névsort olvasott fel: a jegyvizsgálatra várt utasokét. Tíz perccel késõbb, amint Bond épp kifizette a kiválasztott, legújabb mintájú, drága golyóstollat, a saját nevét hallotta. – Kérjük Mr. James Bondot, a londoni Ganderre készülõ 510-es BOAC Monarch-járat utasát, fáradjon a BOAC pultjához! Mr. James Bond, legyen szíves...

Nyilván arról az ûrlapról van szó, mellyel az ember Amerikában szerzett jövedelmét igazolja. Bond jószántából még sosem kereste fel a New York-i Adóhivatalt, de ez idáig csak egyetlenegyszer került sor szóváltásra emiatt Idlewildben. Kisétált a boltból, s a BOAC pultjához ment.

– Láthatnám az egészségügyi bizonylatát, Mr. Bond? – kérdezte az alkalmazott udvariasan.

Bond elõvette útlevelébõl a lapot, és átadta neki. A férfi alaposan szemügyre vette.

– Nagyon sajnálom, uram – mondta végül, de mivel Ganderben egy tífuszos megbetegedés fordult elõ, kénytelenek vagyunk beoltani minden olyan tranzitutast, aki az utóbbi hat hónapban nem kapott szérumot. Roppant kellemetlen helyzet; Ganderben azonban igen komolyan veszik az efféle eseteket. Kár, hogy nincs közvetlen járatunk – túlságosan erõs a szembeszél... Bond gyûlölte az injekciókat.

– Nézze, mondta idegesen –, elegem van az ilyen-olyan szérumokból. Eleget döfködtek ilyen vagy olyan okból, húsz átkozott éven át! – Körülpillantott: a BOAC indulókapuja körüli térség furcsamód kihaltnak tetszett. – Hát a többi utas? – kérdezte. – Õk hol maradnak?

– Már beleegyeztek uram. Épp most kapják meg az oltást. Egy perc csak, uram. Fáradjon utánam!

– No jó... – Bond türelmetlenül vállat vont. Megkerülte a pultot, s követte a férfit a BOAC ügyvezetõjének irodájába vezetõ ajtón át. Fehérbe öltözött orvos várakozott ott, szája elõtt maszk, kezében a készen tartott tû.

– Az úr a legutolsó? – kérdezte a BOAC alkalmazottját.

– Igen, doktor.

– Oké... Vegye le a zakóját, és gyûrkõzzék fel, kérem! Pech, hogy a ganderiek ilyen akadékoskodók.

– Átkozottul nagy pech – mondta Bond. – Mitõl félnek vajon? Hogy megint aratni kezd a fekete halál?

Orrában érezte az alkohol éles szagát, nyomban utána karjába hatolt a tû.

– Köszönöm – szólalt meg rekedten. Újra begombolta kézelõjét, s nekikészült, hogy lekanyarítsa zakóját a szék támlájáról. Keze kinyúlt, de a zakót nem érte el: lehanyatlott, le, le a padló felé. Teste követte a kezét, lefelé, lefelé...

A repülõgépben az utastér minden lámpája égett. Rengeteg volt az üres hely. Miért kellett pont egy olyan alakot kifognia, aki kisajátította a középsõ kartámlát? Bond fel akart állni, hogy máshová üljön. Hullámokban tört rá az émelygés. Lehunyta a szemét, és várt. Milyen különös! Sosem szenvedett légibetegségtõl, arcán mégis ott érezte a kiütközött hideg verítéket. Zsebkendõt! Letörölni...! Kinyitotta a szemét, s lepillantott a kezére. Csuklóit az ülés karfáihoz kötözték. Mi történt? Megkapta az injekciót, azután valahogy elvesztette az eszméletét. Dühroham vett volna erõt rajta? Mi a fenét jelent mindez? Jobbra nézett, azután csak bámult mereven. Oldala mellett Oddjob üldögélt. Oddjob! Oddjob, BOAC-uniformisban!

A koreai érdeklõdés nélkül mérte végig, azután a csengõgomb után nyúlt. A gép hátsó részében megszólalt hívójel csilingelése Bond füléig jutott, azután szoknyasuhogás támadt mellette. Feltekintett. Pussy Galore érkezett, csinosan, ápoltan, kék stewardess-egyenruhában!

– Szia, szépfiú! – köszöntötte. Mélyen a férfi szemébe nézett; Bond jól emlékezett e pillantásra. Mintha egy elõzõ életében látta volna, évszázadokkal ezelõtt.

– Az Isten szerelmére, mi folyik itt? – kérdezte elkeseredetten. – Honnét kerültek elõ?

A lány vidáman mosolygott.

– Egész mostanáig kaviárt ettem és pezsgõztem. Ti angolok még tízezer méteren is fejedelmi módon éltek. Fõzelék nincs, és eddig teát sem találtam... Viselkedj egész nyugodtan! Mindannyiunk nagybácsija beszélni akar veled... – Csípõjét riszálva elindult a széksorok között, s eltûnt a pilótafülke ajtaja mögött.

Bond már semmin nem lepõdött meg. Bõ, BOAC-kapitányi uniformisban, laposan tarkóra tolt sapkában Goldfinger bukkant elõ odabentrõl, becsukta az ajtót, s az ügynökhöz ment. Megállt felette, gúnyosan végigmérte.

– Lám, Mr. Bond... A végzet, úgy tûnik, azt akarja, hogy befejezzük a játszmát. Ezúttal azonban, Mr. Bond, nemigen hiszem, hogy képes lesz nyerõ lapot elõhúzni a kabátujjából! Ha! – A horkanás dührõl, sztoicizmusról és respektusról árulkodott. – A maga személyében kígyót melengettem a keblemen... – Lassan ingatta hatalmas fejét. – És én még életben hagytam! Miért is nem tapostam el, mint valami férget...? Hasznomra volt, persze, akár a lány... Igen, ebben nem tévedtem. De ostobaság efféle kockázatot vállalni. Úgy van, ostobaság... – Hangja elhalkult, tempója lelassult. – És most árulja el, Mr. Bond, hogyan csinálta? Hogyan lépett érintkezésbe a külvilággal?

– Beszélgetni fogunk, Goldfinger – szólt higgadtan Bond. – El is árulok majd egyet s mást, de elõbb vetesse le rólam ezeket a szíjakat, és hozasson egy üveg Bourbont, némi jeget, szódavizet, meg egy csomag Chesterfieldet. Azután, ha maga is elmondja, amire kíváncsi vagyok, eldöntöm, mire válaszolok. Ahogy utalt rá, a helyzetem nem túl kedvezõ, legalábbis nem tûnik annak. Nincs tehát vesztenivalóm, úgyhogy ha ki akar húzni belõlem bármit, teljesítenie kell a feltételeimet.

Goldfinger komoran mérte végig.

– Nincs kifogásom a feltételei ellen. Mint ellenfél, tiszteletet parancsoló képességekrõl tett tanúbizonyságot, rászolgált arra, hogy utoljára még kényelmesen utazzon. Oddjob! – Élesen csattant a hangja. – Csöngess Miss Galorenak, és oldozd ki a szíjakat! Ülj ide, az elülsõ ülésre! Mr. Bond nem tehet kárt a gép hátsó fertályában, a pilótafülkét viszont tilos megközelítenie. Ha szükséges, öld meg nyomban, bár szívesen venném, ha élne még, mire célhoz érünk. Megértetted?

– Aaargh!

Bond öt percen belül megkapta, amit akart. A támlára szerelt kisasztalt lecsapták, elébe tették a whiskyt meg a cigarettát. Az ügynök jó adag Bourbont töltött magának. Goldfinger az átjáró túlsó oldalán foglalt helyet, és várt. Bond kortyolt az italából. Azon volt, hogy kiürítse a poharat, mikor észrevett valamit. Óvatosan tette le, nehogy az aljához tapadt kerek papíralátét lehulljon. Cigarettára gyújtott, ismét felemelte a poharat, kiszedegette az italból a jégkockákat, s a jegesvödörbe ejtette õket. Szinte az utolsó cseppig kiitta a whiskyt, a pohár alján keresztül olvasta el az üzenetet, azután vigyázva helyezte a tálcára, alátétestõl. Az üzenet így szólt: VELED VAGYOK ÁM! XXXP.

Bond ellenfeléhez fordult, s kényelmesen elhelyezkedett. – Nos, Goldfinger – kezdte – Elõször is: mi folyik itt? Hogy kerül erre a gépre, és merre tartunk éppen?

Goldfinger keresztbe tette a lábát, nem nézett az ügynökre, elõrebámult a széksorok közt. Nyugodt, csevegõ tónusban fogott bele:

– Három teherautót tartottam meg, ezekkel jutottunk át az országon, egészen a Hatteras-fokig. Az egyik teherautóban volt saját aranykészletem, a másik két kocsin utaztak sofõreim, megmaradt embereim, meg azok a gengszterek. Nem volt szükségem rájuk, Miss Galore-t kivéve. A csoportom magvát kivéve jókora summával a zsebükben sorra szélnek eresztettem mindenkit út közben. A parton aztán találkozóra hívtam a négy fõnököt – Miss Galore-t valamilyen ürüggyel a teherautóknál marasztaltam –, és a szokásos módon, egy-egy golyóval agyonlõttem õket. Utóbb visszatértem a kocsihoz, mondván, hogy azok négyen magukhoz vették a részüket, s mostantól önállóan cselekszenek. Hat emberem maradt, plusz a lány és az arany. Repülõgépet béreltünk, és New Jersey-i New Markba mentünk; az aranyat tartalmazó ládákról azt állítottuk, hogy röntgenlemezekhez való ólomtömböket szállítunk bennük. Egyedül mentem tovább egy New York-i címre. Barátaim beszámolóm alapján felismerték magát, és felvilágosítottak, kicsoda valójában. Nyomban megértettem mindazt, ami addig rejtélyt jelentett számomra. Eltöprengtem a dolgon. Azután kidolgoztam a tervet, melyet e percekben megvalósulni lát. Barátjának adva ki magam, miden nehézség nélkül megtudtam, melyik járaton foglaltatott helyet. Embereim közül hárman a Luftwaffe pilótái voltak. Biztosítottak afelõl, hogy könnyedén boldogulnak majd ezzel a géppel. A többi részletkérdésnek minõsült. Higgadtan blöffölve, álruhába bújva, némi erõszak alkalmazásával az idlewildi BOAC-kirendeltség minden tagját, e gép személyzetét és utasait egyaránt elaltattuk a szükséges injekciókkal. E percekben térnek magukhoz... Ami pedig bennünket illet: felöltöttük az eszméletlen emberek egyenruháját, a raktérben elhelyeztük az aranyat, elkaptuk és egy hordágyon a fedélzetre cipeltük magát. Mihelyt az "új" BOAC-személyzet, a szép stewardess, meg a többiek is megérkeztek, felszálltunk.

Goldfinger szünetet tartott. Rezignáltán emelte fel egyik kezét.

– Akadtak persze kisebb problémák. A torony azt az utasítást adta, hogy a “négyes kifutóig az alfa felhajtót használják!" Úgy oldottuk meg a dolgot, hogy egy KLM-gép nyomába szegõdtünk. Az idlewildi szokásokon nem könnyû kiigazodni: bizonyára ügyetlennek, gyakorlatlannak véltek bennünket, magabiztosságal azonban, Mr. Bond, erõs idegekkel és határozott, parancsoló hangnemmel nem nehéz leszerelni olyan polgári alkalmazottak aggályait, akik végeredményben csak kisemberek. Rádiósomtól tudom, hogy a gépet máris keresik. Kérdéseket intéztek hozzánk is, mielõtt kikerültünk a nantucketi VHF-adó hatósugarából. Azután a koreai Elõrejelzõ-rendszer állomásai nyaggattak a nagyfrekvencián. Nem zavartattuk magunkat. Az üzemanyagunk elegendõ. Máris megkaptuk az engedélyt a leszállásra, három várostól is. Azt az útvonalat választjuk, amely mentén az idõjárás a legkedvezõbb. Minden rendben lesz. Ha rádión faggatnak, kimagyarázkodunk. Senki sem fogja lelõni a BO AC értékes gépét. Titokzatosságunk és a fejetlenség védelmez majd bennünket, hazai terület fölé érve pedig eltûnünk, méghozzá nyomtalanul.

Mióta Bond a Nagy szlemm-akció részleteit megismerte, tudta, hogy Goldfinger számára semmi sem túl fantasztikus, semmi sem lehetetlen. Valószínûtlen módot választott a Stratocruiser elrablására, de nem valószínûtlenebbet azoknál az eszközöknél, amelyekhez aranycsempész ügyeiben, meg a nukleáris robbanófej megszerzésekor folyamodott. Mindezt tekintetbe véve a varázsos, nemegyszer zseniális elgondolások logikai gyakorlatokká egyszerûsödtek, csak léptékük tetszett változatlanul bizarrnak. Még a Mr. Du Pont kifosztását szolgáló jelentéktelen manõver is pompás elgondolás volt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Goldfinger mûvész – éppoly nagy mestere szakmájának, a bûnnek, mint egy Cellini, egy Einstein volt a magáénak.

– Most pedig, Mr. Bond, a Brit Titkosszolgálattól, halljuk, mit tud mondani nekem? Alkut kötöttünk, ne feledje! Ki küldte a nyakamra? Hogyan fogtak gyanúba? Hogyan sikerült keresztülhúznia a terveimet? – Goldfinger hátradõlt, kezeit összekulcsolta a gyomrán, s a mennyezetre bámult.

Bond elõadta az ügy cenzúrázott változatát.

– Amint látja, Goldfinger, – mondta – hajszálon múlott, hogy megmenekült. Ha Tilly Masterton nem avatkozik a dologba Genfben, maga réges-rég börtönben ül. Svájci börtönben, a fogait piszkálva várná, hogy kiadják Angliának. Alábecsüli az angolokat. Lehet, hogy nem túl gyorsak, de végül célhoz érnek. Gondolja, hogy odaát olyan nagy biztonságban lehet? Kétlem. Onnét is visszahoztunk már embereket, sikerülni fog megint, íme az utolsó magának szánt aforizmám, Goldfinger: "Anglia rovására nem jó spekulálni!"

23. GY. SZ. G.-KEZELÉS

A gép magasan, a beláthatatlan, holdsütötte táj, a felhõk felett járt. Az utastér világítását kikapcsolták. Bond némán ült a sötétségben, és attól, amit tenni készült, kiütközött testén a félelem verítéke.

Egy órával korábban a lány vacsorát hozott neki. A szalvéta alatt ceruza rejtõzött. Pussy néhány keménykedõ megjegyzést tett a fogolyra Oddjob kedvéért és odébbállt. Bond evett egy keveset, jó adag Bourbont hajtott fel, miközben gondolatban végigjárta a gépet: azon töprengett, hogyan kényszerítse ki a leszállást Gander repülõterén, vagy Nova Scotia bármely részén. Más választás híján gyújtsa fel vajon az utasteret? Eljátszott a gondolattal, azután a vészkijárat kinyitásának esélyét latolgatta. Mindkét elgondolás kivihetetlennek, ráadásul önveszélyesnek tetszett. A németek egyike – az a férfi, akivel Bond elsõ ízben a BOAC pultjánál találkozott – tûnt fel, hogy megkímélje az ilyesfajta töprengéstõl. Rávigyorgott az ügynökre.

– A BOAC gondot visel az emberre, igaz-e? Mr. Goldfinger attól tart, hogy maga ostobaságot fontolgat megint. Jöttem szemmel tartani hátsó fertályt. Lazítson, és élvezze a repülést, igaz-e?

Hogy nem kapott választ, a fickó továbbindult hátrafelé.

Bond agyába befészkelte magát egy ötlet, valami, ami kapcsolatban állt a vészkijárat kinyitásának ötletével. Mi is történt azzal a Perzsia felett repülõ géppel '57-ben? Az ügynök jó ideig mozdulatlanul ült, tágra nyílt szemmel, mintegy vakon meredt a szemközti ülés támlájára. Talán sikerülhet! Igen, meglehet, hogy sikerül...!

MEGTESZEK MINDEN TÕLEM TELHETÕT – írta a szalvéta belsõ felére. BIZTONSÁGI ÖVET BECSATOLNI! XXXJ.

Amikor a lány hátrajött a tálcáért, Bond leejtette a szalvétát, azután felemelte, úgy nyújtotta át. Megérintette Pussy kezét, s mosolyogva állta a fürkészõ pillantást. A lány elõrehajolt, hogy elvegye a tálcát. Futó csókot lehelt az ügynök arcára, majd fölegyenesedett. – Álmodom majd veled, szépfiú! – mondta szigorúan, és visszament a helyére.

Bond elhatározásra jutott. Gondosan eltervezte, mit kell tennie. Felbecsülte a távolságot, a cipõsarkában rejtegetett kés már zakója zsebében lapult. Biztonsági öve hosszabbik felét bal csuklójára tekerte. Már csak arra várt, hogy Oddjob elforduljon az ablaktól. Nem ringatta magát olyan illúziókba, hogy a koreai esetleg elalszik, de remélte, hogy legalább megpróbál kényelembe helyezkedni. Nézte az ovális Perspex-üveg tükrében halványan kivehetõ profilt, de Oddjob éberen ült az óvatosságból felkapcsolva hagyott olvasólámpa fényében. A mennyezetet bámulta, szája résnyire nyílt, keze készenlétben, a szék karfáján.

Eltelt egy óra. Eltelt még egy. Bond elõre megfontolt szándékkal, ritmikusan – s remélte, hipnotikusan – horkolni kezdett. Oddjob ölébe ejtette két kezét. Feje elõrekókadt, azután fölemelkedett megint. Fészkelõdni kezdett. Elfordult a falból áradó éles fénytõl, igyekezett kényelmes helyzetet felvenni, fejét, az ablaktól elfordulva, bal felé billentette!

Bond egyenletesen horkolt tovább. A koreai éberségét kijátszani... Egy kiéhezett bulldog mellett sem lehetne nehezebben elosonni! Lassan, centiméterrõl centiméterre csúszott elõre az ülésen, lábujjain támaszkodva nyújtotta kést markoló kezét Oddjob ülése és a fal közé. A kéz célhoz ért. A kés tûhegye a hat négyzetcentiméteres Perspex-felület közepére szegezõdött. Bond keményen megkapaszkodott biztonsági övében, és három centiméteres nekihuzakodás után elõredöfött.

Fogalma sem volt, mi történik, ha sikerül betörnie az ablakot. A Perzsiában történt esetrõl olvasott sajtóközleményekben annyi állt mindössze, hogy a kabinból kitóduló levegõ szívóhatása az ablak mellett ülõ utast a semmibe ragadta... Most, amint a tõrt visszahúzta, fantasztikus bömböléssel, majdhogynem sikollyal kezdett szökni a levegõ, olyan erõ préselte Bondot Oddjob ülése támlájának, hogy még a biztonsági övet sem tudta kézben tartani. A széktámla túloldalára pillantva csodát látott. Oddjob teste nyúlni kezdett a bömbölve tátongó nyílás felé. Csattanás visszhangzott, amint feje keresztülhatolt rajta, s válla az ablakkeretnek vágódott. Azután, mintha a koreai teste nem lett volna egyéb fogpasztánál, iszonytató süvítés közepette lassan, hüvelykrõl-hüvelykre kifelé csúszott a roppant tömeg. Oddjob derékig eltûnt. Széles hátsója megszorult, s az emberpaszta egy ideig centiméterrõl-centiméterre siklott csak tovább. Azután jókora dörrenéssel engedett a hús: a hátsó és a két láb is eltûnt odakint, mintha puskából lõtték volna ki.

Azután elérkezett a világvége. Az orr felõl hangos edénycsörömpölés hallattszott, amint a nagy gép orral elõre billent. Mielõtt elveszítette az eszméletét, Bond hallotta még a hajtómûvek éles sikolyát a bezúzott ablak túloldaláról, miközben szeme elõtt, akárha álmodna, párnák és plédek repültek ki a sötétségbe. Végül, az elülsõ ülés támláját kétségbeesetten ölelõ ügynök légszomjtól elgyötört teste megadta magát a tüdõt mardosó kínnak, és leroskadt.

Utóbb érezte, hogy valaki keményen az oldalába rúg. Érezte szájában a vér ízét, felnyögött. A második rúgás a bordáit érte. Nagy keservesen térdre emelkedett az ülések közt, s a szemére boruló vörös ködön át elõre bámult. Minden lámpa égett, s az utastérben ritkásan gomolygott a pára: a nyomás hirtelen csökkenésével a levegõ hõmérséklete a fagypont alá zuhant. A hajtómûvek fülsiketítõén bömböltek a betört ablak túloldalán. Bondot jeges szél ostromolta. Goldfinger tornyosult fel szemben: arca sátánivá torzult a sárgás fényben. Markában rezzenetlenül tartotta az apró automata fegyvert. Hátrahúzta lábát, és ismét Bondba rúgott. Az ügynököt elfogta az izzó harag. Megragadta, erõteljesen megcsavarta ellenfele lábát, kishíján a bokáját törte. Goldfinger felordított, akkorát zuhant, hogy az egész gép beleremegett. Bond talpra szökkent, azután oldalvast ugorva rávetette magát. Arcát robbanás perzselte végig, térdével azonban Goldfinger gyomrába talált, baljával pedig a fegyver után kapott. Életében elõször õrjöngeni kezdett. Ököllel, térddel csépelte az alatta vonagló testet, újra és újra Goldfinger verítékben fürdõ arcába fejelt. A fegyver, bizonytalanul, ismét felemelkedett. Bond tenyere élével, szinte közömbösen sújtott oda, hallotta a fém csörömpölését az ülések között.

A küzdõk most torkon ragadták egymást. Bond a nagy testû férfi artériáját szorította, egyre szorította hüvelykujjával. Minden maradék erejével, levegõ után kapkodva elõredõlt. Sikerül-e eszméleténél, maradnia, míg a másik meghal? Sikerül-e...? Kiállja-e Goldfinger erõs kezének szorítását? A verítéktõl csillogó holdvilágarc eltorzult alatta. Goldfinger napbarnította bõre bíborvörösre sötétült. Szeme kifordult. Bond torkán alábbhagyott a szorítás, a kezek lehullottak. Goldfinger nyelve kitüremkedett ajkai közül, ott csapkodott tágra nyílt szájában, miközben valahonnét mélyrõl, tán a tüdejébõl förtelmes gurgulázás hallatszott...

Bond trónolt egy darabig a mozdulatlanná vált mellkason, majd lassan, egyenként lazította el merev ujjait. Nagyot sóhajtott, feltérdelt, azután lassan felállt. Kábán tekintett körül a kivilágított utastérben. A konyhai bejárat mellett, ernyedten, becsatolva hevert az ülésen Pussy Galore. Lejjebb, az átjáró közepén, az õr feküdt élettelenül: egyik karja és nyaka lehetetlen szögben bicsaklott félre. Biztonsági öv híján a gép megbillenése pillanatában bizonyára rongybabaként csapódott a plafonnak.

Bond két kezével végigsimított arcán. Most fedezte csak fel az égéseket tenyerén és arcán. Kimerültén ismét térdre ereszkedett, és megkereste az apró fegyvert. Egy huszonötös kaliberû automata Colt volt. Ellenõrizte a tárat, három golyót talált benne, de lelt egy negyediket is a töltényûrben. Bond inkább odatapogatózott, semmint odament a lányhoz. Kigombolta kabátját. tenyerét langyos keblére tapasztotta.

Pussy szíve galambként verdesett odabent. Az ügynök kikapcsolta a biztonsági övet, arccal lefelé a padlóra fektette a lányt, melléje kuporodott, ritmikusan préselte tüdejébe a levegõt öt percen át. Mihelyt felnyögött, otthagyta. Végigment az üléssorok közti folyosón, kivette a tele Lugert a halott õr hónalj-táskájából. Visszafelé egy ép whiskysüveget pillantott meg, az üveg lassan ide-oda gördült a konyha maradványai közt. Bond felemelte, kirántotta a dugót és húzott a szeszbõl, mely úgy égette torkát, mint holmi fertõtlenítõszer. Visszanyomta a dugót, s megindult elõre. A pilótafülke ajtaja elõtt megtorpant, eltöprengett. Azután, mindkét kezében pisztolyt tartva lenyomta a kilincset és belépett.

Öt arc fordult feléje a mûszerfal kékes fényében. Fekete üregek gyanánt tátongtak a szájak, fehéren csillantak a szemek. A motorzaj idebent nem volt olyan fülrepesztõ. A félelem verítékének bûze cigarettafüsttel keveredett a levegõben. Bond szétvetett lábbal állt, biztosan markolta mindkét fegyvert.

– Goldfinger halott – mondta. – Ha bárki megmoccan, vagy ellenszegül a parancsaimnak, lövök. Pilóta! Adja meg a helyzetünket, az irányt, a magasságot és a sebességet!

A pilóta nyelt egyet. Szája annyira kiszáradt, hogy idõbe telt, míg szóhoz jutott.

– Nyolcszáz kilométernyire keletre járunk a Goose-öböltõl, uram – mondta. – Mr. Goldfinger azt az utasítást adta, hogy északon szálljunk a vízre, olyan közel a parthoz, amennyire csak lehet. Montreálban kellett volna gyülekeznünk... Mr. Goldfinger azt mondta, visszajövünk az aranyért... Sebességünk 390 km/h. A magasság kétezer.

– Meddig tarthatjuk ezt a magasságot? Gyorsan fogy az üzemanyag, ugye?

– Igen, uram. Úgy becsülöm, jelenlegi sebességünk mellett két óráig maradhatunk a levegõben.

– Mondja a pontos idõt!

– Most fogtunk egy idõjelzést Washingtonból, uram... – engedelmeskedett kapkodva a navigátor. – Hajnali öt óra lesz öt perc múlva. Idefent egy órán belül várható a pirkadat...

– Hol a Charlie Idõjárás-elõrejelzõ?

– Hatszáz-egynéhány kilométerrel tõlünk északkeletre, uram!

– Pilóta! Eljuthatunk a Goose-öbölig?

– Nem, uram, vagy százhatvan kilométer hibádzik. Csak az északi partvonalig tarthatjuk magunkat, és...

– Értem. Vegyék az irányt a Charlie Idõjárás-elõrejelzõ felé. Rádiós! Hívja õket, és adja ide a mikrofont!

– Igen, uram...

Míg a gép jókora félkörrel fordult, Bond a feje feletti hangszóróból áradó statikus recsegésre, beszélgetésfoszlányokra figyelt.

– Charlie Figyelõ, itt a Speedbird 510-es... – hallatszott a rádiós fojtott hangja. – G-ALGY hívja C mint Charlie-t. G-ALGY hívja Charliet, ismétlem...

– Adja meg a pozícióját, G-ALGY! – Csattant a hangszóróból élesen. – G-ALGY, pozíciót kérünk! Itt a Ganderi Torony. Szükségállapot van érvényben! G-ALGY...

Alig hallhatóan bejött London, izgatott kiáltozás kezdõdött. Hangok ostromolták a fülkét minden felõl. Bond lelki szemei elõtt megjelent a repülésirányítókban mindenütt meginduló, egyeztetõ munka. Szinte látta az alacsony mennyezetû helyiségekben lázasan nyüzsgõ embereket, a telefonkagylókért nyúló kezeket; maga elé képzelte a világ különbözõ pontjain folyó sietõs szóváltásokat. A ganderi központ erõs hangja elnyomta az összes többi állomásét. – Megtaláltuk a G-ALGY-t az északi szélesség ötvenedik, a keleti hosszúság hetvenedik fokán járnak. Minden állomásnak: rádiócsendet! Prioritás! Ismétlem, megtaláltuk a G-ALGY-t...

Váratlanul C, mint Charlie halk hangja hallatszott: – Gharlie Óceáni Figyelõ hívja a Speedbird 510-est! Charlie hívja G-ALGY-t! Hallanak minket? Választ kérünk, Speedbird 510-es!

Bond a zsebébe süllyesztette a kisebb pisztolyt, s átvette a feléje nyújtott mikrofont. A plasztikperem felett szemmel tartva a legénységet adásra kapcsolt és higgadtan beszélni kezdett:

– C, mint Charlie, itt a tegnap este Idlewildrõl elrabolt Speedbird beszél. Az akcióért felelõs férfit megöltem, és az utastérben elõidézett nyomáscsökkenéssel súlyosan megrongáltam a gépet. A legénységet fegyverrel tartom sakkban. Nincs elég üzemanyagunk ahhoz, hogy elérjük Goose-t, úgyhogy igyekszünk magukhoz minél közelebb vizet érni. Kérem, helyezzenek ki irányfényeket!

Új hang hallatszott most, tekintélyt parancsoló hang, bizonyára a kapitányé:

– Speedbird, itt C, mint Charlie. Vettük és megértettük, amit mondott. Azonosítsa magát! Ismétlem, a beszelõ azonosítsa magát!

Bond a szava hallatán várható felfordulásra gondolva elmosolyodott, azután eleget tett az utasításnak: – Speedbird C, mint Charlie-nak. A Brit Titkosszolgálat 007-es ügynöke beszél. Ismétlem, itt a 007-es! A Whitehall rádiója igazol majd. Ismétlem, ellenõrizzék a Whitehall hullámhosszán! Vétel!

Döbbent csend támadt a túloldalon. Azután hangok kerestek kapcsolatot a géppel, hangok a világ minden tájáról. Az egyik repülésirányító, valószínûleg a ganderi, csendet parancsolt. Újra C, mint Charlie jelentkezett: – Speedbird, itt C, mint Charlie, alias Gábriel Arkangyal. Értettem, Whitehallnál ellenõrzöm, fényeket elhelyeztetem, de London és Gander részletekre kíváncsi, ezért...

– Sajnálom, C, mint Charlie – vágott közbe Bond –, de képtelen vagyok öt embert szemmel tartani, és közben udvariasan társalogni... Mondja inkább, milyen a tenger, aztán kiszállok, míg leérünk; vétel...!

– Oké, Speedbird, értem a dolgot: kettes erõsségû szél, nagy hullámok taraj nélkül, sikerülni fog biztosan, nemsokára megjelenik a radaromon, és ettõl kezdve állandóan követjük, figyeljük a hullámhosszát, whiskyt készítünk és bilincset öt személy részére. Várunk, sok szerencsét, vétel...!

– Köszönöm, C, mint Charlie – mondta Bond –, de rendelnék még egy csésze teát, csinos lány a fedélzeten, itt Speedbird, vétel és vége! – Visszatolta a kapcsolót, a mikrofont újra a rádiós kezébe nyomta. – Pilóta! – mondta. – A lentiek irányfényeket helyeznek ki, és figyelik a hullámhosszunkat. Kettes szélerõsség, töretlen, nagy hullámok... Viselkedjenek nyugodtan, próbáljunk meg élve kikerülni innét rendben? Amint vizet érünk, kinyitom az ajtót, de ha addig bárki megkísérelné elhagyni a pilótafülkét, golyót kap. Megértették?

Az ajtó túloldaláról Bond háta mögül a lány hangja hallatszott:

– Épp indultam volna, hogy csatlakozzam a társasághoz, de így nem megyek... A végén én is golyót kapnék. De jobb. ha visszaszólsz annak a pasasnak, én is whiskyt kérek... A teától csuklanom kell.

– Pussy cica, vissza a kosárkádba! – csattant fel Bond. Mégegyszer körülpillantott a fülkében, azután kihátrált az ajtón.

Két órával – két évvel! – késõbb Bond a Charlie elõrejelzõ-hajó jól fûtött kabinjában hevert, s álmatagon hallgatta a kanadai rádió kora reggeli programját. Teste sokhelyütt sajgott még. A gép farokrészébe vonult vissza, a lányt felhúzott térdekkel, fején átkulcsolt karral az egyik ülésre parancsolta. Fölébe hajolt, mentõmellényestül magához szorította, hátát a következõ ülés támlájának vetette. Pussy idegességében csípõs megjegyzésekkel méltatta szorult helyzetét, mikor a Stratocruiser százhatvan kilométeres sebesség mellett az elsõ hullámhegyre hasalt. A nagy gép megugrott, azután orral elõrecsapódott az elõtte tornyosuló vízfalba. Az ütközés pillanatában a törzs megrepedt, a ráktérben felhalmozott arany súlya nyomban kettétörte. Bond meg a lány a magnéziumfáklyák vörös fényével bevilágított, jeges vízbe zuhant. Ott lebegtek kábultan, élénksárga mentõmellényükben, míg felszedte õket a mentõcsónak. Addigra néhány roncsdarab bukdácsolt csak mellettük a felszínen: a gép személyzete, három tonna arannyal együtt útban volt már az Atlanti-óceán fenekére. A mentõcsónak tíz percen át körözött, de mivel tetemek nem bukkantak föl, beszüntette a kutatást, s reflektora fénykévéjét ismét a kivénhedt fregatt ezerszer áldott fémteste felé fordította.

A túlélõkkel koronás fõknek és marslakóknak kijáró tisztelettel bántak. Bond megválaszolta az elsõ, leginkább fontos kérdéseket, a megerõltetést azonban nem sokáig bírta. Most kabinjában hevert, élvezte a nyugalmat, a benyakalt whisky melegét, s azon töprengett, miért fordult Goldfinger ellen Pussy Galore, hogy az õ szárnya alatt keressen menedéket.

A szomszédos kabinba nyíló ajtó felpattant, bejött a lány. Nem volt rajta más, csak egy jócskán bõ, szürke tengerészpulóver. Az ujjait felhajtotta, úgy nézett ki, akár egy, a Playboy középsõ oldalára szánt Vertes-festmény.

– Az emberek – mondta – egyfolytában azt kérdezgetik, szeretnék-e egy alkoholos bedörzsölést, amire én sose felelek mást, mint hogy ha akad valaki, aki bedörzsölhet, hát te vagy az, és ha már dörgölõdzni kell, egyedül tehozzád szeretnék. Úgyhogy – fejezte be sután – most itt vagyok.

– Zárd be az ajtót, Pussy – szólt határozottan Bond –, vedd le azt a pulóvert, és gyere az ágyba, mert még megfázol!

A lány engedelmeskedett, akár egy gyerek. Bond karjában pihent és feltekintett rá. Megszólalt, ám nem egy leszbikus, egy gengszter, hanem egy nõ hangján: – Írsz majd nekem a Sing Singbe?

Bond lepillantott a mély violakék szempárba, amelybõl tovatûnt a gõg, a keménység. Pussyhoz hajolt, megcsókolta.

– Úgy hallottam, te csak a lányokat kedveled... – mondta.

– Sosem találkoztam azelõtt igazi férfival – volt a válasz. A lány hangjába visszalopódzott a keménység. – Délrõl származom. Tudod-e, hogyan lehet odalent megmaradni szûznek? Nos, az embernek gyorsabban kell futni a bátyjánál. Én a nagybátyámnál bizonyultam lassúbbnak tizenkét éves koromban. Olyankor még nem olyan jó, James, nyílván sejted...!

Bond a sápadt, gyönyörû arcra mosolygott odafentrõl. – Gy.Sz.G. – kezelésre van szükséged-jelentette ki.

– Mi az a Gy.Sz.G.?

– A Gyöngéd, Szeretetteljes Gondoskodás rövidítése. Ezt írják a legtöbb lelenc kórlapjára minden gyerekosztályon.

– Szívesen vennék egy ilyen kúrát... – A lány feltekintett Bond szenvedélyes, könyörtelenségrõl árulkodó szájára. Kinyújtotta kezét, félresöpörte a férfi jobb szemöldökére hulló fekete hajtincset. A kíméletlen metszésû szürke szemekbe mélyedve kérdezte:

– Mikor kezdjük?

Bond jobbja lassan vándorolt felfelé a kemény, izmos combokon; a puha hason átjutott a vágytól duzzadó bimbójú jobb mellig.

– Azonnal – szólt csöndesen, s ajkát irgalom nélkül a lányéra tapasztotta.

(vége)

Tartalom

1. RÉSZ: AZ ALKALOM

1. Gondolatok egy dupla bourbon felett 5

2. Élni az alkalommal 10

3. Egy agorafóbiás férfi 20

4. A leleplezés 27

5. Éjszakai ügyelet 34

6. Beszélgetés az aranyról 42

7. Gondolatok egy DB III volánjánál 51

2. RÉSZ: A VÉLETLEN

8. A játék mindenek felett 60

9. A pohártól az ajakig 65

10. A birtokon 78

11. Egy ember – sok kényes feladatra 87

12. Egy kísértet nyomában 96

13. "Ha ott megérint..." 105

14. Fantomok az éjszakában 114

3. RÉSZ: AZ ELLENSÉGES MESTERKEDÉS

15. A vallatószoba 123

16. Az utolsó és a legnagyobb 128

17. Gengszterek konferenciája 136

18. A bûntények bûnténye 146

19. Titkos záradék 155

20. A végcél: tömeghalál 163

21. Minden idõk leggazdagabb embere 168

22. Az utolsó cselfogás 176

23. GY. SZ. G.-kezelés 184

^* ma kb. kétszáz forint (a ford.)

^* Utalás az 1953-ban, “Royale Kaszinó" címmel megjelent elsõ Bond-regényre. (a ford.)

^* Afféle körülményes szóvicc: a konkurens szálló neve kiejtés szerint a francia királyok egykori nyári rezidenciájának nevével cseng egybe ( a ford.).

^* bomba

^* Az európai kanasztát tizennégy-tizennégy induló lappal játsszák, egy lapot húznak, egy lapot dobnak el.

^* A brit titkosszolgálat tisztjei a hagyomány szerint tengerészeti rangfokozatok birtokosai, (a ford.)

^* Utalás az “Örökkévaló gyémántok" címmel 1955-ben megjelent negyedik Bond-regényre. (a ford.)

^* a regény 1959-bõl való

^* Carl Fabergé a XIX. század legnevesebb aranymûvese, a cári család udvari ékszerésze volt.

^* Fleming 1954-es, harmadik Bond-regénye egy titkos náci csoport kezében lévõ atomrakéta – a Holdfürkész – birtoklásáért folytatott küzdelemrõl szól.

^* Az elütés elõtt ilyen kúpra állítják a golflabdát.

^* Egy, a vadnyugat hõskorának ritka nõi zsiványai közül. Az angolszász néphagyomány úgy tartja számon, mint szerencsehozót.

^* A fejezet címében megelõlegezett közmondás ír eredetû: “Hosszú az út a pohártól az ajakig!"

^* Kényes munka

^* meteorit

^* Két Kebel között

^* Gyerünk, kislány! Most a knock-out-ot!

^* “Nincs mit, uram."

^* életbölcsesség

^* a halál bölcsessége

^* Az 1953-as “Royale kaszinó" c. regény hõsnõje, Bond elsõ igazi szerelme. Búcsúlevelében beismeri, hogy kettõs ügynök, majd véget vet életének (f.)

^* Olyan bridzsjátszma, amelyben az ember az alapütéseken kívül még hét, azaz minden ütést vállal.

^* Az amerikai tolvajnyelvben “csuklyás" = nehéz fiú

^* A testvérpárral Bond számolt le Fleming “Örökkévaló gyémántok" c. regényében.

^* A britek egyik Amerika-szerte elterjedt gúnyneve

^* az amerikai szlengben a kábítószer-kereskedelem "fedõneve"